martine 2010.10.27 23:22:15

Nálunk másfél év van a két gyerek közt és én nagyon tudománytalanul a kicsi 3 éves koráig + 3 hónap voltam itthon mindkettejükkel, vagyis a naggyal közel öt évig. A nagy (fiú) 3,5 éves koráig szopott, a kicsi (lány) 4,5 éves koráig. Most már mindketten iskolások és én most is úgy érzem, hogy épp pont jó volt úgy, ahogy volt :) Úgy érzem, hogy a mostani nagyon hajtós hétköznapokat könnyebb úgy csinálni, hogy volt itthon 3-5 nyugis évünk, és nincs ugyan kontrollcsoportom, de úgy gondolom, hogy az, hogy többnyire kiegyensúlyozottak, önállóak, okosak, kedvesek, stb az többek közt az itthon együtt töltött korai éveknek is köszönhető. És nagyon jó volt :) volt persze nyűglődés is benne, de többnyire jól szórakoztunk, jártunk-keltünk, nem ragaszkodtunk feltétlenül sem a napi öt evéshez, sem a vasalt ruhákhoz, élveztük egymás társaságát és a programokat is meg a lustálkodásokat is, nagyon sokféle dolgot csináltunk, amikre persze én jobban emlékszem, mint ők, de bennük is megmaradt belőle sok minden. Ha lenne harmadik(többedik), velük is itthon maradnék minimum három éve (ha anyagi kényszer nem játszana közre), - pedig érdekes, kreatív, jópofa munkám van, amit általában szeretek.

Visszaolvastam - úgy tűnik, mi már csak ilyen rózsaszín, mézes, illatos szirupban élünk :))))

martine 2010.10.19 22:11:00

@creativiky: erre muszáj gyorsan valamit :)

ha feltételezzük, hogy azért adod alternatív neveldébe, mert meggyőződésed, hogy az JÓ, akkor már feltehető úgy a kérdés: mi történik azzal a gyerekkel később, akit a korai években jó hatások érnek? hát, jobban fog tudni alkalmazkodni, jobban fogja tudni érezni magát az új körülmények közt is, mert ismeri saját magát, jobban lesz képes megváltoztatni saját javára a környezetét, egészségesebb és boldogabb lesz - az időnkénti megdöbbenések mellett vagy ellenére is.

sosem értettem azt a logikát, hogy miért kéne már előre a muszájnál rosszabb körülményekkel terhelni egy gyereket azzal a magyarázattal, hogy később úgyis rosszabb lesz majd neki. kezdve onnan, hogy ne vedd fel, ha sír, mert majd mindig fel kell kapkodni, ne aludj vele, mert ki sem tudod majd tenni az ágyból, ne szoptasd ilyen sokáig, mert majd nem eszik nem tudom, mit, ne maradj vele otthon három (tetszőleges x) évig, mert később mekkora sokk lesz az óvoda, iskola...

sztem ha az életkorának, habitusának, igényeinek megfelelő környezetben él egy gyerek (ember), olyan feladatokat old meg, amelyek valóban hozzá vannak szabva, az a későbbi kedvezőtlen körülményekben csak hasznára lehet, mert testileg és lelkileg egészségesen nő fel.

martine 2010.09.24 08:32:39

@Felicitasz: nagyon örültem, mikor olvastam ezt a megközelítést :) Nagy divat már évek óta "szülészt, óvó nénit, tanító nénit" keresni - én is így kezdtem :) de nagyon hamar rádöbbentem arra, hogy a (bármilyen) intézményben elszenvedhető veszteségeimet úgy minimalizálhatom, ha intézményt választok, aztán azon belül, ha van lehetőség személyválasztásra, akkor tomboljon a rokonszenv :) de egyetlen személy miatt sem választanék olyan iskolát, kórházat, várost, stb ami egyébként legalább minimálisan nem felel meg az igényeimnek.

martine 2010.09.24 08:51:55

@annacska15: Bourdieu. Nem hiszem, hogy alapvetően az iskola funkciójával van gond, de kétségkívül szívesen élnék olyan társadalomban, amit van értelme "konzerválnia" az iskolának... bár a nyitottság konzerválása elég abszurd kép :)))

martine 2010.09.24 20:29:44

@türkiz: sajnos nem az én gondolataim, hanem nálam jóval híresebbekéből "ollóztam össze" - de azonosultam velük :)

Én nem vitatom el, hogy az iskolát arra hozták létre, hogy hagyományokat közvetítsen - végül is a szocializációs folyamat elősegítése a kimondott célja, az meg ugye a "társadalmivá válás" maga.

De persze nem gondolom, hogy ülnünk kell a társadalom nevű karosszékben és ölbe tett kézzel nézni, ahogy az iskola "tőlünk függetlenül" rosszul működik - mert a társadalom meg mi magunk vagyunk és naponta több tíz, több száz dolgot tehetünk azért, hogy a társadalom és benne az iskola is egyre inkább olyanná váljon, amilyennek szeretnénk... vagy inkább, mivel nagyon sokan nagyon sokfélének szeretnénk, váljon olyanná, ami eltűri a különbözőségeket. De azon, hogy a határok merre és meddig terjedjenek, és léphet-e bárki túl a határokon, nagyon sokat lehet elmélkedni meg vitázni.

Elég nehéz eldönteni, hogy "tételesen" ki tartozik az elithez, mert az elit nem egy elég pontosan definiált fogalom - én szeretném azt hinni magamról, hogy bizonyos körökön belül (munka) van véleményformáló hatásom (illetve ciki lenne, ha egyáltalán nem lenne, mert pld. ezért fizetnek) - ami a közoktatást csak nagyon érintőlegesen befolyásolja, de remélem, hogy azért érintőlegesen befolyásolja. És azt is szeretném hinni, hogy egyéb körökben (család, helyi közösség, barátok) is legalább annyira figyelembe veszik a véleményemet, hogy meghallgassák és reagáljanak rá valahogyan. És élvezem nagyon az olyan virtuális közösségek vitáit is, mint ez itt, mert rengeteg nagyon érdekes dolgot olvasok - nyilván ezt is kritikával - de annyi normális, okos, értelmes, megfontolandó vélemény jön össze egy-egy témához :) Nekem meg az oktatás - nevelés a vesszőparipám :)))

martine 2010.09.19 00:58:47

Most találtam meg a blogot, de máris epedve várom a folytatást :) Nagyon józannak, sok szempontúnak és érdekesnek találtam a tehetséges kisgyermekekről írottakat.

Sajnos ezidáig nagyon kevés szakirodalmat találtam és nagyon kevesekkel tudtam úgy beszélgetni, hogy nemcsak véleményt mondtak, hanem megtapasztalták a tehetséges gyerek nevelésének az örömét, riadalmát, bizonytalanságát, másságát.

A fiunk (első gyerek, úgyhogy nekünk sokáig ő volt a természetesen átlagosan fejlődő gyerek) egyéves kora körül állt a könyvespolc mellett és hosszan simogatta - csodálta a betűket a könyvek gerincén. Másfél évesen kezdett beszélni, néhány hét alatt eljutott a szabatos összetett mondatokig. Kétévesen meg tudta különböztetni, hogy számot vagy betűt lát, százas számkörben számolt, órákig elszórakozott a telefonkönyv nézegetésével, három és fél évesen egy ebédnél azt kérdezte, miért van a vizes palackra írva, hogy d-ú-s? És onnantól kezdve néhány héten belül bármit elolvasott: feliratokat, meséket, ismeretterjesztő könyveket, regényeket. Hihetetlen sebességgel olvas - és emlékszik rá, mit olvasott, el tudja mondani. Most lesz 9 éves. Nagyon jó a matematikai készsége, logikája, hallása.

A szociális készségei/igényei erősen eltérnek az átlagétól: ötévesen ment oviba (mert soha, sehol nem igényelte a gyerektársaságot és mert a másfél évvel fiatalabb húgával otthon voltam még) - ahogy nő, egyre szívesebben játszik másokkal is, de a többiekhez mérten nagyon korlátozott az az idő, amit élvezettel tölt társaságban, nagyon nagy igénye van az egyedüllétre itthon és az iskolában is.

Nagyon nagy vívódás volt (és az még most is) hogy hová menjen iskolába - végül is úgy döntöttünk, a körzeti iskola előnyei (potenciális barátok közelsége, a helyi közösség megismerése) nagyobbak, mintha valamilyen speciális iskolát választottunk volna számára, de napi több órát kéne utazni és itt gyökértelenné válna - viszont napi kérdés, hogy valóban ki kell-e bírnia fegyelmezetten napi 4-6 órányi unatkozást, valóban szólnunk kell-e, ha képtelen-e a tanító néni a differenciált oktatást másképp értelmezni, mint úgy, hogy minőségileg ugyanazokat a feladatokat adja neki, mint mindenkinek, többszörös mennyiségben, hogy jól tesszük-e, ha megkérjük, hogy hadd olvasson/sakkozzon azokon az órákon, ahol nem tudnak olyan feladatokat adni neki, amik valóban érdeklik. Nem attól félünk, hogy "elbutul", mert itthon viszonylag széles skálán képesek vagyunk kielégíteni az érdeklődését - csak örök kérdés, hogy a (számomra fontos) szocializáció, meg kortárs csoport, meg beilleszkedés valóban olyan fontos-e neki is, hogy megérje sokat és nagy önfegyelemmel unatkozni? És hogy majd mikor és hová tovább?

A másik nagy kérdés a testvérrel kapcsolatos: van egy nagyon okos, de a "normális" fejlődésen belül maradóan nagyon okos, nála másfél évvel fiatalabb húga. Neki vajon milyen kihívás az, hogy a testvére mindig mindenben ilyen nagyon jó? Ötévesen megtanult olvasni - meggyőződésem, hogy elsősorban azért, mert a testvére már 3,5 évesen tudott (képes bármit elolvasni, de láthatóan nem okozza számára azt az örömöt, mint amit a tesójának jelent az olvasás). A szociális készségei kiválóak, szerintem átlagon felüliek - ugyanakkor folyton érzem benne a bizonyítási kényszert -nyilván nem hasonlítgatjuk őket direkt, de nyilván hasonlítódnak általunk és mások által is, már csak a kis korkülönbség miatt is - bennem meg állandóan ott a kérdés, hogy hogyan bánjak elég jól mindkettővel?

martine 2010.09.19 23:17:10

@Kérj tanácsot:

teljesen egyetértek, mi is azt hangsúlyozzuk mindkettejüknek, hogy ki ebben jó, ki abban, pláne az élet nem kizárólag versenyek sorozatából áll, hanem legalább annyira együttműködések sorozatából. És nem nehéz dicsérni a kisebbet sem, mert nagyon okos, kedves, jólelkű, ügyes, stb.

DE: a kicsinek, sőt a nagynak is állandó versenyhelyzetet teremt a környezetük, olyanokat is, amiket mi nem teremtünk számukra, sőt, inkább tompítani igyekszünk az ilyesmit.

Tegnapi példa: a fiam az iskolában, illetve az osztálytársak körében is nagyon "ismert", ő a "jó tanuló zseni" Az osztálytársak elég sokat szekálják emiatt (pld ha véletlenül nem 100% neki sem, akkor azzal, hogy hülye) Amúgy jól focizik, ügyesen sportol, van humora, nem agresszív, nem egy nebáncsvirág. Én nem értek egyet ezzel a folytonos százalékolással, versenyeztetéssel, mert nem nem ez a lényeg, nem is azt méri, amit mérni akarnának vele, felesleges rangsorokat képez - de ebben az iskolában százalékolnak és osztályoznak. Tegnap a falunapon volt mindenféle vetélkedő, játékok, többek között volt egy ördöglakatos ember is, lehetett próbálkozni. Fiam próbálkozott (nyilván, imádja az ilyesmit). Osztálytárs anyuka nekem, de az ő füle hallatára: "naaaaaa, ügyeskedik a kis zseni? halljuk ám, hogy mindent tud! na, ez majd kifog rajta!" a fiam utálja, ha lezsenizik, mert az olyan undok másság, koncentrál a feladatra, kirakja. Osztálytárs anyukája fitymállóan: jaaaaj, ez nekünk is megvan otthon, én is meg tudom csinálni. Fiam kap újat, anyuka próbálkozik szétszedni/összerakni az ő eredeti feladatát. Nem sikerül neki. (semmi gond, én sem boldogulok az ilyesmikkel, csak igyekszem nem beszólogatni másoknak) Fiam kirakja a következőt is. Anyuka kénytelen-kelletlen elismeri a dolgot (bár nem neki szól, fiam tuti, hogy szívesebben próbálkozna tök egyedül, nézők nélkül). Közben odajön a lányom is a szaladgálásból. Anyuka: jaaaaaaj, itt a kis zseni húga! te is olyan zseni vagy, mint a bátyád? Hozzám: a kislány is ilyen zseni? És hiába mondom azt, hogy köszönjük, mindkettő elég okos is, ügyes is, de szerencsére mindenkiben meg lehet találni, hogy miben nagyon jó (apuka közben a háttérben a saját gyereküket idomítja, hogy nézze már meg a fiamat, hogy kell csinálni, ne legyen már hülye, nehogy már ő ne tudja megoldani) - a fiamat olyan helyzetbe hozták, hogy úgy érzi, ő nem hibázhat, hiszen "zseni", közben látom, hogy hogy zavarja az egész szitu, a lányomat arra "kényszerítik" ezek a beszólások, hogy az érezze, neki mindenben utol kell érni a bátyját, mert különben rosszabb, mint ő, az osztálytárs kisfiút az apuka megszégyeníti (nem először és nyilván nem utoljára) a teljes plénum előtt, amiből érthető módon csapódik le az, hogy a fiam miatt éri őt megint bántás, jó lesz ezt egyszer-kétszer visszaadni... és van naponta több ilyen. És nem vagyunk ott mindig, de ha igen, akkor sem feltétlenül tudjuk kiigazítani vagy helyrehozni a dolgot.

martine 2010.09.23 20:55:35

Felicitasz! köszi :) alkalmazom hol ezt, hol azt, de nem mindig érzem tökéletesnek az alkalmazott módszert :)

A tesós írást nagyon várom - amit írtál: "ránézésre azonnal megmondja egy rajzfiguráról, hogy az arckifejezése alapján most éppen mit érez, és tudja, hogy akit szomorúnak lát, azt hogyan kell megvigasztalni." - hát, nagyon igaz rá :) Csak a külvilág általában hamarabb hasra vágódik a kivételes memória és logika láttán, mint a kivételes szociális érzék meg empátia láttán.

Türkiz, Kérj tanácsot: köszikösziköszi a reakciókat :) és én is szívesen tapasztalatmegosztok :)

martine 2010.08.09 21:16:22

Látom, már írták, akkor hát, akkor még egy szavazat a 17. kerületi, Uszoda utcai Violetta fagyizónak! Én itthon nemigen eszem fagyit, mert nemfinom, de itt még egy hónapnyi olaszországi nyaralás és számtalan isteni fagyi után is nagyon finom volt a fagylalt :) és szinte minden alkalommal van valami új, amit muszáj megkóstolni, és eddig minden alkalommal csak dicsérni tudtuk! És gyerekeknek adnak gyerekgombócot félárért, úgyhogy a gyerekek is ehetnek többféle fagyit, ami külön hurrá!

martine 2010.08.09 22:16:08

Az Uszoda utcaiban 180 a normál gombóc, 200 a sorbet, a gyerekgombóc a fele.

martine 2010.03.12 10:42:18

Igen, szerintem is tényleg ez a fő gond a mai magyar oktatási rendszerrel. Már 20 éve is így gondoltam, azóta csak romlott a helyzet.

Viszont örömmel látom, hogy az oktatási rendszer még mindig nem képes minden gondolkodó embert megsemmisíteni (noha évtizedek óta törekszik rá) A posztoló lényeget megragadta, értelmesen, szabatosan megírta, grat :)

De vajon megy-e a posztoló pedagógusnak?

Én megpróbáltam, aztán sikítva menekültem. Nem a nehéz munka, nem a gyerekek miatt, mert mindkettőt élveztem, nem a szülők miatt, mert meglepően jól működtünk együtt, és még csak nem is a kevés pénz miatt. Hanem a fenntartó, a vezetés, a kollégák miatt, akik úgy keresztbe tették a lábukat minden, a valóságot követni, respektálni próbáló változás előtt, hogy az csak úgy nyekkent.

martine 2010.02.03 10:10:22

@bonnie: Az iskolaotthon más, mint a napközi. Az iskolaotthonos rendszerben a gyerekek reggel 8-tól délután 4-ig kötelezően az iskolában vannak (sok napközis is bent van persze ugyanebben az időben), így megoldható, hogy a napot másképp osszák be, mint azokban az osztályokban, ahol nem mindenki napközis. Délelőtt általában három tanítási óra van, aztán hosszú játék, ebéd és délután kettő körül kezdődik még egy tanítási óra, jellemzően valamilyen készségtárgy. Utána kötelező leckeírás, uzsonna.... aztán már ugyanaz minden, mint a napköziben.

martine 2010.02.03 12:36:27

@kicsibuta: te vagy te? :)

@karnagyúr: a tanítóképzőn például van helyesírási kurzus, helyesírási beugró van a vizsgákra, sorra véreznek el rajta a hallgatók egyszer, kétszer, háromszor... aztán nagy nehezen megugorják, levizsgáznak, szidják még egy darabig a gonosz tanárokat és boldogan elfelejtik az egészet :(

martine 2010.02.03 13:05:32

@kicsibuta: Hát, ha te lennél, értetted volna :) Az azonos név és érdeklődés tévesztett meg, de feltehetően nem ismerjük egymást.

martine 2010.01.12 14:58:41

Folytatnám a szakvéleményeket:

Az iskolai portások szerint az egyenletek oktatására nincs szükség, hasonlóképpen felesleges a kottaolvasás meg a verslábak ismerete, mert még sosem kellett használniuk. Véleményükhöz az iskolában dolgozó takarítók is csatlakoztak...

...a buszon utazó Mici néni szerint felesleges az autóbuszokat irányjelzőlámpával ellátni, mert azt az utasok úgysem látják....

...az ovis Petike szerint nem kell az ártalmas festékanyaggal bevont játékokat kivonni a kereskedelemből, mert azok szépek, meg mert ő sosem nyalogatná....

hát, nagyjából ennyit ért az átlag dietetikus az adalékanyagoknak az emberi szervezetben okozott hatásaihoz. És nyilván nem attól válik valami ártalmatlan ártóvá, hogy számot kap. De attól sem válik ártalmatlanná az, ami amúgy nem emberbe való, hogy a modern (?????) életre való hivatkozással beletesszük az ételekbe.

Mondjuk egy jó dietetikus szólhatna néhány szót az iparilag minél kevésbé feldolgozott, minél vegyszermentesebb ételek érdekében. Ami lehet, hogy kevésbé rózsaszín, kevésbé fényes, nem áll el hónapokig, cserébe viszont olyan emberi tápláléknak tűnik.

martine 2010.01.12 16:50:51

@oolajtoo:

"Neharagudjatok, de a köremailben átküldözgetett marhaságok olvasgatása, vagy a patika magazin még senki sem tett szakértővé."

Tökéletesen egyetértek.

Egyébként meg mindenki azt eszik amit akar, neonfényeset, feszeset, csillogót, barbie-ízűt, a kamrapolcon 2222-ig is elállót. Csak nem biztos, hogy azt kell hinnie, hogy mindez még egészséges is. De persze, hiheti is, mert mindenki azt is hisz, amit akar :))))

martine 2008.02.22 08:30:22

ez a bkv további teljes irracionalizálása :((( én korántsem gondolom úgy, hogy a 17. kerület jól jár ezzel :/ a 276E-t megszüntetni, helyette a piros 176-t meghagyni? - holott az reggel befelé a városba sokkal lassabb, még úgy is, hogy kevesebb a megállója, ráadásul csúcsidőn kívül nem is jár :/ igaz, délután kifelé van, hogy gyorsabb - nem mindig. viszont mindig teli van. a gyors járatok (61E, keresztúr busz is elég kihasználtak szoktak lenni), legalábbis én mindig tömeget találok, ha arra járok.