G. Richárd 2011.03.13 12:43:40

@kontext: Szia Ági! A bűvös-kockát már nem tudnám kirakni, de az ujjaimat még szerencsére meg tudom számolni...
Köszi az érdeklődést.

G. Richárd 2011.04.09 09:58:43

Első munkahelyem a RADELKIS szövetkezet volt, ebben Milán apukája segített. Utólag is köszönetem. Több kórházban is dolgoztam orvosi műszerészként, de voltam raktáros egy vállalkozónál, valamint családi vállalkozást is "űztünk” szüleimmel. Kétszer nősültem, a második asszony "jobban bevált”(?). Jelenleg ismét orvosi műszereket javítok az Országos Baleseti Intézetben a Fiumei úton. Szóval megint közalkalmazott vagyok, közalkalmazotti fizetéssel, étkezési hozzájárulás és cafetéria nélkül. Magyarán: bérrabszolga. Persze nem panaszkodom, ennek is örülni kell(?). A lányom augusztusban lesz 17 éves és egy számítástechnikai suliba jár. Fóton lakunk szüleimmel egy kétszintes házban. (Kész önéltrajz, hát nem?)

G. Richárd 2011.04.12 19:05:54

@I.Márti:
Kedves Márti! Köszönöm az érdeklődést és a kedves szavakat. Ezek után legalább elmondhatom magamról, hogy szerelmes volt (egy kicsit) belém valaki, még ha csak néhány napig is tartott az érzés. Soha sem hittem volna, hogy engem az általános iskolában bárki csak egy pillanatra is szeretett volna. Az is igaz persze, hogy szörnyen néztem ki… Jólesett, köszönöm. Arra emlékszem, hogy az óvodában Berta Mártiba voltam nagyon szerelmes, rettenetesen.
Régóta nem zongorázom, a hangszert is eladtuk vagy húsz éve. Néhány évvel ezelőtt vett apám egy hat oktávos CASIO hangszert, de csak az újdonság erejével hatott, néhány hónapig ”játszottam” rajta. Figyelem elterelésnek viszont jó volt, elkerültem a teljes idegösszeomlást, amit egy felelőtlen orvosi döntés folytán elvégzett ”végzetes” szemműtét okozott.