Adatok
orsi225
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Akinek sose volt benne része, az hitetlenkedhet, de elég sok házaspár él úgy évekig egymás mellett, hogy vagy nincs szex köztük, vagy van, de az annyira csapnivaló, hogy még rosszabb, mint a semmi.
Nem szokás erről nyíltan beszélni, naná, hogy nem. Hiszen az elvárás az, hogy a…..
orsi225
2011.04.11 01:26:57
@skarlát betű: Rajta vagyunk a megoldáson, ha sikerült mindenképp elmondom. :) Több variáció létezett: én nem érdeklem - nincs olyan kisugárzásom; alapvetően a szex nem érdekli, magával vannak bajai...stb.... Azért reménykedem.
Hát, a mostani ismeretségi körömben kb. 20 körüli ilyen párosról tudok, minden szép minden jó, csak épp a pasik nem akarnak szexelni.
De tény, h nagyanyámmal beszélgetve, 70 (!) évi házasság után, azt mondja, a nagyapám rajongása volt a lényeg az egészben. Persze voltak problémáik, de megjegyzem, a nagyapám a mái napig kb. mint a drogfüggő vagy a napraforgó létezik körülötte. Hát ez is egy módszer. Nem tudok részleteket.
Minden esetre, elgondolkodtató, hogy létezik-e olyan kapcsolat, amiben félrelépés nélkül mind a két fél boldog. Remélem igen. Kell hogy legyen. :)
Hát, a mostani ismeretségi körömben kb. 20 körüli ilyen párosról tudok, minden szép minden jó, csak épp a pasik nem akarnak szexelni.
De tény, h nagyanyámmal beszélgetve, 70 (!) évi házasság után, azt mondja, a nagyapám rajongása volt a lényeg az egészben. Persze voltak problémáik, de megjegyzem, a nagyapám a mái napig kb. mint a drogfüggő vagy a napraforgó létezik körülötte. Hát ez is egy módszer. Nem tudok részleteket.
Minden esetre, elgondolkodtató, hogy létezik-e olyan kapcsolat, amiben félrelépés nélkül mind a két fél boldog. Remélem igen. Kell hogy legyen. :)
orsi225
2011.04.12 04:50:11
@Oldalbordal: és mindenki.
Sokminden jutott az eszembe, igazából elég nehéz őket megfogalmazni, főleg, hogy egyben olvastam végig mindet.
1. fiatalabb generáció lévén - tudom ki Barba papa :)
2. Teljesen értem amit mondasz, bár jócskán gyerkőc vagyok még, azért mi is megjártunk ezt- azt... Hozzátenném, h nincs másik ffiú a párom mellett, de persze 3 év után elgondolkodik az ember. Több dolog jutott az eszembe: egyrészt, a szívmegosztás létező dolog. A szerelem átmeneti, a szex lehet olyan mint a drog, amiből önbizalmat, energiát lehet meríteni, de a szeretet maradandó - szerintem. Tehát simán lehetséges. És hogy pozitív hang legyek, szerintem lehetséges, hogy ha átvészelitek végül valami pozitívum jön ki a dologból, a nők többsége folyamatosan hasonlítgat és mérlegel, hol erre, hol arra billenve - javítsatok ki ha nem. Lehet érzelmet átprojektálni is - pl. nagyon lebutítva: X azt mondja szép vagyok, akkor ezzel az érzéssel tudok úgy bánni, mintha a páromtól kaptam volna...van ennek így valami értelme? Próbálom jól elmagyarázni... de nem egyszerű. Arra akarok kilyukadni, hogy talán, ha lecseng ez az egész, megerősödhet a kapcsolat. Nálunk a páromnak volt másik leányzója, hosszú és bonyolult, a lényeg, hogy végül őszintébben jöttünk ki anno a dologból és erősebben. Az egójának volt szüksége rá...
Az őszinteség kérdése pedig...nehéz, de szerintem - oké, az én esetemben: ha másik nővel látnám, ha tudnám hogy ez boldoggá teszi, pokolian fájna, mert kudarc élmény, de boldog lennék, hogy ő boldog... Mindemellett gyakran tényleg eljön az, hogy rendben a szex remek a másikkal, de képtelen lennék/lenne vele élni, ez felértékeli az ember párját, rájövünk, hogy értelmesebb, szebb, jobb, felelősségteljesebb...
Én speciel igyekszem mindig tanulni ezekből az úgymond pokoljárásokból, és erősebben folytatni, ha az ember Barbapapa/Barbamama, könnyebb... könnyebb alkalmazkodni, elfogadóbbnak lenni... megszámlálhatatlanul sok elvet adtam fel én is, gondolom mindenki így van ezzel. Szóval szerintem az őszinteség mindig jobb mint a nem... Már ha mindkét fél elég jó abban hogy elviselje. Nekem speciel a hazugság jobban fáj, mint bármi amivel őszintén szembesítenek.
Továbbá - én úgy látom ezek korszakok, amik elmúlnak. Ezt csak a környezetemre alapozva mondom... Hogy fontos-e a férj ezután is? Szerintem igen...de embere válogatja. Elképesztő kuszaság tud lenni az ember lelkében, és bazi nehéz rendet tenni benne.
Plusz, itt van a szerepkörök problémája: van, hogy az otthoni szerep-dobozból kinő az ember és úgy érzi nem passzol rá teljesen, ennek kell egy másik teret találni. Na most a kettőt nem lehet összepasszítani... Vagy ha lehetséges, eléggé bonyolult. Gondolok itt az édesanya vs. dominancia dologra... Elviekben ezek csak agyi korlátok. Hát hajrá...
Sokminden jutott az eszembe, igazából elég nehéz őket megfogalmazni, főleg, hogy egyben olvastam végig mindet.
1. fiatalabb generáció lévén - tudom ki Barba papa :)
2. Teljesen értem amit mondasz, bár jócskán gyerkőc vagyok még, azért mi is megjártunk ezt- azt... Hozzátenném, h nincs másik ffiú a párom mellett, de persze 3 év után elgondolkodik az ember. Több dolog jutott az eszembe: egyrészt, a szívmegosztás létező dolog. A szerelem átmeneti, a szex lehet olyan mint a drog, amiből önbizalmat, energiát lehet meríteni, de a szeretet maradandó - szerintem. Tehát simán lehetséges. És hogy pozitív hang legyek, szerintem lehetséges, hogy ha átvészelitek végül valami pozitívum jön ki a dologból, a nők többsége folyamatosan hasonlítgat és mérlegel, hol erre, hol arra billenve - javítsatok ki ha nem. Lehet érzelmet átprojektálni is - pl. nagyon lebutítva: X azt mondja szép vagyok, akkor ezzel az érzéssel tudok úgy bánni, mintha a páromtól kaptam volna...van ennek így valami értelme? Próbálom jól elmagyarázni... de nem egyszerű. Arra akarok kilyukadni, hogy talán, ha lecseng ez az egész, megerősödhet a kapcsolat. Nálunk a páromnak volt másik leányzója, hosszú és bonyolult, a lényeg, hogy végül őszintébben jöttünk ki anno a dologból és erősebben. Az egójának volt szüksége rá...
Az őszinteség kérdése pedig...nehéz, de szerintem - oké, az én esetemben: ha másik nővel látnám, ha tudnám hogy ez boldoggá teszi, pokolian fájna, mert kudarc élmény, de boldog lennék, hogy ő boldog... Mindemellett gyakran tényleg eljön az, hogy rendben a szex remek a másikkal, de képtelen lennék/lenne vele élni, ez felértékeli az ember párját, rájövünk, hogy értelmesebb, szebb, jobb, felelősségteljesebb...
Én speciel igyekszem mindig tanulni ezekből az úgymond pokoljárásokból, és erősebben folytatni, ha az ember Barbapapa/Barbamama, könnyebb... könnyebb alkalmazkodni, elfogadóbbnak lenni... megszámlálhatatlanul sok elvet adtam fel én is, gondolom mindenki így van ezzel. Szóval szerintem az őszinteség mindig jobb mint a nem... Már ha mindkét fél elég jó abban hogy elviselje. Nekem speciel a hazugság jobban fáj, mint bármi amivel őszintén szembesítenek.
Továbbá - én úgy látom ezek korszakok, amik elmúlnak. Ezt csak a környezetemre alapozva mondom... Hogy fontos-e a férj ezután is? Szerintem igen...de embere válogatja. Elképesztő kuszaság tud lenni az ember lelkében, és bazi nehéz rendet tenni benne.
Plusz, itt van a szerepkörök problémája: van, hogy az otthoni szerep-dobozból kinő az ember és úgy érzi nem passzol rá teljesen, ennek kell egy másik teret találni. Na most a kettőt nem lehet összepasszítani... Vagy ha lehetséges, eléggé bonyolult. Gondolok itt az édesanya vs. dominancia dologra... Elviekben ezek csak agyi korlátok. Hát hajrá...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szeretjük egymást, nem ez a baj. És ezer helyről hallom még ugyan ezt. A szeretet együttlét boldogsága megvan, szex nincs... Lehet, hogy mindig is így volt? Vagy valami generációs probléma?
A férfiak sem egyszerűbbek tehát, oly mindegy, a probléma mind a két félnél előjöhet.