Adatok
alfabravocharlie...
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tisztelt Olvasók! Megismétlem, az előző rész befejező gondolatát: a vízi áruszállítást nem önmagáért érdemes és szükséges fejleszteni, hanem elsődlegesen a társadalmi hasznossága miatt. De lássuk, valójában mit…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Na ennyit a prédikációból, most jön két példabeszéd. A 90-es évek közepén, amikor a MIÉP-ben volt valami reménykeltő is, a Magyar Fórum utolsó oldalán talán féléven keresztül szakemberek mondták el véleményüket a vízgazdálkodásról és vízkérdésről, beleértve a vízlépcsők, aszályosodás stb. stb. kérdését. Igazi dialógus volt. A végkövetkeztetés az volt, hogy a jövőben számunkra elkerülhetetlen a Kárpát medencén átfolyó vízek szabályozott visszatartása - hangsúlyozom ökológiai, és mondhatnám nemzeti létérdekből. Aztán jöttek a választások és a MIÉP be akart kerülni a parlamentbe és választási programjában már élesen kikelt minden fajta dunaszaurusz épitési szándék ellen... No comment.
Második történet, némi előzetessel. A nagy ókori civilizációk és kultúrák egy jelentős része folyóvölgyekben vagy tengerpartokon jött létre. /A lovas nomád civilizációkról most ne beszéljünk, mert igenis azok voltak, csak ott a sztyeppe volt a tenger és ló volt a hajó.../ Szóval nem csak a mezőgazdaság - öntözéses gazdálkodás- volt civilizáció és kultúra alakító tényező, hanem a vízi közlekedési kapocs. Ez egyértelmü a tengerparti kultúráknál. Sós vizzel még a görögök se öntöztek.
Ugorjunk. A Rajna és a Duna összekötésének gondolata már a cézárokat is foglalkoztatta, de technikai felkészültség még nem tette lehetővé. A 19. században készült Lajos csatornán Széchenyin Ödön Budapestről Párizsig hajózott. Én beszélgettem olyan beilingriesi vizirendőrrel akinek nagyapja még ennek fakapus zsilipjeit kezelte. Hiába, az ember és az áruja mindig el akart jutni valahonnan valahová. A történet érdemi része: a Duna-Majna-Rajna víziút rendszer, amelynek építése 1923-ban kezdődött, a 70-es évek végén a legkritikusabb szakaszához ért. A vízválasztón innen az Altmühl folyócska tündérszép völgye következett, amit a környezetvédők és tájszeretők jogosan féltettek a helyenként igencsak betonosan épitkező mérnököktől. Az Altmühl korántsem mindig folyócska, láttam árvizéről fotót, a csatorna elkészülte előtt,talán 1988-ban a templom tornya állt csak ki a víz alól... A környezetvédők javára játszott az építkezés során történt földcsuszamlásos baleset, ami után az építkezést majd egy évtizedre leállították.
Innen a National Geographic riportját idézem emlékezetből, ami a csatorna megnyitása után röviddel készült. Mint a mesében.
Hogy-hogy nem elültek az indulatok, netán azt a tájat értelmesebb lények lakják, és a vizesek, mérnökök, biológusok, tájtervezők és talán még Jancsi és Juliska is a környező falvakból leültek és elkezdtek beszélgetni. És rájöttek, hogyha nem kezdi el mindenki a saját igazát fújni és elkezdik a másik problémafelvetésére odafigyelve közösen a megoldásokat keresni - egy lehetséges megvalósítás érdekében- még lehet valami. Lett is. Meg lehet tekinteni, a 20 század végének talán egyik legszebb európai műve. Egy kis paradicsom, ahol jámboran közlekednek a hajók, a horgászok békésen lógatják, a vízisportolók űzik, a partokon a bicikliutakon hétvégeken hemzseg a mozogni és jó levegőt szívni vágyó nép és városkák születtek partjai mentén. A kivitelezésben résztvevő egykor ellenlábas szakemberek a tervezés és építés munkájára úgy emlékeztek, mint életük és alkotó pályájuk legnagyobb élményére. Utána lehet keresni, Nat. Geo. valamelyik 1992-es száma. De el lehet a csatorna mellett biciklizni, aztán tovább a Majna völgyében. Vad kempingezni is szabadon lehet a Majna mentén, a frankok jóravaló borivó emberek, nem tiltják. Csak a szemetelést.
Persze a csatornánál is felmerülnek problémák. Az ember nem alkothat tökéleteset, de az a dolga, hogy tegye, és javítson rajta. Valami nagyon régi bölcs ihletett percében ezt így fogalmazta: Hajtsátok uralmatok alá a Földet, ez az isteni parancs. Feltéve, hogy az úr az, aki képességei birtokában szolgálja a rábízott életteret, mint kertész a kertjét...
A személyes véleményemet konkrétan a Bős Nagymaros kérdésben majd máskor elmondom, teljesen bizonyos vagyok benne, mindkét oldalról kapok érte pár/ló/darázsrúgást, most csak néhány költői kérdésem van: a természet melyik állapotát kell megőrizni, amikor azt jégkorszaki dermedtségéből felélénkülő ősünk elterjedvén folyamatosan és hihetetlen mértékben átalakítja. Melyik a hiteles természet: a cédruserdőkkel borított vagy az ókori tengeri háborúskodások érdekében lekopaszított adriai karsztok,avagy a kocsányos tölgyerdők a Tisza táján, vagy a zempléni üveghuták faigényét kielégítő szikes pusztává alakult ugyanezen vidék, a telepített budai erdők, vagy az itt ott még fellelhető ősfenyves? Mennyivel hitelesebb természet a gátak közé szorított - nem a hajózás érdekében, hanem mert az ember művelés alá akarta vonni az árterét , vagy egyszerűen csak szeretett volna vízparton élni- folyó, amely egyre jobban mélyíti a medrét. Haj de szép lesz, ha majd büszke parlamentünket szádlemezekkel és beton injektálással kell a meder felé csúszástól óvni az állandó fenékszint süllyedés miatt.
Az lesz csak a betonszaurusz. Aki látta a Bécsen keresztülfolyó egykori Duna medret és az esztétikailag is szépen megépített freudenau-i zsilip óta /hibáival is együtt/ létesült bécsi dunaparti promenádot, az tudja miről beszélek. Na üdv mindenkinek, cseréljetek az eszmét, abból még baj nem lehet.