Regisztráció Blogot indítok
Adatok
christeen16

0 bejegyzést írt és 14 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Gyerekmonopoly Sárkánytorna 2011.10.05 14:32:00
18. hétEl se hiszem, hogy hogy repül az idő, nemrég még azon morfondíroztam, hogy az most 1 vagy 2 csík, most meg már lassan a felénél járok. A rosszullétek megszűntek, a savam még mindig sok, de már megtanultam kezelni és megelőzni. A fáradékonyság megvan, de azt is tudom…..
Gyerekmonopoly Sárkány feleség 2011.08.31 09:13:00
12. hétNagyon sok minden történt velem az elmúlt héten, nem is tudom, hol kezdjem?! A legfontosabb napunk péntek volt, augusztus 26-a!Sajnos a magyar egészségügy nem a rugalmasságáról híres, akkor sem, ha ez egy magán rendelőintézet és akkor sem, ha az ember lánya aznap megy…..
Gyerekmonopoly Az én Nagyim 2011.08.03 10:15:00
A Nagyimról, már egyszer értekeztünk néhány történet erejéig, ma ismét néhány kedves történetet osztok meg veletek. A Nagyim tipikus… alacsony termetű, alkata inkább, mint egy puha párna, hajszerkezete fontos eseményekkor szokásos dauerolt változatban, egyéb iránt repked…..
Álom az álomban. Az Eredet című film óta tudjuk, hogy ez a legmélyebb tudatalatti, és én – noha a baba neme még nem ismeretes – a lányomat láttam álmomban. Pontosabban azt álmodtam, hogy a lányommal álmodtam. Nem volt már csecsemő, hét év körüli elbűvölő,…..
  A hagymát apró kockákra vágom. A zöldségeket nem túl apróra feldarabolom. A krumplit külön tálban kockára vágom és félrerakom (vizet engedek rá, hogy ne barnuljon meg).A hagymát a zöldségekkel együtt olajon és kb. 1 dl vízzel megpárolom. Amikor már majdnem…..
Évekkel ezelőtt voltam szemtanúja a következő esetnek. Feleségemmel, távolsági busszal utaztunk hazafelé, a járat egyik állomása a székesfehérvári pályaudvar volt. A buszra áramló utastömeggel együtt egy csonkább család is érkezett a járműre, két lány, egy kisfiú és egy…..
Most, hogy a csokinyuszi-tenger elárasztott bennünket, a sonkából degeszre ettük magunkat és a tojások is megtették hatásukat, játékra invitállak benneteket: Keressük a legjobb locsoló-verset! Bizonyára mindenki hallott, kapott, mondott olyan kis négysorost, amitől az álla…..
Elhelyezkedtem tehát a nekünk kijelölt szülőszobában, és ahogy csak tudtam, próbáltam segíteni a Kedvesemet, aki ekkor már ránézésre is elég komoly fájdalmakkal küzdött. Masszíroztam a derekát, vizet, ennivalót adtam neki, mikor kérte, törölgettem a homlokát, stb. Nem…..
christeen16 2011.05.05 14:46:19
Sziasztok Otthonszülők és Kórházban szülők - pártiak!
Hadd mondjam el saját tapasztalatom. Lehet, hogy kicsit kesze-kusza lesz, mert rengeteg dolog kavarog bennem az előző kommentek elolvasása után.

Kismamaként ezerrel böngésztem a netet, fórumokat, blogokat, különböző honlapokat. Mindent tudni akartam a szülésről. Mit lehet tenni, kérni, előtte, utána, közben. És a párommal közösen döntöttünk úgy, hogy eszünkbe sem jutna otthon szülni. Nem azért, mert az hátborzongató dolog vagy ilyesmi, hanem azért, mert egyikünk sem tudja felvállalni azt a felelősséget, hogy ha otthonszülés közben vagy után bármi történik az anyával (velem), vagy a babával és nem kap időben szakszerű ellátást (amit kihangsúlyozom, hogy az otthonszülésnél is meg lehet kapni szerintem!), és netán valamelyikünk egész hátralévő életére "károsodik" vagy netán meg is hal, akkor mit csinál majd a másik???? Hogyan számol el a lelkiismeretével???? A számtalan "mi lett volna, ha..." kérdéssel???
Szerintem a kórházban vagy otthon szülést legelőször a lelki oldaláról kell megközelíteni. A "szakszerű ellátás" kérdése csak a második körben jöhet.

Egyébként én is a Szent Imrében szültem, egy másik szülésznőnél. Homeopátiás bogyókat szedtem - a tanácsára - már a szülést megelőzően és a vajúdás közben is. Volt gátvédelem is, ennek ellenére belül is volt néhány varratom, meg kívül is 3, mert egy picit metszeni kellett. Sokat vajúdtam, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fáj. Próbáltam magam ahhoz tartani, amit a bábám mondott: minden fájás közelebb visz a babám megszületéséhez. Maximálisan pozitívan állította be a szülést, mint "élményt" számomra. Végig velem volt, talán egyszer hagyott 5 percre magamra, amikor kiment a mosdóba. Időnként megkérdezte, hogy nem zavar-e a jelenléte, mert vannak nők, akik egyedül szeretnek vajúdni. Mondtam, hogy itt ne hagyjon! :-) A párom is velem vajúdott. Szóval, követtem/ük mindenben a szülésznőm tanácsait. Éreztem, hogy ez, abban a formában, ahogy mondja és kéri tőlem a dolgokat, a lehető legjobb nekem. Éjjel 1/2 12-től jöttek a fájások. Hajnali 5 előtt besűrűsödtek 2 percesekre. Aztán ritkultak. Már hullafáradtak voltunk mindketten a párommal. És mivel a baba élete is kockán forgott, átbeszéltük és úgy döntöttünk (szülésznő, orvos, párom és én), hogy engedünk a burokrepesztésnek. Oxitocint kb. 1/2 8 magasságában kaptam. És még így is 9:10-re lett csak meg a babánk! Egy gyönyörű kislány! Ekkor derült ki, hogy túl rövid volt a köldökzsinór, ezért voltak almulások a fájásoknál.
És aztán jött a komplikáció. A méhlepényem nem akart leválni. Először csak forró lepedőkkel, a hasfalam csavargatásával próbálták leválásra kényszeríteni. Közben ömlött belőlem a vér. Nem tudom mennyi idő telt el (2 vagy 10 perc), amikor bejött újra a doktornő és két pillanat alatt döntött. Ide műtét kell. Azonnal.
A párom ottmaradt a lányunkkal a szülőszobában. Minden csurom vér volt körülötte. A szülésznőm nyugtatta, hogy nem lesz semmi baj. Utólag elmesélte, hogy nagyon be volt pánikolva. Mi lett volna, ha én nem jövök ki élve a műtőből és ő ottmarad a picurka lányával??? És ha mindez otthon történik??? Lehet, hogy be sem ér velem a mentő a kórházba, mert elvérzem útközben....
20 percig tartott a műtét. Az egészben az a "legjobb", hogy így legalább nem éreztem a varrást. Rettegek is tőle, hogy a következő gyereknél vajon mennyire lesz rossz??? Mert a vágás nagyon fájt!
A műtét után visszatoltak a szülőszobába. Addigra rendet tett a szülésznőm, Apóca ott ült a Babócával az ágyam mellett. 2 órát voltunk így együtt. Mivel félig kómás voltam (hol fent voltam, hol aludtam), így nem sok mindenre emlékszem ebből a két órából. Arra igen, hogy kértem cicire a lányom, de hogy szoptattam-e, arra már nem emlékszem, mert megint elaludtam. Nagyon sok vért vesztettem. Még másnap és harmadnap is aggódtak értem: szülésznőm, az orvosok, nővérek, rokonok, mindenki. Én meg úgy éreztem, túlaggódják magukat, hiszen tök jól érzem magam. Még a wc-re sem akartak kiengedni, csak miután az ágyban nem tudtam és megígértem, hogy nyitva hagyom az ajtót.
A szülés napjának délutánján egy barátnőmnek azt a tanácsot adtam, hogy csak császárral szüljön! Kb. 3 nap elteltével már nem ezt mondtam volna, hiszen fantasztikus dolog a természetes szülés. (De tudom, hogy Ő kizárólag császárral szülhet, eü. okok miatt.)
A kórház számomra biztonságot adott ezek között a nehéz körülmények között. Számomra ez volt és most is ez a fontos. Otthon nem éreztem volna magam biztonságban.
Visszakanyarodok hozzászólásom elejére. Szóval, ha lelkileg teljesen fel vagy készülve az otthonszülésre, akkor szülj otthon. Ha kicsit is bizonytalankodsz, inkább válaszd a kórházi szülést. Én a következő gyermekem is ugyanott, ugyanannál a szülésznőnél szeretném megszülni.
Hetek óta játszadozom a gondolattal, hogy – életemben először – egyben megsüssek egy komplett csirkét. Sikerült is találnom egy tuti kis receptet, így aztán a projekt már csak a kivitelezésre várt. Rendhagyó módon, kivételesen a konyhában eltöltött…..
Én és a szűzérme sokáig nem voltunk barátságban egymással. Mondhatnánk azt is, hogy kapcsolatunkat igen kemény alapokra helyeztük, dacára annak, hogy sokszor kerestük egymás társaságát. Egy nap aztán szorult helyzetbe kerültem. Vendégek jöttek… így aztán kénytelen…..
christeen16 2011.04.11 16:16:23
…na nem mintha ezt nagyon komolyan kéne venni, de azért nekem  mégis okoz némi lelki jellegű problémát… Szóval az egész úgy kezdődött, hogy leszoktam a cigiről. Nem mondom, hogy hűűűű de nagyon pikk-pakk ment, és azóta meg sem kívántam vagy, hogy kitisztult a…..