Prayer 2012.05.21 19:23:01

Ez egy általános magyarországi munkáltatói hozzáállás. Egytől egyig megy ez mindenhol. Én legalábbis nem találtam még olyan munkahelyet, ahol ugyan ezek ne lettek volna meg. Én is besokaltam és leléptem.
Sajnos, akárhogy is nézzük, nem lehet ellenük semmit tenni. Ha felnyomod őket valami felügyeleti szervnél, az ellenőrök nem fognak találni semmit.. érdekes módon.

Prayer 2012.05.13 15:22:44

Sziasztok!

Eddig nem igen kommenteltem, de úgy döntöttem, most hozzászólok.

Sok igazság van a fenti hozzászólásokban, de vannak tévedések is. Az utóbbiak megvitatásába nem szeretnék belemenni most, viszont leírom az én tapasztalataimat.

Sajnos olyan a helyzet Magyarországon, hogy tényleg nagyon nehéz becsületes módon talpon maradni, ami rettentő szomorú. Az a vállalkozó, aki tényleg ilyen úton szeretne elindulni, 90%-uk vagy nem tud egyszerűen megélni belőle -nemhogy még az esetleges alkalmazottainak rendes bért adni-, vagy olyan szinten becsődöl, hogy még utána 5-10 évig nyögi a felhalmozott adósságait és mélyebb gödörbe esik, mint volt.
Természetesen ez nem indok arra, hogy ezt kell tenni (rafkózni stb) -s nem is lehet-, viszont az nem tekinthető hibának, hogy ebbe a mocsok rossz országba valaki próbál boldogulni és belekezd egy vállalkozásba.

Nem szeretek másra újjal mutogatni, de az, hogy ennyi csaló, kizsákmányoló és mindent semmibe vevő vállalkozások vannak az az országvezetés hibája, mert folyton csak erősítik és a becsületességnek még annyi előnyét se adják meg, hogy abból legalább átlagos, hangsúlyozom átlagos- életszínvonalat lehessen teremteni (ez alatt azt értem, hogy minden rezsi költséget havonta ki tudd fizetni, rendesen étkezni, ruházkodni és minimális módon szórakozni (mondjuk havonta 1x)).

Több vállalkozó ismerősöm van -én magam nem vagyok az-, akik igyekeznek becsületes és a lehető legtisztább módon vállakozni. Volt olyan, aki egyszerűen megszüntette a vállalkozását, mert vagy becsődölt, vagy ahhoz, hogy talpon maradjon kiskapuznia és csalnia kellett volna, amit nem vállalt és inkább hagyta.
Van egy házaspár, akinek egy gyereke van, ők már évek óta (kb 7 éve) két kereskedelmi egységet üzemeltetnek vállalkozásban, teljesen fehér módon. Nagyon jó helyen van a két kis üzletük, ami nem kevés forgalmat bonyolít, ennek ellenére mégse tudnak egyszerűen alkalmazottat felvenni. Jobban mondva tudnának, de röhejes fizetést tudnának csak neki kigazdálkodni, így meg nem akarnak, mert ő se lenne elégedett és nekik is csak vinné azt a kis pénzt is, tehát nincs értelme. Ketten csinálják, egyikük az egyik, a másikuk a másik üzletben van egész nap. Hiába nagy a forgalom és pörögnek a termékek, visszajárnak a vásárlók a terhek elviszik a bevételt. Egy 50m2-es panelban élnek, egy 12 éves kocsijuk van és annyit tudnak havonta kivenni a vállalkozásból, hogy a rezsit és a vállalkozás fenntartásához szükséges költségeket (bérleti díj, annak rezsije, árukészlet) kifizessék és ennyi! A kajálást még úgy ahogy meg tudják oldani, spórolva. Szórakozás, ruházkodás szinte már felejtős. Nyaralásról nem is beszélve.
Na, ezt tudod elérni egy héten minden nap 12-16 óra teljesen becsületes vállalkozói melóval.

Nem védem a seftelő vállalkozókat, soha nem tenném, mert azoknak a 90%-a bizony nem azért csinálja a sok gusztustalanságot, mert kényszer, hogy fenn tudjon maradni, hanem tényleg csak sokat akar markolni és senki, semmi nem számít. Tehát, csak a "fennmaradásért feketézők" kevesen vannak.
Én is dolgoztam párszor vállalkozásoknál, megfogadtam, hogy soha többet! Azokat amiket feljebb írtatok mind tapasztaltam, nagyon durva dolgokra képesek és a legnagyobb szégyen az egészbe, hogy szinte lehetetlen őket megbuktatni, lebuktatni és az esetek többségében megszégyenülve és beletörődve tovább kell kullognod. S ezt ők nagyon jól tudják, azért is csinálják.
Ellenőrzés, állami szerv? Ugyan már, kiröhög.. minden ilyennek van legalább 8 olyan ismerőse minden felügyeleti szervnél, akit bármikor meg lehet kenni és el van simítva az ügy, vagy elintézik neki, hogy legrosszabb esetben figyelmeztetést, vagy röhejes büntetést kelljen fizetnie. Hallottam más olyan tapasztalatáról is, hogy valaki dolgozott olyan embernél, aki a bevétele egy részét (amit az alkalmazotti béreken megspórolt) egy "kenőpénzek" számlán gyűjtötte, szükség esetére.
Persze, nálam is vannak olyan sztorik, amikor a tulajdonos új BMW-vel meg Audival állított be (miközben folyton az ment, hogy szarban van a cég), meg ment New York-ba családdal kirándulni, mert most éppen ahhoz van kedve stb. A feleség, meg a 19 éves kamasz gyerek új kb 10 milliós terepjáróval jött apucihoz és egyebek, mi meg a kollégáimmal nyomattuk 70.000 Ft-ért a mannát napi 14 órába.

Tudom elég hosszúra sikeredet, még így is dióhéjban fejtettem ki a véleményem, de összegezve:
Teljesen tiszta módon működő vállalkozónál azért nem fogsz tudni dolgozni manapság, mert
- vagy nem tudja a béred kigazdálkodni és emiatt nem foglalkoztat
- vagy nagyon kevés fizetést tud neked adni.

Aki meg a túlélés miatt feketezésik és kiskapuzik, de igyekszik tisztességesen meghálálni a munkádat, az
- kevés embert foglalkoztat
- és azok a helyek is kihalásos alapon ürülnek, ugyanis senkinek esze ágába sincs ott hagyni, plusz még ők kevesebben is vannak a "piacon".

A maradék, akik többségben vannak azok meg ugyanúgy elteszik a havi több milliókat, vagy tízmilliókat és sz**ba se fognak téged venni.

Prayer 2012.05.13 15:41:26

@nyugi_palikám_mi_érinthetetlenek_vagyunk: Ott a végén, hogy manapság hogyan tudsz és milyen vállalkozónál munkát vállalni. Emeljük ki, hogy: szerintem. Tehát, egyéni véleményt tükröz, szemszög pedig sok van, főleg ilyen nagy terület esetében.

A trógerek -ahogy te fogalmazol-, ők az úgynevezett nyakkendős bűnözők. Manapság már nem az úgynevezett "bűnszervezetekben" van a pénz, hanem a legális bűnözésben, ami sajnos elég magas Magyarországon, mert nagy pénzt tudsz leakasztani illegális eszközök sorával úgy, hogy még be is tudod bizonyítani az ellenőrző szervek felé, hogy mégis legális.
Ezzel az általad kifogásolt jelentős rétegről alkotott véleményben konkrétan mi a kifogásod? Azt te se állíthatod, hogy nincs nagyon sok olyan vállalkozó, aki szánt szándékkal magasról tesz az alkalmazottaira és eszközként, rabszolgaként tekint rájuk, mert megteheti? S semmi más nem érdekli, csak az ő anyagi jóléte (tegyük hozzá, hogy ezzel még nem is lenne probléma, mert mindegyünk ezt tartja szem előtt, csak annak mértéke ás módozata marhára nem mindegy).

Lehet úgy jött át, mint ha azt állítanám, hogy becsületesen nem lehet nagy anyagi jólétet elérni, nem ez volt a célom. Ha így érződött elnézést kérek érte.

Az emberiség nem adta fel a rabszolgatartó berendezkedést, csak megreformálta azt.

Prayer 2011.07.23 15:18:37

Sziasztok!

Én is hasonló helyzetbe kerültem, mint a posztoló, már nekem is pszichiáterhez kellett fordulnom. Igaz, nálam nem 1 munkahely váltotta ki a panaszokat, hanem az utóbbi kettő.
Előzőleg azért váltottam, mert már nem bírtam elviselni a mindennapos megaláztatást éhbérért. Sokáig szenvedtem, mert nem akartam úgy felmondani, hogy ki tudja mikor lesz állásom, mivel anyagilag így is a csőd szélén álltam/állok. Bele is telt jó pár hónapba, mire sikerült.
A jelenlegi munkahely, amire váltottam úgy tűnt hogy tökéletes lesz és felüdülés, tudni fogok végre rendesen dolgozni, keresni, normális körülmények között és ha nem is sok, de valamennyi jutni fog magamra a fizetésemből. Abszolút nem látszott semmi kifogásolni való, az ember tényleg úgy látta, hogy végre sikerült elcsípnie egy normális, hozzá méltó állást.
Aztán ahogy teltek a hónapok kezdtek kibukni a dolgok és kiderült, hogy sikerült egy sokkal rosszabba belekeverednem, mint eddig. A mindennapos stressz körülbelül az elviselhetetlenség szintjét veri, nem hagynak rendesen dolgozni, képtelenség eredményesen elvégezni a feladatod. Igazéból írhatnék cifrákat, de nem ez most a lényeg, nem posztot akarok írni :)
Aztán szépen lassan teljesen felzabálta a lelkemet és az elmémet az elmúlt másfél év és nem vettem észre igazán, hogy mennyire tönkre mentem (ugyan az: teljesen leszűkült az életterem, nem járok el sehova, nincs kedvem semmihez, folyamatosan ok nélkül fáradt és lehangolt vagyok, nem keresem a társaságot, egyfolytában őrlöm magam, hogy sose viszem semmire, nem látom a kiutat, feladtam stb stb).
Én is akkor kaptam igazán észbe, hogy szakember segítsége kell, amikor elkezdtem egyre többször rosszul lenni és testi kényszertüneteim lettek.
Azért hagytam magam igazán mindig ezekben a helyzetekben, reménykedve, hogy majd javul, vagy "megszokom", mert anyagilag nem csak én, de a családom is totális padlón van (akárcsak a poszt írójának), más emberek is függenek attól, hogy van-e állásom, vagy nincs. Ha csak 1-2 hétig munka nélkül vagyok, nekem lőttek. Ez volt eddig.
Most 3 féle gyógyszert szedek. Megéri? Egy büdös francot!
Eldöntöttem, hogy felmondok. Meg is teszem.
Tessék elhinni, hogy ha még úgy is tűnik, hogy kockázatot kell hozni a boldogulás érdekében, NEM MINDEGY, HOGY MILYEN KOCKÁZATOT!
Van, ami egyáltalán nem éri meg, mert a további munkavállalásod lehetőségét rontja, veszi el.

Prayer 2011.07.23 15:49:36

@roadrunner: Te meg tipikus magyar bunkó :) Szerintem növessz gerincet és némi agyi szinapszist, mielőtt kinyitod a szád, vagy legalább a gondolataidat megpróbálod más úton kiadni magadból.
Ez a vélemény, amit írtál elég nagy tudatlanságra utal.