Adatok
mohacska
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Noha az online marketing kevésbé költséges és pontosabb fogyasztói elérést biztosíthat a vállalatok számára, mégis napjainkban is kiugróan magas a televíziós és a sajtóban megjelenő reklámok száma. Ön szerint elképzelhető, hogy néhány éven belül a webes marketing…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Napjaink egyik releváns kérdéséről folyik a vita. És valóban nehéz megjósolni, hogy mi várható a közeljövőben, de ha egy folyamatként nézünk a jelenségre, akkor talán könnyebben választ kapunk kérdésre. Ehhez nézzük át nagyon röviden a reklám történetét:
Az az első hirdetéseket a falra festették még az ókorban annak céljából, hogy a borokat tartalmazó amforákat különböztessék meg. A reklám fejlődése a nyomtatás elterjedésével indulhatott meg igazán, s így megjelent az első szórólap a XV. században (Angliában). Az ipari forradalom után a XIX. századba fordult először elő, hogy valaki nagyobb hirdetési felületet vásárolt. A reklámszövegírás Charles Bates nevéhez köthető, aki díjazás fejében fogalmazott hirdetési szövegeket. /wikipedia/ A XX. században pedig már megjelentek a tömegmédiumok, és az internet. Elmondható tehát, hogy a XX. század valóban fordulópont volt a reklám történelmében, hiszen a célját sokkal hamarabb, szélesebb tömegek felé tudta kommunikálni.
A történelemből kiindulva tehát én két jelentősebb fordulópontot emelnék ki: a nyomtatott sajtó megjelenését, valamint a tömegmédia megjelenését. Ezeket szeretném a továbbiakban szembeállítani az internettel.
Online vs. offline
Idő:
Az egyik oka, amiért alátámasztom, hogy a webes marketing nem képes néhány éven belül kiszorítani a piacról a hagyományos csatornákat az az, hogy ilyen nagy múltú kultúrát, mély gyökerekkel rendelkező folyamatot nem lehet néhány éven belül megszakítani. Bár valóban vannak elmozdulások annak irányába, hogy az online sajtó kiszorítja az offline sajtót, ilyen rövid időn belül a folyamat nem tud végbemenni.
Az újabb generációk egyre korábban, egyre gyorsabban tanulják meg az új technológiákat, alkalmazkodnak az új dolgokhoz, de amíg a hagyományos csatornák is jelen vannak, ilyen hatások is érik, addig ezek elől sem tudnak menekülni.
Kézzelfoghatóság:
Míg az online média esetében többnyire a látás, hallás érzékszerve is működik, könnyebben képes a használót (olvasót, nézőt) bevonni. Ugyanakkor az érzékszervek egyidejű használata könnyebben megzavar minket, hiszen nehezebben tudjuk leszűrni az információt. Az offline, azaz nyomtatott sajtó esetében azonban csak az egyik érzékszervünk (látás) használatára van szükség, így a figyelmünk is jobban tud fókuszálni. És míg a fizikai tárgyakat meg tudjuk fogni (pl újság), addig az online dolgok esetében csak vizuális valóságot kapunk a fizikaival szemben.
A nyomtatott sajtó hatalma:
Ismeretes, hogy néhány éve nagy feszültséget keltett Lengyelországban egy izraeli képregény, amely a lengyel társadalmat antiszemitának és alkoholistának ábrázolta. A világhálón számtalan ehhez hasonló példa van, mégis a nyomtatott sajtó vívott ki ilyen ellentéteket.
A nyomtatott sajtó, mivel a szemünk előtt van, és kézzel is megfoghatjuk, sokkal valósághűbbnek tartjuk. Bár az internetnek is meg van a hírforrás értéke, az amit fel tudunk mutatni, amit mi magunk is a kezünkben tarthatunk, ahhoz máshogy viszonyulunk.
Internet vs. televízió
Eddig csupán az írott, és online médiáról esett szó, a televízióról azonban nem.
Idő:
A televízió szemben az internettel meghatározott keretek között működik. Ahhoz alkalmazkodik, hogy mikor milyen célcsoportot tud megcélozni. Míg hétvégén korán a gyerekeket szórakoztatja, majd délben a pi híreket tudósítja, este a szórakozni vágyó fiatalokat, a családot hívja egybe. Ennek megfelelően vannak elszórva a reklámok, és hirdetések. Az interneten ennél viszonyabb szabadabban lehet hirdeti, hiszen a hirdetési felület megvásárlása után (ha nem ütközik jogszabályokba), akkor az adott illető szabadon reklámozhat, korlátlanul, időszaktól függetlenül.
Célcsoport:
Bár az előbb említett módon (TV-műsorrend) a televíziós csatornák szerkesztői is igyekeznek mindig a megfelelő célcsoportot kiválasztani, ehhez sokkal kevesebb eszközük van. Míg egy televízióban tételezzük fel átlagosan 40 csatorna van, és abból rendszeresen 5 kereskedelmi adót néznek az emberek, addig a honlapok száma naponta rohamosan bővül. S ez azt eredményezi, hogy sokkal célzottabban ragadhatják meg a célcsoportjuk figyelmét, lehetnek velük közvetlen kapcsolatban.
Személyesség:
Bár léteznek interaktív műsorok (betelefonáló műsorok), az interneten mindezt könnyebben, és olcsóbban lehet megvalósítani. Mint ahogy ezen a blogon is, lehetőség van az interakcióra.
Kultúra:
A televíziós szokásokból adódik, hogy annak működése nem csak rajtunk múlik. És most nem csak arra gondolok, hogy van-e éppen áram, hanem arra is, hogy pl. tartózkodik-e más személy a helyiségben. Mert ha igen, akkor nagy valószínűséggel zavarni fogjuk az illetőt, míg az internet használatával nem. Ezenkívül éjjel műsorszünet van a televízióban, ami tovább szünetelteti a reklámok lehetséges idejét.
2 in1:
Amin szintén el lehet gondolkodni, hogy a jövőben szükségük lesz-e egyáltalán televízióra? A televízió fejlődése során kezdetben csak fekete-fehér mozgó képeket tudtak vetíteni, majd később a hang sugározását is megoldották,majd a színes képek is megjelentek. A továbbiakban a 3 dimenzióban is tudtak sugározni, de további fejlesztés már nem a televízió funkcióiak bővítésében történt.
Kérdés tehát, hogy mindezt tudja az internet, akkor miért lenne szükségünk televízióra? Hiszen eddig is léteztek már élő közvetítések online. És ha a technológia lehetővé teszi, akkor ugyanolyan minőségben élvezhetjük majd kedvenc műsorainkat. (ha eddig nem ezt tettük volna).
Emiatt én csak úgy tekintek a televízióra, mint egy ugródeszkára.
Összességében tehát úgy gondolom, hogy a nyomtatott sajtó mindenképpen meg fog maradni, bár kisebb arányban, és a televíziós kultúra át fog alakulni, majd végleg el fog veszni, és az internet veszi át a helyét.