hyperborea 2016.03.09 16:21:13

Nem értem a kortárs költészetet, jelentsen a "kortárs" kifejezés ebben a kontextusban bármit is. Nem a verseiket nem értem, nem a tartalmukat vagy a jelentésüket vagyok képtelen kibogozni a sorok közül, sőt, sokszor keresni sem kell, annyira egyértelmű.

A problémám az, hogy nem tudom, mi az a vers. Komolyan, mi az a vers? Mitől lesz egy adott szöveg vers, mitől válik költővé az, aki ezt a szöveget létrehozza? A wikipédia "költészet" szócikke szerint fontos a képiség, a költői eszközök, a megfontolt szóhasználat, valamiféle ritmus, meg persze a rím. Ezt valószínűleg egy általános iskolai irodalomkönyvből is megtudhattam volna. Az irodalomtörténeti jelentősséggel bíró művészek és műveik többsége nyilván igazodik ehhez a keretrendszerhez, mivel előbb létezett a költészet, mint az azt leíró szabályok összessége, de a fenti két példa, és persze kismillió másik, egyértelműen arra mutatnak rá, hogy ezeknek a szempontoknak nem kell már megfelelni, ha valaki verset akar írni.

Tehát, mi is az a vers? Létezik olyan szempontrendszer, ami alapján a mai, kortárs, modern, szabad, alternatív versek valóban versnek nevezhetők? Nyilvánvaló, hogy a kötetlen és határtalan önkifejezés, és a régi, csontig rágott, archaikus strukturáktól való eltávolodás nem csak a költészetet, hanem a legtöbb művészeti ágazatot jellemzi, valahogy mégis a kortárs versek azok, amikkel képtelen vagyok mit kezdeni.

Ha csak a te két példádból indulok ki - és itt ne ijedj meg, nem fogom bántani a kedvenceidet -, én egyiket sem merném magamtól versnek nevezni, ha elém tennék őket egy papíron mindenféle magyarázat nélkül. A "No Smoking" még csak-csak, formailag verse emlékeztet, de még ezzel együtt sem több, mint gondolatok laza rendszere, folytonosságot nélkülöző tagmondatok összessége. Kerestem valami nyelvi ritmust, többször, többféleképp elmondtam hangosan, mégsem találtam. Rímről meg költői eszközökről sem tudnánk sokat beszélgetni a vers kapcsán. Attól vers, hogy fura helyeken vágja félbe sortöréssel a mondatokat? Attól vers, hogy "és" helyett "s"-t használ? Attól vers, hogy ha messziről nézed, akkor előzetes ismereteid alapján felismerheted a vers-alakját, amit kirajzonak a sorok? Én nem találom a verset, én csak gondolatokat látok egymás mellé halmozva, amit valaki versnek nevezett. Persze ilyenkor lehet mondani, hogy a vers ritmikáját vagy "lüktetését" ne fizikai, hanem érzelmi síkon keressem. Hogy a versben vitatott vágyakozásban magunkra ismerés, így az önreflexió adja a mű valódi dinamikáját és értékét. Hogy értő és értelmező olvasás nélkül bármilyen szöveg csak tintafolt, pixelhalmaz. És ezt el is tudom fogadni, de akkor is felmerül bennem a kérdés - ha egy szöveg csak az olvasó közreműködésével válik verssé, és vers-ségének jellemvonásait nem hordozza egészen addig, amíg valaki rá nem vetíti a saját "hozott anyagot", beszélhetünk egyáltalán versről?

A képvers persze egy egészen különböző dolog, mégis lennének elvárásaim. Például tipográfiai szempontból a kirajzolt "IGEN" szó ocsmány, a betűköz és a betűszélesség inkonzisztens, a rendszertelen kis- és nagybetűktől kiver a víz. És akkor valaki svejci sapkában, garbóban, borospohárral a kezében és gunyoros megvetéssel az arcán belép a képbe (én így képzelem a műértő közönséget), és közli velem, hogy a művész célja a pontatlan kialakítással és a rendszertelenséggel épp az "igen" és a "nem" között feszülő zaklatott ellentét elmélyítése volt. Vagy gyakorlatilag bármi mást, amit okos műkedvelők össze tudnak "bullshitelni" az adott műről. És legyen igazuk vagy sem, ez a bullshit nem szerepel az eredeti műben. Ez hozzáadott érték, a fent már említett hozott anyag, a saját gondolataid rávetítése valamire. Tehát megint kell a vershez egy komponens, amit az tesz hozzá, aki befogadja.

Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy ezek a modern, kortárs versek "szarok" vagy bármi ilyesmi, sőt, az összes "bullshitelőnek" igazat adok, értelmezzék, szeressék, rajongják körül, azonosuljanak vele, gazdagítsák vele az életüket. Én viszont nehezen tudok versként gondolni olyasmire, ami egészen addig nem tűnik versnek, amíg én úgy nem döntök, hogy versként értelmezem.

i.imgur.com/eW8hwqp.jpg

Íme, elkészítettem a fenti képvers párját. Költő vagyok? Kortárs művészember? Mi különbözteti meg az én 5 perces photoshop alkotásom az eredetitől? Talán csak az, hogy én nem viszem felolvasóestekre, galériákba, nem nevezem pályázokta, nem házalok vele könyvkiadóknál. Attól válik valaki költővé, ha magát költőként, az írásait pedig versekként mutatja be?

Te költő vagy? B. költő? Ha rövidebb sorokba szerkesztem mondjuk egy gyógyszer betegtájékoztatójának a szövegét, akkor valamelyik gyógyszergyárban ül egy költő, aki nem is tud róla, hogy költő?

Egy ennyire képlékeny, megfoghatatlan, értelmezhetetlen művészeti formáért nagyon, nagyon nehezen tudnék csak rajongani.

hyperborea 2015.11.16 02:32:57

Jaj.

hyperborea 2015.11.15 19:21:18

Kijelenthetjük, hogy szarsz te a blogolásra.

hyperborea 2015.09.02 03:38:52

Tisztelt Orsolya!

Örömünkre szolgált azt tapasztalni, hogy megfogadta tanácsunkat, és egy új, sokkalta rendezetebb, ezáltal kellemesebb olvasási élményt nyújtó betűtípust választott a korábbi helyett.

A szöveg afféle fejezetekre tagolása átgondolt strukturális megszerkesztettséget sejtet, ami tovább emeli a bejegyzés blogművészeti minőségét. Bár a narratíva egységessége megbomlani látszik egy ponton, ezt az apró hibát - vagy, ha úgy tetszik, tudatos írói fogást - remekül ellensúlyozza a gázlómadarakról készült fotográfia azonnali közbeékelése, feloldva a korábban keltett feszültséget.

A továbbiakban azt javasoljuk, hogy... leszarom, nagyon késő van, reggel jönnek gázórát leolvasni és valahogy fel kellene ébrednem, erre meg itt szopok ezzel a rohadt kommenttel, miközben azt se tudom, mire akartam kilyukadni vele.

hyperborea 2015.08.25 15:24:43

Szervusz drága kisunokám, a jó bridzsit nagynénéd vagyok innen a Duna túloldaláról. Furcsállhatod, hogy miért kommentálok, amikor még facebookon is - pontosabb kifejezés hiányában - baszok válaszolni. Hát furcsálld is, én is azt teszem.

Én, például, olvasom a blogodat, úgyhogy ne legyenek kétségeid, legalábbis abban ne, hogy valaki olvassa. Mert én olvasom. Most, hogy ezt közöltem, gyakorlatilag kész is vagyok azzal, amiért elkezdtem a kommentet írni. DE! A kis komment-ablak alatt folyamatosan csökken a számláló, indikálva, hogy még 4510 karaktert írhatok, és nem akarom őt cserbenhagyni, olyan lelkesen számol vissza. Talán a 861328 darab, első fejezetnél félbehagyott fantasy regénycsökevényem aljára is kellett volna egy ilyen számláló, ami folyamatosan hajt és inspirál, és már annyira befutott író lehetnék, mint amennyire te befutott dalszerző lehetnél. Látod, csak úgy jönnek az újabb és újabb sorok, nem is kell negyven percig azon gondolkoznom minden bekezdésen. Varázslatos.

Még véletlenül se akarok túlkritikus szemétláda lenni, de egykori mestereim és mecénásaim (hiszen a SZÁMALK webprogramozó szaka olyan a modern webdesign számára, mint Firenze volt a reneszánsz művészeteknek) szégyenére válna, ha szó nélkül hagynám, mennyire ronda ez a betűtípus, amit használsz. Nem mondom, hogy ne használd, csak azt, hogy csúnya. Annyira, hogy kicsit rosszul is érzem magam, hogy ez a komment is valószínűleg ezekkel a karakterekkel jelenik majd meg. De az se villanyoz fel, hogy éppen jól lebaszlak egy betűtípus miatt. Abba is hagyom inkább.

A zenéket sose hallgatom meg egyébként, de csak azért, mert előre tudom, hogy úgyse tetszenének. Ahogy valószínűleg te is pillanatnyi töprengés és bizonytalanság nélkül görgetsz tovább, amikor facebookra olyan zenéket posztolok, aminek mondjuk スピードと摩擦 a címe. Tehát, ez kölcsönös, és végülis látta az Úr, hogy ez jó.

Még háromezer szabad karakter van hátra, de te is meghúzod kettőnél a határt posztonként (látod, tényleg olvasom! briós! egyetem! jeti!), úgyhogy nekem is illene már befejeznem. De ez a számláló olyan, mint a heroin.

Fogalmam sincs, milyen a heroin.

Jóéjszakát, kisunokám.

hyperborea 2015.02.22 16:46:07

Most, hogy harmadszor baszott ki velem a "komment küldése" gomb és a touchpad gonosz szövetsége, inkább feladom - az istenek sem akarják, hogy rosszat mondjak a "mesterről" :D

Mindenesetre nem állítom, hogy a Chihiro Szellemországban rossz lenne - csak egészen mást csinál egészen más eszközökkel, mint ami eltalálná az én ízlésemet. És legalább úgy-ahogy értem, miért rajonganak ezért az emberek.

A mononoke himét azért még látni szeretném, mielőtt kőbe vésetem a véleményem.

hyperborea 2015.02.23 14:41:00

@NY124 (Darvas Tamás):
Az egyetlen probléma szerintem ott ered, hogy nekem, és neked (sok más Miyazaki-rajongóval együtt) egészen más a véleményünk arról, hogy mi számít "erős" társadalomkritikának, mi számít "hatásosnak", és így tovább. Ha a keretrendszer, ami alapján értékelünk valamit, gyökeresen különböző, nehéz közös nevezőre jutni :)

Mindenesetre ha nem bénázom el a komment küldését kétszer is, pont készültem rátérni arra, hogy sokminden tetszett a látvány mellett is. Tetszett is a névlopás és a munka viszonya. Ha már szimbólumok, talán ez volt az egyik kedvencem - nem volt hivalkodó, mégis egyértelmű volt, hogy mire reflektál.

Tetszett Rin karaktere, a vonat, meg a varázslatok megvalósítása is, de annak ellenére, hogy nem volt kellemetlen élmény az egész, nem is nevezném mesterműnek. Jónak jó, de számomra nem hibátlan.

Az idézethez: gondoltam én, hogy a nagy, üres szünetekre kapok valami frappáns magyarázatot. DE! Kifejezetten ellenszenves Miyazaki a fekete-fehér hozzáállása, miszerint vagy hagysz ilyen levegős, funkció nélküli maszatos foltokat a történetben (és akkor csinálod jól), vagy csordultig töltöd "with noise and distraction" (és akkor csinálod rosszul). Tisztában vagyok vele, hogy egy történetnek (mint bármilyen szórakoztató médiumnak) szüksége van dinamikára, de azért van egy skála a két véglet között. Ez a film kicsit túlzásba vitte az egyiket - előfordul. Ne a történetmesélés alapvető szabályait írjuk már át, ha Ghibliék megszegik őket, csak hogy továbbra is hibátlan mesterműnek nevezhessük.

A történetmesélés szabályairól eszembe jut a deus ex machina fogalma, és az, hogy miért is kerülendő - nem ad ugyanis kielégítő megoldást egy konfliktusra. Írói körökben gyenge, lusta, fantáziátlan megoldásnak tartják. A Chihiro szellemországban esetén nálam a cselekmény sok eleme ilyen isteni (írói) beavatkozás volt, hogy rövidre zárjanak pár dolgot, amire nem volt jobb ötletük. (A szerelem meg az átkok viszonya nálam pontosan ebbe a kategóriába esik.)

De összességében a film nem volt rossz, mondhatni élveztem is. Csak ez a végtelen Miyazaki-rajongás tűnik nekem egy öngerjesztő folyamatnak. Miért jók a Ghibli-filmek? Mert Miyazaki egy látó, egy zseni, korunk hőse. Miért ekkora ember Miyazaki? Mert annyira tökéletes műalkotások a Ghibli-filmek. Miért jók a Ghibli-filmek..? Circlejerk.

hyperborea 2015.02.23 23:26:00

Nem arról van szó, hogy nem lennék nyitott érdekes megoldásokra, inkább arról, hogy ezek a megoldások nem mindig találják el az ízlésemet. Ez lehet épp annyira az én hibám, mint a filmeké. Pusztán demokratikus szempontból egyértelmű, hogy az én véleményemmel nincs valami rendben, de nekem egyelőre nekem ez a benyomásom - jó, de túlértékelt. Természetesen nyitott vagyok változtatni ezen, ezért is szeretnék több Miyazaki filmet is látni, hátha az egyik meggyőz arról, amiről mindenki más már meggyőzödött :)

Addig sem mocskolni akarom a filmet, vagy megkérdőjelezni az érdemeit. Magányos érzés viszont, hogy nagyon kevesen értenek velem egyet, ha ez a téma szóbakerül :D

hyperborea 2013.06.11 19:58:14

teszt

hyperborea 2011.07.08 14:48:57

Én például kizárólag veszélyeztetett állatokat fogyasztok. Marha helyett jávai orrszarvú, csirke helyett koala.
Ha többen tennénk így, talán megmenthetnénk ezeket az állatokat, hiszen az élelmiszeripar igyekezne kielégíteni a keresletet. Gondolatok bele, tehén helyett pandát tenyésztenénk és ennénk. Az állatvédők meg izgulhatnának az utolsó életben maradt kétszáz fős szarvasmarhacsordáért :)

hyperborea 2011.06.13 23:14:37

Tanult, intelligens és türelmes ember létemre ezt a típust, ha legális keretek között megoldható lenne, a lehető leglassabb és legfájdalmasabb kínhalálban részesíteném, akár az egész hátralévő életemet is rászánnám arra, hogy az ilyenek százainak, ezreinek könyörgő halálsikolyait hallgathassam, hogy lássam a szemükben megcsillanó könnycseppet, ahogy elevenen nyúzom le a testhajlataikból a bőrt és dörzsölöm be sóval a sebeiket, kiélezett kiskanállal vájnám le a csontjukról a húst, felpeckelt szemekkel órákon át kellene várniuk, hogy a felizzított tű a satuba fogott fejük felé közelít, majd kínzó lassúsággal átdöfi a szemüket. Leprás patkányok vérével itatnám és a saját levágott ujjaikkal etetném őket, amíg ki nem múlnak gondos kezeim alatt.

Röviden: ellenszenves emberek ezek számomra.

hyperborea 2011.05.25 01:48:45

Ismerek ám ilyet, úgy hívják hogy minden második nőnemű ismerősöm.
Az ilyen elvetemültebb fajta már kora tavasszal kifekszik napozni, negyven fokban is attól retteg, hogy huzatot kap a lakás másik felében üzemelő ventilátortól, és egész életében trópusi nyaralásról álmodozik, majd miután akár egyszer is valóra vált ez az álma, onnantól fagyos kis országunkban délután 6 után már didereg a Balaton-parton július közepén.
Illetve jellemző még rá, hogy 15 fokos átlaghőmérséklet alatt "téli depresszióra" hivatkozva irtó nagy seggfej mindenkivel, és elvárja, hogy ezt megértően fogadjuk :)

hyperborea 2011.04.19 13:48:51

Hogy visszarángassam kicsit a témát a poszthoz közeli vizekre, nagyon hasonló még a "multi elektronikai boltokban" (mediamarkt és hasonlók) dolgozó munkatárs. Minden harmadik sor végén áll egy számítógép, ők pedig ezekhez vannak kirendelve. Csak akkor nincs ott, amikor épp keresel valamit / kérdeznél valamit, és ha nagynehezen megtalálod, akkor olyan mélyre szántó párbeszédben próbálja a tizenötezres fotópapírt rábeszélni egy korosodó családapára (ráadásul negyed órán keresztül), hogy csak akkor figyelne fel rád, ha tarkón basznád egy billentyűzettel. Ha végül sikerül elkapni egyet épp szabad pillanatokban, akkor hűvösen és érdektelenül közli, hogy a kartávolságra lévő árucikk már nem az ő területe, és hogy keressem meg egy kollégáját a kérdésemmel. Ha el is igazít, akkor vagy ajánl valami drágábbat annál, amit kinéztél (de ezt túl büszke vagy bevallani, ezért megveszed / elrejted az áruház másik végében), vagy továbbirányít a keresett termék felé ilyen formában: "a kasszáktól kicsit vissza", ami nagyjából egy negyvenméteres szakaszt fed le, és semmivel se kerültél közelebb a megoldáshoz.