Adatok
Ildus73
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Te már tudod a nagy titkot, boldogan, de egyelőre szótlanul mosolyogsz minden nap, és próbálod magad reggelente belepréselni a régi ruháidba. Az íróasztalod leplében gombolod ki a nadrágod, szoknyád – vagy simogatod néha a pocakodat – és a munkahelyi mosdóban…..
Ildus73
2011.02.22 21:11:13
Én egy kicsit kiegészíteném az írást saját eddigi tapasztalataimmal "gyerekprojekt" ügyben. Én még a gyermek tervezésével kezdeném a folyamatot. Mi a férjemmel nehezen duráltuk neki magunkat, de végül majd két éve belevágtunk. Én nem akartam "tervezni", úgy gondoltam hagyom megtörténni a dolgokat, a természetre bízom és örülök neki. Tavaly nyáron terhes is maradtam, ami némi felfordulást is okozott annak rendje és módja szerint. A főnököm látszólag örült, de rövid időn belül megszűnt a cég képviselete, ahol dolgoztam, ez nagyon váratlanul ért. Majd jött a következő sokk: a baba nem maradt meg. Hát, aki ezt átvészelte, annak gondolom nem kell elmesélnem ez milyen lelki megterhelés leendő anyukának és apukának is. Kihevertük. Kivártuk a három hónapot, és a férjem vigasztaló támogatásával elballagtunk szépen a Családtervező Központba. Egy személyes beszélgetés, és máris kiderült mennyi mindenre nem készültem én fel, nem elég "csak úgy belevágni". Természetesen, ha jön, és örülsz, annál jobb nincs, de jobb, ha felkészülsz rá, pláne 35-ön túl, már én is átléptem ezt a határt. Mindenesetre elmondhatom magamról, hogy megnyugtatott a beszélgetés, illetve segített rendet rakni a fejemben és a lelkemben. Új munkahelyet kerestem. Visszatértem régi pályámhoz: óvodapedagógus lettem. Elkezdtem szépen minden nap hőmérőzni, szorgalmasan eszem a vitamint, fogalmam sem volt például arról, hogy voltam-e rubeolás, vagy kaptam-e oltást ellene. Néhány laborvizsgálat, rutinkérdés, személyes tanácsadás és máris rózsaszínben látom a világot. A munkahelyemen egy dolog biztos: nem gyermekellenes. :) A hő-eredményeim tökéletesen követik testem reakcióját a pszichés megterhelésre, a stresszre, betegségre, így pontosan tudom, követve a görbét, hogyan kell javítanom ezeken, hogy ideális legyen a fogamzási időszak. Egészségesen étkezem, igyekszem pihenni, többet mozogni, és élvezni ezt az időszakot. Körülbelül két hónap után óvatosan felvezettem a gyermektémát a közvetlen kolléganőmnek. Azt már tudtam, hogy ő is próbálkozik, mivel egyforma felelősségünk van a csoportunkért úgy gondoltam jó, ha ő tudja meg tőlem először, hogy én is ezt tervezem. Kértem, hogy a vezetőnknek még ne említse, én szeretném. Pár napon belül meg is tettem. Leültünk, és kellemes körülmények között finoman rákérdezett hogyan tervezem a jövőmet gyermekszülés szempontjából. Elmeséltem, ami történt, és, hogy most újra próbálkozunk a férjemmel. Nos, mindenkinek ilyen vezetőt kívánok. :) Miután őszintén megosztottam vele minden számára szükséges információt, abban is megegyeztünk, hogy amint sikerül, ő lesz az első, akinek szólok, még a három hónapon belül, hiszen ez idő alatt is lehet, hogy megtörténhet, hogy helyettesítenie kell engem valakivel valamilyen oknál fogva. Illetve a szakemberekkel azt is megbeszéltem előre, mennyire lehet veszélyes gyerekek között tölteni a terhesség első időszakát, hiszen nagy a fertőzésveszély. Megnyugtattak, hogy valószínűleg addigra az összes létező bacit összeszedem majd, így meglesz a megfelelő védettségem, ha nem adódik más probléma, addig maradok, amíg bírom. :) Teljes nyugalom és béke költözött belém. Nyoma nincs annak a feszült, ingerült várakozásnak, ami miatt előbb néha rosszul éreztem magam: mikor zuhan a nyakam közé a pozitív teszt? Most már tudom, hogy hamarosan, mert testileg, lelkileg felkészültem rá, és a baba pontosan tudja mikor jött el az ő ideje. :) Már nagyon várom.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz