Adatok
nsepp1
0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A dohányzás: rossz szokás s igazuk volt a tizenhatodik század uralkodóinak, amikor minden eszközzel meggátolni törekedtek, hogy a dohány élvezete az európai országokban elterjedjen. A legszigorúbb büntetések sem riasztották vissza az embereket s a méreg diadalmaskodott. Először a…..
Somaly Mam kb. negyvenéves. Nem mindennapi szépség. Nem tudja, mikor született, nem járt iskolába, 12 évesen megerőszakolták, 16 évesen prostitúcióra kényszerítették, és végignézte, ahogy egy társát megölik, a többieket kínozzák. Sok szörnyűséget hallottunk már Kambodzsa…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
egyébként helyesnek tartom, hogy legalább felhívják a figyelmet arra, hogy másokat zavarhat a cigarettafüst. egy kollégám erős dohányos, legalább óránként egyszer kimegy a dohányzóba szívni egyet (nálunk a cégnél van ilyen helyiség). amikor visszajön és leül mellém, árad a ruhájából a cigiszag. Nagyon zavar, persze én is alkalmazkodom, ez végül is nem mérgező, meg hát nem is nagyon tud mit csinálni.
Ha felszálltok a buszra nyáron, és mellettetek kapaszkodik valaki, erős hónaljszaggal, ez nyilván nektek is többnyire kínos, kellemetlen. De hát nem tud az illető mit csinálni, ha egyszer próbált elinduláskor tisztálkodni, dezodort használni, csak épp megizzadt.
A dohányfüst más, ott közvetlen ráhatása van a cigit szívónak, hogy a tér mely pontján helyezi el a bűz forrását. korábban, a rendeletek kora előtt, a legkényelmesebb volt ott rágyújtani, ahol éppen kedve támadt. A rendeletek előtt is voltak kultúremberek, akik tisztában voltak azzal, hogy - másokat nem akarva kényelmetlen helyzetbe hozni - kedves dolog odébb sétálni füstölési gyakorlat idején. De nem mindenki kultúrember, vannak, akik maguktól nem mozdítják a kisujjukat se másokért. A rendeletek miattuk születnek. Szép világ volna, ha mindenki tudna gondolni arra, hogyan lehet a közösségi és egyéni érdekek egyidejű érvényesülésében optimumot találni. (Örök kompromisszum... de azért elfogadható).
A gyakorlatban sok ember tisztában van ilyenekkel, ám még mindig számosan vannak, akiknek a belső indíttatása ehhez kevés. A rendelet hosszabb távon "nevel" is; kifejezi, hogy többségi egyetértés szerint ez a helyes, "illő" hozzáállás, és idővel a társadalom még nagyobb része "lenyeli", elfogadja ezt.
Én egyébként nagyon nem szeretném, ha a gyerekeim rászoknának a cigarettára. Ahogy a tizenévesek korosztályát testközelből látom, valóban az mozdítja őket a dohányzás felé, hogy a cigi "beavatás" a felnőttek világába. Számukra az. Akárcsak az alkohol és a szex. Fura motivációk bármelyiknek a kipróbálására.
Egyébként pedig az alkohol **betiltását** valóban kipróbálták az USA-ban a '20-as években, Al Capone és társai kibontakozását téve lehetővé ezzel. Akkor a keresztény nők lobbija érte el, hogy az alkotmányt kiegészítsék ezzel a tilalommal; az ő érveik azok voltak, hogy a nők sérelmére elkövetett családon belüli erőszak az alkohol következménye.
Ha már egyszer valaki rászokott a cigarettára, valóban nem árt tudnia, mi az illem és annak megsértése, mit nem néznek jó szemmel, akik kénytelenek részesülni a füst "élvezetében".
Ezt a könyvet is kétféleképp értelmezheted: ha jóindulatú, bár tájékozatlan dohányos vagy, megtanít arra, hogyan tudsz rosszalló tekintetek, hátad mögötti összesúgás nélkül hódolni a szenvedélyednek. (ha íjászkodni akarsz, nyilvánvaló, hogy bizonyos szabályok betartását kötelezőnek tekinted, például nem a lakótelepi játszótérre viszed le a céltáblát).
Ha kicsit sértődékeny dohányos vagy, a szenvedélyedet űzők közössége elleni újabb támadást, állami jóváhagyással (sőt, támogatással) végzett, elnyomott kisebbségbe szorításotokat éled meg.
Hát, én a toleráns nemdohányzók közé tartozom, nem ítélek el valakit, ha dohányzik, de zavar, ha nincs tekintettel rám. Örülök, hogy vannak olyan kezdeményezések, amelyek rendeletileg biztosítják, hogy legyenek olyan helyek, amelyek "tiszták", ahol nem fordulhat elő füst, és legyenek olyan helyek, ahol dohányozni is szabad.
Ami érdekes, élete nagy részében a dohányos is nemdohányzó, ha a füstöléssel és füstölés nélkül töltött időt összehasonlítom, ami szerintem (hozzáadva a nemdohányzók mennyiségét) elég jól mutatja, hogy mekkora dohányzásmentes vs. dohányzást lehetővé tévő élettérre van szükség .