idegen555 2011.05.27 16:31:58

Talán az egyetlen levonható tanúsága ennek a történetnek az, hogy egyes embereknek nem a mások (vicces kedvű MÁV-os)becsülete, személyiségének tisztelete a fontos hanem egyszerűen csak a szenzációkeltés. MINDENÁRON. Úgy is ha egy egyszerű bár tisztességesen dolgozó (talán kicsit meggondolatlanul kommunikáló, fáradt) munkás embert porig aláztat a maga "éles látásával". Hová tart ez az ország?

idegen555 2011.05.28 08:53:13

@barbie83: Barbie, ha javasolhatom: Inkább a falnak beszélj, mint ezeknek! Az itt hozzászóló, (feltehetően a két legnagyobb kereskedelmi tv csatornán szocializálódott) emberek egy részének láthatóan szinte mindegy, hogy ma Magyarországon van-e valós bombafenyegetés, vagy sem. Ha ugyanez Afganisztánban történik, azt gondolom, érthetőbb lenne ez a fajta, egyes hozzászólók soraiban megjelenő „hiszti”. Ugyanakkor, ha ezen hozzászólók képesek lennének mélyebben elgondolkozni a történeten és a sajátos szubjektív látásmódjukon „átlépni” feltehetően rájönnének (maguktól is) arra, hogy értelmetlenül kényeskednek. Ugyanis, ez nem más, mint kizárólag kényeskedés! Ez nem is lehet vita tárgya.
Az, hogy egy-két (kilátástalan helyzetbe került, tehetetlen embertársunk (itt nem csak a jelen történet főhősére a MÁV-os ruházatú személyre gondolok, hanem úgy általánosságban) elkeseredettségében mond ezt, azt, hááát… Melyikünk száján nem csúszott még ki meggondolatlan mondat? Engem viszont, sokkal inkább megijeszt az az irány, amit a nyilvánvaló helyzet ellenére az affektáló hozzászólóknál felfedezni vélek. (Abban az esetben, ha ők mind bűnügyi szakterületen lennének és ezt a leírt esetet (a saját jól felfogott érdekeik miatt) így értelmeznék akkor legalább a jobb felderítési statisztikára való törekvéssel (így hatékonyak vagyunk a munkánkban logikával) magyarázni lehetne. De megítélésem szerint nem kell polihisztornak, de még csak kriminál pszichológusnak sem lenni ahhoz, hogy látni lehessen a láthatót.

idegen555 2011.05.28 12:22:02

Észre kellene venni, hogy a valós és a média által elénk tárt világ között van „némi” különbség.

Függetlenül attól, hogy a hozzászólók egy része csak erősíti azt az egyébként is már széles körben élő vélekedést, ami szerint a magyarok amúgy is szeretik felnagyítani, eltúlozni a problémákat, a tragédia ebben „csak” annyi, hogy ezekből az hozzászólókból (értelmiség) lesznek bűnügyi-osztály vezetők, ügyészek, valamint bírák, akiknek hatáskörükben van a hasonló eseteket hivatalosan megítélni, elbírálni. A történet főhőse pedig, egy egyszerű hétköznapi embert megjelenítő alak, aki nem rendelkezik a Dominique Strauss-Kahn féle hathatós védelem lehetőségével, és aki ma Magyarországon ezen éles logikájú emberek áldozatává válhatna.