Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Székely Fenyő

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2011.05.03. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mandiner blog Híjával találtattunk – népszámlálás Romániában 2012.02.06 08:01:00
  Korábban írtunk már arról, hogy tavaly az összeurópai seregszemle keretében Romániában is megszámolták az istenadta népet. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) múlt csütörtökön ismertette a tavalyi népszámlálás nem végleges adatait. A lényeg: Románia lakossága a…..
Székely Fenyő 2012.02.06 21:36:47
Jezsuita bloggerek Együttérző kommunikáció 2011.08.13 12:38:00
Egy nagy felfedezést szeretnék veletek megosztani. Megtaláltam az emberi kapcsolatok megjavításának és elmélyítésének csodaszerét! Ha Te is vágyódsz arra, hogy működjenek a kapcsolataid, érdemes begyakorolnod az alábbi beszédmódot. Hadd avassalak be tehát a titokba, ami biztos…..
Székely Fenyő 2011.09.08 09:30:26
"Talentumok" és "kötelesség", olyan jó hallani ezeket az egyszerű megfogalmazásokat, a "hatékony időbeosztás", "profit" és hasonlók helyett:)
Kedves @pacsy köszönöm a választ!
Ahogy belegondoltam, tényleg nem úgy nézem az embereket, hogy ki a hasznos és ki nem, ebben igazad volt!
A passzivitás kérdése mellett az emberekkel való kapcsolatokra vonatkozott inkább a kérdés.
Másképp fogalmazom.
Hasznosabb-e, jobb-e, erkölcsösebb-e ha az emberekkel való kapcsolatokban inkább a saját lelki békénkre megtartására törekszünk, vagy épp az ha örökké harcban állunk az igazunkért?
Például egy ateistával fenntartunk egy vitát, vagy épp ellenkezőleg, nyugodt mosollyal tovább megyünk, azt sugallva, hogy a mi békénk és hitünk úgyis az igazi megoldás?
Vagy használva az együttérző kommunikációt, nem harcolunk az igazunkért, hanem belül oldjuk meg a "lelki békét", nagyjából úgy hogy "nekünk úgyis igazunk van"?

Persze ez embere válogatja, hogy kinek mi a hasznosabb...
Azért az igazságot mégiscsak ki kell mondani. Hogy hogyan mondjuk ki az már az egyéni "talentumok" kérdése gondolom.
Székely Fenyő 2011.09.07 12:44:57
Nagyon tetszett ez a bejegyzés!
Egy régi Borges novella jutott eszembe, az alkotásról, akikor a művész második ajándékként egy tükröt kapott, mert a valóságot a legjobban megénekelte.
De a valóságon túl kezd érdekessé válni a szeretet és a kereszténység megélése...
A mindennapokban, ha valaki igazán hisz, nem tűnik ki a tömegből. Elmentél egy hívő mellett a metróban, az utcán, nincs hatással. Még a segítő szeretet megnyilvánulások kis a kis valóságok részei. Kis valóság, nem "ütős".
Az igazi próba, mondjuk az, hogy kitartóan pozitív együttérző kommunikációt tartunk fel azokkal, akik részéről semmilyen pozitív visszajelzés nincs.
( Zárójel: Szerintem kicsit ilyen ez a blog is és ezért minden elismerésem!)

Vagyis azoknak adunk, akiktől semmit nem kapunk vissza.
Na ez persze nem mindig sikerül ... azáltal fejlődünk, ha néha-néha összejön...:)
És általa a lelki békénk is "egyenesbe jön".

Más.
Egy kérdésem is van: vajon értékesebb-e az a hívő akiben nagyobb a lelki béke? Vagy a nyugtalanok az igazi győztesek?
Sok pénzért harcoló személynél látom azt a nyugtalanságot, amely a legjobban a vadászót juttatja eszembe.
Sok élhetetlen megátalkodottnál látom a nyugalmat, passzivitást.
Mi a helyes?
Jezsuita bloggerek Egy vallomás II. János Pálról 2011.04.30 17:37:00
Az utóbbi napokban a boldoggá avatás közeledtével sokat gondolkodtam arról, hogy mit is jelentett számomra II. János Pál személye. Ki is ő nekem? Miként hatott rám? Mi az öröksége számomra?..
Székely Fenyő 2011.05.03 10:49:07
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása