tées 2017.01.21 09:33:25

Én azt gondolom, a hivatal az hivatal Britanniában. Ha az van odaírva, hogy nyújtsd be az útleveled eredetiben, akkor hiába akarsz fénymásolatot benyújtani, mert nem fogadja el, ugyanis nem az van leírva. Az persze pech, ha az elutasító levél goromba hangvételű, de legalább szólnak, hogy akár rossz is történhet, ha nem nyújtod be szabályszerűen. És azért az is ott van a cikkben, ha jogtalan volt az eljárás, kártérítést fizetnek akár a lengyel hajléktalannak is, mert jár. És nem a pártszimpátia alapján döntik el, kinél alkalmazzák a jogszabályokat és ki a kivétel. Szerintem nem cél az, hogy azt piszkálják, aki dolgozik és beszéli a nyelvet, mert szükség van a munkáskézre.

tées 2012.06.04 22:50:36

Valóban az én tapasztalásaim csakis az én és a kezeltek számára értékelhetőek. Ezért nem is akarok arról meggyőzni senkit, hogy igazam van. Viszont a gyógyszeripar és az őket kiszolgáló, a valódi tudományos bizonyítást sok esetben meghamisító orvos"kutatók" folyamatosan azt töltik az agyunkba, hogy a drága készítményeik nélkül belehalunk a betegségekbe. A valóság pedig egészen mást mutat. Például, hogy a legrettegetebb halálokok, a rák, a cukorbetegség, a magas vérnyomás egyszerű, olcsó szerekkel, az étrend megváltoztatásával, a folyadékháztartás normalizálásával, fizikai aktivitással helyrehozható. Hazugság az, hogy 50 év felett csak napi fél marék gyógyszerrel lehet létezni.
Az amerikai rákosok kontrollcsoportos vizsgálata évtizedek óta azt mutatja, hogy a protokoll szerinti kezelések, a kemoterápia és a sugárkezelés csökkenti a várható élettartamot, viszont nagyon drága.
Rég bebizonyosodott, hogy a kisgyermekkorban adott "védő"oltások nem védenek a célzott betegségekkel szemben, de felelősek az autizmusért, a hasnyálmirigyrákért és egy csomó, idősebb korban kialakuló betegségért. Ezeket kontrollcsoportokkal igazolták. És mi történik? Gyártják, eladják és beadják ezeket a "gyógy"szereket. Aki hisz nekik, beszedi őket. Sőt felháborodik azon, ha nem juthat hozzájuk. A tömegmanipuláció elérte azt a szintet, hogy a nép követeli hogy mérgezzék.Meggyőzni senkit nem akarok semmiről, főleg arról hogy nekem higgyen, de jó lenne ha mindenkinek lenne annyi esze, hogy nem hisz vakon senkinek. Ma rengeteg információ hozzáférhető, nehezebb eltitkolni a tényeket, mint régen. Mindenkit arra biztatok, ha baja van, keressen meg több szakembert, kérdezzen, olvasson utána, mert senkinek nem fűződik akkora érdeke a gyógyulásához, mint neki.

tées 2012.06.16 17:44:27

@maycontainnuts:
Egy kis ízelítő a védőoltásokról....

Idézetek Eustace Mullins Murder by Injection (oltásos gyilkosok) című könyvéből

"A 19. század végéig, az orvosok szabadúszóként tevékenykedtek, ami azt jelentette, hogy teljes felelősséget vállaltak cselekedeteikért . A szegények ritkán láttak orvost, merthogy akkoriban a gyógyászat a gazdagok és hatalmasok kiváltsága volt . Egy uralkodó meggyógyítása nagy jutalmat eredményezhetett, viszont az esetleges hiba végzetes következményekkel járhatott . Talán kockázatuk tudata késztette arra az orvosi szakma tagjait, hogy monopóliumot hozzanak létre, amiben néhány kiválasztott megosztja a felelősséget és a jutalmat . A gyógyászati monopólium létrehozása csapást jelentett a világra, és a nép rengeteg pénzébe és szenvedésébe került.
...
Az AOSZ [Amerikai Orvos Szövetség – F.I.] kétségbe esett állításával szemben, az okmányokból az derül ki, hogy az amerikai közegészség ma egyre romlik, pedig a 19. században fokozatosan javult. A tüdőgümőkór volt a múlt század jellegzetes betegsége. 1812-ben, New Yorkban, 100.000-ből 700-an haltak meg tuberkulózisban. Mire Koch 1882-ben elkülönítette a tüdőgümőkór vírust, a halálozási szám már 370-re csökkent. 1910-re, az első TBC szanatórium megnyitásának idejére, már 100.000-ből csupán 180-an haltak meg emagyarsors.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=3043&Itemid=97 betegségtől . Az egészségügyi feljegyzések bizonyítják, hogy 1860 és 1896 között — az antibiotikumok és védőoltások alkalmazása előtt — 90%-al csökkent a gyermekhalálozást okozó diftéria, skarlát, szamárköhögés és kanyaró.
...
1900-ban 750 lakosra jutott egy orvos, aki általában két évig volt gyakornok, és körül-belül annyit keresett, mint egy jobb szerelő. A Dr. George Simmons vezetése alatt álló AOSZ Journal 1900-ban megkongatta a vészharangot: „Ha azt akarjuk, hogy mesterségünk űzői jelentős jövedelmet érjenek el, gátat kell vetnünk a szakma terebélyesedésének.” Egyetlen szakma irodalmában sem találunk olyan határozott, monopóliumra való törekvést, mint a gyógyászatéban. De hogyan sikerült elérni e célt? John D. Rockefeller, a kielégíthetetlen monopolista, volt az orvosi szakma fejlődését alakító varázspálcát lengető Merlin. Az olaj monopólium megszervezésében elért diadala után, Rockefeller felismerte, orvosi monopólium még az olajnál is nagyobb hasznot hozhat ő és gazdái, Rothschild és Schiff, számára. 1892-ben Rockefeller jótékonysági ügyeinek vezetőjévé nevezte ki Frederick Gates-t. Amint a tényekből kiderült, Rockefeller minden, nagydobra vert jótékonysága az ő és a mögötte állók vagyonát és hatalmát növelte.
Frederick Gates először orvosképzést irányítás alá vonó tervvel kedveskedett Rockefellernek. A Rockefeller Orvostudományi Kutató Intézet tette a terv első lépését. 1907-ben az AOSZ felkérte a Carnegie Alapítványt, hogy készítsen tanulmányt az ország orvosi iskoláiról. A Carnegie Alapítvány Abraham Flexnert tette meg a felmérés vezetőjévé. Puszta véletlenségből, Flexner testvére, Simon volt a Rockefeller Orvostudományi Kutató Intézet vezetője...Flexner a Johns Hopkins Egyetemen készítette el jelentését...Flexner és családja jó barátságban állt az Amerikai Cionista Szervezet vezetőjével, Louis Brandeis-el, a későbbi legfelső bíróval... Flexner jelentése láthatóan minden szempontból megfelelt Rockefellernek. A jelentés első pontja szenvedélyesen támogatta az AOSZ véleményét, miszerint túl sok volt az orvos. Flexner egyszerű megoldást javasolt: az orvosképzést drágává és hosszúvá kell tenni, hogy legtöbb ember ne tudja megengedni magának, hogy a gyógyítást válassza hivatásául. A tervezet ... lefektette az orvosi iskola követelményeit is: legyenek drága kutatószobái és felszerelései. Amikor valóra váltak Flexner elképzelései, gyorsan megcsappantak az orvosképző intézetek, és az I. világháború végére, csupán 50 maradt a korábbi 650-ből, az orvos hallgatók száma pedig 7500-ról 2500-ra csökkent. Flexner nézeteinek megvalósítása gyakorlatilag szavatolta, hogy az Egyesült Államok orvosi ellátása egy erős ellenőrzés alatt álló, kiválasztott csoport kezébe kerüljön.
És mennyibe kerültek Flexner javaslatai? A legutóbbi kimutatások jól rávilágítanak erre. 1985-ben az Egyesült Államok orvosi ellátása egyénenként 1800 dollárba került. Az angliai költség ugyanebben az évben fejenként 800, a japán pedig 600 dollár volt. Ennek ellenére, mindkét ország orvosi ellátása magasabb szintű, mint az amerikai. A magasabb életszínvonalú Japánéval összehasonlítva, az Egyesült Államok orvosi ellátása nem ér többet, mint lakosonként 500 dollár. Hova kerül akkor a fennmaradó 1300 dollár? Többlet díjak, bűnös szövetkezés és a gyógyszer tröszt mesterkedései útján, az orvos monopólium évente 300 milliárd dollárt rabol el a lakosságtól.
...
Dr. Robert Mendelsohn azon kevés orvosok egyike volt, akik szót mertek emelni az orvosi monopólium ellen, és úgy fejezte ki a modern orvostudománnyal szembeni álláspontját, hogy azt négy szenteltvizű egyházhoz hasonlította. E szenteltvizek egyikeként jelölte a védőoltást, mit kétes biztonságúnak tartott. Megjegyzendő, hogy a Rockefeller érdekeltségek a 19. században azon fáradoznak, hogy az Egyesült Államokban kötelezővé tegyék a négy szenteltvizet, és figyelmen kívül hagynak az azok veszélyességére vonatkozó minden figyelmeztetést és tiltakozást.
E négy, apokaliptikus lovagnak is nevezhető tételből a védőoltásnak van a legveszedelmesebb hosszú távú hatása. Az immunizálás gyakorlata kifejezetten szemben áll a holisztikus szakértő nézetével, miszerint a testnek természetes betegség elleni védőrendszere van. A modern orvostudomány egyháza azt állítja, a fertőzés veszedelmétől csakis a védőoltás szenteltvize által lehetünk feloldva, és idegen, fertőző nyirkot kell szervezetünkbe fecskendeznünk, ami orvosi csodát végrehajtva, életre szóló védelemmel ruház fel bennünket. A bármely orvos által elkövethető legnagyobb eretnekség, ha nyilvánosan hangot ad a négy szenteltvíz valamelyikével szembeni kétségének. A különböző védőoltási programok a modern gyógyászat legmélyebben beágyazódott gyakorlatai programok biztosítják az orvosi monopólium legnagyobb haszonszerzési lehetőségeit is. Dr. Henry Bybee nyilvánosan kijelentette: „Az az őszinte véleményem, hogy a védőoltás több betegséget okoz, mint bármi más. Hiszem, hogy a rák, szifilisz és sok más kór a védőoltások közvetlen következménye.” Ennek ellenére, Virginiában és sok más államban arra kötelezik a szülőket, hogy gyermekeiket oltásnak vessék alá, miközben az orvosi szakma nemcsak hogy fizetést kap e szolgáltatásért, de bőséges jövőbeni beteget is teremt magának.”
Jól emlékszem a húszas évekre, amikor Virginiában néhány hétig az állami hatóságok által előírt védőoltás nélkül mentem iskolába. A tanító minden reggel azzal kezdte a napot, hogy megkérdezte: „Clarence, behoztad az oltási igazolást?” Nyilvánvalóan ez volt az oktatási rendszer legfontosabb dolga, előbbre való lévén olyan dolgoknál, mint a házi feladat, vagy a tanulás. Minden reggel azt kellett mondanom: „Nem, nem hoztam el.” A többi gyerek mind felém fordult és rábámult a veszedelmes osztálytársra, aki esetleg valami szörnyetegséggel fertőzheti meg őket. Anyám hivatásos betegápoló volt, és soha nem sürgetett a védőoltással. Gyanítom, hogy többet tudott esetleges hatásairól, mint egyes orvosok. Néhány heti halogatás után, végül is levezettek az orvoshoz, mint barmot a vágóhídra és megkaptam az oltást. Természetesen borzasztó beteg lettem, de az osztály meg volt mentve a veszedelemtől, és befogadtak, mint a társadalom hivatalosan megbélyegzett tagját… Sajnos a Baál kultusz mélyen beleágyazódott korunk intézményébe, melyet gúnyosan a halál testvériségének is nevezhetnénk. Felháborító, hogy a pedagógia buzgón keblére ölel minden, gyermekeink elleni támadást, miközben hevesen kikel az erkölcs vagy vallás bármiféle említése ellen.
Beoltásom nem azért volt fontos, mert valamilyen járvány pusztított Roanoke városában — ilyesmi még a következő hatvan évben sem volt —, hanem azért, hogy egyetlen gyerek se maradjon ki Baál kultusz lelkészkedéséből, és kerülje el a feláldozást. Az orvosi monopólium nem engedheti meg magának, hogy egyetlen gyerek is megmeneküljön kötelező védőoltásért fizetendő felajánlás, a rabszolgává tettek, gazdáik előtti kegyeleti adója alól.
Dr. Herbert Snow, a londoni rákkórház fősebésze hangot adott aggodalmának: „Az elmúlt években sok ember halt meg váratlanul, élete delén, gyakran ünnepi ebéd vagy fogadás után. Meg vagyok győződve róla, hogy ezen halálesetek 80%-a védőoltások következménye, mert jól ismert, hogy súlyos és maradandó szívbetegséget okozhatnak. A kórboncnok azonban mindig elhallgatja ezt, mint természetes okot.”
Egyetlen orvosi tankönyvben vagy népszerű egészségügyi írásban sem találunk ilyen figyelmeztetést. Én is a Kongresszusi Könyvtár egy mélyen eltemetett, kis kötetében találtam erre a jelentésre. Pedig ilyen baljóslatú megfigyelést széles körben kellene terjeszteni. Még ha másért nem is, azért, hogy vitát támasszon.
Egy másik gyakorló orvos, az indiai W.B. Clarke azt találta, hogy „a tehénhimlő vakcinával való oltás kötelezővé tételéig gyakorlatilag ismeretlen volt a rák. Legalább kétszáz rákos esettel volt dolgom, de beoltatlan személynél soha nem találkoztam vele.”
Talán ez lehetne az a felfedezés, ami után az Amerikai Ráktársaság már hosszú évek óta kutat? Nem olyan nyom ez, amit ki kellene vizsgálnunk? Azonban az az érzésem, hogy ilyesmi nem fog megtörténni, mert valószínűtlen, hogy a modern orvostudomány főpapjai hajlandók lennének négy parancsolatuk egyikének megtagadására. Felháborodott közvéleményre lenne szükség ahhoz, hogy véget vethessünk gyermekeink öt ezer éves rituáléban való feláldozásának, a kötelező immunizációnak.
Egy állítólagosan szabadságot hirdető országban igen meglepő, hogy minden polgár köteles beoltatni magát. Civilizációnkat ma két döghalál, a rák és az AIDS pusztítja, de az oltás egyik ellen sem nyújt védelmet. Isten veled szamárköhögés, Isten veled diftéria — légy üdvözölve AIDS! Az orvosi monopólium elkeseredetten kutat valamiféle AIDS vakcina után és bizonyosan talál is majd valamit, ami félelmetesebb lesz, mint maga a betegség. Az induláskor kiváló gyógyászati szakértőink közölték velünk, hogy az AIDS gyógyíthatatlan. Nem éppen az a fajta megközelítés, amit az önmagukat tévedhetetlennek nyilvánító orvosainktól elvárhatnánk.
A San Franciscó-i Dr. Peebles így ír könyvében vakcináról: „Az orvosok által fennen hirdetett, államilag előírt védőoltások nemcsak a felnövekvő nemzedékek egészségét fenyegetik, de az amerikai polgárjogot is sértik. A múlt század egyik sötét szégyenfoltja, hogy a fekete himlő megakadályozásának furcsa belebolondulása alapján kötelezővé vált az emberi szervezet állati kivonatú nyirokkal való mérgezése.”
Dr. Peebles arra utal, hogy a tehénhimlő vakcina a felvilágosultság korának több mint kétes értékű felfedezése, avagy találmánya volt. Elgondolkodtató a doktor „állati kivonatú nyirokra” tett megjegyzése. Talán lehetséges, hogy esetleg valamiféle kapcsolat van ezen anyag emberi szervezetbe juttatása és az az idáig ismeretlen rákforma, a nyirokmirigy rák között? Ez a rákfajta a legnehezebben kezelhető, mert gyorsan elterjed, s így általában halálos ítéletet jelent.
Ha azt gondolnánk, hogy Snow és Peebles doktor képzelt veszélyről beszél, csupán az országban előforduló, védőoltással kapcsolatos bírósági esteket kell szemügyre vennünk és azonnal megváltozik a véleményünk. Egy, Wyeth Laboratórium elleni perben a bíróság 15 millió dolláros kártérítést ítélt meg egy nyolc éves lány javára, mert maradandó agykárosodást szenvedett az általa készített diphteria-petussis-tetanus vakcinától. A kislány, Michelle Graham, három hónapos korában kapta a védőoltást és olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy örökre magatehetetlen maradt. Ügyvédei bizonyították, hogy kizárólagosan a vakcina okozta a károsodást.
A jövedelmi kilátások miatt az orvosok évről évre, egyre korábbi védőoltást követelnek. Az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia Védőoltási Bizottsága nemrégiben azt sürgette, hogy az influenza elleni beoltás korhatárát 24-ről hónapos korra szállítsák le.
A Science 1977. március 4-i számában Jonas és Darrell Salk arról írt, hogy „az influenza vagy a gyermekbénulás elleni, élő vírusos vakcinák pontosan azt a betegséget válthatják ki, aminek megakadályozására szánták. A kanyaró és mumpsz ellen élő vírusnak olyan mellékhatása lehet, mint például agyvelőgyulladás.”
Ha a vakcinák ennyire veszélyesek lehetnek a gyerekekre, meg kell, nézzük, kik azok, akik védőoltásokat követelik! Az Egyesült Államokban olyan kormány ügynökségek népszerűsítik a védőoltást, mint a Betegség Ellenőrző Központ, HEW (egészségügyi minisztérium), U.S. Közegészségügyi Szolgálat, Szövetségi Gyógyszer Ügynökség, Amerikai Orvos Szövetség, Egészségügyi Világszervezet. Megjegyzendő, hogy a védőoltást támogató kormányhivatalok vezetői általában a gyógyszergyáraktól kerültek tisztségükbe és oda tértek vissza szolgálatuk lejárta után. Ők voltak azok, akik az orvosi monopólium jogászai által megfogalmazott, kötelező védőoltásra vonatkozó törvényjavaslatokat jogerőre emeltették. A múlt távoli homályában, amikor Amerikában még jobban megvédték a napjainkban már eltűnőben lévő szabadságjogokat, egyes helyeken még szembeszálltak a központi kormány gyermekeket sújtó gyalázatával. 1909-ben a következő törvényjavaslat került a Massachusetts-i törvényhozás elé: „Tiltassék meg minden oktatási, egészségügyi vagy egyéb tábla számára, hogy határozat vagy más eljárás által bármely gyermeket, vagy bármi korú személyt védőoltásra rendeljen.”
Semmi kétség, hogy e törvényjavaslatot olyan orvos fogalmazta meg, aki nagyon is tudatában volt a védőoltás veszélyeinek. Azonban az orvosi monopólium már 1909-ben is elég erős volt ahhoz, hogy eltemesse a javaslatot és így soha nem került szavazásra. Az egyes tagállami törvényhozások esetleges önálló döntéshozatalának veszélye arra késztette a Rockefeller Szindikátust, hogy olyan szervezetet hozzon létre, ami az Egyesült Államok minden törvényhozását kezében tudja tartani. A Tagállami Kormányok Tanácsa lett e szervezet.
Edward Jenner (1796-1839) „felfedezte” hogy a tehénhimlő vakcina állítólag megvédi az embert a 18. század istencsapásától, a fekete himlőtől. Azonban a fekete himlő már kihalóban volt és bizonyos szaktekintélyek úgy gondolják, különböző okok miatt a 19. század végére eltűnt volna. A tehénhimlő vakcina használatának széleskörű elterjedése után fekete himlő járvány tört ki Angliában és 22.081 ember vesztette életét. A vakcina használatával azonos mértékben erősödött a járvány és 1872-ben már 44480 ember halt bele. 1948-ban Anglia betiltotta a fekete himlő vakcinát.
Japán 1872-ben vezette be a kötelező védőoltást. 1892-ben 165.774 fekete himlős eset volt és 29.979-en vesztették életüket. Németország is bevezette a kötelező oltást. 1939-ben csillagászatira (150.000) nőtt a diftériás esetek száma. Norvégiában soha nem volt védőoltás és ugyanebben az időben ott csak 50 diftériás esetet jegyeztek fel. A paralízis hétszeresére nőtt azokban az országokban, ahol kötelező védőoltást vezettek be. A „Capsule News Digest from Capitol Hill” című felvilágosító kiadványt szerkesztő Morris Beale 1954 és 1960 között 30.000 dolláros díjat tűzött ki annak, aki bizonyítani tudja, hogy a paralízis elleni oltás nem gyilkos csalás. Nem volt jelentkező.
Az orvostudomány történészei végül is kelletlenül elismerték, hogy az 1918-as influenzajárvány kizárólagosan a széleskörű védőoltásnak tudható be. Ez volt az első háború, amiben a katonák számára kötelező volt a védőoltás. A Boston Herald jelentette, hogy egy hónap alatt 47 katona halt meg a védőoltástól. Ebből adódóan, a katonai kórházak nem sebesültekkel voltak tele, hanem a védőoltás áldozataival. A betegséget spanyolnáthának nevezték el, ami szándékosan félrevezet eredetét illetően. 20 milliónyian betegedtek meg ezen influenzajárványban.
A Plain Talk folyóirat megjegyzi, hogy a francia-porosz háborúban minden német katonát beoltottak. Az eredmény az lett, hogy 53288 egyébként egészséges ember fekete himlőt kapott.
A nagy disznónátha mészárlásban Gerald Ford azt a szerepet kapta, hogy mint az Egyesült Államok elnöke, beszélje rá a népet, oltassa be magát. A gyógyszergyárak által elérhető 135 milliós haszon volt e fondorlat hajtóereje. E vállalatoknak rengeteg disznónátha vakcinájuk volt, amit a tenyésztők látni sem akartak, mert féltek, hogy kiirtja állományukat. Az állattartókat megrázták a bemutatók, melyek után a beoltott disznók hirtelen összeestek és elpusztultak. A gyártók csupán 8 milliót akartak a sertés hizlalóktól, de minthogy megakadtak üzletükkel, kénytelenek voltak más piac után nézni. Képzelhetjük a gyógyszergyárak lázas tanácskozásait, míg valaki meg nem jegyezte: ha nem tudjuk az állatokat beoltani, kénytelenek leszünk embereknek adni a vakcinát. Az atlantai Betegségellenőrző Központ egyszeriben előállt a disznónátha elleni védőoltás hadjáratának tervéve. Az egyáltalán nem befolyásolta az orvosi monopólium oltási szándékát, hogy az egész országban egyetlen ilyen megbetegedés sem volt.
A Ford által támogatott disznónátha-hadjárat majdnem az elején elbukott, amikor egy lelkiismeretes köztisztviselő, Dr. Anthony Morris, az Élelmiszer és Gyógyszer Felügyelőség vírus irodájának igazgatója kijelentette, nem létezhet valódi disznónátha elleni vakcina, mert soha nem volt disznónáthás eset, amin kipróbálhatták volna. Dr. Morris ez után a nyilvánosság előtt elmondta, hogy a disznónátha vakcina még egyszer sem volt hatásos. Azonnal elbocsájtották állásából, de a baj már megtörtént. A nagy emberbarát Walter Cronkite-ból és az Egyesült Államok elnökéből állt össze a kármentő csapat. Cronkite meghívta Ford elnököt TV műsorába, hogy a disznónátha elleni védőoltásra biztassa a népet. A CBS sem akkor, sem később nem talált időt a disznónátha-vakcina elemzésére, vagy tudományos bírálatára, ami bizonyíthatta volna, hogy több halálos mérget tartalmaz.
Dr. Morris menesztése után különleges munkacsoportot küldtek kutatószobáinak kitakarítására. A laboratórium tele volt vizsgálati állatokkal, melyek állításait bizonyították. Minden állatot azonnal elpusztítottak, Morris feljegyzéseit pedig elégették.
1976 . április 15-én a Kongresszus elfogadta 94-226-os számú törvényt, ami 135 millió dollárt biztosított az adófizetők pénzéből az országos disznónátha elleni hadjáratra. A HEW osztotta ki a vakcinát az állami és helyi egészségügyi hatóságok részére. Ezt követően a biztosító társaságok bejelentették, hogy nem hajlandók a gyógyszergyárak biztosítására, mert nem végeztek kísérleteket a disznónátha vakcinával.
Alig fejeződött be a disznónátha hadjárat és máris özönlöttek az áldozatokról szóló jelentések. A védőoltástól megbénultak néhány hónap alatt 1,3 milliárd dollárnyi kártérítési keresetet adtak be. Az egészségügyi szaktekintélyek méltónak bizonyultak a kihívásra. Azonnal az orvosi monopólium segítségére siettek és az új járványt Guillain Barre szindrómának nevezték el. Azóta többen felvetették, hogy a nem sokkal Ford nyilvános megnyugtatásai után kezdődött AIDS járvány, a disznónátha vakcina vírus-változata.
Dr. Robert Simpson figyelmeztetett az Amerikai Rák Társaság tudományos íróinak szemináriumán, hogy „a polio, mumpsz, kanyaró és influenza elleni vakcina provirusokat átalakító RNS-t juttathat a szervezetbe. A provirusok lappangó sejtekké válhatnak, hogy később, mint gümőkór, rák, reuma, ízületi gyulladás és más betegségek jelenjenek meg.”
E kijelentés figyelemre méltóan igazolta Dr. Snow ötven évvel korábbi megállapítását. Dr. Snow megfigyelte, hogy a vakcina hosszú távú hatásai végül is szívkárosodást eredményeznek. A szervezetben lassú vírusként felhalmozódó vakcina időzített bombává válik. Amikor elérkezik az idő, az áldozatot ledönti egy halálos roham. A Health Freedom News 1986. július-augusztusi száma megjegyezte, hogy „a vakcina kapcsolatba hozható az agykárosulással. 150 kereset van függőben a DPT vakcina gyártói ellen.”
Tizenéves koromban minden nyár a szülők borzalmúvá vált amint poliomyelitis, közismerten gyermekbénulás járványok söpörtek végig az országon. Egész nyáron üveg-üveg után szívtuk magunkba a hideg, szénsavas italokat az édességek leöblítésére. Nem sejtettük, hogy szervezetünket ezzel a polio vírus szaporítására készítjük fel. Franklin Roosevelt, New York-i kormányzó volt a paralízis leghíresebb áldozata. 1931-ben, az évi polio járvány alakalmával, Roosevelt hivatalosan támogatta az immune szérumot, az 50-es évek polio vakcinájának előfutárát. Dr. Lindsley Williams bábáskodott a szérum felett. A Rockefeller és a Carnegie Alapítvány új egészségügyi intézetet akart felállítani, amit New York Orvostudományi Akadémiának neveznének. Mint annyi más alkalommal, most sem ők adták a pénzt, hanem gyűjtést szerveztek és adakozásra buzdították a lakosságot. Felállítása után Dr. Williams-et nevezték ki az akadémia igazgatójává, pedig orvosi képessége New Yorkban vicc tárgyát képezte. Williams arra használta fel hivatalát, hogy az Egyesült Államok orvosi ellátásának társadalmasítását (szocializálását) hirdesse. A Rockefeller orvosi monopólium is e cél eléréséért dolgozott és a Medicare program bevezetésével valóra is vált vágya. Dr. Emanuel Josephson rámutatott, hogy Williams valójában az orvosi szakma szocializált rendszeren belüli politikai és gazdasági befolyását szorgalmazta.
Látszólagos fizikai alkalmatlansága ellenére Roosevelt bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson. Nyomoréksága miatt képtelen volt járni vagy felállni és ügyeit tolószékéből intézte. Hihetetlennek tűnt, hogy képes legyen kortes hadjárat lefolytatására. A kétségek eloszlatására Dr. Williams cikket írt a Callier’s magazinban, ami akkor az Egyesült Államok második legnagyobb folyóirata volt. E cikkben Williams igazolta, hogy Franklin D Roosevelt testileg és szellemileg alkalmas az elnökségre. Akkoriban az a hír járta, hogy az eljövendő Roosevelt kormányzat egészségügyi minisztériumot fog felállítani és Williams-et teszi meg vezetőjévé.
Amikor Roosevelt pártfogásába vette a polio elleni immune szérumot, már ismert volt, hogy veszélyes és értéktelen. Az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata már három éve folytatott kísérleteket a szérummal majmokon. Ezután használni kezdte a szérumot és számos gyerek meghalt. New York egészségügyi biztosa, Dr. Thomas Parran megtagadta, hogy a szérum jóváhagyására meghallgatásokat tartson. Dr. Williams ajánlására Roosevelt később a Közegészségügyi Szolgálat vezetőjévé nevezte ki Parran-t.
1948-ban a Veterán Hivatalnál dolgozó bizonyos Dr. Sandler felfigyelt rá, hogy az éves polio járvány nyáron tört ki, amikor a gyerekek nagy mennyiségű édességet és cukros italokat fogyasztattak. Vizsgálatot indított és arra a megállapításra jutott, hogy a polio járvány kapcsolatban áll a cukorfogyasztással. Ezután figyelmeztetést tett közzé és felhívta a szőlőket, ne engedjék, hogy gyerekeik édességet fogyasszanak. Dr. Sandler hadjáratának eredményeképpen a helyi polio esetek száma 2498-ról 229-re esett vissza. Dr. Sandler tevékenységére felfigyelve, az üdítő italgyártók a következő évben hirdetési hadjáratot indítottak termékeik népszerűsítésére. Ennek meg is lett az eredménye és a polio esetek száma a korábbira emelkedett.
Herbert Shelton így írt 1938-ban megjelent, „Az Emberi Szenvedések Szipolyozása” című könyvében: „A vakcina közömbös, vagy fertőző genny. Ha közömbös, nem fogan meg, ha fertőző, fertőzést okoz.” Sheldon azt tartotta, a védőoltások afrikai álomkórt, gyermekbénulást és tetanuszt okozhatnak.
Az Amerikai Orvos Szövetség 1955-ös közgyűlésén Leonard Scheele, a Közegészségügyi Szolgálat főtisztje rámutatott, hogy „egyetlen vakcina sem nevezhető biztonságosnak, amíg nem próbálták ki gyerekeken.” James Shannon, a Nemzeti Egészségügyi intézet tisztségviselője, kijelentette, „az az egyedüli biztonságos vakcina, amelyiket soha sem használják.”
Az 50-es években Dr. Jonas Salk előállt pólió védőoltásával és biztosította a szülőket, a gond megoldódott, a gyerekek most már biztonságban vannak. Az ezt követő, gyógyszergyárak elleni perek kevés nyilvánosságot kaptak. A 3-as típusú Sabin Polio vakcinára vonatkozó, David kontra Wyeth Laboratórium keresetben a felperes javára döntött az esküdtszék. A Lederle Laboratórium 1962-ben 10.000 dollárt volt kénytelen fizetni az Orimune vakcinával kapcsolatos perben. 1962-ben a Parke Davis kénytelen volt beszüntetni a Ouadrigen nevű vakcina forgalmazását. Dr. William Koch kijelentette: „Bármely szérum, vakcina, de még a penicillin is a polio esetek kimutatható emelkedését eredményezi.”
A disznónátha hadjárat után a Betegségellenőrző Központ egy időre visszavonult a nyilvánosságtól. De csak azért, hogy annál hangosabban álljon elő újabb riogató programjával, aminek keretében az úgynevezett légiós betegség állítólagos veszedelmeivel ijesztgette a lakosságot. E vírus nyilván a nagy városok öreg szállodáinak fűtő és léghűtő rendszerében élt és néhány esetben az ott lakó idős légiósok halálát okozta (innen a név). Ahogy e szállodákat fokozatosan lebontották, a légiós betegség is szép csendesen eltűnt és az Orvosi monopólium így lemaradt egy újabb 135 milliós fogásról.
A polio védőoltás mára az amerikai élet megszokott részévé vált és elmúlt a szülők nyár eleji szorongása. Azonban némi zavart keltett, amikor az 1988-as országos tanácskozáson bejelentették, hogy „1979-óta Amerikában minden polio esetet az az elleni védőoltás okozott. A természetesen előforduló (avagy vad) típus 1979-óta egyetlen egy magbetegedést sem okozott.” Ezen fejlemény hatására az orvostudományi Intézet tanácskozást hívott össze, hogy felülvizsgálja a polio vakcina további használatát. Tudósaink természetesen nem az utca embere számára kézenfekvő lépés mellett döntöttek, és a betegséget okozó vakcina használatának megszüntetésére szólítottak fel, hanem kijelentették, a helyzet igen reménykeltő és nincs szükség változtatásra."

tées 2012.06.24 09:16:07

Vizsgáljuk mondjuk a sertésinfluenza oltóanyag hatásosságát és mellékhatásait.

tées 2012.02.17 18:52:59

@hungarisztan: Teljesen egyezik a véleményünk, pusztán az ár felemelése nem megoldás. A szakoktatókat képezni kell, azt a részét, aki nem képes változni, azt cserélni. A piac, vagyis az egyszeri tanuló úgy tud javítani a helyzeten, hogy nem hisz a mesékben és nem megy az olcsó és rossz kategóriához. Ha már a klasszikusoknál vagyunk, olcsó húsnak MINDIG híg a leve.
Ezt persze egy jobb autósiskolának kommunikálnia is kell, de sajnos a piaccal való párbeszéd még nem erős oldaluk.
Azért írok én is ilyen helyekre, mert mindkét oldal nevelésre szorul, ugyanis abból, ha egymásra mutogatnak, nem lesz javulás. Meg vannak osztva és uralkodnak rajtuk. Pedig a cél közös: aki jogsit szerez, az ne legyen köz-és önveszélyes.

tées 2012.02.17 16:45:55

Kedves Kollégák!
Több mint 20 évig oktattam elméletet és gyakorlatot, vezettem utánképzést mérnök-tanári diplomával. Abbahagytam, mert nem lehet megélni belőle és én értek olyan dolgokhoz, amiből meg lehet, tehát van választási lehetőségem.
Sok oktatónak nincs, ezért bármilyen rosszak a feltételek, kénytelen csinálni, mert nem ért máshoz.
Szerintem az a rendszer szintű probléma, hogy lehet jól, színvonalasan oktatni, van aki képes rá, de annak 4000 Ft körül van az óradíja szgk esetén. Tapasztalatom szerint azok akik ezen a szinten oktatnának, inkább elhagyják a szakmát. Azért, mert a tanulók azt látják, hogy ennek a feléért is van óra a piacon és azt választják. Mire rájönnek, hogy azért csak egy csaló korrupt rendszer jár, általában már késő.
Utána mindenki panaszkodik, hogy becsapták, pedig saját magát csapta be, azzal, hogy az olcsó kategóriát választotta.
Olyan leépülés ment végig a szakmán, hogy az oktatók nagyobb része akkor sem tudna már színvonalas munkát végezni, ha jobban megfizetnék, mert zsigeri reflexévé vált az hogy 900-1500 Ft-ból kell előállítani egy órának látszó valamit.
Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy az autóvezetés gyakorolt észlelésből és koordinált készségszintű finom mozgásokból áll, amelyeknek a megtanulása csak kellő mennyiségű, szakszerűen irányított gyakorlással lehetséges. Az óradíj minimuma könnyen kiszámítható bárki által, vegyen 25 km autó üzemeltetést üzemanyaggal, biztosítással, amortizációval, adjon hozzá egy pedagógus óradíjat járulékkal, adóval. Ha hajlandó ennyit fizetni, nyugodtan követelheti, hogy 50 percig csakis és kizárólag vele foglalkozzon egy felkészült oktató. Úgy 40-50 óra és 800-1000 km alatt fel lehet készülni úgy hogy nyugodtan lehet egyedül vezetni, és a vizsga is nagy valószínűséggel elsőre sikerül.
Már vagy 10 éve az oktatói szakma folyamatosan túlélésre játszik, várják hogy egyszer majd jobb lesz, de ahhoz gyökerestől fel kell fordulni a szakmának. Ameddig ez a csigavér-féle rendszer válik be, mert a piac azt mondja, ez kell, addig a tanulók csak panaszkodni fognak, az oktatók is, a társadalom is, mert ez egy veszít- veszít rendszer.