Adatok
ellena
186 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
suttogó hangokegymásba hajolnaklélegzetvételünkmegszületünkszeretünk szenvedünkIsten tengerében..
benyitok hozzádnem mondok titkokatmegjelenek némánnem is kopogok -amit kerestemazt bennedleltem megamire vágyakozvavágytamazt mostcsendben elveszem... ...fohászkodásom végre célba ért , fohászkodtam a múlhatatlan szeretetért... ..
...és félelem járta átt a lelkemet az autóban, mikor az úton peregtem... ... tedd fel légyszives ezt, hogy : SOHA - SENKI neérezze ezt... FÉLELMETES SEBESSÉGVAKÍTÓ FÉNYEKÁTLÁTHATATLAN ÚTSZAKASZNEM LÁTHATÓ TÉNYEKÉLES KANYARTÚL…..
Afeketébe burkoltéjszakáknak kalitkába zártérzelmeknekki nem mondottszavaknak kínokkal telihajnaloknaküvegszilánkokal telinappaloknak ... Miért/elme/? nincs…..
van egy visszatérőkedves álmomvan egy érzés,amely magávalragadvolt egy kislány,ki elszaladt...tarka szép rétenvirágok meséltekszínes szirmaikkalszívemhez értekvolt egy kislány,kit szerettek...ezeregy pillangótáncolt a fénybenégszínkék madarakcsodákról meséltekvolt…..
ahogyanott feküdtélegy percreelnémultálhallgattamhalk szuszogásodatfigyeltem mindenrezzenésedetnem mozdultálvártad vágyakozvakezem merretalálja meg az utattestem érinti-etestedetnéztelek éslélegzetem islelassult talánnem láttam mégígy soha senkit semvágyni a másik…..
illatok szállnakrészeg az estecsillagok félnekHold mögé bújnakkalapál a szívemkicsordul a könnyemhallom a jaj szótnem látom arétetnem látom a hattyútmégis tudomott vanott a tópartonott egymaga várja a reggeltbántották testétvérzik a szárnyanem repül többénem száll…..
Az ÚtonSokan vagyunkBallagunkSzeretetben élveCsillogó kristályokHoldvilágos fénybenMohazöld páfrány…..
Esik,megint esik.Megint esik kint,s bent a szürke homály kúszik,oson a falon.Padlón elterül,s kezembe egy ecset kerül.Szivárvány színei már lecsepegtek,egybeolvadtak...Már emlékszem-Igen!Amikorszemed mélykékjétvásznamra felkentem,Te megfogtad két kezems az ecsetem…..
ott leszek majd ha az utolsó délelőtti vonatról leszállszvárok rád a lépcső legfelső fokánkezemet tenyeredbe rejtemnem kérdezek s nem lesznek miértekszád szölgletébenmeglelem majd a nyári eper édes illatáthalkan csukom be ahetes szoba ajtajátujbegyeimmel…..
...dúdolok egy dallamot... Hajnalban hallottamegy régi dallamot,halkan szólt,suttogott.Harmatcseppek hulltak hangtalanul,s hegedűmön gurultakláthatatlanul a húrokra csöndben,vibráló hangokatébresztve merészen.Régen nem játszottakujjaim ily…..
ajándékba adtál egy ezerarcú éjszakát most csak egy pont vagy a végtelen fokán..
igen... a felhők is mentek veled néztem amikorárnyékod a lámpa fényétől arcomra esett azt hittem egy eltévedtesőcsepp csupán de Te voltál ki még egyszer karodba zártál magadhoz vontál gyöngéden szád mézédes volt foglya lettemén még most isérzem…..
Létedért küzdesz lélekszakadva, néha meg toporogsz, árnyékod vagy csupán. Átkot szórtak rád, állsz lehorgasztott fejjel... Ne add fel, mert földig hajol az Isten felemel téged, tökéletlent, s a vállára ültet, meglásd.....
... ...s én most tovább álmodom, nyugtalan lelked megsimogatom, sétálunk majd, ahol az ég kék, s vadvirágok suttogják titkaik… fejed ölembe hajtod, mesélsz a tengerről: ringó gyöngyszemekről, végtelen szivárványról, a markodban szorongatott apró kavicsról...…..
...nem szólsz játszol velem szeretni kéne még ott a huzatos átjáróban ott tudtam mit akarsz most nem szólsz arcomról elveszik a mosoly szennyes szürke lett minden botorkálok szétszórt papírzsebkendők közt percekig csak várok hátha felgyullad…..
A lélek, mely testbenlelt menedéket,szabadulna. Mi rejtette eddig,börtöne lett. ..
Tévedsz! Amikor elhiszed,- a jéghideg vízcseppek lemossák izzadt testedről a kéjelgés jeleit, s te elfelejted reggelre minden rezdülésed, amelyet testemben éltél meg. Ne is figyeld magad, Nem lehetsz ugyanaz, ki voltál délután, amikor válladdal belökteda diófa…..
Csak állunk egymás mellett,mint össze nem tartozósüket idegenek.Elmúlt a varázs?Véget ért a játék,nincs tovább.Hirtelen támadt csendbenhallom szívem,hevesen dobog...Szemem még szemed keresi,de tekinteted már fáj,nem simogat.Látom valódi arcod verejtéked lemosta rólaa…..
... úgy vagyunk mint két magányos tölgy bár távol egymástól a törzsei magasban a sűrű ágak egymáshoz érnek ölelkeznek ha a szél gyengéden int... ..
Már nem kéreget,ott kuporog,koszos kabátját szorongatja. Zsebei üresek,ma még nem evett,csendesen hullnak könnyei. Nem hallom, csak látom, amint a teste megremeg, s egyszer csak zokogása betölti a csendet. Mellé guggolok, kezébe nyomom a meleg…..
megszámlálhatatlan pillanatok amik szépek voltak mind bennem mocorognak nem hagynak élnek szállnak, mint a virágszirmok... ...nem értem... ...vágytam a szépre amit soká nem láttam most hogy nézem érzem... neked köszönhetem…..
magában tart nem enged nem ereszt karjai szorosak fáj az ölelésük belém hatolnak mint éles kések érzem... érzem egyre csak gyorsabban verő szívemet hatalmas lett minden csak én vagyok csak én vagyok egészen apró porszem vérvörös hajnal tőlem kapta a vörös…..
Belém költöztél Akkor délután Azóta itt laksz Szívem pitvarán ..
Zord volt a tél, haragosan fújt a szél, a száraz levelek vad táncát figyeltem. Dühös voltam, mert késtél......még a hópelyhek is másfelé szálltak... Túl erősen vert a szívem, már az újságárus is rám figyelt. Délutáni magányomat a váróteremben hagytam, mikor a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz