Adatok
pescatore
0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Pannonhalmára öröm megérkezni: rendezettség mindenhol; mintha valahol Nyugat-Európában lennénk. A középkori bazilika belső terének 2012-ben befejezett felújítása ehhez a színvonalhoz méltó igényességgel folyt, amit John Pawson angol építész tervei alapján, a 3H Építésziroda közreműködésével végeztek…..
pescatore
2013.04.29 12:24:31
„Tudjátok, a Konklávénak az volt a feladata, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, bíboros testvéreim jóformán a világ végére mentek el érte… hát, most itt vagyunk …” http://goo.gl/WoQU9 Átrohantam az udvaron az esőben. Fel a többiekhez. Valami angol…..
Egy, egy egykor patinás és komoly szerzetesrend, melyet sokan a legszigorúbb rendnek tartottak mostanában Cowboy képpel és állás hirdetésszerűen próbál érdeklődést kelteni a szerzetesélet iránt. Ezeknek elment az eszük? Hova jutottunk? Ha az alapító ezt megérte volna! Márcsak az hiányzik, hogy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Amikor a szakrális művészet iskolában tanult tárgy lesz, kétlem, hogy megilletné a továbbiakban a szakrális jelző. Nem attól lesz ugyanis szakrális valami, hogy –mint a cikk is említi– bizonyos vallási közegbe beemeljük, hanem éppen attól, hogy kiemeljük azt a profánból. Szakrális tehát az, ami az imádkozást segíti, ami felemeli a lelket, segít csodálni a teremtést, azon belül az emberi kéz teremtő munkáját és annak végső határait és csodáit, a türelmet és alázatot, amivel például egy-egy "bútordarab" költemény lehet(ett). De most mégis lehet az ember érzése, hogy a mindennapos használatra használt halpucoló asztal tökéletesen megegyező külsővel bír, mint akár egy székesegyház főoltára. A minimalizmus önmagában még nemes és tiszteletre méltó (is) lehet, de tegyünk külömbséget a hol és a mikor között. A méltó és méltatlan kérdését sokan próbálják az ízlés kérdéskörébe sorolni, így mintegy kizárni annak lehetőségét, hogy bárki is megkérdőjelezhesse annak létjogosultságát. "Di gustibus non est disputandum" – tehát erről ne essék szó. A régi időkben elterjedt egy stílus, mely a kor szellemét adta hírül, konszenzus született olyan kérdésben, mint szép, csodálatra méltó. Ez nincs másként most sem, csak akkor mejük feltenni a kérdést: miféle lelkiségről árulkodik az utókornak a "kortárs". (Szándékosan mellőzöm a művészet szót.)
Egy másik érdekes felvetése a cikkírónak, hogy mi van, ha a gépi munka bár a végletekig precíz, mégsem emeli fel a lelket.(?) A lelket nem csupán a maga a szép emeli fel, de a csodálat is. Én személy szerint egy gépi faragású szobrot találhatok esztétikusnak, de sosem fogom nagy értékként kezelni. A szakrális tér a rácsodálkozás közege, az pedig hogy ez esztétikummal párosul, szükségszerű. Amíg azt sajnáljuk, hogy nincsenek már igazán értékes kézi munkák, nincs munkja a képzőművésznek, ilyen esetekben hatalmas összegeket költünk mérnöki precizitású "halpucoló asztalokra", amit egyébként töredékéért megformált volna egy kőfaragó, így még értéke is lett volna. Itt tehát nem arról van szó, hogy pénzt spóroltunk meg, mert ezt is elárulja a cikk, hanem épp hogy –a német mentalitásnak megfelelően– nem szép, de legalább méreg drága volt. Megint pénzben mérünk, nem "értékben". És visszatérve az utókorra hagyományozott javakról: feltehetően ezen darabokat x év múlva – mikor már senki nem tudja megmondani, ki is volt az a Pawson – különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül fogják kitenni a pannonhalmi apátsági templomból, felhasználván arra, amire valóban praktikus, sima felülete alkalmassá teszi éttermi, konyhai használatra :S Az a gyanúm, hogy nem kerül be az Iparművészeti Múzeumba...