Adatok
Karibu
586 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Azt hiszem a blogomnak ezennel lőttek, ha csak nem kapom össze magam és turbózom fel bejegyzésekkel. Azokból a fejemben van bőven, jó lenne kiírni őket és újaknak átadni a helyet, de az is jó lenne, ha lenne a fejembe szerelve egy mindenlátó kamera, ami 0-24 ben rögzíti a kislányom minden pillanatát…..
Amikor lombikra készültünk, tudtuk, ez nem lesz olyan rózsaszín tündérmese, hogy majd nem jön meg a mensesem és várunk pár napot, majd csinálunk egy tesztet...stb...mint amúgy, normál esetben. Én nagyon vágytam rá, hogy így legyen - most is vágyom rá, hogy egyszer még így legyen - , de na lombik az…..
Eltelt 3 hónap, megőrülök! Egyszerűen még mindig nem tudom teljesen felfogni, hogy ez a csöpp kis édes pici itt él velünk, minden nap produkál valami újat és én minden nappal egyre jobban szeretem őt.
2 hónapos múlt nem sokkal Bori, amikor először vettem észre, hogy tudatosan rám mosolyog,…..
Bori már 6 hetes! Annyira repül vele az idő, hogy az valami félelmetes...Ezt a napok változatlanságának és folytonosságának tudom be és annak, hogy gyakorlatilag a szibériai február végi fagyok és a rettentő hideg és hó miatt be vagyunk zárva a házba, még a kertbe se mentünk ki a -10 fokban. Eléggé…..
A 36. heti kontrollba mentünk reggel a férjemmel. Előtte éhgyomri vérvétel a 3. trimeszterre (ahol nem sikerült eltalálni az eret, így kétszer szúrtak és közben azon sopánkodtak, milyen lelkes a háziorvosom, mert mindent behúzott, amit csak lehet, így kb. 6 üvegcse vért vettek le aznap reggel -…..
A 9. hónapba léptünk a pöttömmel a pocakban. Hihetetlen, hogy 1 hónap múlva megérkezik a kisbabánk, néha még most sem hiszem el teljesen, hogy tényleg megtörténik velünk is a csoda.
Az utóbbi időszak kicsit nyűgösebben telik. Fáradt vagyok (van, amikor tudok aludni, van, amikor nem és csak…..
mostanában sokszor érzem magam egyedül. Pedig gyakorlatilag sosem vagyok magam, hiszen kispicim mindig itt van velem, mégis a legjobb napok azok, amikor a férjem szabadnapos és csak úgy repül együtt az idő. Olyankor kevésbé fáj, kevésbé szúr, kevésbé vagyok nyűgös, sokkal jobban bírok bármit, megyek…..
Isten lássa lelkem, szinte minden nap gondoltam rá, hogy blogbejegyzést kéne írni. Aztán már párszor el is kezdtem már fejben fogalmazni, mit kéne írni. De valahogy mindig elmaradt és nem tudom megmondani miért...Annyi minden történik ez alatt a pár hét alatt, hogy majdnem minden nap írhattam volna…..
Először láttam szabad szemmel, kívülről a hasamon, hogy mocorgás van odabent. Egyre erősebben érzem, már nem csak ha a kezem odateszem, hanem anélkül is. Néha kicsit ijesztő, amikor 1-1 jól irányzott ütés-rúgás ér, mert nem számít rá az ember és nem is én irányítom ezeket, így sosem tudom, mikor jön…..
Először (a kórházi 3 hetes bent tartózkodásomat leszámítva, de azon is kiakadtam) hagytuk el Riót, mióta velünk él. Már úgy hozzánk nőtt (annak ellenére, hogy néha nagyon kiborító és nagyon mérges vagyok és tör-zúz-rág-harap-ugrik, éjjel felkelt minket), hogy amikor a nődoki engedélyt adott egy…..
Újra láthattuk apróságunkat a kórház nagy UH monitorán, amikor a 20 hetes nagy ultrahangra mentünk a minap. Én nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen, szépen fejlődjön, meglegyen mindene és fejlett legyen, egészséges legyen...hát, csak amiken gondolom a kismamák izgulnak hasonló esetben. Nem…..
Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk ezelőtt 1-2 héttel, amikor a nevem napján a csöppünk megmutatta végre magát apának is! Úgy értem apa is érezte a hasamra tett kezével a kis apró karaterúgásokat. Szuper volt, hogy együtt is örülhettünk neki, nagyon nehéz elkapni a pillanatot. Érzem, hogy most volt…..
Már gömbölyödik szépen a pocak! Mivel hiperstimulálódtam, így néha olyan érzésem volt, mintha összemenne inkább a hasam, minthogy nőne, persze ezen a fázison már túlvagyunk, mivel már növöget a picúr.
Múlt héten vasárnap éreztem először határozottan (persze először határozatlanul :)), hogy ez most…..
Ott folytatom a beszámolót, ahol abbamaradt...a másnapi tesztnél. Szóval az úgy alakult, hogy kitettem a posztot és még aznap délután mentem a városi kórházba (ahol épp ügyeletes volt a nőgyógyászom), mert folyamatosan hánytam és egyre romlott a helyzet, már segítséget kellett kérnem, nem akartam…..
A lombik nagyon távolinak és olyan hihetetlennek tűnt egészen addig, amíg bele nem csöppentünk. Onnantól pedig magával rántott a gépszíj. Futószalag 1-2-5 perc és már jöhet is a következő. Rettenetesen le van terhelve az intézet, naponta több százan állnak sorba kisbabáért és megoldásért a váróban.…..
Nemrég anyukám rosszul lett...hirtelen jött, megrázott, aggódtam, megijedtem, féltem, rettegtem, kérdeztem, hívtam, mentem. Szédült, fájt a feje, a szeme, cseng/zúg a füle - vizsgálat követett vizsgálatot (sok-sok vizsgálat), idegen szavak és kifejezések, majd megállapították, hogy egy kicsi agyi ér…..
Végre kiszabadultunk otthonról a férjemmel és milyen jól tettük, fantasztikus kis koncetre sikerült eljutnunk (miután túlestünk a szemforgatásokon meg a motyogáson a kései időpont miatt és mert fáradtak vagyunk és amúgy is...). A színházba mentünk, ahol a színészek adtak koncertet. Persze előre…..
ez egyszerűen hihetetlen, de megint eltelt egy hónap és nem írtam megint semmit...pedig annyira azért nem unalmas az életünk, csak egyszerűen annyira rohan az idő, mint eddig soha életemben. Hétfőtől péntekig, majd szusszanás és kezdődik elölről. Hihetetlen, még nem éltem át ilyet azelőtt, bár még…..
ránéztem egyik nap az oldalra és meglepve láttam, már majd egy hónapja írtam utoljára. Úgy mennek a napok, hogy hétvégéről hétvégére élünk, este hazaérve ágybadőlünk és reggel kezdődik minden előről, majd megint itt a hétvége, amit mindig nagyon várok. Férjem nagy vállalkozásba kezdtek, így most…..
Szeretem nézni azokat a szép dolgokat, amiket megpillanthatunk 1-1 alkalommal, de nem mindennaposak. Például a felkelő teliholdat. Olyan nagy volt, olyan közeli és olyan sárga, ragyogó! Hazafelé autózva bal oldalomon a holddal, jobb oldalomon a lemenő narancsos nap fényével örültem annak, hogy végre…..
Már korábban is többször írtam róla, hogy imádom a teákat. Mindenféle teát szívesen megkóstolok, de nyilván vannak már kifejezett kedvenceim.
Most nagy fába vágtam a fejszémet, egyenesen kínából és japánból rendeltem eredeti teafüveket (csak a szálas). Egészen kedvező áron lehet hozzájutni és…..
Először fagyott bele könny a szemem sarkába életemben. Még sosem fáztam ennyire, mint most hétvégén. -10, -15 fok volt a napokban és süvített a szél, ami sokat rontott az érzeten. Még hazafelé, a parkolóban sétálva alig bírtam nyitva tartani a szemem, úgy éreztem megfagy a szemgolyóm...amikor…..
Úgy tűnik, a házba költözés magával hozta a jobbnál-jobb sütik elkészülését is. Amióta elköltöztünk, próbálkoztam pár süteménnyel, bár bevallom, nem vagyok édesszájú (azonban a férjem igen), de az apró pogikat, kekszeket szeretem tízóraira elmajszolni. Sajnos a diétámból kifolyólag (IR) nem úgy…..
Elhatároztam, hogy egy héten keresztül minden nap tudatosan nyitva tartom a szemem a szépre. Posztolni is fogom ide minden nap azt, amit megláttam, megtaláltam. Nem tervezem, hogy direkt keresem, tehát ha lesz olyan nap, ami elfut mellettem és semmit nem sikerül lefotóznom, akkor így jártam, magamra…..
Végre itt a leállás! Persze a próbaidőm lejártakor nagyon mozgott bennem egy kis hang, hogy vajon másnap reggel is be tudok-e blokkolni és nem csak az év végi hajrá miatt kellettem, de szerencsére be tudtam blokkolni és kikényszerítettem magamnak egy próbaidő utáni értékelést is a főnökömtől. Lehet…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz