Adatok
Zay Orsolya
1 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Sírásók naplója
A régi magyarok köntösirül - Magyar női viselet a 16-17. században
2011.05.14 05:00:00
Talán nincs is olyan ember, aki ne szeretné a történelmi filmeket, amik többsége azonban egy kutató számára inkább okoz derültséget, mint történeti élményt. Felmerülhet azonban, hogy akkor hogyan kéne elképzelni egy középkori, kora újkori ember viseletét? És egy magyar…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Általában véve a ruházat a célszerűségre törekszik, de extremitás mindig van, éppen a kora újkor erre a legjobb példa. Ugyan ide már nem fért el de érdekes egy velencei magas talpú chopin vagy egy fűző, mint társadalmi jelenség. Mert hogy nem célszerűek az biztos ( a fűző kifejezetten fárasztó egy hosszú nap után, és ezt a tapasztalat mondatja velem. Tudtak valamit a régi nők...) Ellenben figyelemfelkeltőek és mindenképpen a reprezentáció eszközei, ami fontos volt a történeti korokban. Megmutatni ki vagyok és milyen a hatalmam, anyagi és társadalmi helyzetem. Ez ugyanolyan jelentős szempont a viseletnél és néha túlszárnyalja a célszerűség (és a józan ész) kereteit. Mindenesetre a füzériekkel régen találkoztam, most jól felkeltette az érdeklődésemet, mert kíváncsi vagyok azóta mit fejlesztettek, hogy utoljára találkoztunk.
Én nem jelenteném ki, hogy a ruhák mind nyugati hatásra jöttek létre. Szerintem ez egyáltalán nem kutatott, ahhoz, hogy megcáfolhatatlan következtetéseket vonjak le. A kutatás során egyre jobban szembesülök vele, mennyi mindenre kéne odafigyelni és mennyi mindent kéne még átnézni. Inkább úgy mondanám vannak Európán átívelő trendek és igen, vannak amik egyértelműen nyugatról természetesen. De végül is azért kapta a magyaros nevet, mert mi is, ahogy a kortársak is, jelentős eltérést látunk benne.
A sárospatakiakat vettem először sorra, ám azok közül rögtön az első egy tipikus spanyol ruha, amire ön gondol. Az tényleg nyugati. A méretekkel azért lehet problémája, mert a legtöbb ismertetett vagy nagyobb hírnevet kapott ruhadarabok gyerekeké (12-14 év körüliek pl Sárospatak, Boldva). Úgyhogy ezt is jól látta, nem 16-18 éves, akkor már felnőttnek számító nőkre készültek. Az átlagméretek valóban kisebbek persze, de a gyerekruha a megoldás kulcsa ebben az esetben :) És elárulom a szoknya körmérete így is, hogy gyerek a viselője 2, 94 cm! Volt benne anyag, mondjuk így.
A patakon kiállított másik már magyaros, de sajnos nem a legjobban megmaradt (legalábbis a közlésben sokkal szebben megmaradtakat közölt le anno Ember Mária).
Én bevallom nem a néprajz ruhakutatásával foglalkozom, mivel a néprajz az én korszakomból táplálkozik. Használom párhuzamként, de megfelelő óvatossággal, és épp emiatt kellenek a korabeli képi és írott források, hogy el tudjam különíteni a változásokat, amik a 19-20. századra megjelennek.
A népművészeti gyűjtésekkel is csak párhuzam szintjén foglalkozom, hiszen ez is a kora újkorból fejleszti ki a motívumkincset. Bár pont e cikknek hála kaptam egy úri hímzéssel foglalkozó hölgytől levelet, úgyhogy mindig van mit tanulni.
Arra pedig szerintem, hogy mire van igény, nehéz válaszolni. Igen egy fesztiválon van akinek a vattacukorra, nem a múzeumi tárlókra de pár éves tapasztalatom mondatja velem, hogy van igény a minőségi bemutatásra. Mert a bemutatás és az élő szó mindig leköti a figyelmet. Meg úgy gondolom, ha 10ből mondjuk 3-4 embert elgondolkodtatunk (ennyi azért szokott sikerülni), akkor már megérte.És ez nekem (nem tudom más hogy van vele) de óriási erőt tud adni a kutatáshoz, ha pozitív visszajelzést kapunk egy-egy történeti-régészeti bemutató után. Úgyhogy szerintem érdemes bemutatni, nem csak a rekonstrukciót és magát a kora újkori életmódot, hanem a kutatás menetét is, mert érdekli a nem ezzel foglalkozó embereket is.