Omame 2013.09.18 09:04:09

Nem érdekel, hogy kinek a tulajdonában van a Pető Intézet. Az érdekel, hogy MAGYAR gyerekeket lábra állítanak, és ott, ahol esély sem volt arra, hogy valaha önellátóan éljenek emberek, ott esélyt adnak a méltó, tevékeny, önellátó életre.

Természetesen lehetne ebből pénzt csinálni, csakhogy a rászoruló gyerekek nem csak gazdag családokban születnek.

A foci lefogyaszt, persze. De nem csak a foci, hanem nagyon sok más sport is, legyen az kézilabda, röplabda, kosárlabda, vagy csak simán futás is. Azonban ezeket az emberek segítség nélkül is meg tudják oldani. Szemben egy olyan emberrel, aki a Pető Intézet segítségére szorul.

Ha van, aminek politika mentesnek kellene lennie, ez az. És itt minden fél ludas, aki politikát csinál belőle, legyen az politikus, vagy hétköznapi ember, vagy hozzászóló

De ha csak utilitarista szempontokat akarunk nézni: egy kövér ember ellátási költségét kell összehasonlítanunk egy magatehetetlen, önellátásra képtelen vagy korlátozottan képes ember állami költségvetésre vetített összegével. Nem hiszem, hogy sok matek kell hozzá, mibe kéne tenni a pénzt.

Szeretném, ha a magyar állam (politikai oldaltól függetlenül) ugyanannyira büszke lenne egy egyedülálló intézetre, mint amilyen én vagyok, akkor is, ha szerencsére eddig nem volt szükség a családban a segítségükre. Ahogy pontosan tudom azt is, hogy ha valaki nem elég beteg, akkor nem jut neki hely, mert nincs elég konduktor (mivel az ismeretségi körben erre is volt példa). Remélem, hogy a nézetek változnak.

Omame 2012.08.22 09:18:11

@kovi1970: Ugyan, az a törekvés, hogy akkor is legyen valaki őszinte, ha ezzel megszívja, politika mentes. Van, aki szerint megéri, van, aki szerint nem. Ez nézőpont kérdése. De ha jelen kormányunk tartaná magát ehhez (miszerint az igazság mindenek felett), akkor már nem lenne kormányon.

Omame 2012.08.22 10:51:02

@kovi1970: Nem keverem a dolgokat. Azt állítottam, a mindenáron való őszinteség nem politikai kérdés.

Az őszinteség objektív dolog, és maga a szó nem erkölcsi kategória: valaki igazat mond, nem hazudik, tehát őszinte.

Az őszinteség alkalmazásának körülményei és megítélése, na az már erkölcsi kategória.

Tehát van, aki erkölcsinek azt tartja helyesnek, hogy mindig, minden körülmények között igazat és a teljes igazat kell mondani, függetlenül a következményektől. Ítélheted ezt hülyeségnek, de ettől nem változik meg az őszinteség fogalma.

Abban igazad van, hogy úgy kell ezt a döntést meghozni, hogy tisztában vagy a következményekkel, vagy legalábbis a lehetséges következményekkel. Velem főnök biztos nem beszélt volna így emberek előtt, mert rendre utasítom. De én megtehetem, mert stabil családi hátterem van. Még fiatal vagyok és találok új munkát is magamnak, ebben hiszek. Túl gyakran láttam, hogy a nagygeneráció tagjai milyen kiszolgáltatottak és mennyit kell nyelniük. Ráérek akkor tűrni, ha nem tehetek mást. Amíg tudok mást tenni, megteszem.

Ugyanakkor tény, ha ki nem rúghat és ígyis-úgyis mindent megtesz, hogy rossz legyen neked, akkor mit veszthetsz egy rendreutasítással? Nem értelmi győzködéssel, hanem azzal: "kikérem magamnak ezt hangnemet, a véleménye a magánéletemet illetően nem érdekel, és másokkal megosztani jogszabályszegő. Amennyiben ez folytatódik, úgy annak jogi következményei lesznek. Egyebekben ajánlom magam, mennék dolgozni, ha nem tartana fel valakinek az üvöltözése. "

Amit viszont te hagysz ki a számításból, az a habitus. Én egy konfrontatív ember vagyok. Nem megyek utána bajnak, de ha szembeköp, megkérdezem, hogy ezt mégis hogy képzeli.

Vannak konfliktus kerülő emberek. Olyanok, akik nem szeretnek veszekedni és inkább hallgatnak, mintsem ki kelljen állniuk az igazukért. Lehet, hogy te ezen felháborodsz, de nekik sokkal rosszabb élmény megélni az egész veszekedést, mint elviselni a jogsértést. Nem kell megértened őket, nem kell azt tanácsolnod, hogy mások olyanok legyenek, de el kell fogadnod, hogy maguk hozzák meg a döntést afelől, hogy nekik személy szerint mit ér meg a lelki békéjük s mit az igazuk. És ettől még emberileg sem lesznek kevesebbek.

Omame 2012.08.22 08:37:54

Mint gyakorló anyuka elég sok más anyukával találkozom. Nagyon ritkán vannak köztük olyanok, akik 3*3 évet vannak otthon. Ez nem életszerű. Az anyukák nem úgy számolgatnak, hogy mennyit tudok otthon lenni a legtöbbet a legkevesebb pénzért. Ráadásul a gyerek ugyan tervezhető, de nem időzített gyorsvonat. A magyar népességi adatok igencsak tiltakoznak a 3 gyerek modell ellen, így nem állíthatjuk, hogy egy átlagos magyar anya 9 évet csücsülne otthon gyerekkel.

Nem érzem jogosnak, hogy a munkaadóknál mindig azt emeljük ki, hogy 9 év után, amikor visszamegy anyuka dolgozni, mit is tegyen. Ti hány ilyet láttatok???

Én olyanokat látok, hogy
a) nagymama/dada neveli a gyereket és anyuka dolgozik
b) szülő gyereket nevel és nem dolgozik
c) szülő 6 hónapos korától a gyereknek dolgozik, munkahellyel való egyeztetés miatt fél évig 4 órában, utána teljes munkaidőben
d) szülő otthoni munkavégzés mellett neveli a gyereket

Persze ezek az én általam látott verziók. Van más is, de ha valóban minden magyarországi anyuka 3 gyerek mellett 9 évig otthon lenne, nem kéne aggódni a nyugdíjrendszer összeomlásától.

Omame 2012.06.03 12:37:36

Azért lehetne a kép árnyaltabb is, mint amit mutatsz. Nem a politikáról, vagy arról, hogy milyen állampolgári kötelességeink vannak. Nem hiszem, hogy jogszabályban kell itt tartani a fiatalokat, félre ne értsd. Nem hiszem, hogy kötelező gyereket szülni (sőt, gyereket csak az szüljön, akinek meggyőződéses vágya ez, mivel csak akkor tudja úgy felnevelni azt a gyermeket, ahogy szerintem a gyerekek megérdemlik).

Ugyanakkor a szüleim és anyós/apósom nevében kikérem magamnak, hogy nyerészkedő, elnyomó, idióta minden 50-es korosztálybeli, aki csak a pozícióját félti és csak a fiatal a májer, aki mindent tud.

Valóban értékelni kell a fiatalos lendületet, de egy vezetői pozíció (tetszik, nem tetszik) olyan kvalitásokat igényel, amire egy 20 éves a legritkább esetben képes. Mégpedig arra, hogy másokra tekintettel legyenek, empátiával, türelemmel, rendszerszerű gondolkodással és néha bizony érzelem mentesen mérlegeljenek. Ezek nem olyan dolgok, amelyeket egy fiatalos hév gyakran engedélyez.

De vegyük azt amit mondtál, és valósítsuk meg. Kedves 50 felettiek, húzzatok el utcát seperni és a gyárba sorban állni, mivel most a fiatalok a vezetők. 20-asok előre, ti döntötök olyanok felett, akik már 30 éve dolgoznak egy területen és ismerik minden csínját-bínját (tapasztalatnak hívják) és tietek a világ. Persze, mivel semmivel sem tartozol a szüleidnek (juhé), ezért mostantól nem tudják fenntartani a házát, az oktatásod miatt felvett hiteleket, a kocsit, az életet. Kuncsorogni nem akarnak a saját gyereküknek, ezért szépen zsíroskenyérként éldegélhetnek, amíg összekuporgatja a karácsonyi ajándéknak való új ipodot (biztos mindenki közelében van legalább egy nagyanyó, aki napi szinten míveli ezt). De jó.

Sarkítok, igen. De te is.
Tiszteletet vársz el, de mond, te hol adod meg?
A ne ortodox gazdasági rendszer pont azért nem vált be, mert nem véletlenül jöttek létre az ortodox módszerek. Az, hogy 40-50 évesek vezetik a cégeket nem azért alakult, mert ők a legkevésbé alkalmasok erre. És nem hiszem, hogy számon kell kérnünk tőlük, hogy mernek a tapasztalatra hallgatni.

Az innováció fontos. De biztos, hogy mindent mindenhol és mindenkor kockára kell tenni azért, hogy bejöjjön? Tudni kell, hogy mikor lehet teret engedni és mikor tilos. Nem állítom, hogy a magyar cégek jók ebben. Annyit kérek pusztán, hogy mi, magyar fiatalok, adjuk meg a magyar középkorúaknak és időseknek azt a tiszteletet, amit igenis megérdemelnek. Mert ők sok áldozatot hoztak azért, hogy mi itt most verhetjük a mellünket, hogy mennyire tudjuk a tutit.

Ráadásul manapság már dívik az élethosszig tanulás modellje. Gyakran az a vezető, aki ellen ágálsz maga is beül az iskola padba és otthon szabadidejében a szaklapokat bújja.

Mindezt úgy, hogy 3 gyerekem van, 30 éves vagyok és gondolkozom a külföldre vándorláson. És engem is felháborít, hogy miként beszél rólam Orbán. De ez nem jogosít fel engem arra, hogy azonos módon beszéljek a középkorúakról, mivel mi sem vagyunk okosabbak, szebbek, jobbak. Ők is voltak ott, ahol mi most és ők is megdolgoztak az eredményeikért.

Omame 2012.06.01 13:13:50

Egyrészt nem látom be, hogy egy személy adózása az IMF-nél miért befolyásolja a görög adósságot. Nem hiszem, hogy az ő adója segítené ki az országot. És a lényegi közlésének valóság tartamán sem módosít. A görögöknek adót kell fizetni, hogy ne másoktól (pl németektől) vegyék el a pénzt a szarból való kijövetelhez. (Ez nem csak a görögökre igaz.)

Másrészt pedig, akkor vegyük, adózzon! De mégis hova??? Mert ugyebár az adót abban az országban kell leperkálni, ahonnan a jövedelem jön. Akkor az IMF melyik ország is? Vagy a lakhely szerinti országba fizesse a sok-sok országtól kapott pénzt?

Vagy kapja meg a 100-at és fizesse be a 20-at ugyanoda, mármint echte azonos számlára?

Mondhatni, akkor a magyar állami személyek is már az adóval csökkentett fizut kapjanak, csakhogy nekik lehet extra jövedelem is, amely módosít az adózandó tételeken, vagy olyan körülmény, amely változtat az adón.

Miből gondolja bárki is, hogy egy IMF tisztviselő egy konkrét, adott országban szerzett jövedelmére nem adózik abban az országban, ahol a jövedelemre szert tett? Hol bizonyítja az IMF jövedelem adómentessége egyből azt is jelenti, hogy nem kell akár több országban is adóbevallást csinálni és adót fizetni? (Mondjuk osztalék adó, vagy vállalkozás után társasági adó, esetleg abból eredő személyi jövedelem adó stb.)

Elnézést kérek, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy a mások fizetésére kiélezett posztok vagy az irigység, vagy a gyűlölet keltés célzatával íródtak. Esetleg a téma elterelés, gumicsont nyújtás örömére. Semmi más logikai értelmet nem tudok találni amögött, hogy egy IMF munkatárs fizetésén csámcsogjunk mondjuk a görög tragédia és a mögötte húzódó problémák, azok lehetséges megoldása, vagy elkerülése --helyett.