Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Tamás Nagypál

0 bejegyzést írt és 79 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
  Míg Hollywood legyártja a hivatalos nőideált, az e mögött meghúzódó hatalmi viszonyok kritikája olyan új elvárásokat hoz létre, amelyek ismét csak a globális hatalmi és szimbolikus renden keresztül hatnak. Az így megszülető új női szerep már nem csak a Gwyneth Paltrow-ság „színe”, (csinos,…..
Tamás Nagypál 2017.11.07 01:16:10
"A metoo ugyanolyan parancs a nőknek, mint a globális szórakoztatóipar által legyártott többi norma, magatartás, szerep."

Mit jelent az, hogy ugyanolyan? Azért, mert a burzsoá ikon Gwyneth Paltrow-t is molesztálták, ez akkor nők százmillióinak az élettapasztalatát törli, mert az egész a burzsoá feminizmusról szól? Ez olyan mint amikor a vénhülye Soros György felkarolja a menekültek ügyét, és erre az a válasz hogy ja, akkor menekültnek lenni ilyen felső középosztály beli/zsidó játszma, hülye szíriaiak akiknek szétbombázták a lakóhelyét nem értik csak, hogy játékszerek az uralkodó osztály szórakozására.

"A hollywoodi szórakoztatóipar szexuális szimbolikáját a kezdetektől meghatározza, a kelet európai hátterű, zsidó férfiak asszimilációs vonzódása a jellegzetesen nem zsidó kinézetű nők iránt."

Ez eddig a fentéslent posztjainak legalja. Mi történet itt? Néhány éve ez a blog volt ahol A magyar neoliberalizmus kritikáját tisztán, világosan meg lehetett találni az interneten. Mi a fene történt azóta? Engem az nem érdekel, hogy a főszerkesztő bekattant, a valódi kérdés, hogy miért jutott a blog ebbe a vörösbarna ideológiai zsákutcába.

"Föltárt-e bármit, amit korábban ne tudtunk volna, a Wikileaks, Assange, vagy Manning? Tőlük tudtuk volna meg, hogyan működik egy imperialista hatalom?"

Igen, többek között ennek köszönhető a az USA-ban a demokrata párt összeomlása és Hillary Clinton választási veresége. Egy elképesztő erejű neoliberális hatalmi gépezetet kényszerítettek térdre az érintette.

"Könnyen lehet, hogy a „leleplezés”, csupán egy újabb, a rendszert igazoló ideologémát vezet be."

A jobboldalon. A baloldalnak egyelőre nem sierült a képmutatásra vádjára immunisnak lennie. A jobboldal valóban a cinizmussal ér el sikereket, elhitetve az emberekkel, hogy az igazság mindig hatalmi célok érdekében konstruált hazugság. A baloldal azonban nem tud a cinizmussal sikert aratni, vele szemben mások az elvárások. Az emberek várják az igazság és az igazságosság diskurzusának megfogalmazását, és aki baloldaliként ezt nem tudja megtenni, büntetik a választók. A baloldalnak igenis árt a leleplezés, szemben a jobboldalla, ahova azok szavaznak, akik feladták az igazságba és az igazságosságba való hitüket.

"A metoo segítségével nők, akiknek utánafüttyentettek Gwyneth Paltrowhoz hasonlóvá válhatnak. Erősebb azonosulási lehetőséget kínál az idollal, mint bármi: egy hollywoodi sztárral közös történettel rendelkező áldozatként jelenhetnek meg."

Ez pestisrácok színvonalú észjárás, teljesen figyelmen kívül hagyja a közösségi média horizontalitását, ami képes demokratikus dühöt megfogalmazni. Persze limitált formában, hiszen az abuzált nőket arra bíztatja a kampány, hogy higgyenek az online platform politikai (igazságosztó) erejében, és még véletlenül se kezdjenek el szervezkedni mondjuk az erőszaktevő férfiak kasztrálása érdekében, ami pedig teljesen érthető volna.

"Úgy tűnhet, mintha a női csinossággal, vagy kívánatossággal kapcsolatos minimum elvárásnak feleltek volna meg azzal, hogy a történetek szerint szexuális prédaként is számba jöttek."

Aha. Ez kicsit olyan, mintha azt mondanád, hogy az amerikai feketék, akiknek hátbalövéséről a média tudósít, valójában az autentikus (Hollywood által közvetített, meghamisított) fekete identitást keresték maguknak, amikor bajba kerültek, szóval ők tényleg a hibásak, szinte mágnesként vonzódtak ahhoz a rendőrpisztolyhoz.

"az eszményi nő szükséges kelléke immár az abuzálás is."

Már elnézést, nők százmilliói akiket abuzálás ért és egész életüket poszttraumatikus stresszben élik, soha az életben nem fognak a kapitalizmus által fetisizált eszményi nővé válni. Az, hogy néhány a incidenst szerencsésen megúszó áldozat, osztályhelyzetéből fakadóan tőkét kovácsol a történetéből, egyáltalán nem jelent strukturális változást, még a metoo hashtag-et megosztók számára sem.

"Tudható, hogy az ilyen kampányok fölépítése a teljes és azonnali behódolást kívánja meg, ellenkező esetben a civilizált emberek közösségéből való kizárás következményét vonja maga után."

Ez egyáltalán nem igaz. A legminimálisabb utánanézés a közösségi médiákon nyilvánvalóvá teszi, hogy a kampányban résztvevők jelentős részének komoly fenntartásai vannak a platformmal kapcsolatban, és a formátummal szembeni ellenállást rendszerint megfogalmazzák a kampányban való részvétel során.

"Az a magyar középosztálybeli nő viszont, aki „#metoo” a kilences buszon azzal szembesül, hogy a társadalom peremén tengődő férfi kihívóan, mohón, valóban viszolyogtató módon megbámulja, értelemszerűen egy másik eset. [...[ főként azért, mert a férfi ebben a szituációban nem bír hatalommal..."

Na itt van szerintem ennek az újmagyar vörösbarna szocdem vonulatnak a logikus határa. Proli férfiak talán nem állhatnak össze a burzsoá patriarchátussal materiális hatalmi előnyökért a nők ellen kollektíve? A biopolitikát évszázadok óta használják az osztálypolitika semlegesítésére, ebben a posztban is erről van szó sajnos.
Nem könnyű tehát feministának lenni, hiszen ha feministának nevezed magad, mindjárt vetkőztető pillantások mérnek végig, gyanakodnak, célozgatnak vagy egyenesen rá is kérdeznek, hogy oké-e a szexuális életed, nem vagy-e végtelenül frusztrált, kielégületlen, vénlány, van-e férjed, szőrös-e a lábad…..
Tamás Nagypál 2017.10.07 20:36:03
"Abban a pillanatban, hogy feministaként nyilatkozol meg, megszűnsz közember lenni, egyből magánember leszel..."

Igen, de szerintem érdemes felvetni, hogy ez miért van így. A feminizmus felvállalása a magyar médiában azért vált ki fóbiás reakciót a hatalom képviselőiből, mert egy közügyet vet fel egy olyan végletekig neoliberalizált társadalomban, ahol csak magánérdekeknek van legitimitása. A feminista testére és (patologikus) szexualitására való redukálása kétségbeesett, hisztérikus reakció a status quo fenntartására, ahol mindenfajta kollektív, emancipatorikus politikát cinikus nevetés fogad. A "létező feminizmus" tényleg találó kifejezés a neoliberális logikát abszolútumnak tekintő feministákra, akik pl. a prostituáltakból szexmunkás vállalkozókat szeretnének képezni (miközben természetesen elismerik, hogy a helyzet sajnos még nem ideális).

Ugyanakkor a szexmunkások jogaiért/hatalmáért nem csak neoliberális pozícióból lehet kiállni, hanem osztályalapon is, ahol már nem az óránként 100000 felett kereső escort (a szakma burzsoáziája), hanem folyamatosan zaklatott, bántalmazott, félrabszolgaságban tartott tömegek a viszonyítási alap. Az ő jogaikért folytatott globális küzdelemnek nem a prostitúció, hanem a prostituáltak (ha úgy tetszik "prostituált életek") normalizálása (hatalmának növelése) a célja, hiszen többségük éppen azért dolgozik szexmunkásként, mert enélkül halálra lenne ítélve. Tehát a modern prostitúció nem csak az általában vett patriarchátus következménye, hanem része a kapitalizmus biopolitikai rendjének, ahol proletárok százmillióit fosztják meg (nemi, etnikai, vagy territoriális alapon) az élethez való joguktól. Ez azt jelenti például, hogy míg a neoliberális ideológia szerint a szexmunkások jogbiztonságot és vállalkozói státuszt szeretnének kiharcolni, az antikapitalista nézőpontból kollektív érdekeik elsősorban az alapvető erőforrásokhoz (pl. ivóvíz, termőföld) és közjavakhoz (lakhatás, egészségügy, társadalmi termelés eredménye) való demokratikus hozzáférést jelentik. Az erre az alapvető összefüggésre való utalás hiányzik mind a létező feminizmusból, mind a feminizmus Betlen által itt képviselt (nemlétező?) változatából.
Ha az a transz, aki transznak vallja magát, akkor nem értem, hogyan lehet ezt kvantifikálni bárhogy és reprezentatívnak tartani bármire. Itt még a statisztika is szubjektív.  Egy indiai származású, gazdag családból jövő, Stanfordra járt amerikai próbálja itt mozgatni a budapesti közönségben a…..
Tamás Nagypál 2017.08.07 18:31:40
Remek kritika, csak éppen a tárgya nem a transszexualitás, hanem amit Alexander Galloway a kortárs baloldali elmélet autoimmunitásának hív, az önparódiába fulladó megtisztulás iránti vágy ami képtelen a lényegre: a status quo tagadására sci-hub.cc/10.1215/02705346-2016969. Lásd még: libgen.io/book/index.php?md5=4D0B8E169507A85CE85F3E6A9ECE396E. Bajusz szerintem ennek a jelenségnek a megszemélyesítőit látja a transszexuaálisokban, ami viszont nem rendszerkritika, hanem (néha már nevetségesen elvakult) bűnbakkeresés. Itt van pl. az első mondat: "Ha az a transz, aki transznak vallja magát, akkor nem értem, hogyan lehet ezt kvantifikálni bárhogy és reprezentatívnak tartani bármire. Itt még a statisztika is szubjektív." Tessék a "transz" helyébe mondjuk "fideszest" helyettesíteni, és mindjárt máshogy hangzik az eszmefuttatás. Elég bizarr gondolat valakinek a választott politikai identitását elvitatni azon az alapon, hogy azt választotta. Nem *ez* Menon performanszával a *formai* probléma, hanem az autoimmunitás. Ez azért nem teljesen ugyanaz, mint a sokkal kétértelműbb, tehát jobboldali diskurzusban is használható "individualista, álbaloldai identitáspolitika." Ez ilyen neosztálinista lózungnak tűnik kicsit.
Az emberlánya kinyitja az Eszmélet oldalát és a következő ajánlót olvassa..
Tamás Nagypál 2017.05.08 18:42:51
Putyin globális propagandagépezete, hekkerhadserege, és nyilvános kijelentései egy nagyon világos és koherens ideológia terjesztését célozzák: az euroatlanti, tehát USA centrikus globalizáció helyett a szuverén nemzetállamokra épülő világ (értsd: multipoláris kapitalizmus, egymással versengő/kooperáló hatalmak). Oroszország ma nincs abban a helyzetben, hogy globálisan érvényre juttassa ezt az alternatív globalizációs elképzelését, ami tulajdonképpen a szuverén nemzetállamként való túlélésének a biztosítéka. Putyin háborúi defenzív háborúk. Ez nem jelenti azt, hogy igazoltak, vagy hogy ez a konzervatív nacionalista alterglobalizációs irány jó lenne, de a tényeket érdemes lenne felismerni azért.

"Az USA, amikor befolyása alá vonta Magyarországot népszavazást tartott róla és amióta katonai szövetségesünk, ti ugyanúgy kritizálhatjátok őket és nem esik bajotok."

Ez kőkemény cinizmus, a liberálfasiszta világszemlélet gyönyörű önparódiája. Hadd válaszoljon rá maga Vagyimir:

"Yes, formally speaking, modern countries have all the attributes of democracy: Elections, freedom of speech, access to information, freedom of expression. But even in the most advanced democracies the majority of citizens have no real influence on the political process and no direct and real influence on power….

It seems as if the elites do not see the deepening stratification in society and the erosion of the middle class…(but the situation) creates a climate of uncertainty that has a direct impact on the public mood.

Sociological studies conducted around the world show that people in different countries and on different continents tend to see the future as murky and bleak. This is sad. The future does not entice them, but frightens them. At the same time, people see no real opportunities or means for changing anything, influencing events and shaping policy.

As for the claim that the fringe and populists have defeated the sensible, sober and responsible minority – we are not talking about populists or anything like that but about ordinary people, ordinary citizens who are losing trust in the ruling class. That is the problem….

People sense an ever-growing gap between their interests and the elite’s vision of the only correct course, a course the elite itself chooses. The result is that referendums and elections increasingly often create surprises for the authorities. People do not at all vote as the official and respectable media outlets advised them to, nor as the mainstream parties advised them to. Public movements that only recently were too far left or too far right are taking center stage and pushing the political heavyweights aside.

At first, these inconvenient results were hastily declared anomaly or chance. But when they became more frequent, people started saying that society does not understand those at the summit of power and has not yet matured sufficiently to be able to assess the authorities’ labor for the public good. Or they sink into hysteria and declare it the result of foreign, usually Russian, propaganda.” (Meeting of the Valdai International Discussion Club)

forrás:
www.counterpunch.org/2017/04/28/putins-new-world-order/
"Még ha a titeket ajnározó nyugati sajtóorgánumok  olykor megdorgálnak is benneteket,  bizonyára nem készülnek osztályharcra ellenetek!  Ha mégis, a régi belháborúról van csak szó (...) Megittasulva a győzelemtől, …és megrészegedve a burzsoá közvélemény érdeklődésétől … félreteszitek az egyetlen…..
Tamás Nagypál 2017.04.16 19:46:53
"Az OKP-t a fiataloknak" A sztálinista OKP-t, ami az autonomista baloldal helyett inkább a kereszténydemokratákkal kötött szövetséget, hogy megakadályozza a kommunista forradalom kitörését Olaszországban? Pasolini kiváló író és filmrendező volt, de sajnos hajlott egy mai szemmel elképesztően primitív populista demagógiára, amivel a prekapitalista parasztságot fetisizálta (lásd pl. www.imdb.com/title/tt0059741/?ref_=fn_al_tt_1.). Ez a statikus osztályfelfogás, ami proletariátust megtalálni véli a modern társadalom egy fix pontján, ahelyett hogy vállalná a megkonstruálásának munkáját az osztályharc dinamikáján keresztül, alapvetően anti-Marxista és anti-kommunista. A nyomorultakat ugyanis semmilyen természetes érdek nem köti össze, éppen ezért tudják őket jobboldali populisták sikeresen mozgósítani. A baloldal nem veheti át kritikátlanul a jobboldalnak az alul lévőkre használt statikus-esszencialista osztályködösítő kategóriáit ("körúton kívüliek," "vidékiek," "félázsiaiak," "keményen dolgozó kisemberek," "nem politikailag korrektek," "a hagyományos családmodell hívei," "kistulajdonukat a cigánybűnözőktől féltők," "állásukat a migránsoktól féltők" stb.) A 21. században még nincsen globális proletármozgalom, ami azt jelenti, hogy a széles nyilvánosságból hiányzik az a nyelv, ami leírná, mit jelent ma az osztályharc. Éppen ezért osztályként értelmezhető proletariátus sem létezik (még). Egymással háborúzó, magukat kispolgárként azonosító elnyomottak vannak, akiket az uralkodó osztály manipulál, többek között az elmúlt évszázadok letűnt munkáskultúrája iránti nosztalgiával.

A rendőrök éltetéséhez pedig: 444.hu/2017/04/16/de-mit-akar-a-rendoroktol-ez-a-lany-feher-tulipannal.
Csányi Gergely válasza Gergely Dóra és a Szabadnem blog szerzőinek válaszcikkére Kedves Szerzők, Hadd használjam most a (nyílt) levél-formát, mivel egyedül a cikketekre szeretnék reagálni. Válaszotokban csúszkálva szerepelnek olyan kifejezések, mint kapitalizmus, rendszer és osztály, ennélfogva…..
Tamás Nagypál 2017.03.11 23:22:13
" a kapitalista világrendszer bizonyos időszakában, bizonyos helyiértékén kitermelődött identitásokra épülő, egyenlő jogot és egyenlő eloszlást követelő politikák (identitáspolitika) újratermelik a kapitalista viszonyokat, és lemondanak arról a történeti és rendszerszintű elemzésről, aminek a fókuszában az van, hogy a rendszer minden időszakában minden helyiértékén kitermel (elidegenített) identitásokat. "

Itt hiányzik a különbségtétel a burzsoázia és a proletariátus elidegenedettsége között. Pl. egy burzsoá afroamerikai számára a fekete identitás egyfajta fölvehető maszk, ami az egyén piaci értékét növelheti, ha ügyesen használják. Az alsó osztályok tagjai számára viszont feketének lenni konkrétan életveszélyes; nekik ez egy olyan identitás, amitől nincs módjukban szabad döntéssel megszabadulni. Tehát oké, hogy a fekete identitás mindkét esetben "elidegenedett", de ennek az elidegenedettségnek a politikai mozgósítása homlokegyenest ellentétes következményekkel jár, osztályhelyzet függvényében. Már elnézést, de ha a kapitalista világrenszerrel tényleg tökéletesen konform a prolik identitáspolitikája, akkor miért lőnek ártatlan feketéket halálra az amerikai rendőrök, miért nem tudják az alapvető emberi jogaik tiszteletben tartását sem kiharcolni a palesztinok évtizedek óta, és miért vár 20 millió muzulmánra éhhalál az idén éppen azokban az országokban, ahol a nyugat érdekeivel ellentétes identitáspolitikai küzdelmek (=terrorizus) folynak (
www.theguardian.com/world/2017/mar/11/world-faces-worst-humanitarian-crisis-since-1945-says-un-official)? Aki az érintettek között identitáspolitikai alapon áll ellen ennek a nyilvánvalóan biopolitikai terrornak, az akkor hamis tudat áldozata, mert nem veszi észre, hogy ellenállása a kapitalista világrendszer megerősítését szolgálja? Nem burzsoá interszekcionális feminizmussal kapcsolatban ajánlom: www.amazon.com/Habeas-Viscus-Racializing-Assemblages-Biopolitics/dp/0822357011/ref=sr_1_1?ie=UTF8&qid=1489270853&sr=8-1&keywords=habeas+viscus
Az utóbbi időben a magyar feminista mozgalmak különböző résztvevői között kiélesedett a diskurzus a transzpolitikák kérdése kapcsán. A vita affektíven terheltté és sok esetben sajnos személyeskedővé vált. Mindehhez, azt gondolom, nagyban hozzájárult az egyébként alapvetően…..
Tamás Nagypál 2017.02.06 16:51:06
"A nőiség konstrukciói úgy jönnek létre, hogy a reprodukciós kényszer és a hozzákötött fizetetlen reprodukciós munkák kódolva vannak belé."

Igen, pont úgy, ahogy pl. a fekete afrikai rabszolgák testébe is "kódolva" volt a fizetetlen munka az amerikai ültetvényeken, ami az uralkodó osztály és hatalmi intézményeik felőli kényszert jelenti, nem pedig rendszer általi determinizmust (értsd: a feketék rossz időben voltak rossz helyen). A kapitalizmusban kezdetektől fogva létezik a bérmunka mellett fizetetlen termelő tevékenység, a neoliberalizmus éppen ennek a kiterjesztéséről szól. A második vonalas feminizmus egyik vívmánya volt, hogy rabszolgákból bérmunkásokká tette a nők egy részét, és ennek az emancipatórikus narratívának a történelmi teleológiáját kérőjelezi meg a transszexuálisok puszta léte, hiszen világosan rámutat, hogy nőnek lenni a kapitalizmusban nem elsősorban petefészek kérdése (az ültetvényen dolgozó férfi rabszolgának is több köze volt a kapitalizmusba "kódolt" nőfogalomhoz, mint pl. Hillary Clintonnak).

"a feminista mozgalom ebből a nézőpontból a reprodukcióra képes női test felszabadítására irányuló mozgalom"

Hogy milyen képességeket tulajdonít valaki egy testnek, az politikai döntés. A női test pl. nem csak "reprodukcióra képes," de a reprodukció megtagadására is. Ennek említése nélkül kicsit ijesztő a konklúzió:

"ma a rendszer kelet-európai helyiértékén a mozgalom elsődleges tétje az életmentés, az egyre szűkülő strukturális cselekvési térben a reprodukcióra képes test védelme a konkrét fizikai erőszaktól."

Tehát az autonómiára és ellenállásra képtelen, ám reprodukcióra képes női testeket kell megvédeni az erőszaktól. Klasszikus férfisovén képzelgés. Különösen undorító, ahogy a szerző néhány extrém példa karikírozásával tulajdonképpen a női önrendelkezést egy nyugatmajmoló középosztály illúziónak tartja, aminek szerinte nincs helye a világrendszer perifériáján. Nálunk a szülőképes női rabszolgatest feletti férfias őrködés a világrendszer által kijelölt feladat. Ez persze nem esszencializmus, ez a rendszerbe van "kódolva", szóval szofisztikáltabb ideológiai lózung, mint a manapság nem túl jól csengő "identitáspolitika," ami nem más mint a középosztálybeli liberálisok öngyarmatosítása, mint tudjuk. (Ha már valaki öngyarmatosítással jön, nem kéne magyar kontextusban a középosztály szóval dobálózni)
Tamás Nagypál 2017.02.22 20:11:22
@cs.G.: A rendszerszemléletű kritika és a megélt, hétköznapi tapasztalat vulgáris szembeállítása a problémám a cikkel. Az utóbbi liberális öngyarmatosításként való merev elutasítása Magyarországon a jobboldali antiglobalizmus diskurzusa, ami maga is egyfajta rendszerkritika. Én úgy látom, hogy mostanában valamiért a transzkérdésben való állásfoglalás lett a jobbos és a balos rendszerkritika közötti egyik választóvonal. Jobboldalról nézve a transzneműek tökéletes bűnbakok, akik jól szemléltetik a liberális, megélt tapasztalatot előnyben részesítő identitáspolitika irracionalitását, amit szembe lehet állítani a világot madártávlatból szemlélő bölcs rendszerkritikus ésszerűségével. "Nincs autentikus és inautentikus identitás"--kivéve persze a rendszerkritikusét, sugallja a cikk. Baloldalról nézve viszont nincs értelme rendszerkritikáról beszélni megélt tapasztalatokra való hivatkozás nélkül, hiszen ezek zárójelbe tétele a modern történelemben a nyugati gyarmatbirodalmakat vezető fehér férfiak érdeke volt mindig is, akik saját hatalmukat azonosították a rendszer absztrakt törvényszerűségeivel. Emiatt a jobboldali rendszerkritika jóval egyszerűbb, tisztább, világosabb(nak látszik), hiszen nem kell a rendszerszemlélet és az élettapasztalat dialektikájával bajlódnia. Persze a jobboldali rendszerkritika csak értelmezni, nem pedig megváltoztatni akarja a világot, így magába foglalja a rendszer megváltoztathatatlanságába vetett cinikus meggyőződést. Ezt foglalja össze a cikk lezárása: "ma a rendszer kelet-európai helyiértékén a mozgalom elsődleges tétje az életmentés, az egyre szűkülő strukturális cselekvési térben a reprodukcióra képes test védelme a konkrét fizikai erőszaktól. A tétek importálása a világrendszer más, centrum-jellegű helyiértékeiről csak a „nyugatosság” középosztálybeli illúziójának fenntartásához járul hozzá és csak visszavetni tudja a magyar feminista mozgalmat." Ez kb. olyan, mintha valaki 100 éve azt mondta volna a magyar munkásmozgalomnak, hogy nem kéne itt nyugati ideológiákat (marxizmus) majmolni, hiszen Magyarország agrár-feudális ország, a munkásoknak tudniuk kéne, hol a helyük. És most nem arról van szó, hogy a liberális osztály a cikkben említett tagjai nem érdemelnék meg a kritikát, vagy hogy a liberális öngyarmatosítás nem volna részben a nyugati burzsoázia osztálytudatának importja. Hanem arról van szó, hogy a nyugat általi gyarmatosítás megkerülhetetlenül része a magyar politikai helyzetnek, éppen ezért jellemző, hogy nyugati trans-diskurzusok elutasítása után a transz embereknek nem marad más politikai "tét" a cikk végére, mint a puszta túlélés (egy nem különösebben rosszindulatú átlag náci is ezt a szerepet szánta a zsidóknak, melegeknek, cigányoknak stb. Hitler alatt).
Karl Marx és Friedrich Engels írt egy szöveget, amelynek A kommunista kiáltvány címet adták...
Tamás Nagypál 2017.02.18 18:09:18
"Ehhez képest talán meglepő, hogy mindaz, ami a röpiratban van, a legkevésbé sem valósult meg."

"A szerzők a bekövetkezett és bekövetkező európai forradalmi hullám esetében minden alapot nélkülözően abszolút túlértékelték a kommunista gondolatok szerepét, de ez alkalmat adott nekik arra, hogy aktuálisan olyannak láttassák a kommunizmust, amilyen akkor nem volt."

De azért az remélem feltűnt a szerzőnek, hogy a 20. század tele volt kommunista forradalmakkal. Nem feltétlenül ott, ahol Marx várta (Anglia), de elég nagy rosszindulat kell ahhoz, hogy ezt ne említse valaki a Kommunista Kiáltvány kapcsán.

"„A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk.”"

Idézi Marxot a szerző, majd ezt úgy értelmezi, hogy:

"Ezzel lényegében megfogalmazzák saját szerepüket, amely nem más, mint a tudományosan felismert egyetlen igazság politikai aktivitásba való átültetése."

"Az elméletnek mindig elsőbbsége van a gyakorlattal szemben."

Ez megint rosszindulatú csúsztatás, még akkor is, ha van mit kritizálni a marxista értelmiség történelmi élcsapattudatán. Marx sosem állította, hogy létezne valami "tudományosan felismert egyetlen igazság". A világ a proletariátus és a burzsoázia nézőpontjából teljesen máshogy néz ki, ezért beszél egyetlen igazság helyett osztályharcról. A burzsoázia igazsága csak a proletariátus szemszögéből ideológia (hamis tudat). A dialektikus materialista történelemképének lényege pont az, hogy ez a perspektivizmus elkerülhetetlen, tehát ahelyett, hogy a filozófusok az igazság nevében próbálnák interpretálni a világot (ami valójában a burzsoá ideológia megnyilvánulása), vállalniuk kéne inkább pozíciójuk materiális beágyazottságát, ami, ha valaki a proletariátus oldalán áll, automatikusan a fennálló rend megváltoztatásának irányába mutat.

"A kommunisták magukhoz társítják az erőszakot, de úgy vélik, hogy mivel ők képviselik a történelem logikáját, ezért erőszakuk indokolt, jogos s nem más, mint a történelmi szükségszerűség érvényesítése. Ebből persze az is következik, hogy a felismert és egyetlen igazság nevében megtehetünk olyat, amelyet a hagyományos európai zsidó-keresztény kultúra tilt."

Érdemes talán megjegyezni, hogy a korabeli zsidó-keresztény kultúra, aminek a morális rendjét a szerző itt ajnározza, tiltotta például, hogy a fekete rabszolgáinak emberi jogokat tulajdonítson bárki, és a legkisebb ellenállásukat brutális erőszakkal, szabadulási kísérleteiket pedig kivégzéssel torolta. Persze a szerző szerint a gonosz maga eme nagyszerű zsidó-keresztény törvénykezés ellen erőszakkal fellázadni.

"A falu-város különbség legalább akkora volt, mint a bérmunkás-tőkés különbség. De ugyanígy jelentős különbségek jellemezték a nők és a férfiak helyzetét is. És persze tudott volt, hogy a világban létező kultúrkörök, civilizációk is nagyon eltérőek."

De pont ez a lényeg, hogy a marxi társadalomelmélet a tőkét birtokló/kontrolláló és a tőkétől megfosztott osztályok közé helyezi a szakadékot. Ez egy kritikai aktus, egy radikális világmagyarázat, aminek más politikai következményei vannak, mint a szerző által kedvelt burzsoá sokszinűség ideológiájának. Előbbi a forradalom elkerülhetetlenségét igyekszik a fejekben elültetni, ezáltal valóságosan elkerülhetetlenné tenni a forradalmat, utóbbi a forradalom emberellenességével ijesztget és a fennálló rend mellett áll ki mindenáron.

"A nemzetköziesedés a nemzeti gondolatnak jelenthet – és jelentett is – komoly felhajtóerőt.

A történelemnek nemcsak logikája, hanem dialektikája is van.

Egyszerűen azért, mert a történelemben egyszerre több logika működik, amelyek kölcsönösen hatnak is egymásra."

Igen, Marx és Engels sokszor tényleg elég teleologikusan gondolkodott. De azért a nemzetállamok mostani újraerősödése (?) nem feltétlen mond ellent a globalizáció logikájának, ami valóban dialektikus, tehát ellentétek egymásra hatásának következménye. Ebben az értelemben Marx és Engels gondolkodása néha nem volt *eléggé* hegeliánus.

"A kiáltványban a burzsoázia egyszerre teremtő és pusztító aktor"
"A kiáltvány szerzői úgy látják, hogy a burzsoázia nem dolgozik"

Itt a munka fogalmának sajátosan marxi értelmezéséről van szó, ami 21. századi szemmel (amikor mindenki intellektuális és érzelmi munkáról beszél) valóban elavultnak tűnhet, de enélkül nehezen érthető a kizsákmányolás logikája.

"A kizárólagosan nemzetközinek tekintett munkás fikció – a gyakorlat próbáját ez a politikai megfogalmazás nem állja ki."
"Ha pedig a proletár kispolgárosodik, esetleg középosztályosodik, akkor mint proletár eltűnik; s ha eltűnik, nem fog sírt ásni."

Igen, ezek létező problémák, de ennek egyszerűen a burzsoázia (időszakos) győzelme is lehet az oka. A győztesek írják ugye a történelmet.

...
Tamás Nagypál 2017.02.18 18:33:13
...
"Ahelyett, hogy a szabadkereskedelmet a gazdasági szabadság egyik dimenziójaként emlegetnék – ami intellektuálisan és politikailag indokolható megközelítés lenne –, magát a szabadság fogalmat fosztják meg lényegétől. A szabadság ugyanis – s 1848 Európában tényleg erről szólt – alapvetően a politikai szabadságot, a korlátoktól mentes akaratnyilvánítást, a szólás-, a gyülekezés-, a lelkiismeret szabadságát jelentette."

Marx és Engels itt egyszerűen azt állítja (mint pl. Marx a Zsidókérdéshez c. írásában ennél részletesebben), hogy a burzsoá szabadságjogok értelmezhetetlenek a gazdasági alapjuk nélkül. Az, hogy a szerző ezt pont fordítva gondolja, marxi nézőpontból egyszerűen burzsoá pozíciójának a jele.

""Személy szerint még elképzelni sem tudom a munkamegosztás megszüntetését."
Itt megint vulgárisan értelmez a szerző. A munkamegosztás megszüntetése jelentheti egyszerűen azt, hogy a különböző szakmák, sőt, életformák közötti intézményesített hierarchia megszűnik, tehát pl. nem keres 100x annyit egy vállalatigazgató, mint a minimálbéren foglalkoztatott alkalmazottja. De jelentheti azt is, hogy senki sem kényszerűl heti 40-50 órában ugyanazt csinálni. Egy kis képzelőerő nem árt ha valaki Marxot olvas, főleg 170 évvel később.

"A létforma szempontjából pedig a város és a falu nagyon is különbözik."
Ez mondjuk pont mellényúlás, miután ma pont a kettő közötti határvonal eltűnése zajlik globálisan (az új formációt hívja a Láthatatlan Bizottság metropolisznak:
www.rednews.hu/index.php/a-kozelgo-felkeles/639-az-eljovendo-felkeles?screen_width=1280, vagy a konzervatív nézőpontot akar a szerző: theintercept.com/2016/10/13/pentagon-video-warns-of-unavoidable-dystopian-future-for-worlds-biggest-cities/.

"a kommunisták „hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni”"
Szerintem elég nyilvánvaló, hogy itt a nő mint a férfi/férfiak magántulajdona státusz megszüntetéséről van szó.

"A kiáltvány ír burzsoákról, proletárokról és persze a kommunistákról. Úgy általában az emberekről nincs szó."

Miért volna, ha ezt burzsoá perspektívának tartják a szerzők? Mivel a burzsoázia ideológiái a hatalmon lévők nézőpontjából vannak megfogalmazva, természetes, hogy (a szerzőhöz hasonlóan) tagadják az emberiség osztályharc általi szükségszerű megosztottságát, és humanista univerzalizmusról ábrándoznak (miközben rabszolgákat tartanak, harmadik világ-beli milliókat bombáznak halálra, zárnak életfogytig menekülttáborokba, rabolnak éheztetnek ki, szankcionálnak, fegyelmeznek, majd humanitárius jogokról oktatnak).
Talán sokak számára távoli egzotikumnak tűnhet, hogy észak-amerikai egyetemeken papagájszínű felnyírt hajjal lázadó diákokkal kell a szólásszabadság híveinek összecsapni...
Tamás Nagypál 2017.02.09 19:11:54
Némi kontextus nem ártott volna a cikkhez, ugyebár Trump és egy Berkeley-s antifasiszta tüntetés után vagyunk (ha már az USÁ-val meg az ivy leage egyetemekkel jön a szerző): www.theguardian.com/world/2017/feb/01/milo-yiannopoulos-uc-berkeley-event-cancelled

Tehát effektíve ultrabalos, rendőrséggel maszkban, fegyverrel összecsapó militáns csoportokat mos össze a szerző burokban élő felsőközéposztálybeli identitáspolitikai gittegyletek tagjaival. A Berkeley-n meghíúsított tüntetés alt-rightos (=neonáci horogkereszt nélkül) szónoka az egyetemen tanuló illegális bevándorlók listáját készült nyilvánosságra hozni: www.independent.co.uk/news/world/americas/uc-berkely-protests-milo-yiannopoulos-publicly-name-undocumented-students-cancelled-talk-illegals-a7561321.html

Szerintem erre nem jó válasz a baloldal részéről (tudom persze a Reflektor nem így határozza meg magát), hogy de hát ez az egész a felsőközép belügye. Inkább arról van szó, hogy a neonáci gyűlöletbeszédnek a felsőközéposztály tagjai tudnak (hatalmukból adódóan) legnagyobb médiavisszhanggal ellenállni. Az USA-ban 10 milliónál több papírok nélküli bevándorló él, elenyésző részük tagja a felső 10%-nak. Lehet a Berkeley-s diákok taktikáját kritizálni (fegyvert adtak Trump kezébe a baloldal démonizálásához), de ez nem változtat azon a tényen, hogy a gyűlöletbeszédnek húsbavágó következményei vannak az alsó osztályok számára.

A cikk legnagyobb csúsztatása viszont ez: "Toleranciaparádézásuk része, hogy felsőbbrendűségüket fitogtatandó barbárnak, bigottnak, fasisztának, nácinak nevezik a jelenlegi gazdasági-társadalmi-kulturális rend ellenzőit."

Ezt a mondatot Trump győzelme után már nem lehet leírni: a toleranciaparádé ma már NEM része a jelenlegi gazdasági-társadalmi-kulturális rendnek, amit mégiscsak az USA irányít. De legfőbb birodalmi riválisainak a háza tájás sem lelhető fel ilyesmi nagyítóval sem. Szóval miről beszélünk?

"Olyan ontológiai liberálisok ők, akik baloldalinak képzelik magukat illetve baloldali színekben akarnak tündökölni – más szóval transzbaloldaliak. Jegyezzük meg gyorsan: a transzbaloldali jóemberkedők nem liberálisokból lett baloldaliak. Azért illik a párhuzam a transzneműséggel, mert mindkét esetben tévképzetről van szó. Kutyából nem lesz szalonna..."

Most a transzneműekkel való ízléstelen párhuzamot hagyjuk. Baloldali tollakkal ékeskedő liberálisok tényleg léteznek, de ez szerintem egyszerűen a liberalizmus belső ellentmondásainak a következménye. Ahogy én látom, a nyugaton kétféle Social Justice Warrior típus jött létre a posztszovjet liberális világrend ellentmondásaira reagálva : az egyiknek osztályfóbiája van (tehát minden ügyet harciasan felkarol, csak ne kelljen az osztályharc tényét elfogadnia), a másik pedig alulról felfele osztályharcot folytat az adott társadalmi kérdésben. Ez a két csoport időnként egyszerre van jelen ugyanazon intézményben, mozgalomban, vagy tüntetésen, és az előbbinek jellemzően hatékonyabb a PR-ja. A jelenleg domináns etnosoviniszta jobboldal stratégiai érdeke a kettő összemosása--ezt a feladatot látja el a fenti cikk is és a Reflektor általában, megalapozva egy új, poszt-ballib világrend konszenzusát.
Tamás Nagypál 2017.02.16 23:59:16
@Noname Watanabe: Egy példa. A Közép Európai Egyetem rektora ma az a Michael Ignatieff, akinek (némi túlzással) a "humanitárius intervencionizmus" doktrináját köszönhetjük az ENSZ-ben, ami ártatlanok millióinak halálát, lakhatatlanná vált országokat, terrort és káoszt hagyott maga után. Ez a csávó fénykorában a (liberálfasziszta) Birodalom meghatározó ideológusa volt. Namost mi történt, miután a Fidesz nemrég felvetette, hogy esetleg lehet, hogy bezárják majd a CEU-t, mert a nyugat ötödik hadoszlopaként működik a magyar nemzeti egység áláásásán munkálkodva? Hát Ignatieff válaszából nem az derül ki, hogy nyeregben érzi magát a csávó: www.ceu.edu/article/2017-02-03/ceu-open-letter-response-figyelo-article Asszongya, "We are not a political platform." "for more than 25 years, we have had professional working relationships with every Hungarian government, including the current administration; we expect to maintain these good relations in the future." Semmi kritika, semmi liberális felsőbbrendűségtudat, lekezelő kioktatás. Miért? Mert fél a liberális osztály, hogy kirúgják az országból, bezárják az intézményeit. EZ ma a valóság Magyarországon, de egyébként ezzel fenyegette a Berkley-t is Trump (némileg abszurd módon persze). Ma a fő politikai konfliktusok a jobboldalon BELÜL vannak (Fidesz vs. Jobbik, Trump russzofil kormánya vs. russzofób republikánusok stb.) Sok mindenért, ami a liberálisok örökségéből elveszett, persze nem kár, de itt most az erőviszonyok felvázolásáról beszéltem.
  Antall Péter, egy a maguk adóforintjaiból fizetett közintézmény vezetője. A következő cikket osztotta meg Facebook oldalán: „2001. szeptember 11-én a világ élő adásban nézte végig a New York-i World Trade Center ikertornyai elleni támadást, és azok összeomlását. Viszont a kezdeti kábulat után…..
A milliószámra felvonuló, a főáramú média által szimulakrumként sokszorosított feministák tömegei azt hiszik magukról, hogy ők valamiféle transzgressziót, lázadást hajtanak végre. A Women’s March résztvevői nem az élet mellett tüntetnek, hanem a kihalás mellett. Van egyáltalán bármi csodálatraméltó…..
Tamás Nagypál 2017.01.30 17:58:57
"Úgy tűnhet, mintha példátlanul sokféle életmód, nemi identitás, művészeti irányzat és fogyasztási és politikai lehetőség közül válogathatunk. Ezek a felbomlott, összeomlott dolgok és jelenségek azonban nem állítanak össze valóságos különbségeket és igazi heterogenitást"

Nekem szimpatikusabb az a megközelítés, ami a neoliberális kapitalizmust az abszolút homogenitás és az abszolút heterogenitás ellentmondásos szintéziseként írja le. Egyrészt a sztenderdizáció és a radikálisan antidemokratikus protokolláris kontroll globális dominanciája, másrészt a pont ennek a homogenitásnak való ellenállás legitimálása, sőt, kikényszerítése, normatívvá tétele. A posztmodern liberalizmus ennek az ellentondásnak az ideológiai elfedésére tett kísérletek egyike (volt?), ahol a produktív életformák sokaságát a PC és egyéb identitáspolitikai protokollok voltak hivatva szabályozni és kordában tartani, energiájukat tőkévé változtatni. Én nem gondolom, hogy a liberalizmus által támogatott heterogenitás nem volna "igazi," nem menne elég messzire. Ez a rendszer karolta fel anno az identitáspolitikai hasznosságuk alapján az anti-identitáspolitikai mudzsahedineket, és támogatta Clinton és Obama alatt a dzsihadista terrort a Közel-Keleten mint szabadságharcot, vagy törölte el tavaly a náci paramilitáris csoportok anyagi támogatásának tilalmát a kongresszusban (Ukrajna kapcsán). De (és ezt nem a mozgalom kritikájaként írom) a liberális főideológus Soros György is támogatta a Black Lives Matter-t vagy az Occupy Wall Street-et , amik nagy részt éppen az általa képviselt rendszer ellen jöttek létre. Trump fasizmusa szerintem annyiban más, hogy megszűntetve megőrzi ezt az ellentmondást a fehér férfi neoliberális alapon újradefiniált (rugalmas, hibrid, állandóan változó, "performatív") szuverén testében. Mintha a globális kapitalizmus ellentmondásait a lokális hegemón testének misztériumában akarná feloldani (lehet találgatni, hogy "Mi a fenét akar Trump? Hogy fogja megvalósítani a megvalósíthatatlan programját? Kirobbantja-e a világháborút Kínával?"). De a szuverenitás (tehát a politikai rend önkényes döntésekkel való megalapozása) nem a fasizmus sajátja, hanem ugyanúgy jellemzi a liberalizmust: a szuverén erőszak áll Hillary "deplorables" megjegyzése , vagy éppen a felsőközéposztálybeli liberális komentátorok/komikusok prolizásai mögött (ahol a pl. "fehér szemét" herointúladagolásain rihegnek-röhögnek). És persze ott a liberális Obama, aki szuverén önkénnyel ítélte halálra ártatlan emberek ezreit a kirobbanó sikert aratott drónprogramjával. Trump ezen úgy változtat, hogy nyíltan felvállalja az ellentmondást, amit azért tehet meg (és ez a cikkben is benne van), mert feladja az univerzalitás eszméjét (a liberális birodalomépítés ideógiáját--tehát nem az imperializmust mint olyat).

"A feministák nem az élet mellett tüntetnek, hanem a kihalás mellett."

Ezzel én nem értek egyet. A "feministák" (valójában: a Hillary szavazók utcára vonuló töredéke, akik a tüntetők nagyobb részét, de nem egészét adják) a liberális birodalom eszméje mellett tüntetnek, ami számukra vagy világmegváltó ideál, vagy kisebbik rossz Trumphoz képest. Emellett vannak radikális baloldali tüntetések, taxissztrájkok, polgári engedetlenségi motgalmak Trump konkrét intézkedéseivel szemben (pl. muzulmánok kitiltása), amit azért elég nagy cinizmus volna Hillary jövőképéhez kötni. A cikk legnagyobb problémája, hogy az univerzalizmust valamiféle liberális nihilizmussal azonosítja. Most, hogy ez az ideológia katasztrofális vereséget szenvedett, ideje volna az univerzalizmust leválasztani a liberalizmusról és (újra) összekötni a globális osztályharc gondolatával. Enélkül csak a fasizmus esztétikai heterogenitása iránti irígység marad a baloldalnak.
 Döbbenten olvasom a reflektor.hu-n megjelent írásokat arról, hogy a Hollandiában büntetni kívánt zaklatásról miként vélekednek. A „kőművesfütty” elnevezés és az „osztályharc” témába keverése azt mutatja, hogy valami nagyon elcsúszott köztünk, emberek között. Az…..
Tamás Nagypál 2016.12.08 20:27:38
"A privátszféra elvitatása a gond"

A privátszféra egy modern fikció, ami a magántulajdonra épülő tőkefelhalmozás jogi szabályozásában játszik szerepet. Ezért minden privátszéráról szóló kérdés eredendően osztálykérdés.

A nők zaklatásának a privátszféra kérdésére való redukálása radikális nő és emberiségellenes ideológia. Nőnek vagy férfinak lenni nem magántulajdon kérdése. Privát nyelv és privát identitás logikailag lehetetlen, még a kapitalizmusban is.

Aki a nők zaklatását a privátszférájuk elvitatásaként akarja beállítani, az tulajdonképpen azt állítja, hogy az utánuk fülyülő férfiak valamiképpen csökkentik, ellopják az érintett egyének felhalmozott társadalmi tőkéjét. Valóban ez volna a probléma a nők zaklatásával? A nők zaklatása valóban csupán a tőkések zaklatásának speciális esete?

Ez a liberális antifeminizmus elfelejti, hogy a zaklatás kollektívaként érinti a nőket, kapitalista értelemben vett privátszférájuk feltőkésítettségétől függetlenül. A liberális antifeministák nem szeretik, hogy a feminizmus, sőt, a női lét valósága a kapitalizmusban folyton folyvást megmutatja, hogy nőnek és magánszféráját építgető tőkésnek egyszerre lenni lehetetlen. A burzsoá liberális antifeministák a hajukat tépik, amikor kiderül, hogy az általuk fetisizált privát tőkefelhalmozás logikája mentén szerveződő osztálytársaik, bizonyos a liberálisoknál sokszor jobban szervezett kispolgári férfiközösségek a női test privatizálásába fognak. A felháborodott antifeminsta liberálisok válasza: még több privatizációt, még több magántőkét, még több garanciát a magántulajdon védelmére.

A magántulajdon a kapitalizmusban egy fikció, ami a tőkefelhalmozását segíti elő. Nem a tőkés használja a kapitalizmust, hanem a kapitalizmus használja a tőkést. A tőke feletti egyéni kontroll mindig illúzió. Ez a magát a liberális tőkefelhalmozás logikájának alárendelő, an nők kollektív politikai küzdelmét eláruló antifeminista nő tragédiája.
Csak két nap telt el az LMP fasizálódása óta, mégis újabb szöget vert fémsün kinézetű demokráciánk koporsójába az ökonáci kisFidess.  Az ellenzék árulója és a magyar jogállam antitézise, a zsebdiktátor kedvenc zöld kommunistái egyik javaslatát elfogadta a Fideszes többségű Törvényalkotási Bizottság.…..
A következő állításokból mennyi igaz rád?..
Tamás Nagypál 2016.11.14 19:45:07
Kár, hogy a lényeg hiányzik: Meg vagy róla győződve, hogy a munkásosztály egy nem létező kategória, amit fasisztoid beállítottságú bunkó fehér férfiak találtak ki túlhatalmuk igazolására? Hogy munka utáni társadalomban élünk, ahol meg nem, pl. Bangladesben, ott pedig az elnyomó-iszlamista patriarchátusból emancipálódnak a nők munkának látszó önmegvalósító tevékenységükkel, ahol meg ezt sem (Irak, Szíria, Afganisztán, Jemen, Szomália, Pakisztán, Líbia, Palesztína stb.), ott humanitárius bombázással szabadítjuk fel őket?

Szóval jópofa és találó ez e liberalizmus-kritika, de miért kell megmaradni a hülye kultúrharc paradigmáján belül? Nem unalmas még ez a "ébredj már fel, a liberalizmus nem is igazi demokrácia, hiszen látod, érvek nélkül akarja elhallgattatni ez ellenvéleményeket" szöveg? Lehet akkor örülni, hogy az elfojtott identitások most majd előretörhetnek, már amennyiben megmaradnak a kijelölt identitáspolitikai (szabadpiaci) kereteken belül? Mindent csak osztályharcot ne, ez a liberálisok és az alt-right közös szlogenje. A liberálisok a fehér prolikat fasisztázzák, az újjobb meg a burzsujliberális kultúrharcosok kasztját állítja be bűnbaknak. Lehet, hogy a hozzám hasonló kommunistáknak zsigerileg ez utóbbi szimpatikusabb (katartikusabb), de az elég nyilvánvaló, hogy mindkettő zsákutca, nem? Nem kéne esetleg elgondolkodni azon, hogy a globális uralkodó osztály döntő többsége NEM politikailag korrekt?
Istvánffy András írása Nemrég írtam egy cikket arról, hogy a Feltétel Nélküli Alapjövedelem helyi bevezetése a kapitalista világgazdaság hierarchikus viszonyai között nem az egyenlőséget növelné, hanem a már létező hierarchiát betonozná be. Az FNA mellett kampányoló PM egyik politikusától érkezett…..
Tamás Nagypál 2016.11.06 19:21:30
Az FNA ötlete azért népszerű, mert alapvetően egy elitek közötti konszenzusra élülő technokrata-reformista javaslat a jelenlegi neoliberális kapitalizmus megmentésére, racionalizálására. Gyenge pontja természetesen az, hogy a neoliberális kapitalizmus minden csak nem racionális, például ideológiájának szerves része az alul lévők nyomora feletti kéjelgés, ami miatt a "középosztály" még akkor is vesztesnek érezheti magát az FNA bevezetésével, ha valóságosan csökkennek az anyagi kiadásai (lásd a svájci népszavazás eredményét). De az FNA-ban pont ez az érdekes, hogy alapvetően avatkozik be a társadalom nem is annyira anyagi, hanem ideológiai szerkezetébe, a tudattalan hitek, meggyőződések, érzelmek és élvezetek hálózatába, aminek megzavarása a társadalmi szerződés újraírását jelenti (az elitek szándékai *ellenére*). Ez pedig nem kis dolog, még akkor sem, hogyha ez a kapitalizmus kezdete óta létező moden kasztrendszer lebontásához tényleg nem világos, hogyan járulna hozzá.

Ami nekem a leggyanúsabb Istvánffy cikkében, az a nyugat állampolgárainak egyfajta vebleni dologtalan osztállyá válásval való riogatás/moralizálás. Kirí belőle a kapitalista bérmunka kritikátlan fetisizálása, az arra való képtelenség, hogy a tőkés árutermelésben való részvételen kívül bármi értéket tulajdonítson az emberi életnek.

A valóság szerintem az, hogy nem tudjuk pontosan, mi lenne a következménye az FNA országok egy kritikus tömegében való bevezetésének, de az biztos, hogy jelentősen megzavarná a fennálló neoliberális konszenzust. A 21. századi baloldal mintha elfelejtette volna az ilyesféle felforgatás potenciális hasznát, talán ezért keverik ma a lapokat mindenhol ilyen Orbán, Trump meg Pulyin-félék.
Kedves Olvasóink, kedves barátaink, európai polgártársaink, bocsássák meg nekünk, ha túl provokatívak vagyunk, de mi franciák így fejezzük ki, ha haragszunk és szeretünk is egyszerre. Kérjük, értsék meg, hogy nehéz nem reagálni arra, amikor nem veszik komolyan egy ország tiltakozását, miközben…..
Tamás Nagypál 2016.06.16 17:25:34
@ingyenebed: "Kínát pedig nem tudják rákényszeríteni arra, hogy ugyan vezessen már be egy jó magas minimálbért és 35 órás munkahetet." Persze, a nyugati uralkodó osztály nem tudja versenytársára, a kínai uralkodó osztályra kényszeríteni ezeket. Ennek ellenére erre a válságra egyetlen megoldás létezik: a munkaidő globális csökkentése (mondjuk heti 20 órára, afölött másfélszeres órabér), amit csak egy nemzetközi munkásmozgalom tud kikényszeríteni. Enélkül nem létezik 21. századi baloldal.
Minden valódi baloldalinak elsődleges feladata kellene, hogy legyen, hogy a mátrai borzaskát és társait átértelmezve, interszekcionális perspektívából kiindulva a kóser és a proli konyha fúzióját privilegizálják, olyan ételeket helyezve előtérbe, mint a Flódni á la Békásmegyer, a Mikrós Zsidótojás…..
Tamás Nagypál 2016.06.14 18:47:23
Üdvözöljük Novák Elődöt a Dinamó új főszerkesztőjét, akit az interszekCionista baloldal által megrontott transzzsidó Jobbik igaztalanul kivetett magából. Mint testvérblogunk, a Kurucinfo évtizedes sikere is bizonyítja, Magyarországon igenis van igény a heteroszexuális fehér férfi faj kompromisszummentes képviseletére. Különösen ébernek kell lennünk egy olyan világban, ahol egyes magukat nemzeti radikálisnak nevező csoportok holmi kerítésépítéssel és migránskvóta népszavazással akarják kiszúrni a szemünket. Minket azonban nem tévesztenek meg: mi tudjuk, az igazi ellenség, a nemzetközi interszekCionizmus mételye már a határainkon belül szervezkedik. De kitartás! A Dinamó megalapításával anno sikerült csírájában elfoljtani egy férfigyűlölő baloldal megerősödését, aminek (és persze a Kettősmérce készséges együttműködésének) köszönhetően az interszekCionizmus a magyar közvélemény szemében megmaradhatott az euroatlanti uralkodó osztály (Soros György) hóbortjának. Azonban az előttünk álló kihívásokat sem szabad alábecsülnünk. Miután nemrégiben a szociálsovinizmus olyan ígéretesen induló képviselőjét mint Bernie Sanders sikeresen térítette le az igaz útról az nemzetközi interszekCionizmus, figyelmünk nem lankadhat. De őszintén hiszem, hogy Előd vezetésével a Dinamó képes lesz az újbaloldal kihívásait ismét semlegesíteni.
25 év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk: egyik régi törésvonal se releváns, egyik se működik. Ami működik, az pedig egy olyan kérdéssel függ össze, amit szintén most kezdünk megérteni, most amikor már lassan szembesülünk azzal, hogy nem „a” demokráciáról, hanem a liberális demokráciáról beszélünk. A…..
Tamás Nagypál 2016.06.05 20:51:27
"a változás 1990 környékén történt és átvezetett bennünket a diktatúrából a demokráciába.

[...]

a rendszerből magából eredő fő törésvonal nagyon messze került a korábbiaktól, merthogy éppen oda került, ahová nem gondoltuk, hogy kerülni fog.

A liberalizmus és a demokrácia közé."

Szerintem ennek a konkrétumokat (osztályviszonyokat) nélkülöző eszmefuttatásnak esetleg akkor van értelme, ha a rendszerváltást nem a diktatúráról a demokráciára váltásként, hanem a proletárdiktatúráról a burzsoá diktatúrára (proletár demokráciáról burzsoá demokráciára) való átállásként értelmezzük. Mindkét rendszer demokráciadeficitje osztály jellegű, a létező szocializmusban a tőkés osztály hiányzott a nyilvánosságból, ma a proletariátus hiányzik. Formálisan mindkét rendszer demokrácia volt, valóságosan mindkét rendszer osztálydiktatúra.

Ma a liberális (értsd: burzsoá, polgári) demokrácia mindig is létező diktatórikus (ha úgy tetszik fasiszta) jellege lepleződik le egyre nyilvánvalóbban miután a szovjet összeomlás után senki sem tudta feltartóztatni a Birodalom liberális ideológiával megtámogatott káoszkapitalista nyomulását. A nyugat liberális imperializmusa kerül most szembe a kelet illiberális nacionalizmusával, két velejéig burzsoá ideológia ami azonban az ellenfél sajátos demokráciadeficitjének köszönhetően (részben) sikeresen hiteti el magáról, hogy a maga módján demokratikus. Mivel ez a látszatellentét dominál ma a mainstream politikai palettán, én nem vagyok benne biztos, hogy létezne ma egy alsó osztályokra építő, harmadik utas demokrácia. Nem világos pl., hogy anti-neoliberális páneurópai demokratizmus hogyan válik el egy iszlamofób, bevándorlóellenes, heteroférfias szociálsovinizmustól (ahova a Dinamó általában pozicionálja magát).

"Hosszú, elkeseredett, megjósolhatatlan kimenetelű küzdelemre készüljünk liberálisok és demokraták között."

Pontosabban: a liberális és az illiberális demokraták között, tehát az uralkodó osztály két frakciója között. A baloldalnak egyik vagy másik fetisizálása helyett a két fél egymás elleni való kijátszása árán az alsó osztályok hatalmának növelésére kellene ezt a történelmi helyzetet felhasználnia.
Napjainkban általános az ’adat-trauma’ a kódok terrorja által kiváltott pszichózis, neurotikus hisztéria, a megmaradt emberi sajátosságok szánalmas feltöltése a ’közösségi hálók’ adattengerébe. Az emberi és a digitális idegrendszer összeolvad. Digitalitás terrorisztikusan dobogó szív…..
Ne tévesszen meg senkit az USA-ból kilóra exportált pitiáner identitáspolitika, a konyha interszekcionalitás á la tumblr! Női testben élni a patriarchátusban nem privilégium, nőnek lenni nem egy szabadon lebegő jelző, amibe önkifejezésként, játékként bele lehet érezni. Amint kiteszem a lábam az…..
Tamás Nagypál 2016.02.09 17:41:53
@BircaHang Média:

A liberalizmus a liberalizmus egyik fegyvere a nép ellen, semmi egyéb.

A liberalizmus a liberalizmus egyik fegyvere a liberalizmus ellen, semmi egyéb.
Bármilyen ironikus, a bevándorlási vita teremti meg az európai nyilvánosság „közös piacát”, a sajtótartalmak „szabad áramlását”. Most egész Európa ugyanarról chatel. De mit? Mert ez a vita nem a témája és a résztvevők hiedelmei miatt érdekes, hanem mert egy olyan…..
Tamás Nagypál 2016.01.16 20:35:38
"A nyilvánosságba betolt feminizmus, LMBTQ, safe space stb. ideológiai karikatúrák, nem a nőket, vagy a szexuális kisebbségeket szabadítják föl. Csak lehetővé teszik, hogy jó helyzetű, középosztályhoz tartozó csoportok - akik ilyen ideológiákat hordoznak – követeljék a kisebbségeknek járó előnyöket. Közben szexuális kategóriákkal elfedik az osztályokat és a hatalmat. "

Ez így féligazság. Az, hogy a feminizmus vagy az LMBTQ mozgalmak az utóbbi években a safe space-ről kezdtek szólni, az annak a tünete, hogy a neoliberalizmus effektíve legyőzte őket mint univerzalista emancipatorikus mozgalmakat. Felszabadulás helyett karanténban versengés lett a cél, ami azért nem ugyanaz. Ennek a kompromisszumnak lett a következménye az az osztályárulás, ami a burzsoá NGO-k által lenyúlt feminista és queer mozgalmak sajátja ma világszerte. Tehát ezek az egykor univerzalista (a heteropatriarchátus globális megsemmisitésére törekvő) ideológiák ma azért látszanak pusztán a nyugati középosztály játszóterének, mert a nyugat uralkodó osztálya valóságosan privatizálta az egykor nyilvános intézményeiket középosztályának (csatlósainak) magánhasználatra. Persze ugyanezt tette az muzulmán kultúra örökségével Szaúd-Arábia, Törökország, Katar stb. kormánya, illetve az ottani burzsoázia által pénzelt NGO-k, akik az ISIS-t és egyéb dzsihádistákat is támogatják. Az ún. civilizációk harcának előfeltétele tehát a korábban an emberiség által kollektíven birtokolt kultúrjavak magánkézben való eredeti felhalmozása és a globális piaci versenybe való erőszakos integrálása.
A késő-kapitalista társadalom az élet tagadása, egy olyan tagadás, amely ennek ellenére megalkotja saját vizuális formáját: ez a spektákulum. Ebből az élettelenségből nincs kiút, „a jelen nem kínál menekülési utat.” A jelentől eltérő jövő víziójának meglelését lehetetlenné teszi „a jövő…..
Tamás Nagypál 2016.01.14 20:34:43
A marxizmus kollektív tudattalanja tulajdonképpen az a kikezdhetetlen és megingathatatlan viszony a világhoz, miszerint amíg „modern” kapitalizmus van, addig a szocializmus kérdése történelmi értelemben aktuális, addig az „alternatív modernitás” szellemi és politikai mozgalmai…..
Tamás Nagypál 2015.12.09 23:03:48
Hát nem sokat tudunk meg a cikkből a "posztmodern kapitalizmus" sajátosságairól. A szerző három verziója sajnos pontatlan és félrevezető:

"1. A kapitalizmus létezik, de alapja már nem az osztálykizsákmányolás, vagyis nem az értéktöbblet elsajátítása. Gondoljunk csak Antonio Negri marxológiai munkásságára és annak radikális megkülönböztetésére a modern Proletariátus és a posztmodern Multitude között."

Ezzel szemben Negri így fogalmaz: "Multitude is first of all a class concept [...] We see the multitude as a multiplicity of exploited singularities. The singularities are singularities of labour; anyone is working in different ways, and the singularity is the singularity of exploited labour."
libcom.org/library/multitude-or-working-class-antonio-negri

"2. A kapitalizmus elveszett totalitás jellegét, a tőkés logika egy lesz a korszak uralkodó logikái közül. A folyamat során érdemes kiemelni a társadalmilag szükséges munka csökkenését, a technológiai fejlődés emberi életre és valóságra gyakorolt hatását, illetve azt a tényt, hogy az emberiség egyre kevésbé a múlt végén, sokkalta inkább a sci-fi elején éli életét. A Star Wars Leninje nem marxista többé."

Ezt nem tudom értelmezni. A munkanélküli ezek szerint nem a kapitalista rendszerben él? Vagy a Facebook egy posztkapitalista tér volna?

"3. Végezetül a kapitalizmus posztmodern fordulata elképzelhető úgy is, hogy a „nemzetközi” kapitalizmusból a „globális” korszakba való átmenet során minden szereplőt lecserélnek, aki a korábbi színdarabban a főszerepet vitte. Olyan ez, mint egy napi szappanopera folytatása egy-két évtizeddel a kezdetek után: ugyanaz a díszlet, de egészen mások a szereplők, a megmaradt régi karakterek megváltoztak és a szituációk is újraíródtak közöttük. Elég, ha Slavoj Žižek elméleteire gondolunk a valóság és a Valós posztmodern dinamikája kapcsán..."

Én nem hiszem, hogy Zizek elmélete a valósról a posztmodernre korlátozódna, vagy hogy önmagában bármilyen magyarázó erővel bírna a posztmodern kapitalizmus lényegét illetően.

"...vagy az alterglobalizációs mozgalmak teoretikus innnovációira, a feminizmus legújabb radikális elméleteire, de a poszt-strukturalista és poszt-fundacionalista politika- és társadalomelmélet elmúlt negyven évét is érdemes figyelembe venni a „van munkás, van burzsoá, vannak vállalatok, van állam, van párt, szakszervezet és vannak régi jelképek és politikai akciók is, de mindez már nem központi fontosságú” jelszava nevében."

A fordista kapitalizmusnak vége, tehát vége az osztályharcnak is? Jöhet a poszt-marxista Lenin? Ne már!
Új magabiztosság kell annak kimondásához, hogy olyan államtalanított tereket hoztunk létre Európában, úgy fosztottuk meg az államot a védelem és védekezés lehetőségétől, hogy az állam nélküli terekben robbantgatók után kevéske annyit mondunk: „az ellenség bennünk van”.…..
Tamás Nagypál 2015.12.01 18:44:45
@WiteNoir: Ez a probléma jobbos megközelítése, ami a radikális iszlám és a békés, rendszerető, tisztességesen dolgozó (akár szekuláris, akár keresztény, akár mérsékelt muzulmán) lakosság közé helyezi a törésvonalat. A baloldal egész létalapja az ilyen leegyszerűsítő, moralizáló és bűnbakképző felosztások megkérdőjelezése, ellentmondásosságuk megmutatása, lásd fent. A jobboldal ezeket az ellentmondásokat szereti a liberálisok nyakába varrni, erről szól az általad idézett szöveg. A liberálisok persze megérdemlik a kritikát, csak nem úgy, ahogy a jobboldal gondolja. A liberálisok az általuk fetisizált állam szükségszerű terrorját szeretik a humanitarizmus és a humanizmus leplével letakarni, így pl. van képük Szaúd-Arábiát az ENSZ emberjogi bizottságának vezetőjévé kinevezni. Tehát inkább félrenéznek akkor is, amikor az általuk (pl. Obama által) évekig pénzzel és fegyverrel támogatott "mérsékelt szír felkelők" átállnak az ISIS-hez vagy éppen terrorcselekményeket terveznek Európában. Viszont erre a jobboldal úgy válaszol, a képmutatásból származó gyengeséget úgy akarja felszámolni, hogy nyíltan vállalja az állami erőszakot mind otthon a nemkívánatos elemek ellen, mind pedig a gyarmatokon, cinikusan bevállalva pl. hogy márpedig az olajra szükségünk van, szóval... Ez baloldalról nézve nem csak immorális, hanem minden szempontból kontraproduktív, tehát a fasizmusok ördögi körét indítja be, ahol a minden oldalon eszkalálódó terror végül minden békés társadalmi rend lehetőségét felszámolja és egy globális polgárháborús állapotot állandósít.
Tamás Nagypál 2015.12.01 19:55:14
@WiteNoir: Szíria esetében: meg kell nézni kinek valódi érdeke az ISIS fölszámolása és a térség stabilizálása és őket kell (taktikailag, ebben a konkrét helyzetben) támogatni. Kurdok, oroszok, szír állami hadsereg. Kik azok akik ezzel szemben évek óta dzsihádistákat támogatnak a káosz globális terjedésének árán is? Törökország, Szaúd-Arábia, Katar, USA, Izrael, Franciaország, Anglia stb. Legalább az első kettő illetve a velük való szövetség ellen illene már tömegtüntetéseket szervezni világszerte. Ehelyett a bevándorlók ellen van tömeges mozgolódás a jobboldal vezényletével, ami persze kapóra jön a liberálisoknak, mert eltereli a figyelmet a saját terrorpártoló opportunizmusukról.
Tamás Nagypál 2015.12.06 21:22:15
@WiteNoir: Nem, a tüneti kezelés ENSZ útlevelek kibocsátása lenne a menekülteknek, ahogyan azt az első világháború után a Népszövetség többek között szír menekülteknek lehetővé is tette, rendkívül hatékonyan: en.wikipedia.org/wiki/Nansen_passport

Valódi megoldás egy olyan ENSZ határozat lenne, ami minden nagyhatalmat szankciók terhe mellett kizavar a Közel-Keletről, kikényszeríti az Izraelre vonatkozó létező ENSZ határozatokat illetve biztosítja a térség népeinek önrendelkezését pl. Szaúd-Arábia, Törökország vagy éppen Irán kordában tartásával. Ez jelenleg az EU érdeke (de nem Franciaországé vagy az angoloké), viszont teljes egészében ütközik az USA, tehát a NATO politikájával (és sokkal kisebb részben az oroszokéval).

Mivel a NATO a legerőssebb, valószínű hogy az USA forgatókönyve fog megvalósulni, ami Szíria felosztását jelenti szunnita, siíta és kurd területekre az ISIS és egyéb dzsihádisták "mérsékeltjeivel" való megegyezés útján. Ezzel Irak, Afganisztán, Pakisztán, Jemen, Líbia stb. után egy újabb terroristapártoló az bábállam jöhet létre, ahonnan még az eddiginél is több terrortámadás indulhat többek között európai civil lakosság ellen.

Ennek az egyre szélesedő permanens, mesterségesen fenntartott krízisnek/káosznak a menedzselése (nem pedig kezelése) a kerítés és a titkosszolgálati erőforrások egy töredékének a terrorelhárításra fordítása (a nagyobb rész az EU tagok egymás elleni gazdasági hírszerzésére megy ugye). Ebben a szisztémában évi párszáz terroristák által felrobbantott civil az EU-ban nem tétel, és nem hiszem hogy a nekrokapitalista államgépezetet a legkisebb irányváltásra is kényszerítené.