Regisztráció Blogot indítok
Adatok
pencroft

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Robogunk egy őserdei földúton, tócsák, nagy sár, egy sárga volánbusznyi menekült (családok leginkább), egy archetipikus volánbuszsofőr, meg én.Egy konkrét álomélmény, hogy először is érzékeltetni tudjam, mit szeretek a tudatos álmokban.Háború van, ezt biztosan tudom. Az a…..
pencroft 2011.06.23 12:00:09
Szóval részletesebben a lázas éjszakáimról: A rendszeres tapasztalatom az, hogy ha lázam van, akkor egész éjjel negyon furcsa félálomszerű gondoloatok foglalkoztatnak.

A legutóbbi élményem a következő: az járt a fejemben, hogy van városoknak valami "hálózata", ami segítségével riasztják egymást, ha járvány van, és ezért nincsen veszély, még akkor sem, ha én beteg vagyok. Reggel ébredéskor aztán kezdett lassan derengeni, hogy ez az egész képtelenség, és hogy én tulajdonképpen egyedül vagyok, senki nem tud arról, hogy lázasan feküdtem. (Aztán szerencsére délre már nem volt semmi bajom.)

Az elméletem ennek a gondolatnak az eredetére a következő: aznap elég sokat játszottam egy netes flashjátékkal, amiben egy csomó összevissza vonalat kell eltalálni egy golyóval. A vonalak "hálózata" (amit egy hipnagóg képként mintha láttam is volna) lehet felelős a városok "hálózatáért". Az pedig, hogy járvány miatt "aggódtam", attól lehet, hogy nagyon meglepődtem, mikor vacogni kezdtem este tiezenegykor, mielőtt aludni mentem volna; nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen (valószínűleg) lázat (nem is mértem).

Egy régebbi élményem (gyomorrontással forgolódva, hogy már a legoptimálisabb testhelyzet megtalálása is gondot jelentett, nem még az igazi alvás), hogy az járt a fejemben, hogy valami régi kacatokból kell összerakni használati tárgyakat, és hogy "így nem lehet élni", hogy nem lehet szeméttel pótolni a tárgyainkat...

Egyszer meg az is előfordult, hogy az éjszaka közepén, mikor wc-re mentem, aközben gondolkodtam azon, hogy hogyan fogunk kijutni valami csónakból :-)
Ezt az összefüggést elég sokára hittem el. Nem tudom miért, de így van:Talán a legbiztosabban úgy váltható ki nálam a tudatos álom, ha elalvás előtt pár órával élő szóban, komolyabban beszélgetek róla valakivel.Hogy az illető most hall először az egészről, vagy…..
pencroft 2011.03.15 22:42:42
@fortisbarat: "Does the sailor control the sea?" (Robert Waggoner) :-)
  "A SZERELEM OLYAN, MINT A CÁPA.HA NEM MEGY ELŐRE, MEGDÖGLIK."                         Woody Allen  Többször előfordult már, hogy egy egy…..
pencroft 2011.03.15 22:35:41
Kösz a szurkolást.

Leírok egy példát arra, amit karcoltam, hogy miért tartoznak az álmokhoz nemcsak az ingerek, hanem a tudatállapotok is.

Néhány hete lehetett, közvetlenül reggeli ébredés előtt. Nem is igazi álom volt, nem voltam benne szereplő, csak szemlélő. Még konkrét képre se nagyon emlékszem. De valahogy az volt, hogy nagy háború volt, és sokan meghaltak (ezt talán csak úgy tudtam, valami képek voltak, de nem emlékszem, mindenesetre nem volt félelmetes, sem nagyon elszomorító, amennyire emlékszem). Aztán mintha egy hang mondta volna, hogy azóta már sok év telt el, és a túlélők új, boldogabb életet találtak, és reménykedünk a jövőben, vagy valami ilyesmi. Aztán már teljesen olyan lett az egész, mintha dokumentumfilmet láttam volna, és éppen a vége menne. És én nagyon boldog voltam, hogy mégis sokan túlélték a háborút, és tényleg én is bíztam a jövőben. Ott a "dokumentumfilm-vége" fílingnél pedig egy gyönyörű hegedűszólót is hallottam (mintha a vége-zenéje lett volna a filmnek), pedig nem is tudok hegedülni, sőt, egyáltalán nem értek a zenéhez.

És ezután nagyon jó volt fölébredni.

Ezzel csak azt akartam illusztrálni, hogy van, mikor a tudatállapot fontosabb az álomból, mint a képek. Egy TÁ-ban nyilván nem hittem volna el, hogy háború volt, és ezután nem örültem volna annak, hogy vége lett és mégis sokan túlélték, stb.

Persze tudom, hogy a TÁ is nyújthat hasonlóan szép élményeket, és szeretnék is eljutni odáig. De pl egy hegedűszóig TÁ-ban valószínűleg nagyon sok gyakorlással lehet csak eljutni... Igaz, az nem közvetlenül rajtunk múlik, hogy mi szépet álmodik az ember, akár tudatos, akár nem.

Túl sokat gondolkodok. Megyek inkább aludni :-)
pencroft 2011.03.14 13:44:03
Remélem jó helyre írom...

Na szóval, ma különleges esemény történt. Már szerintem kb egy hónapja szinte egyáltalán nem foglalkoztam TÁ-val (leszámítva napi néhány, pár másodperces "tesztelést", azt se rendszeresen).

Ma hajnalban eszembe jutott, de túl világos volt már, hogy megpróbáljak WILD-ezni (amúgy is nehéz elaludnom), úgyhogy simán visszaaludtam.

Nem tudatos álmomban valami üzletben voltam, ahol először C-vitamint vettem, majd inkább visszatettem, és egy 187 Ft-os (sic!) BKV vonaljegyet választottam, amit rögtön el is tettem a pénztárcámba, mert nem volt nálam kosár. A pénztárnál röhögtem, hogy micsoda hülyeség, csak odaadok 200 Ft-ot becsszóra látszólag a semmiért, mert már nem akartam elővenni megmutatni a jegyet...

Az utcán három villogó rendőrautót láttam, és két rendőr bement egy étterembe. Utánuk mentem, de semmi különöset nem láttam, néhány ember ült asztaloknál. Valamiért meg voltam róla győződve, hogy egy másik kijárata is van az épületnek. Átmentem egy ajtón, de ott is csak emberek ültek. Átmentem még egy ajtón, az volt a konyha. Megkérdeztem a szakácsot, hol lehet kimenni, már nem emlékszem, mit mondott. Átmentem egy újabb ajtón (még mindig nem voltam tudatos), ott egy tükröt láttam.

És most jön az érdekesség. Megláttam magam a tükörben, és minden teljesen normális volt, talán kicsit piszkos volt a tükör. De amint megállapítottam, hogy a tükörképem valóságos, rájöttem, hogy álmodok! (Pedig soha nem valóságtesztelek tükörrel kapcsolatban.) Valahogy elég volt annyi, hogy elgondolkodjak azon, láthatok-e ilyen tükörképet.

Ekkor kezdett a kép szétesni, már csak egy-egy tárgyat láttam, aztán valahogy testtelennek éreztem magam, és jött a zsibbadás. Nem mozdultam, aztán felébredtem.

A mosdóban pedig eszembe jutott, hogy valakinek elkell küldenem egy emailt, mert ezt megbeszéltem valaki mással. Aztán tovább gondolkodtam, és ez a megbeszélés egyre inkább furcsa emléknek tűnt... akinek a mailt kéne küldenem és akivel a megbeszélés történt mindketten valóságban is létező személyek, de rájöttem, hogy azt a megbeszélést csak álmodtam.

Nem sokkal később pedig újra felébredtem, az előző ugyanis téves ébredés volt...

Szóval annyi volt az új élmény, hogy egy téves ébredés után még álmomban vissza tudtam emlékezni egy nem sokkal korábbi álmomra.