Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Bor K.O.

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Magyar pinot a csúcson. A világ legdrágább bora alighanem profi hamisítvány. Megszületett az első finnugor Master of Wine. Napolajat a szőlőnek! Kishírek a nagyvilágból megint. Magyar vörös a csúcson Ahogyan arról már korábban hírt adtunk, a 2006-os Decanter World Wine…..
A Művelt Alkoholista Feketeleves 2006.09.11 22:13:00
2003 nem volt hűvös évjárat, sőt! Elmondható, minden borvidékünk kapott napból, melegből eleget. Talán sokat is - vagy nem készültek fel eléggé a borászok rá? A legtöbb borral, ami nem tetszik ebből az évből, kétféle bajom van. Az egyik, hogy a túlérett és töppedt…..
Egyre több bort isz a magyar, de még mindig keveset – ezt abból a felmérésből tudhatni, amelyet a GfK Hungária Piackutató Intézet készített és juttatott el hozzánk. A tendencia a hegylé előretörését mutatja, 2003-2004-ben négy-, 2005-2006-ban ötszázalékos volt a…..
Bor K.O. 2006.09.13 12:07:22
"Magyarország alkoholföldrajzilag kevert ország" ahogy az ismert mondás tartja.
Valójában a statisztika mindig érdekes adatokat takar, ahogy a klasszikus viccben a 72 éves nagypapa az átlag fogalmát magyarázza a 8 éves unokájának:
Ketten együtt átlagosan 40 évesek vagyunk, ami ugye a legszebb férfikor, kefélni mégsem tud egyikőnk sem.

Amiről pedig az eszembe jutott a vicc, az hogy a borfogyasztási statisztika leginkább a kannásbort ivó low end alkeszek és a minőségi borfogyasztó magas jövedelmű felső jövedelmi szegmens trinkeléséből jön össze, a nép, az istenadta leginkább sört, rövidet meg alkopopot iszik, na igen, a fiatalok néha VBK-t.

Nem győzöm hangsúlyozni hogy ebben a helyzetben mennyire fontos szerepük lehetne az AMUVÁ-n csak szoktatóborokként aposztrofált, megfizethető (1-2 eFt közti), a tercier aromák bűvkörében élő műveltalkeszek által lenézett gyümölcsbombáknak, rozéknak, melyek noha szárazak, mégis ügyesen csapják be a félédes iparierjesztményekhez szokott fiatalság ízlelőbimbóit: könnyen befogadható élményt kínálnak gyilkos savak és zord tanninok nélkül, kedvet csinálva a rendszeres borozgatáshoz.

De sajnos itt jön be a piaci paradoxon, ami nem is annyira ellentmondásos, mint determinált: a hazai kínálat szintén két pólus köré koncentrálódik: van ugye a kannás-pasztillás kétszázforintos, meg a sokezerforintos kézműves csúcsbor, kevés kivételtől eltekintve.
A látszat affelé mutatna, hogy csak a piaci igényeket képezi le a borszakma kínálata, de valójában a hazai borászat adottsága e kettőt teszik lehetővé versenyképesen:
Gondoljatok bele, vajon lehet-e versenyképesen megfizethető mindennapi minőségi bort termelni a jellemző 10 – 50-60 hektár közti birtokméretekben, amikor az ausztrál, spanyol, olasz, chilei versenytársak több ezer hektáron adják elő ugyanezt a műfajt, szemérmetlenül jó ár-érték arányú borokkal előrukkolva?

Ennek ellenére én is személyes zászlóvivője vagyok a Nyakas, Konyári, Juhász tesók, Vincze Béla, Hagymás József, Jásdi Fecó, Simon, vagy Németh pincészethez hasonló borászoknak (és még nyilván kihagytam párat), akik pont azt a fajta kiszámítható, de mégis élményt nyújtó, kellemes ivású és árfekvésű hazai borokat teszik le, amivel mind több sötétben tapogatózó, de érdeklődő ismerőst, barátot lehet a bársonyos tanninok és vidám savak világába átvezetni.