Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Landervax

16 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Egyszerű hőskéntbátran kiállok!tetteimet szabjákaz eltékozolt világokBűnöm, hitembe záromElmémnek,tetteim börtönének kulcsát...Tiszta szívből kiáltom:Kitárom kapuit, Beengedem ki lát!erőt véve attólki összetart egy hibát.....
Csalfa angyalkitaszított lélekharcra kelniegyként félekfélként egynek lenni...Árnyjáték..Árnyként, üres bábként lépekszalmával kitömve belülrőlszénné égek..Szenem új erőt éltetErőm él, lelkem Fél,Létem mégis Kék!Egét nem takarja el..Az Állhatatlan Kény..  ..
Angyali szózatot zengbeleremeg a föld isa menny kapuján dörömböl,hangját meghalljáks bebocsátják máris... Bűnös lelke ítéletre várvaaz Úr színe előtt állvanem bír több fájdalmatSzárnya szolgáljon.. ezúttal bátrabbat. Elvéve szabadságáteret vágnak rajtaSzíve…..
Remegő kezében tartja poharátSzava megcsuklikNyelve megbotlikA szó mit életre szántAjkáról Szabadon leugrik. Elszökik , elmenekülbűnös lélek módjáraFátylat , ködöt hagyvaidőt s kételyt advaElmegy s marad a két út közt ragad Éber s álmodikFelhőktől szorítva…..
Ráront szelídenutat törve merevenLángoló igeként mondatábantételként tanítIstenként világábankényére taszít.Kedve engedés levágja karjátlelkének ujjait elvéveérzéki szálait végleg megtépve.Kalapáló szerv, elromlott gépA földre képkéntúj időben,Másként lép.  ..
Virtuális síkot mászva nehézkes léptekre váltvakopogtatnak ajtajánÚj világunk..Dicső hajnalán.nyisd ki neki, ne bánja,Útját csak az ismerős állja,Bököd, böködd... Ki látja?Ez lenne a Félsznek Virága?Ott van kulcsa de hiába,Zárába beletört valaki Másnak…..
 A híd peremén állvaaz élet értelmére várva Testet ölt a sátánki lakomája  láttánbőszen siet,nehogy megjöjjön az angyali követki nem hagyjahogy az ördög vesse ráaz első Követ. Állj meg galád!nem hagyom hogy megtedd,véres évszázad jellemezte tettedElé…..
A Magyarok Istenének hálaaz ősz havában járvaszületett egy Csoda egy szépségkit útján övezett mársok gyűlölet s vétség.Hibáival felvértezve készen áll a harcraOroszlánként ketrecébenTüskéit, talpában hagyjanem veszi ki, nem hátrál a bajbaAz Út közepére ülvebánatát…..
Kikaparva a gesztenyétgondolkodom rajtaMelyik lehet Magyarország igazi arca?Kárpátok öleljetekmint kisgyermek az anyjátőszintén, szívből szeresséteka bent megragadt falkát.Tengerünk Szép Adriánk,országunk Nemes Urai nem ismerikutolsó keneted rút titkát...Anyaföldünk, hajónk…..
Nektárként csöpögve lép beélete útjárapárhuzamos sínekre lépveEmber ember közt érveMíg teheti, s Istene engedi..Gyógyító méregkéntkalapot keres s találfejére bajt hozvakeresztutakra, össze-vissza szitál.Szemcséiből összerakva,kései az alkalomerejét s velejét,a Nap…..
Bősz, hangos kiáltásra felébredekfaragják életem művét,amíg levegőt veszek...Kalapálva szívem munkálkodik rajtahogy utam ne érjen véget,Virága új rügyet bonthassonS Hitemmel karöltve szikrája, új tűzként gyúlhasson.  Harcra kelve érte,Karddal ütök rajtaRút…..
Lovagként páncélban s vértbena haza szeretetét lemérve vérbenVágok s kaszálok,Gonosz ellentmagammal, a pokolbaüres fejjel rántok... Erős emberként a harcban gyáván hátrálok,míg meg nem láttam igazát,s tettem ki nem nyilvánítom,angyali szózatkéntvilágom kapuára…..
Hősként a sereg élére állvaMagyarként győztes csatába vágyvaKardot s vért ontva,a Hon Szívét tűztük lobogónkra!Előre a végtelen mezőkönátvágva utcahosszú erőkönBirtokunkban szívünkSzívünkben hitünkHitünkben reménységünkReménységünk mi hazánkSzépséges…..
 Megérint ajkávalfogával belém marszívem tengeréből,ha tetszik, ha nem,inni akar. Szerelmes szavait fülembe súgja erőm lassan elszálllelkem, testembőlútra kel márÚj tájak, új fényekszememnek tetszetős e hősi élet.Nem küzdök nem hátrálokVérrel váltok…..
 Bánatom borát ízlelve,a Nap korongjára felfestvelátom fényét hallom hangjátCsípj belém,had érezzem érintésebársonyos pillantását. Epret szedek fájárólgyanútlan, nesztelenbohócként cirkuszábanláthatatlan tűzével hadakozommíg a híd fel nem égs útját nem…..
Elvesztem tengerében,hullámai közt eltűnökmint múló pillanata megannyi emlék között.Szárnyam kibonthatomnem fogja már semmirabságom láncait levetve vár rám a végtelen...Utamat bejárva az leszek,kit az Úr angyala fogutolsó táncára hívni.. Tisza..