Adatok
lucasss
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A terciátus egyik tapasztalatát szeretném megosztani Veletek. A jezsuita képzés utolsó fázisa, a szív iskolája, különösen is a "megtalálni Istent mindenben" Ignáci jelmondat jegyében zajlik, amiben főleg a 30 napos lelkigyakorlat és a szegények közti probáció segít bennünket. Decemberben a Teréz…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Néha többet képzelünk magunkról, néha kevesebbet.
Először is szembesítenek a megtestesülés misztériumával. Az Ige testté lőn, kicsit vadabb fordításban úgy is mondhatjuk, hogy az Ige hús lett. Nem belebújt a tesbe, mint ahogy kabátot veszünk három réteg pulóverre, hanem test lett. Annak mindenféle testnedvével együtt. Mária a pelenkáit cserélte, Veronika kendőjével vért és verejtéket törölt le az arcáról, Ő maga pedig nyálával kente meg a vak szemét. Szeretjük lenézni a testet. De nem érdemes.
Amikor megszűnnek a szavak, megtanuljuk, mennyi szeretetet lehet közvetíteni a testtel: mosolyt, simogatást, szerető érintések egész tárházát, és a testi gondozás szerető cselekedeteit. (Talán kevesebb gondunk lenne a szexualitással, ha megtanulnánk ezeket a szerető érintéseket adni és elfogadni...)
Előtűnik a test kiszolgáltatottsága ugyanúgy, mint az ember értéke, szépsége.
Néha a jócselekedeteinkben, szellemi kapacitásunkban látjuk a saját értékünket. Mikor mindez elvész, kiderül, hogy az ember ezek nélkül is személy: teljes, ép, szabad, egyedi, összetéveszthetetlen, csodálatosan megalkotott, boldogságra képes, vagyis Isten gyönyörű képmása. Néha fellebben egy-egy pillanatra a fátyol, és nem "ezeket a szerencsétleneket" látjuk, hanem az ember misztériumát.
Krisztus pedig halmozottan sérültté lesz értünk minden szentmisében az Oltáriszentségben. Nem tud mozogni, beszélni, nem mosolyog vissza...
Köszönöm, hogy le merted írni, hogyan kerültek közel a szívedhez!