Regisztráció Blogot indítok
Adatok
gyzsanna

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Olvasva a kommenteket úgy tűnik, a helyzet sok esetben ugyanaz: egy idős ember ha bekerül a kórházba, az már csak egy halálra ítélt"kolonc". Édesanyám rendszeresen járt a háziorvos és szakorvosok által előírt vizsgálatokra. Ennek ellenére nem vették észre, hogy komoly…..
gyzsanna 2011.05.25 00:37:42
@Dr.laikus PhD:
Kedves Dr.Laikus PhD!
Természetesen megírtam máshol is, nem csak itt. Véletlenül tévedtem erre a blogra, és olvasgattam, ezért írtam ide is le. Vagyis azért, mert ezen a blogon ezeket a kérdéseket boncolgatják.
Újságíróként éppen a tényfeltárás áll hozzám a legközelebb, mert úgy érzem, a körülöttünk élő emberek nagy többsége "védtelen". Valaki(k)nek segíteni kell, hogy sérelmeiket elmondhassák, hogy legyen aki felfigyel rájuk és ha másképp nem megy, a sajtó nyilvánosságán keresztül tudjon segíteni.

Jelenleg éppen a nyugdíjasokat érintő problémákat boncolgatom és próbálok segíteni, mert ott is hasonlóan döbbenetes dolgokat tapasztalok.
gyzsanna 2011.05.25 00:47:50
@mákonya:
Kedves mákonya!

Nem vagyok fogadatlan prókátora Picurkának, de Ő arról írt, hogy MÁS nem tette meg! Én is ápoltam Anyukámat, mosdattam, lázmérőztem, etettem, itattam. Ez természetes. Szólnom kellet, hogy csupa tűz a teste, kérem a lázmérőt... De amikor nem voltunk ott, azok nem tették, akiknek kötelessége lett volna, és amikor bent voltam a kórházban mellette,láttam a többi beteget is fetrengeni a saját mocskukban.
Én tudom, hogy az egészségügy nehéz helyzetben van, kevés a dolgozó, kevés a pénz, és nem is általánosítok. Itt, ezen a blogon talán éppen azért írják le sokan a véleményüket, mert hinni akarják, hogy olyanok is olvassák, akiket érint a "másik" oldalról. Talán éppen a jobbítás szándékával, hogy ilyen és hasonló esetek ne fordulhassanak elő.
Mindenkinek a családtagja kedves - kortól függetlenül, és hiányzik az elvesztése.
A halál senkit nem kerül el, de nem mindegy, milyen körülmények között veszítjük el szeretteinket. z emberi körülményekben pedig éppen az eü.dolgozók tudnak segíteni.
gyzsanna 2011.05.25 07:48:13
@Dr.laikus PhD:
E linket kérem azonnal törölni. Ezt egy néhány fős részeg banda bosszúból csinálja, és emiatt folytatólagosan elkövetett súlyos becsületsértés, rágalmazás, hitelrontás, és jó hírnév megsértése miatt rendőrségi eljárás van folyamatban. Gondolom sem Ön, sem e honlap nem szeretne sorsukra jutni.
Édesanyám 85 évesen saját lakásában élt. Szellemileg teljesen friss volt, keresztrejtvényfejtéssel, olvasással és TV nézéssel kötötte le magát. A mozgás nehezen ment számára, fájtak az izületei. Mi, a gyerekei (én a lánya és a bátyám) segítettünk neki az élethez…..
gyzsanna 2011.05.21 22:39:30
Olvasva a kommenteket úgy tűnik, a helyzet sok esetben ugyanaz: egy idős ember ha bekerül a kórházba, az már csak egy halálra ítélt"kolonc". Édesanyám rendszeresen járt a háziorvos és szakorvosok által előírt vizsgálatokra. Ennek ellenére nem vették észre, hogy komoly probléma van.
Előbb gyengeség, majd folyamatos lázas állapot jelentkezett, majd egyik napról a másikra elviselhetetlen fájdalmak. A háziorvos szakrendelésre küldte,ahol az ügyeletes orvos - miután Édesanyám pokoli fájdalmak közepette végig ülte reggeltől az egész napot - minősíthetetlen stílusban oktatta ki, hogy mit hisztizik. (Végtelen türelmes beteg volt Édesanyám.)
A vizsgálatokból kiderült, panaszai nagyon is indokoltak, így a kórház belgyógyászatára került, viszonylag normális kórterembe. Innen átkerült a sebészetre, megműtötték egy kisebb combtőben lévő daganattal. További lázas állapota miatt nem engedték a műtét után haza, hanem visszakerült a belgyógyászat egy másik részlegére.
Látogatásomkor azonnal az volt az érzésem: az maga a halálosztály.
A kórterembe belépve állott (elnézést a kifejezésért) "sz.r" szag volt. A betegek úgy feküdtek az ágyakon, mint a rongydarabok. Egyértelműen látszok, aki oda bekerül, az onnan élve nem jut már ki. Szóltam a nővérnek, hogy az elviselhetetlen bűzben nem lehet megmaradni. Kinyitotta az ablakot (kb 3 percre), ám a 8 beteget senki nem tette tisztába... (Egyszerűbb reggel és este egy egy pelenkát bevinni - vagy a hozzátartozókkal bevitetni - mint az ágytálat használni. Maradt az elviselhetetlen bűz. Bár súlyos szívbeteg volt, vese és cukorbeteg, gyógyszereit nem kapta (!!!) Egy hét mulva felfekvéses lett. Kértem a nővért, adjon valamit erre: Közölte nincs.
Látogatásaimkor folyamatosan szólnom kellett, hogy nagyon lázas. Addig senkit nem érdekelt, és nem is kapott erre semmit. A magas láz miatt nem tudott enni, pillanatok alatt legyengült. Infúziót egyetlen alkalommal kapott. Látogatásaink alatt szemmel láthatóan vastagon cserepes volt a szája a kiszáradás miatt. (A testvérem közvetlenül a kórházzal szemben lakik, csak az úttesten kellett keresztül menni, így naponta többször átszaladt a kórházba. Ha ő nem próbálja etetni-itatni, pár nap alatt meghalt volna. (Egy alkalommal bekómázott a cukra miatt.) A láz miatt nehezen vette a levegőt. Szóltam a nővérnek, majd az orvosnak. Csak rezidens volt bent (!!!), akinek fogalma nem volt , mit kell tenni. (Előttem zajlott le, amikor a nővértől kérdezte, mit is csináljon...
Majd beküldetett egy injekciót...
Ösztönösen kérdeztem meg a nővért: ezt az injekciót mire kapta, hiszen az oxigént kellett volna rákapcsolni...
A nővér válasza az volt: vízhajtót kapott.
Egy totálisan kiszáradt betegnek NEM infúziót adtak a folyadék pótlására, nem oxigént mert nem kapott levegőt, hanem vízhajtót! Másnap reggel azzal fogadtak, hogy Édesanyám váratlanul hajnalban meghalt... Mindössze kettő hét alatt teljesen leépült, felülni sem volt képes,miközben előtte Édesanyám maga volt a megtestesült fürgeség. Mindez a nyíregyházi Jósa András kórházban történt azon a belgyógyéászati osztályon, amit a halálosztálynak hívnak a betegek, vagyis inkább azok hozzátartozói.