Adatok
4us8
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Rengeteg olyasmi az oktatók és diákok közti kapcsolatról, az együtt gondolkodásról, a csalás elutasításáról, a minél szélesebb látókör támogatásáról, aminek Magyarországon is igencsak helye lenne – derül ki Zeeuws Meisje összegző írásából. (Korábbi posztjait itt…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mindenkit olyannak fogadok el, amilyen. Az élet is egyszerûbb, jobban is szórakozom! (Még ha néha el is képedek egyeseken; s itt csak egy példa: a tankönyveit éppen most kikönyöklô heves vitába bonyolódik valakivel, aki éppenséggel végzettnek, gyakorlottnak, tapasztaltnak ismerhetô fel, még ha erre csak egyetlen szóval utalt is, de abban minden benne volt. De ezek is színesítik. Részemrôl: Így tovább!)
S hogy ne csak offoljak:
Akár egy holland, akár egy bármely ország bármely képzésen a "legfrissebb irodalom feldolgozása" és az ezen alapuló ötletelés nem valószínû, hogy azért lenne, mert pengén vágó kreatív elméket nevelnek ott. Hanem mert az oktató ismeri addig bezárólag az irodalmat, azt már kielemz(tet)te (a korábbi évfolxamokkal). De fennáll a publikációs kényszer, néha mondani kéne valami eredetit is. A 15-400 fôs évfolyam szárba szökkenô zsenijei pedig esetlegesen elôjöhetnek valami érdemessel, "alaposan" megtámogatva azt a terület legfrissebb eredményeivel. Amibôl kerekíteni lehet aztán egy cikke(cské)t. Merthogy ám az egyetemi oktatóknak is van "élete", ami szigorúan a tantermen kívül zajlik: elsôsorban publikálás, mert nem az az ember, aki tanítani "jól" tud (ezalatt értsd mindazt, amivel a hallgató jár jól, de nem ideértve, ha csak engedik átlábalni a tantárgyakon); hanem az, aki A+ publikációkat rittyent idegen nyelven. Az életéhez másodsorban a konferencia-kanasszák és a pályázati pénzek hajhászása is hozzátartozik, magánéletet már fel se emlegessünk. Nekem örök kedvencem Török Ádámnak az a cikke, amely összefoglalja, hogyan zajlanak bizonyos ügyek a magyar tudományos életben: "if you scratch my back I scratch yours" jelleggel, persze. Aranyemberek.
Ehhez kapcsolódó az a véleményem hogy bizony fizetôssé kell tenni a felsôoktatást. Kialakulna ennek megfelelôen az ösztöndíjazás (versenyszféra) rendszere is. Igaz, be kellene áldozni párezer embert, aki sehogy sem jutna diplomához. Kicsit fájna (talán), nekik (kezdeteben) biztosan. De akkor lehetne lábbal lógni az erkélyrôl, hogy "én ezért a minôségért pénzt nem adok", avagy menni máshová, ahol vagy jobb ugyanannyi pénzért vagy olcsóbb.
Ingyen biztosan semmi nincsen. (Ez egyébként visszatérô elem – és biztosan nem lehet kizárólagos magyar sajátosság –, hogy az a klassz, ha valami ingyen van. Ahogyan nekem nem tetszik az alkudozás sem; legyen egy eladó által kialakított ár, aztán eldöntöm, nekem az tetszik-e. Ahogyan mondani szokta´k: van-e "kedvem" hozzá.
Nekem egy hamvába holt pöhödöm van. Így aztán láttam alulról és belülrôl is. Higgyük el, ha "gyarló az ember" — mindenhol az.