Adatok
javier mendez
286 bejegyzést írt és 62 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Bár a köd még közel sem szállt fel, de vannak apró jelek, hogy megtörténhet.
A könyvelővel kialakult viszonyom odáig fajult, hogy a legjobban ez a momentum tette tönkre az idegeimet. Az, hogy nincs munkám, már szinte nem is volt topic, teljes tagadásban éltem, és rengeteg időm ment el azzal,…..
A félelem olyan szinten hatalmasodott el rajtam, hogy már a mindennapjaimat is erősen befolyásolja.
Eddig is szorongtam, és amikor jött egy gondolat, nem kellett sok, hogy magam alá temessen. Sok olyan dolog is történt velem párhuzamosan, ami pedig szélsőséges boldogsággal töltött el, így, ha…..
Pont úgy érzem magam, mint akit egymás után többször is elutasítottak, úgy, hogy a valódi szerelem esélyével indultam el minden alkalommal otthonról, és úgy jöttem haza minden alkalommal, hogy azt mondtam magamban, „ez jól sikerült!”
Minden simán ment, nem voltak zavart csendek, vagy ha igen,…..
Miután elgyászoltam a munkámat, elkezdtem mást keresni. Nem mondom, hogy akkor már teljes pánikban, mert volt még időm, kis bevételem is, de az csak a megélhetésem felét fedezte, de legalább érkezett valamennyi a számlámra. Az álláshirdetések pozícióinak a felét nem is értettem, a másik fele meg…..
Eltelt a három nap helyett egy hét, nem jelentkeztek. Persze, egyre idegesebb voltam, folyamatosan néztem a telefonomat, és azon gondolkoztam, hogy vajon kit hívnak először, akinek sikerült, vagy azt, akinek nem? A választ persze tudtam, de mindig volt egy magyarázatom, miért nem keresnek. Az is…..
Sokszor gondolkoztam azon, hogy túl kényelmes életem van. Van, amikor sokat kell dolgoznom, de utána tudom, hogy pihenhetek.
Közben is tudtam, milyen luxus ez, hiszen sok embert láttam magam körül, akik a hétköznapi darában vannak, és előre meg kell tervezni egy öt napos nyaralást is. Ezzel…..
Nem mondom, hogy nem számítottam rá, hogy vége lesz hamarosan, sokszor ki is mondtam másoknak, de amikor nekem mondják ki szemtől szembe, az erősebb élmény.
Igazából el kellett telnie egy kis időnek, mire egyáltalán felfogtam. Hallottam a szavakat, tudtam is értelmezni őket, de ennek…..
Nem tudom, hogy jutottam el idáig a könyvelőmmel, de Ivett-el régen jóban vagyok, még Bence ajánlotta több, mint tíz éve. Ő a könyvelő iroda vezetője és tulajdonosa. Jó volt a kapcsolat, olyannyira, hogy segítettünk egymásnak, amiben tudtunk, ajándékot hoztam nekik a külföldi útjaimról, magán…..
Eljutottam arra a szinte, hogy komoly esély van rá, hogy bekattanok. Olyan nyomás van az agyamban, hogy nagyon kell figyelnem, hogy ne boruljak ki valamin, mert abból összeomlás lehet. Mint az ikonikus filmben, meg egyre gyakrabban a való életben.
Attól félek, hogy ha belemegyek egy vitába…..
Egyre több hátrányát látom az érzékenységemnek és a drámaiságomnak.
Érzékenységnek azért, mert bár örömtelinek is mondható, hogy nem vagyok érzéketlen, megérint a mások nyomora és boldogsága is, talán az átlagnál jobban bele tudok helyezkedni mások érzéseibe, de van egy határ.
Gyerekként is…..
Gyakorlatilag csak onnan veszem észre az idő múlását, hogy megint eltelt négy hónap, szóval mennem kellett a Lászlóba.
Már nem gondolkozom, csak megyek előre, fel sem fogom, mi történik. Most vérvétel volt, amiből már csak egy van évente, a többi receptírás.
Nem félek a vérvételtől, soha nem…..
javier mendez
2023.07.21 10:34:36
@KoronaKarantén: fú, nem is tudom, de majd megnézem
Sokszor arra eszmélek, hogy még mindig ugyanazokat a vágyálmokat kergetem.
Azok a mondatok, amik elhagyták a számat gyerekként, inkább meglepőek voltak, különösen a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején. „Lesz egy medencés házam.”
Azt hiszem, akkor a medencében mértem mindent, ez nem…..
Szokásos időpont a Lászlóban. Két opció van, egyik csak recept, másik pedig vérvétel. Évente háromszor.
Most az utóbbi volt soron.
Nem megyek már korán, nem kínzom magam azzal, hogy hajnalban keljek, éppen elég az a feszültség, ami ilyenkor bennem van. Már teljesen kezelhető, nem akarok…..
javier mendez
2023.01.07 10:20:07
@CPB: köszönöm, igen, teljesen érthető, amit írsz. Nem is várok el sokat tőlük, de annál többet, hogy 4 éve nem láttam orvost. Ha voltak kérdéseim, nem tudtam feltenni. Mikor orvossal szerettem volna beszélni, akkor is nehéz volt előkeríteni, és válaszokat sem kaptam. (mivel ott zajlik a vérvétel, annak kiértékelésének is ott kellene történnie. De már az is elég lenne, hogy elmondják, hogy ezek az értékek még jók, már nem jók, mit kell nézni, mikor kell aggódni, stb.) Egyetelenegyszer vizsgáltak meg a 12 év alatt, akkor is ki kellett könyörögni. (bár adtak egy papírt sok éve, amin le van írva részletesen a "vizsgálat" eredménye.) Szerintem a minimális odafigyelés, és info átadás alap lenne. (ne az Interneten kutakodjak, ahol nem mindig a megfelelő információ van, ne aggódjak feleslegesen, stb.)
Elég lenne tényleg kétévente 5 perc, amikor nem csak egy asszisztenssel találkozom, amikor a felmerülő kérdéseimet meg tudom beszélni valakivel.
Illetve a vérvétel időpontra ők hívtak be, ők határozták ezt meg, nem én találtam ki, én csak elmentem, és ha már elmentem, akkor szeretném, ha lenne is értelme.
Sok mindenben biztonságban érzem magam, sok mindenben nem, de ez nem kritika, egyszerűen csak így érzem, de persze, lehetne sokkal rosszabb is.
De köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad, és azt is, hogy olvasol.
Elég lenne tényleg kétévente 5 perc, amikor nem csak egy asszisztenssel találkozom, amikor a felmerülő kérdéseimet meg tudom beszélni valakivel.
Illetve a vérvétel időpontra ők hívtak be, ők határozták ezt meg, nem én találtam ki, én csak elmentem, és ha már elmentem, akkor szeretném, ha lenne is értelme.
Sok mindenben biztonságban érzem magam, sok mindenben nem, de ez nem kritika, egyszerűen csak így érzem, de persze, lehetne sokkal rosszabb is.
De köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad, és azt is, hogy olvasol.
Sokat gondolkozom azon, hogy vajon az életem miért olyan, mint egy andalúz fekete komédia. Hogy minden aprónak tűnő dologba belefurakszik valami, ami olyan szinten csavar meg mindent, hogy ha nem velem történne, akkor még röhögnék is.
Néha azért röhögök.
Tudatos pénzügyi emberként egy ideje…..
Ugyanúgy vagyok mindennel, mint az írással, vagyis jól mutatja, mennyire bénult vagyok mindenben az, hogy nem írok. Tele van gondolatokkal a fejem, de képtelen vagyok elmerülni benne, még akkor sem, ha folyamatosan jár az agyam. Az agyam igen, de a testem nem engedelmeskedik.
Tudom, hogy nem…..
Nagyon régen nem írtam, úgy telt a nyár, hogy sodródtam az eseményekkel.
Szinte fel sem tűnt, hogy vége, csak amikor elkezdtem fázni.
Kisebb belföldi utakon kívül nem voltam sehol, majd ősszel fogom pótolni, bízva abban, hogy még elkapok valamennyit a késő nyárból kicsit délebbre.
Bencével sem…..
javier mendez
2022.10.04 20:26:22
@Nyuladék: nagyon köszi, hogy örülsz. így én is.
igen, ezek nehéz dolgok, de ezt is le kell küzdeni, nincs más választás.
igyekszem előkerülni, sok gondolat van a fejemben, hamarosan kiíródik.:)
igen, ezek nehéz dolgok, de ezt is le kell küzdeni, nincs más választás.
igyekszem előkerülni, sok gondolat van a fejemben, hamarosan kiíródik.:)
Ma reggel újra elindultam, immáron tizenkét éve a László Kórház fele.
Mindig eszembe jutnak azok a reggelek az első pár évben, amikor nagyon sok energia kellett ahhoz, hogy összeszedjem magam, ne gondolkozzak, csak menjek, minél hamarabb túl legyek rajta. Akkor, ha megláttam azt a bizonyos három…..
Sokan azt mondják, hogy a sírás a depresszió jele is lehet. Ebben lehet igazság, de én akkor is gyakran sírok, amikor nincs semmi bajom
Sőt, legtöbbször örömömben sírok, meghatódásból. Amikor baj van, legalábbis eddig így volt, bekapcsol bennem valami, amitől elkezdek pörögni, keresem a…..
Megint sikerült lemennem a mélyére a napokban. Alapból elegem volt mindenből, nyomasztott, hogy nem tudok elutazni, olyan árak vannak, hogy esélytelen, hogy kifizessem, vagyis óriás felelőtlenség lenne. Meg persze a többi minden, ami rám rakodott az utóbbi időben. Hozzászoktam, hogy azért mindig…..
Mindig, amikor orvoshoz kell mennem, és nem lesz baj, akkor úgy érzem kaptam még egy kis haladékot.
Amilyen könnyedén veszi az ember fiatalon ezeket a vizsgálatokat, annyira félelmetes, ahogy halad előre az idő. Úgy beszélek, mintha hetven lennék... Nem csak a betegségemre gondolok konkrétan,…..
Sokat gondolkozom azon mostanában, hogy mitől félek a legjobban.
Persze, mint mindenki, a betegségtől, a kiszolgáltatottságtól, de az alap, ezen kívül.
Azt hiszem a legjobban attól, hogy elhagy a szerencsém.
A munkában, hogy mindig azt csinálhassam, amit szeretek, és ha nem dolgozom egy ideig,…..
Nem tudom, miért kell eljutnunk minden alkalommal Bencével addig a pontig, amikor mindketten üvöltünk, tárgyak repülnek, és minden energiánkat felemészti a düh és a tehetetlenség.
Mikor már csak az elkeseredett zokogás marad, és nem megy tovább előre.
Mindig elmondom, és ennyi idő alatt már…..
Mostanában egyre többször van olyan érzésem, mintha egy vadidegennel élnék együtt.
Korábban azzal vigasztaltam magam, mikor Bencével kicsit távolabb kerültünk egymástól, hogy ő a bástya, oda mindig hazamehetek, ott megvédenek, meghallgatnak, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.
Mostanra kezdek…..
Bence anyukája már lassan egy hete fekszik kórházban, és nem megnyugtató a helyzet. Minden nap van valami, már ha kiderül, ami még sötétebbé festi az egész helyzetet.
Nem egy dologra kell koncentrálni, hanem minimum háromra, egyikből következik a másik, tolja előre, mint egy úthenger.
Bence…..
javier mendez
2022.04.18 11:45:07
@Nyuladék: köszönöm!
Igen, nemrég törént, még elég friss a dolog.
De most már igyekszem jó dolgokat is írni, mert azok is vannak.
Tartozom egy hosszú utazásos sztorival, csak annyira tömény, hogy nem volt még olyan hangulatom, mikor leülök, és megírom.
Sok idő is eltelt azóta, sokat is utaztam azóta, de ez a hosszú asszem megére egy fejezetet, vagy többet.
Most már más szemmel írom, mint mikor történt, leülepedett azóta.
Lassan nekikezdek.
Köszönöm, hogy olvasol!
Igen, nemrég törént, még elég friss a dolog.
De most már igyekszem jó dolgokat is írni, mert azok is vannak.
Tartozom egy hosszú utazásos sztorival, csak annyira tömény, hogy nem volt még olyan hangulatom, mikor leülök, és megírom.
Sok idő is eltelt azóta, sokat is utaztam azóta, de ez a hosszú asszem megére egy fejezetet, vagy többet.
Most már más szemmel írom, mint mikor történt, leülepedett azóta.
Lassan nekikezdek.
Köszönöm, hogy olvasol!
Sokat gondolkozom azon, hogy milyen lennék külföldön. Régóta bennem van a vágy, hogy elmegyek, az elején kalandvágyból, most pedig azért, mert úgy érzem megfulladok, és a fiatal, aktív éveim eltűnnek a süllyesztőben.
Mint amikor engedem le a vizet a kádban, és az utolsó csepp is elillan,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz