s.gonzales 2011.10.21 13:49:51

Jó kis cikk.

"Ennek az lett az eredménye, hogy minden szolgálati ág vezetője saját, célirányosan működő számítóközpontot akart, megkérdőjelezve a túlméretezett és túlközpontosított REVA Intézet létjogosultságát."

De akkor miért hívták REVA-nak 1986-ban az egyik vidéki laktanya számítóközpontját?

Ha jól emlékszem, ott is VT-20 volt, "hatalmas", 256kB-os SZM (bolgár) diszkekkel és UPM (~ CP/M) oprendszerrel.

s.gonzales 2011.03.31 14:57:09

Persze, az „iskolás” értés célja és korlátai világosak, de engem az gondolkoztatott el, hogy valóban érteni (elemezni, technikára rájönni, osztályozni stb.) vagy élvezni (érezni, hatása alá kerülni, taszítódni stb.) szeretnéd a művészetet.

Lehet, hogy egy mű (és nem a művészet maga) már attól elég értékes, hogy élvezeti értéket nyújt a művészet eszközeivel. Lehet, hogy akkor tud ilyet nyújtani, ha a mű előállításához szükséges technika nagyrészt iparos munka. Elemezheted, boncolhatod akármeddig, végülis csak összerakott szavak, ecsetvonások vagy felharmonikusok halmaza marad.
De ha összeáll egy egésszé, katarzist okozhat valakinek, függetlenül attól, hogy az illető szisztematikus kocka avagy érzékeny humán lélek (vagy esetleg vegyesen :P)

Ambivalens érzéseim vannak a szépirodalom, klasszikus zene, antik szobrászat stb. kifejezések piedesztálra emelésével. Mindamellett, hogy a mai zaklatott világunkban (Koyaanisqatsi) ezek mind képviselnek valamilyen értéket, amit esetleg lehet nemesnek nevezni, sajnos a mindenáron való előnyben részesítésük (az alsóbb iskolai tanrendben leginkább) tanügyi főhatóságaink, hovatovább az állam korszerűtlen hozzáállását mutatja. Felnőtt, gondolkodó lényként való magasztosításuk pedig éppenhogy sznobizmusra adnak bizonyítékot. Lehetnek szépek, de van más is.

Például: az opera, mint műfaj (és nem mint intézmény). Ha megnézzük, hogy amikor az opera kortárs műfaj volt, a világ nyugati felének általános műveltsége a mai szemmel nézve a béka s..gge alatt volt. A közönség nagyrészt külvárosi szegényekből, egyszerű emberekből állt össze (kivéve persze a megrendelőt és sleppjét az első sorban).
Ma is ugyanezeket (vagy nagyon hasonlóakat) nézünk, művészetnek hívjuk, pedig kevés kivétellel a következő dramaturgiai vonalra vannak felfűzve: „szerelmespár, akik nem lehetnek egymáséi valami miatt, de nem tudják ezt tisztázni, mert akkor a társadalom elítélné őket, ezért inkább megölik magukat, vagy egymást”. Az operett ugyanez, csak ott a megrendelő/színiigazgató (szabadon választható) beleerőszakoltat még egy vagy két aktuális, a történetbe/környezetbe nem illeszkedő fülbemászó slágert.
Természetesen ma is készülnek zenés (akár táncos is) darabok, amik modernek, kortársak ugyan, szórakoztatóak, elgondolkoztatóak, csak éppen nem klasszikusak. És akkor mi van?

Mindkettőt lehet művészetnek is meg iparosmunkának nevezni. Számomra ami régi, az nem feltétlenül művészet. Nem az dönti el.

A fenti gondolat szabadon extrapolálható az irodalomra és a festészetre is.

Mit fognak vajon gondolni 200-500-1000 év múlva pl. Victor Vasarely képeiről? L’art pour l’art absztrakció vagy művészet? Milyen hatása lesz az akkor élőkre? Klasszikusnak fogják vajon tartani?

Hogy mitől válik valaki műértő, szakértő, hozzáértő, nagy hatású stb. valakivé, itt egy hasonló gondolat, egy idegenvezetői mondat az egyik legnagyobb európai katolikus székesegyház közepén: „Íme, itt láthatók ezek a festmények az egyik nagyon fontos bankárcsaládból származó érsek csodatevéseiről.”

Hát így. Belterjesen.

De ez más szakmákban (sic!) sincs másképpen, gondolom.

Végülis szerintem sincsen olyasvalami, hogy művészet, legfeljebb olyan, hogy mű, ami megragad valakit (esetleg többeket is), katarzist vált ki, amikor hallja, látja, olvassa, de mindenképpen átszűri magán, hozzáad magából valamit, egyszóval rezonál rá.

s.gonzales 2011.04.10 20:48:56

@Caenorhabditis elegans:
Szerintem nem létezik objektív mérce a művészet meghatározására. Ha megnézed a "művészet" szócikk enciklopédiai meghatározását (én a Wikipaedia-hoz fordultam, a definíció túl általános ahhoz, hogy a Te felvetésedre ilyenformán választ tudjon adni: "A művészet általánosan elfogadott meghatározás szerint „a valóság visszatükrözése”, a művész látásmódján átszűrve."

Nem csoda, hogy össze-vissza használódik a fogalom.

Ezért azt mondom, hogy csupán a mű létezik (ebben nagyjából egyetértünk), és a mű hatása a befogadóra jelentősen függ a tranzakció kronológiájától (azaz a mű elkészültéhez képest mikor - mely korban - történik a befogadás), valamint a befogadó személyes rezonanciájától, bárhogyan is értsük ezt. A lényeg a személyesen van.

A mintáiddal kapcsolatban korrepetálásra szorulok; csak a "régi" Észjárásokat olvastam.

"Hányan vannak, akik értik is, hogy miről beszélsz?"
Nem tudom, de tapasztalatom szerint kevesen. Többször ugrok több asszociációt. Kettőt sokszor.
Zaklatott világ != a klasszikusnak nevezett korok (pl. athéni demokrácia vagy római kultúra). A klasszikusnak nevezett korok ún. művészeti emlékeit is klasszikusnak szokás nevezni.
Ugrás: A "Koyaanisqatsi" c. filmre utaltam.

"Ha valami értéket képvisel, az hiányzik, ha nincs. Szerintem. Azaz, ha a "szépirodalom, klasszikus zene, antik szobrászat" hirtelen eltűnne a világunkból, hány ember hiányolná őket úgy igazán, hány ember veszítene valamit vele, azon kívül, hogy már nincs mitől műértőnek látszania? Szerintem kevés."

Egyetértünk. A művészet, mint olyan fogalmának, létezésének ez (mármint a "hányan hiányolnák") akár lehetne egyfajta mérőszáma. Minél többen hiányolnák, annál inkább művészet ... végülis mérhetőbb, mint a "valóság visszatükrözése". Ezt akartad? Ha igen, megvan a mércéd, amit kerestél.

s.gonzales 2011.04.11 12:10:20

@Caenorhabditis elegans: A sic jelentése "szándékosan így írtam". Eredeti alkalmazásban egy könyv átírásánál azt jelentette, hogy a szöveghűség érdekében még a hibás részt (pl. egy kifejezést) is pontosan másolta az elkövető.
Mai formáinak egyike, amikor más, konvencionálisabb kifejezést is lehetne használni, de a szöveg írója megerősíti, hogy szándékosan azt írta, amit.

s.gonzales 2011.04.07 08:22:25

Ijesztőnek tűnik.

Mindazonáltal milyen jelek szerint? Egy kis korrepetálást kérhetnék, link formájában?

Milyen osztrák modellt? Mármint oktatási modellt?