Adatok
holdcoremusic
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A szerzői jogi hercehurca a zeneiparban legalábbis eldőlni látszik: az ipar kezdi elfogadni a realitásokat, és nem próbál passzátot fújni az uralkodó széljárással szemben. Az internetellenes lobbi hazai leágazása pedig Fluor Tomitól olyan leckét kapott, amibe remélhetőleg nem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A lemezeladás kontra ingyen publikálás kérdésében sok hozzászólást olvastam, de asszem nem esett szó arról, hogy többek között azért sikerült régen könnyebben pénzért értékesíteni egy adott előadó adott lemezét, mert alapból technikailag is nehézkes volt másolni, tehát akinek kellett, megvette. De bakelitet pl nem nagyon tudtak minőségromlás nélkül "átvenni" kazettára, esetleg a tehetősebb emberek.
Ma már egy egyszerű hifi torony is szépen áthúz bármi hangot a cd-ről kazettára -már ha van olyan retro életérzésű ember, aki még kazettáról hallgat zenét-, de akár üres cd-re is átmásolja a műsoros lemez tartalmát. De ha nincs is hifi, van pc, egy lemezt fel grabbelni pár perc, onnan már mehet telefonra, netre, mp3 lejátszóra, cd-re, dvd-re bárhová, és ami lényeges: jó minőségben. Bár ez is relativ, hogy kinek mi a jó.
A régi előadók beharangozása a média által pedig megvolt, sőt, talán a régi együtteseknek, zenészeknek, énekeseknek volt meg igazán a médiaháttér, legalábbis azoknak, akik a Táncdalfesztiválokról kerültek ki, hisz akkor tájt még nem volt ezernyi csatorna, százezer műsor, az emberek néztek, amit tudtak. Szavaztak. Az előadó meghívást kapott a rádióba is, városon és falun egyaránt szóbeszéd tárgya volt... Szóval volt nekik is egy kis löket a médiától.
Stílusbeli eltérések már inkább vannak a jelen és régi idők zenéje között, nade azok megvannak a mai divat-stílusok között is, elvégre azért jönnek létre, hogy különbözzenek a megszokottól.
Szóval nem azt kell(ene) nézni, hogy most egy Fluor jobb, vagy egy Omega, és nem is azt, hogy Korda Gyuri vagy SP, mert értelmetlen.
Egy szempont szerint kell osztályozni, az igény szempontjából. Ha van igény rá, keresik az emberek, nézik, hallgatják, rajongják, elmennek koncertre, stb, de ha nem, akkor mindegy, kiről van szó, elmarad az érdeklődés.
Félreértések elkerülése végett ezt azonnal pontosítom: ha valakinek nem tetszik az R-Go, -noha ők is tettek valamit a magyar zenei élet asztalára-, de nem fogja nézni, hallgatni. De ha tetszik neki valami más, azt keresni fogja.
A "hazai" lemez eladási hanyatlást pedig -szerintem- az a tény is okozhatja, hogy "elértéktelenedett" lemezeket adnak ki. Értelmezvén ez úgy fest, hogy van egy-két olyan track lemezenként, ami tényleg jó, nyilván ezekkel reklámozzák az albumot, ezekből esetleg még maxit is kidobnak, de a többi zenemű ugyan azon a korongon már jóval csekélyebb értékű. Egyrészt azért, mert "valamit tegyünk még rá, hogy ne csak a két zene legyen rajta" elv érződik, másrészt az előadók is (már aki nem ikon a 60-as évektől fogva) olykor-olykor próbálkoznak kicsit más stílusokkal is. Ami viszont hiteltelen már egy többlemezes előadónál, pláne ha sorozatban minden lemeze egy-két számos. Adjon ki kislemezt, két zenével, olcsó, de az legyen jó, ő meg érje be ennyivel. Egy zöldfülűnél, mint pl az SP, vagy a Fluor, érthető, ha váltással próbálkoznak. Mindkettő a hiphop underground szcénájából váltott a divatzene felé. És nekem úgy tűnik, megtalálták a helyüket, bár megjegyzem, az SP akár kicsit más stílusban is érvényesülni tudna. Ő egyébként semmiképp nem nevezhető egyslágeres előadónak. Mint ahogyan senki, akinek több műve is megmássza a toplistákat.
És ugye megint az ördögi kör effektus jön elő, utalás a hozzászólásom első részére, az igényhez. Nekik éppen ez kell, elérni, hogy igény mutatkozzék a munkásságuk iránt. Aki őket szereti, őket hallgatja, aki meg Zoránt szereti, Zoránt hallgatja.
Tehetség. Ez is relatív, hisz ma mint látszik, nem az számít, ki-milyen hangszeren játszik, hány oktávot énekel ki, ma már az számít tehetségnek, ha egy előadó el tudja adni önmagát. Ha ez sikerül, akkor lehet bármilyen hibája, dőlni fog a lé. A másik pedig belegebed, ha nem tud az igényeknek megfelelőt tenni az asztalra.
Nincs már kommunizmus, ami megmondja, melyik rádiót hallgathatod, milyen zenét szerethetsz.. Így aztán mindenki megtalálja a maga kedvencét a sokszínű palettán. De ez így jó...
Így ennyi jutott eszembe a témához kapcsolódva. Biztos sokaknak okoskodásnak tűnik majd, de hát nem annak volt ez szánva, csak egy véleménynek. És pont.