Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Norbika06

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2011.06.08. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek Óvodai beszoktatás - ”Mikor jön anyu értem?!” 2011.09.26 16:37:00
Az első óvodás napok történéseiről, a beszoktatásról, az óvodás gyerek beilleszkedéséről… Két fiatal anyuka párbeszédét hallottam egy bolt pénztára előtt. ”- Rég láttalak, hogy vagytok?  - Jaj, ne is mondd, olyan ideges vagyok! Ma hagytam ott először…..
Norbika06 2012.06.18 18:27:53
Kedves Jusztina!
Tavaly júliusba "beszéltünk", akkor kétéves, félénk kislányunk bölcsis létével kapcsolatban. Jó hír, hogy tavaly szeptemberben elkezdett járni egy másik helyre, ahol nagyon szeret, könnyen ment a beszoktatás is, de továbbra is fennáll az a helyzet, hogyha egészen közel megy hozzá egy másik gyerkőc, elkezd sírni. Ennek ellenére azt mondják róla a gondozók, hogy nagyon cserfes, kezdeményező kislány, de inkább csak velük, a társaival kevésbé, vagy csak azokkal, akikkel a legrégebb óta jár már együtt.
Nekem már ez is óriási dolog, és nagyon büszke vagyok rá, hiszen napról napra látom a pozitív változást. Most viszont abban kérném a tanácsát, hogy a fentiek miatt javasolja-e a szeptemberi ovikezdést, vagy inkább még maradjuk egy pár hónapot, akár egy évet a komfortzónában (a mostani helyen max. 12 gyerkőc van, az oviscsoport 32 fővel indul majd...). Én arra gondoltam, hogy talán az elején, a beszoktatás idején úgy is fokozatosan töltik fel a csoportot, és így talán lesz ideje hozzászokni a nagyobb társasághoz. Ugyanakkor a bölcsiben nem igazán bátorítanak és az eddigi ismeretségünk alapján adok is a véleményükre, viszont nem tudom fejlődnek-e annyit a társas kapcsolatai a kislányunknak, hogy mondjuk egy év múlva, belecsöppenve egy összeszokott társaságba, nehezebb lesz a váltás.
Ön mit gondol? Talán csak túlaggódom ezt a kérdést?
Egyébként ezúton is gratulálok az unokájához!
Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek ”Védjük meg őket a rossztól!?” 2.rész 2009.11.12 00:00:00
Mások-e a mai gyerekek, mint régebben? Ha igen miért? Próbáljuk megvédeni őket a világtól, a rossztól- sikerülhet? Számtalan kérdés vetődhet fel a felnőttekben ma. Mert valamit tenni kell! Erre figyelmeztetnek mindenkit azok a jelek, amit tapasztalhatunk; megjelennek az utcán 8-10…..
Norbika06 2011.06.08 17:36:14
Kedves Jusztina!
Nagy érdeklődéssel böngészem a blogot és a hírleveleket. Csak gratulálni tudok hozzá és irigylem az energiáját, hogy munka mellett ilyen tartalmas oldal összeállítására is jut ideje.
A fenti témával kapcsolatos kérdésem lenne, bár kislányunk 2 éves lesz és a bölcsiben adódott problémánk. Kérem írja meg majd véleményét, amennyiben módjában áll.
Már régóta nyilvánvaló számunkra, hogy nehezen oldódik idegenek társaságában a lányunk, de úgy gondoltuk a párommal együtt, hogy idő és odafigyelés kérdése, hogy megbarátkozzon akár felnőttekkel, akár gyerekekkel. Soha nem erőltetjük a kapcsolatteremtést, hagyjuk, hogy a saját tempójában ismerkedjen, viszont igyekszünk minél több alkalmat teremteni rá. Múlt év szeptemberében elkezdtem hordani egy családi napközibe, mert úgy gondoltuk ez is egy újabb lehetőség számára. Nagyon jól ment a beszoktatás, mivel sokat énekelnek, mondókáznak (mint, ahogy itthon is tesszük) és az ilyen foglalkozások alkalmával teljesen megfeledkezett rólam. Eleinte csak délelőttönként jártunk, de mivel minden rendben ment, és nekem is volt munkám, néhány hónap után maradt délutánonként is. Sokat emlegette a kislányunk otthon mind a gondozókat, mind a gyerekeket név szerint. Néhány alkalommal azonban előfordult, hogy megharapta egy új kislány és a gondozók nagyjából ezidőtájt elkezdtek panaszkodni, hogy egész nap csak velük lenne, szomorúnak tűnik napközben. Igyekeztem beszélni vele a történtekről, de reggelente már sírva persze, mondta, hogy nem akar bölcsibe menni. Próbáltuk, hogy apa vitte reggelente, hátha "csak nekem szól a hiszti", majd úgy döntöttem, hogy nem hagyom ott és megpróbáljuk elölről kezdeni az egész beszoktatás dolgot, mert talán elsiettünk valamit. Ekkor még nem gondoltam, hogy a hangosabb, és agresszívebb társaitól fél ennyire. Eddig egyszer voltunk így újra együtt, de nem maradtunk sokáig, mert a "harapdálós" kislány folyton odajött hozzá és a gondozók is már előre szóltak, hogy ne engedjem a közelébe, mert láthatóan fél tőle. Persze ezt én is láttam... Majd egy másik kislány is elkezdett erőszakoskodni (verekedni, harapni) a többiekkel, persze a gondozók leállították, így nagy hiszti lett a vége, de erre már az én gyermekemnél végleg elszakadt a cérna és húzott kifelé, hogy menjünk haza. Hát eddig sem volt túl bátor,és nem igazán fogadta más gyerekek közeledését, hiába próbálták szárnyaik alá venni a nagyobb csoporttársak. Még a Ringató foglalkozáson sem tudtam tartósan mosolyra bírni (most kezdtük), pedig azonnal táncra perdült eddig mindig, ha zenét hallott, még idegen helyen is. Nem gondolom, hogy az a jó megoldás, ha elmenekülünk a problémák elől, és tisztában vagyok vele, hogy másik bölcsiben vagy később oviban is adódhatnak hasonló esetek, de nem szeretném, ha most olyan trauma érné a lányomat, amit nem vagy csak nagyon nehezen tudunk orvosolni.
Még próbálkozunk egy pár hétig együtt, de, ha nem látok nagy változást, másik helyet keresünk. Addig is igyekszünk sok, emberekkel kapcsolatos pozitív élményt szerezni közösen. Kérem írja meg, jól tesszük-e!
Köszönettel, - egy bizonytalan anyuka -
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása