tomiszava 2011.03.16 11:21:37

@Cypern: Kezdem a végén. Tiszteletben tartom, hogy neked az a véleményed a diákhitel felvételéről, ami. A véleményemet én is leírtam, úgy tűnik, hogy mindketten az óvatosságot javasoljuk, csak fokozatban térünk el egymástól. A probléma a postoddal ott van, hogy nem egyes szám első személyben írtál valamilyen személyes élményedről, hanem általános véleményt fogalmaztál meg a diákhitelről mint olyanról úgy, hogy tárgyi tévedések sorozatára alapoztad a mondandódat. Ezzel azt a felelősséget vetted magadra, hogy másokat úgy befolyásolsz, hogy félrevezeted őket, mert információnak tüntetsz fel dolgokat, amik nem azok, ill. tévesek. Színpadiasság és személyesség oké, ha saját élményt osztasz meg. Nem oké, ha manipulálsz. Nekem szóló kritikád meg azért nem jogos, mert én nem a te személyes sorsodra reagáltam (az előbbiek szerint hogyan is tehettem volna), hanem a diákhitel intézményét ért kritikádra.

tomiszava 2011.03.16 23:25:27

@leah88: "A diákhitel pedig rohadtul nem az, aminek látszik, ezt tapasztaltam a saját bőrömön és hozzám közel állókon is. Erről hosszan lehetne írni." Megtennéd, hogy erről bővebben írsz, mert szakmailag érdekelne. (Tényleg!)
"4,a szülős alternatívád egyszerűen szólva is röhejes,lehet, hogy te "jó" szülőktől jöttél, de nem mindenki van így vele..." Igen, valóban, nem mindenki van így vele, de akár hiszed, akár nem, az egyetemisták nagyobbik része igen, ezért a szülői támogatás az első számú bevételi forrása az egyetemisták többségének. Vannak erről szóló kutatási adatok.
"Aki iskolaévei alatt arra kényszerül, hogy felvegye, megnézheti magát, hogy mikorra fizeti vissza." Még egyszer: senki nem "kényszerül" a diákhitel felvételére. Nem kötelező. Mellesleg semmilyen logikai kapcsolat nincsen a diákhitel felvétele és a visszafizetési képesség alakulása között. Vagy azt akarod mondani, hogy aki felvenni "kényszerül" a hitelt, az annyira szarul fog keresni, hogy nem tudja visszafizetni a hitelt?

tomiszava 2011.03.18 09:02:19

@leah88: (továbbá: cypern és csatapocok): Ígérem, ez lesz az utolsó reakcióm ezen az oldalon, ebben a témában, és nem borzolom tovább, a hátrányos helyzetű diplomások gazdasági-szociális elnyomorodásának - szavaitokból kiérezhető - veszélyétől amúgy is megtépázott idegeiteket. Szép ívű vitába bocsátkozhatnék veletek a téves heurisztikákról, amelyek e tárgyban gondolkodásotokat jellemzi. Ha esetleg újra végignézitek a leírt állításaitokat, magatok is felfedezhetitek, milyen ellentmondásokba keveredtetek kommentről kommentre (pl. szülői támogatás kérdése, kell-e a diákhitel vagy sem stb.). Hogy válaszoljak leah88 kérdésére: nem, nem vagyok hivatalos diákhitel-védő. A pénzzel kapcsolatos kérdések gazdasági, szociológiai és pszichológiai aspektusai érdekelnek. A diákhitel pedig jó terep a vizsgálódásra. (Cypern bejegyzésére is témafigyelővel akadtam.) Záró gondolatként egy felvetéssel szeretnék élni. Ehhez vegyük leah88 azon állítását, hogy a "diákhitel rohadtul nem az, aminek látszik" illetve bátyja röviden bemutatott esetét. Legelőször egy kérdés: minek látszik a diákhitel? A neve alapján: hitel. Vagy másnak látszik? (Rohadtul másnak?)Segély, szociális segély, vissza nem fizetendő támogatás, ösztöndíj, vagy mi? Ha bizonytalanok vagyunk benne, nézzünk utána. Hol? Diákhitel Központ honlapja, tájékoztató anyagai, ügyfélszolgálata jogszabály, üzletszabályzat, de fordulhatunk olyanokhoz is, akik már felvették a diákhitelt (bár ez utóbbi esetben a kapott információk tartalma erősen kritika alá veendő - v.ö. Cypern bejegyzése ;-)) Most nézzük a báty esetét, akinél 5 év törlesztés után "kiderült", hogy még mindig csak a kamatot fizeti. Mire akar utalni az, hogy "kiderült"? Valamire, ami addig nem volt ismert? Valamire, amit addig eltitkoltak? A törlesztés szabályai 2003 óta változatlanok (lásd az imént említett forrásokat). Szóval úgy látszik, hogy van egy hallgatók számára elérhető pénzügyi forrás, ami másnak álcázza magát, mint ami, és amiről évek múltán kiderülnek kedvezőtlen dolgok? Ezt akartátok mondani? Gondoljátok meg a következőt! Tegyük fel, hogy venni akartok egy (használt) autót. Mit tesztek? Alaposan megnézitek, akár hívtok egy szerelőt is, hogy nézze meg és mondjon véleményt, ellenőrzitek a kocsi és a tulajdonos papírjait, eredetiségvizsgálatra viszitek, próbaútra mentek vele stb., egyszóval körültekintően jártok el, alaposan megfontoljátok, hogy megvegyétek-e a szóban forgó autót. Az analógia szerintem egyértelmű! Akkor mégis, miért van az hogy egy pénzügyi termék esetében (pl. diákhitel)még csak közelítő óvatosságot és körültekintést sem tapasztalhatunk? Ha az érintettek (persze tisztelet a kivételnek)ezt tennék, akkor a diákhitel annak látszana, ami, vagyis egy speciális visszafizetési szabályokkal rendelkező hitelnek, amiről nem derülhet ki semmi utólag, mert a szabályok kezdettől fogva változatlan módon adottak. Tudom (és éppen ez az érdekes kutatási téma!), hogy az én feltevésem és kérdésem is "költői", de azért az elgondolkodtató, hogy miért vállalunk egy több évre szóló kötelezettséget, ha még csak közelítőleg sem vagyunk tisztában a jogainkkal és kötelezettségeinkkel, az előnyökkel és a kockázatokkal? Egy autó (vagy lakás) vásárlásában már elég jól ki vagyunk művelve, de egy halasztott tőketörlesztésű hitelkonstrukció kifog rajtunk?

tomiszava 2011.03.09 18:38:35

Korábban nem tudtam, ki ez a Kerényi és azt hittem, valami kis fiatalka, aki azt az alsó tagozatos (vagy óvodás?) bűntudat elhárító megoldást választotta, hogy letagadta a nevét, amikor rajtakapták, utóbb pedig visszatámadott. Azt hihetnénk, hogy érettebb emberek már nem csinálnak ilyet, de lám, mégis. Vagyis pontosabban: azt látjuk, hogy Kerényi és a többi idézett kollégája korosabbak ugyan, de nem érettebb személyiségek. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy nagy bajban vagyunk mindahányan, mert az ország dolgában éretlen személyiségű emberek vannak döntési helyzetben. Vajon mit tennének, ha tényleg komoly bajba kerülnének?