Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kiribicsi

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A pályám kezdetén egy pedagógusoknak szóló tréningen az egyik résztvevő tanár mondta nekem, hogy ne vegyem a szívemre azt, hogy ellenséges velem szemben a csoportjuk, mivel ezzel a helyzettel lehet igazán dolgozni. A tréner közérzete nem számít. A tréner buszvezető, akinek…..
kiribicsi 2011.08.27 23:29:34
Úr Isten, ezer kérdésem van a könyvben leírtakkal kapcsolatosan :) - legjobb lenne talán a kedves Íróval a személyes konzultáció...

Más trénerek is tartanak tréningeket a következő körülmények mellett? Egyáltalán érdemes így, lehet egyáltalán?
- A cég(ahol trénerként tevékenykedem) évente több ezer alkalmazottját küldi el - többnyire értékesítési tréningekre.
- Becslésem szerint 80 %-a azzal a negatív attitűddel érkezik, amit a könyv címe is sugall.
- A résztvevők nagy része túlterhelt, alacsony fizetésű, elégedetlen a munkakörülményekkel.
-Igen nagy részük aluliskolázott, szociálisan hátrányos helyzetből érkezik.
- A bemutatkozás, hangulatoldás felindult, stresszes emberek panaszáradata.
-Nagyfokú érdektelenség, legyünk már túl rajta, mikor mehetünk már haza...

Ezek a tréningek egy naposak általában, logisztikai problémák miatt sokan hosszabb időt töltenek utazással. Ismerve a távolsági tömegközlekedés színvonalát, a tréninget sokszor képtelenség kitartani a tervezett időpontig. Így hiányzik az az íve, ami egy tréning sikeréhez szükséges.5 óra pl kevés szerintem, főleg, ha a résztvevők abszolút ismeretlenek egymásnak.

Ehhez a témához tartozik egy (számomra) tanulságos esetem;
Hogy ne kelljen kivenni a munkából az alkalmazottakat, szombati napon kellett egy összeszokott kollektívának tréninget tartani. A munkáltató kötelezte a dolgozókat a részvételre, de bért nem kaptak a napra. 23 fő jelent meg (90 % férfi), ebbből kb. 5 ittas állapotban. A fent felsorolt körülmények természetesen ezt az esetet is jellemezték...
Iszonyú véget ért a nap, "majdnem megettek, feltrancsíroztak" a tréning befejezéséig. Vajon hol hibázhattam? Hiszen a körülményekre fel voltam készülve... Ezen a napon, gondoltam, sok mindent felgyorsítunk, esetleg kihagyunk, hogy a résztvevők a nagy elégedetlenség közben a végére ne húzzanak nyársra. Nem tudtam, hogy a legnagyobb hibát akkor követem el, ha pont a "jégtörés" nem történik meg, vagyis ha végre valakinek nem mondhatják el sérelmeiket. Végig bennük maradt a feszültség, ami egyszer csak bombaként robbant. Nem hallgattam meg őket, én is ellenség lettem a szemükben.