Adatok
Omame
0 bejegyzést írt és 14 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az EMMI mai közleménye két dolgot állít. Támogatják a Pető Intézetet ez igaz, az viszont nem igaz, hogy elegendő és az se, hogy jelentős plusz pénzt adnának nekik. A Pető kivéreztetése nem most kezdődött. Az intézményben már 2010 előtt is gondok voltak, de a 2010-es 2,2…..
Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com…..
Omame
2012.08.22 09:18:11
@kovi1970: Ugyan, az a törekvés, hogy akkor is legyen valaki őszinte, ha ezzel megszívja, politika mentes. Van, aki szerint megéri, van, aki szerint nem. Ez nézőpont kérdése. De ha jelen kormányunk tartaná magát ehhez (miszerint az igazság mindenek felett), akkor már nem lenne kormányon.
Omame
2012.08.22 10:51:02
@kovi1970: Nem keverem a dolgokat. Azt állítottam, a mindenáron való őszinteség nem politikai kérdés.
Az őszinteség objektív dolog, és maga a szó nem erkölcsi kategória: valaki igazat mond, nem hazudik, tehát őszinte.
Az őszinteség alkalmazásának körülményei és megítélése, na az már erkölcsi kategória.
Tehát van, aki erkölcsinek azt tartja helyesnek, hogy mindig, minden körülmények között igazat és a teljes igazat kell mondani, függetlenül a következményektől. Ítélheted ezt hülyeségnek, de ettől nem változik meg az őszinteség fogalma.
Abban igazad van, hogy úgy kell ezt a döntést meghozni, hogy tisztában vagy a következményekkel, vagy legalábbis a lehetséges következményekkel. Velem főnök biztos nem beszélt volna így emberek előtt, mert rendre utasítom. De én megtehetem, mert stabil családi hátterem van. Még fiatal vagyok és találok új munkát is magamnak, ebben hiszek. Túl gyakran láttam, hogy a nagygeneráció tagjai milyen kiszolgáltatottak és mennyit kell nyelniük. Ráérek akkor tűrni, ha nem tehetek mást. Amíg tudok mást tenni, megteszem.
Ugyanakkor tény, ha ki nem rúghat és ígyis-úgyis mindent megtesz, hogy rossz legyen neked, akkor mit veszthetsz egy rendreutasítással? Nem értelmi győzködéssel, hanem azzal: "kikérem magamnak ezt hangnemet, a véleménye a magánéletemet illetően nem érdekel, és másokkal megosztani jogszabályszegő. Amennyiben ez folytatódik, úgy annak jogi következményei lesznek. Egyebekben ajánlom magam, mennék dolgozni, ha nem tartana fel valakinek az üvöltözése. "
Amit viszont te hagysz ki a számításból, az a habitus. Én egy konfrontatív ember vagyok. Nem megyek utána bajnak, de ha szembeköp, megkérdezem, hogy ezt mégis hogy képzeli.
Vannak konfliktus kerülő emberek. Olyanok, akik nem szeretnek veszekedni és inkább hallgatnak, mintsem ki kelljen állniuk az igazukért. Lehet, hogy te ezen felháborodsz, de nekik sokkal rosszabb élmény megélni az egész veszekedést, mint elviselni a jogsértést. Nem kell megértened őket, nem kell azt tanácsolnod, hogy mások olyanok legyenek, de el kell fogadnod, hogy maguk hozzák meg a döntést afelől, hogy nekik személy szerint mit ér meg a lelki békéjük s mit az igazuk. És ettől még emberileg sem lesznek kevesebbek.
Az őszinteség objektív dolog, és maga a szó nem erkölcsi kategória: valaki igazat mond, nem hazudik, tehát őszinte.
Az őszinteség alkalmazásának körülményei és megítélése, na az már erkölcsi kategória.
Tehát van, aki erkölcsinek azt tartja helyesnek, hogy mindig, minden körülmények között igazat és a teljes igazat kell mondani, függetlenül a következményektől. Ítélheted ezt hülyeségnek, de ettől nem változik meg az őszinteség fogalma.
Abban igazad van, hogy úgy kell ezt a döntést meghozni, hogy tisztában vagy a következményekkel, vagy legalábbis a lehetséges következményekkel. Velem főnök biztos nem beszélt volna így emberek előtt, mert rendre utasítom. De én megtehetem, mert stabil családi hátterem van. Még fiatal vagyok és találok új munkát is magamnak, ebben hiszek. Túl gyakran láttam, hogy a nagygeneráció tagjai milyen kiszolgáltatottak és mennyit kell nyelniük. Ráérek akkor tűrni, ha nem tehetek mást. Amíg tudok mást tenni, megteszem.
Ugyanakkor tény, ha ki nem rúghat és ígyis-úgyis mindent megtesz, hogy rossz legyen neked, akkor mit veszthetsz egy rendreutasítással? Nem értelmi győzködéssel, hanem azzal: "kikérem magamnak ezt hangnemet, a véleménye a magánéletemet illetően nem érdekel, és másokkal megosztani jogszabályszegő. Amennyiben ez folytatódik, úgy annak jogi következményei lesznek. Egyebekben ajánlom magam, mennék dolgozni, ha nem tartana fel valakinek az üvöltözése. "
Amit viszont te hagysz ki a számításból, az a habitus. Én egy konfrontatív ember vagyok. Nem megyek utána bajnak, de ha szembeköp, megkérdezem, hogy ezt mégis hogy képzeli.
Vannak konfliktus kerülő emberek. Olyanok, akik nem szeretnek veszekedni és inkább hallgatnak, mintsem ki kelljen állniuk az igazukért. Lehet, hogy te ezen felháborodsz, de nekik sokkal rosszabb élmény megélni az egész veszekedést, mint elviselni a jogsértést. Nem kell megértened őket, nem kell azt tanácsolnod, hogy mások olyanok legyenek, de el kell fogadnod, hogy maguk hozzák meg a döntést afelől, hogy nekik személy szerint mit ér meg a lelki békéjük s mit az igazuk. És ettől még emberileg sem lesznek kevesebbek.
A magyar kormány olyan szemérmetlen lenézéssel tekint a fiatalokra, ami nemzetközileg is kirívó. Orbánt mélyen érinti, hogy le akarunk lépni, de nem miattunk, hanem a szüleink miatt. Csak nekem fordult fel a gyomrom?
Gondolkodtam, mi bajom vele. Úgy beszél, mint egy szülő.
Nem…..
Néhány nappal ezelőtt tudósítottak a hírportálok Christine Lagarde nyilatkozatáról, amely szerint a görögöknek javítaniuk kellene az adózási moráljukon. "Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója szerint a gazdasági válságtól szenvedő…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Természetesen lehetne ebből pénzt csinálni, csakhogy a rászoruló gyerekek nem csak gazdag családokban születnek.
A foci lefogyaszt, persze. De nem csak a foci, hanem nagyon sok más sport is, legyen az kézilabda, röplabda, kosárlabda, vagy csak simán futás is. Azonban ezeket az emberek segítség nélkül is meg tudják oldani. Szemben egy olyan emberrel, aki a Pető Intézet segítségére szorul.
Ha van, aminek politika mentesnek kellene lennie, ez az. És itt minden fél ludas, aki politikát csinál belőle, legyen az politikus, vagy hétköznapi ember, vagy hozzászóló
De ha csak utilitarista szempontokat akarunk nézni: egy kövér ember ellátási költségét kell összehasonlítanunk egy magatehetetlen, önellátásra képtelen vagy korlátozottan képes ember állami költségvetésre vetített összegével. Nem hiszem, hogy sok matek kell hozzá, mibe kéne tenni a pénzt.
Szeretném, ha a magyar állam (politikai oldaltól függetlenül) ugyanannyira büszke lenne egy egyedülálló intézetre, mint amilyen én vagyok, akkor is, ha szerencsére eddig nem volt szükség a családban a segítségükre. Ahogy pontosan tudom azt is, hogy ha valaki nem elég beteg, akkor nem jut neki hely, mert nincs elég konduktor (mivel az ismeretségi körben erre is volt példa). Remélem, hogy a nézetek változnak.