ggergo 2020.08.24 18:50:45

Akkor pontosítsunk:
1. 1922 és nem 1927.
2. A "Doolittle nevű amerikai mérnökhallgató" tényszerűleg igaz, de kicsit olyan, mintha a relativitáselmélet megalkotójáról azt írnánk, hogy "egy Einstein nevű svájci szabadalmi ügyvivő". Itt James "Jimmy" Doolittle-ről van szó, aki korának egyik leghíresebb pilótája volt: pl. ő hajtotta végre az első, teljesen a műszerekre hagyatkozó (vak) repülést, ill. ő vezette a Tokió elleni első sikeres bombázást, a "Doolittle raid"-et, utóbbinak a Pearl Harbor című film is emléket állított. De igazából szerintem azért tudott kiemelkedni mezőnyből, mert ő volt az első, aki a légjárók akkori nagyon huszáros hozzáállását kombinálni tudta egy tudományosabb, méréseken és adatokon nyugvó mérnöki megközelítéssel. A gyorsulásmérőről írt munkája egyébként itt elérhető: dspace.mit.edu/bitstream/handle/1721.1/44890/37379270-MIT.pdf?sequence=2
3. A fenti dolgozat legelső mondata a következő: "The accelerometer is an instrument designed to measure accelerations, that is, changes in velocity". Szóval - ahogy Jagger kolléga helyesen rámutatott - a gyorsulás az nem sebesség, hanem a sebesség változásának az üteme. Na jó, ha nagyon jóindulatú vagyok, akkor a sebesség sebessége, de ez akkor is megtévesztő így. Már csak azért is, mert a légijárművekkel elérhető gyorsulás teljesen független a gép jellemző sebességétől. Általában a 0-350 km/h között működtetett motoros műrepülőgépeken nagyobb gyorsulásokkal dolgoznak, mint mondjuk egy 2 Mach végsebességű Gripenen. Több olyan emberrel beszéltem, akinek akár vadászpilótaként, akár a sportrepülőként módjában állt kipróbálni a másik szakágat is, és egyöntetű volt a vélemény: a vadászgépeken valamivel "szelídebbek" a terhelések (sőt, negatív g nem is nagyon van), a problémák inkább a terhelések hosszabb időtartamából adódnak.
4. Érdemes hozzátenni, hogy a cikkben minden további megállapítás a függőleges (fej-fenék) irányú gyorsulásra igaz (már ha igaz), mert pl. az űrhajósok mell-hát, az autóversenyzők meg oldalirányú gyorsulásokat kell, hogy elviseljenek, egészen más limitekkel és következményekkel.
5. A gyorsulásból adódó problémák nem az érhálózat terheléséből adódnak, hanem magának a vérnek a megnövekedett súlyából. Ennek lesz az a következménye, hogy a vér a fejből az alsóbb testtájakba szeretne - a normálisnál jóval nagyobb mértékben - áramolni. Vagy ha úgy tetszik, a szívnek sokkal nagyobb nyomáskülönbséget kell létesítenie ahhoz, hogy a vért felpumpálja 40-50 cm-rel magasabban levő agyba.
6. Ezeknek a tizedesre megadott limiteknek semmi értelme: ugyanannál a manővernél ugyanannak az embernek +-1g lehet a toleranciájának a változása függően attól, hogy fáradt-kipihent, izgatott vagy nyugodt, evett-e rendesen, stb. Két ember között meg sokkal nagyobbak tudnak lenni a különbségek, pl. meglepő módon akinek enyhén magasabb a vérnyomása (120-130 hgmm nyugalmi), az valamivel több "g"-t bír, mint a 100-110 Hgmm tartományban élők. Meg az is nyilván többet bír, aki tudja, hogy mit kell csinálni a blackout elkerülése érdekében. De a legfontosabb faktor, ami befolyásolja a g-toleranciát, az a gyorsulás időbeni lefutása. Nagyon nem mindegy, hogy egy pozitív 6-7g-s terhelést sima talponrepülés után kap az ember, vagy mondjuk egy hátonbukfenc (negatív 4-5g terhelésű figura) után. 1998-ban a Magyar Légierő elvesztett egy kiváló és nagy tapasztalatú vadászpilótát, mert az, egy bemutató repülésen - valószínűleg akaratlanul - előidézett egy -3g-vel járó manővert (hátonkinyomást), és az azt követő, egybként teljesen szokványosan nagy pozitív terhelésű szűkített forduló közben elvesztette a cselekvőképességét. És itt egy olyan emberről beszélünk, aki +9g-ig volt hitelesítve (ennyi volt a MiG-29 max. terhelési többese), és csak a terhelés dinamikája volt olyan, ami szokatlan lehetett - ez elég is volt a katasztrófához. Szóval általánosan csak nagyon tág tól-ig határokat lehet mondani.
7. Én elég sok műrepülőt ismerek, én magam is többszáz műrepülést hajtottam végre, de nem találkoztam olyannal, akinek a negatív terhelésektől megfájdult volna a feje. Nem mondom, hogy kellemes élmény, meg szezon elején - főleg, ha "durvul" az ember - pici piros pöttyökkel lesz tele az arc a bevérzések miatt, de akinek a feje is belesajdul ebbe, ott más gond is lehet.

ggergo 2020.08.27 21:00:55

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Szigorúan véve nem nagyobb egy műrepülőgép szárnyfelülete, mint egy vadászgépé (pl. Edge 540-é 9.1, a MiG-21-é meg 23 négyzetméter), de ettől eltekintve a fizikai okát helyesen látod: minél kisebb a felületi terhelése - azaz az egységnyi szárnyfelületre jutó tömeg - annál kisebb sebességen tudja produkálni az adott terhelési többest. Pl. annál a legkisebb sebességnél, amelynél a repülőgép még éppen levegőben marad (sogenannte átesési sebességnél) max 1g-t tud adni a szárny. Vagyis az a repcsi tud leglassabban repülni, amelyiknek a legkisebb a felületi terhelése. De ugyanez igaz a más terhelési többesekre is. Mondjuk 9g előidézéséhez szükséges sebesség az szintén a felületi terheléssel lesz arányos. És ha megnézed a felületi terhelésről szóló Wiki szócikk táblázatát (en.wikipedia.org/wiki/Wing_loading), akkor az sebességben is egy "erősorrendet" mutat. Egyetlen komoly kivételről tudok, ami az aerodinamika ellentmondásaként is jegyzett dongó, ami sokkal lasabban csapkod a szárnyaival, mint ami a saját felületi terheléséhez dukálna, tehát nem volna "szabad" a levegőben maradnia. A paradoxon feloldását egyébként én sem értem teljesen, valami olyasmi a lényeg, hogy olyan összetett mozgást végez a hártyás szárnyaival, hogy arra már a merevszárnyú repülés törvényszerűségei nem lesznek teljesen igazak.

ggergo 2014.05.02 09:25:26

Kicsit kiszínezte az öreg a sztorit, de azért az a bizonyos SOB teljesen jogos volt:
www.youtube.com/watch?v=uw1Wq-0TPCY

ggergo 2014.02.12 11:48:06

Szerintem korrekt. Lásd még itt: www.hadisir.hu/segedanyagok
"elesett az, akit harc közben ért a halál". Márpedig azoknak srácoknak a nagy része (kettő kivételével), akiről Fallen Astronaut megemlékszik, szolgálatteljesítés közben hunyt el. Kvázi hősi halt, vagy ha úgy tetszik: elesett.

ggergo 2013.03.01 15:55:37

Szerintem jó fordítás a főnév-ige páros. Ugyanis a Verb-kódok megadták a cselekményt, amit várunk az AGC-től (pl. 05 az azt jelentette, hogy "mutasd meg oktálisan", a 16 meg azt, hogy "folyamatosan jelezd ki decimálisan"), a Noun kódok, meg - ha kellett - megadták a cselekmény tárgyát (pl. 09 jelentette a hibakódokat, 20 az inerciális platform szögeit, 65 a CPU-időt, stb.). Tehát a "Verb 16 Noun 65 Enter" megparancsolta a számítógépnek, hogy folyamatosan (kb. 2 mp-es frissítéssel) jelezze ki a CPU-időt. Akkoriban még egész más terminlógiát használtak, mint manapság, a ROM-ot is például "fixed"-nek vagy "core rope"-nak hívták (utóbbira a ROM kinézete volt az ok).

ggergo 2013.02.02 20:17:59

@Measurer: "...derült ki, hogy Katisz apját még a sztálini időkben kivégezték, míg Volinov zsidó származású"
Még jó hogy az nem derült ki valamelyikük anyjáról hogy egy malomtulajdonos kulák szeretője volt, mint a Tanúban :) Volinovot legalább "rehabilitálták" később két repüléssel, bár azt hiszem jó eséllyel pályázhatna a "ki volt legtöbbször tartalék" címre.

ggergo 2012.12.31 16:47:08

Én a magam részéről szeretném megköszönni az eddigi kitartó fordítást, és sikeres új évet kívánni. 2013-ban kerüljetek egy (nem is olyan) kis lépéssel közelebb a Holdhoz!

ggergo 2012.12.27 19:22:06

@Don Quixote de la Ferko: az oktatás (szimulátoron és azon kívül) úgy ment, hogy az adott rendszer szakértője/mérnöke volt az oktató, adott esetben tehát az űrhajó bizonyos részéről többet tudott, mint maguk az űrhajósok. És a szimulátor kezelőpultja előtt egy halom ilyen mérnök foglalt helyet. A szimulátoros kiképzés egyik lényege éppen az volt, hogy olyan problémákkal szembesítse az űrhajósokat/irányítókat, amelyeket meg lehet oldani, ha valaki végiggondolja az érintett rendszer belső működését.
Az meg erős túlzás, hogy totál ismeretlen terepen mozogtak volna: a elolvasod a korábbi bejegyzéseket, láthatod, hogy milyen jól kimért lépésekkel cserkészték be a holdraszállást, mint végső célt: igyekeztek minden egyes küldetésnél minimálisra csökkenteni az ismeretlen vagy kevésbbé ismert faktorok számát. És hát egy mérnöknek nem kell ahhoz személyesen felülnie egy rakéta hegyibe, hogy egész pontos képe legyen arról, hogy mi fog történni az űrhajóval addig még nem tapasztalt helyzetben. Ehhez jórészt elegendőek a korábbi küldetések során előálló adatsorok és némi modellezési készség.

ggergo 2012.12.12 23:44:22

Kis szőrszálhasogatás megint, de miért is ne legyen pontos a fordítás, ha már úgy is nekiálltatok :) Szóval az "egyes mód Charlie" az úgy hangzik mintha egy Karcsi nevű titokzatos űrhajósnak vagy irányítónak szólna az üzenet. Pedig a "Mode One Charlie" azt jelenti, hogy az 1C megszakítási mód van érvényben, ahol a C-t az ICAO/NATO rádiós abc-nek megfelelően Charlie-nak hívják. Ha belehallgatok egy Apollo-Saturn fellövés rádióforgalmazásába, akkor lehet hallani, hogy korábban a "Mode One Bravo"-t is jelenti a CapCom a személyzetnek, ahol a bravo nyilván nem az elismerést jelenti, hanem a B betűt :) Azt meg hogy éppen melyik mód van érvényben, azért volt fontos tudatosítani a zsokékban mert megszakítás esetén az általuk követendő eljárás ettől függött. Bővebben itt: en.wikipedia.org/wiki/Apollo_abort_modes
Összefoglalva: én egyszerűen "egyes-charlie módnak" fordítanám az érintett szövegrészt. Ha nagyon költőien akartok fordítani, akkor lehet "egyes-Cecil módnak" is írni, de ez így már nagyon hajaz Dévényi Tibi bácsi egykor volt betelefonálós Torpedó-játékára :)

ggergo 2012.12.05 18:26:39

@vaki78: Nem, tényleg nem volt az a patetikus figura :)
www.youtube.com/watch?v=YEEIJYrXn9s
"That's may have been a small one for Neil but a long one for me!"

ggergo 2012.11.30 12:27:10

Hahó!

Szerintem ti következetesen rosszul fordítjátok ezt a legalacsonyabb/legmagasabb pont dolgot (vagy Collins rontotta el a könyvében, amit kevésbbé hiszek). Tehát akkor:
apogee/apoapsis az földtávolpontot/legmagasabb pontot, a perigee/periapsis földközelpont/legalacsonyabb pontot jelent. Már a korábbi részeknél gyanakodtam, amikor azt írtátok, hogy olyan küldtetést terveztek eredetileg az Apollo 9-nek (8-nak), aminek a legalacsonyabb pontja 6000km lett volna. Ahhoz ugyanis, hogy teszteljék a Holdról történő nagysebességű visszatérést meg a nagy távolságú navigációt, bőven elég, ha a földtávolpont 6000 km. A pálya "kigömbölyítése" 6000 km-es körpályává felesleges plusz kockázatokat jelentett volna. De hát persze ki tudja, ez a küldetés nem valósult meg. A megvalósult Apollo 8 esetében viszont teljesen egyértelműen olyan pályán akarták elérni a Holdat, aminek a földtávolpontja (apogee-je) volt 370 ezer km, és a földközelpontja (perigee) kb. 180, hiszen ilyen magasságban végezték azt az égetést, ami ehhez a pályához kellett.

ggergo 2012.11.23 01:44:14

Csatlakoznék Laca74 olvtárshoz, Collins valóban korrekten adta meg a Block II-es AGC memóriájának a méretét. A RAM vagy akkori terminológiával "Erasable" az 8 blokkból állt amelyek mindegyike 256 szót tartalmazott. A ROM ("Fixed") 36 db 1024 szavas blokkból állt. Ez valóban összesen 38K megcímzendő szó. Mindezt elég furmányosan kellett elérni, mert a címzéshez mindössze 12 bit állt a rendelkezésre. Bővebben itt: www.ibiblio.org/apollo/hrst/archive/1689.pdf Egyébként az űrhajósoknak ezekre a dolgokról nem is kellett volna tudniuk, a számológépszerű júzerinterfész (becenevén DSKY) zord külseje ellenére eléggé felhasználóbarát volt, legalábbis normál körülmények között azért nem kellett közvetlenül memóriacímekkel operálni. Ja, és még egy dolog: minden űrhajósnak volt legalább BSc-je (alapkövetelmény), Aldrinnak ráadásul PhD-je volt, amit az MIT-n szerzett.

ggergo 2012.11.03 22:40:04

Nem kötekedés, csak kis pontosítás a műrepülő figurák elnevezésével kapcsolatban:
- a loop-ot bukfencnek
- a roll-t az pedig orsónak hívja a magyar repülőszakma. Ha a spint fordítottátok dugóhuzónak, az úgy rendben van :)
Egyébként csak így tovább, szép munkát végeztek (vagy végzel - nem tudom hányan csináljátok) ezzel a fordítással. Csak akkor kommentelek, ha hibát látok, de azért mindig lelkesen elolvasom az aznap reggeli űrhajós sztorit, úgyhogy hajrá :)

ggergo 2012.11.05 12:59:00

Megmondom őszintén, a whifferdill-el akkor találkoztam először, amikor próbáltam visszafejteni, hogy mit hívtok ti "csavart nyolcasnak". A leírások alapján ez a harcfordulónak (vitézeknél) vagy bukófordulónak (sportrepülőknél) nevezett figura. Viszont máshol meg bármilyen látványos pörgő-forgó manőverre alkalmazzák. De ahogy angolban sem, úgy magyarul sincs utóbbiakra következetes elnevezés. Én B. Péter nagytudású légi huligántól egyszer a "kutya fa.án vitézkötés" kifejezést halottam, de ezzel nem vagytok kisegítve :) De hívjuk még showelemnek, hengerbucskázásnak stb. Az egyébként nem egészen világos, hogy Collins mire alkalmazza ezt a kifejezést. Mert ha nem teljesen egyezik két űrjármű pályája, akkor tényleg egy pályasíkban végzett ciklois-mozgás, meg a síkra merőleges harmonikus lengés szuperpozíciójából előálló spirális(szerű) kóválygás lesz az eredmény. Ha erre használta Collins a whifferdillt, akkor itt fordítói szabadság van, erre nincs (legalábbis nem tudok) létező magyar kifejezést, lévén nem vagyunk űrhajós nemzet :) Ha viszont arra az egyébként valóban energiaigényes égetés-sorozatra gondolt, ami összeigazítja a két űrjármű pályasíkját, azt nyugodtan hívhatjátok harcfordulónak.

ggergo 2012.08.22 21:38:19

@kroll: lehet, hogy az a 40 g túlzás, de nem nagyon. A Szojuz-35 leszállásakor ugyanis nem működtek azok a kis rakéták, amik normálisan 1-2 méter magasan kapcsolnak be a leszállást enyhítendő. A Szojuz az ejtőernyőn lógva 7-8 m/s sebességgel süllyed lefele, ha erről a sebességről 7 cm-es úthosszon lassítod le nullára, éppen 40g hat a kabinra. Ez a 7 cm lehet az, amennyit a becsapódáskor a kabin rugalmas alakváltozása enged. Az űrhajósok székébe persze még további csillapítás van beépítve, ami enyhíti valamelyest ezt a hatalmas ütést, de azt el tudom képzelni, hogy a kabin gyorsulásmérői ilyen rettenetes értéket mutattak.

ggergo 2012.04.22 14:47:18

Ismét van egy pár pontatlanság a cikkben. A legnagyobb tévedés azt állítani, hogy az említett három űrhajótípus mind ballisztikus pályán tért volna vissza: ez ugyanis egyedül a Mercury-re volt igaz. A Geminit és az Apollót a visszatérés közben remekül lehetett irányítani a kabin hossztengely körüli elforgatásával. Ugyanis bármennyire is nem hasonlít repülőgépszárnyra egyik űrhajó sem, sok km/s sebesség mellett még a nyeletlen fejszén is jelentős felhajtóerő ébred. Ez annyira számottevő volt, hogy a holdról visszajövő küldetések során az ú.n. "skip reentry"-t használták, amikoris a sűrübb légkörbe belépve először visszalassultak orbitális sebesség alá, majd az Apolló 0.2-es "siklószámát" kihasználva visszaemelkedtek a légkör fölé (ezzel pihentetve egy kissé a hőpajzsot), majd amikor visszasüllyedt a kabin a sűrübb levegőbe, a fent említett "kormányzással" szépen jelre lehetett vele szállni (pár km-es pontossággal). Amúgy ezzel a módszerrel jobbra-balra néhány tíz, előre-hátra sokszáz kilométeres kormányzási lehetőség volt az űrhajós ill. számítógép kezében.
Egyébirént szerintem jelentősen túldramatizáljátok ennek az Apollo 8-as melléfogásnak a súlyát: egyrészt Lovell nem nullázta le az űrhajót, de még a számítógépet sem, csak az irányrendszert ütötte ki, egy mellényúlással (egy bizonyos ponton "00" helyett "01"-et ütött be a számítógépbe). De attól még, hogy a számítógép nem tudta, hogy merre áll az űrhajó orra, azt pl. pontosan tudta, hogy hol vannak és merre tartanak. De amúgy is, az egész sztori 40 órával a leszállás előtt történt, úgyhogy ha nem is lett volna készen egy jól kidolgozott eljárás a navigációs platform újrabeállítására, akkor is lett volna majd' két napjuk arra, hogy kimókoljanak valamit. De természetesen volt ilyen, és a szimulátorban biztos elpróbálták jópárszor a repülés előtt az - amúgy a rutinszerűen ismételt nav. platform finomhangolására eléggé hajazó - eljárást. Ha megnézitek a rádióforgalmazás átiratát, egyébként az egész kalamajka nem járt többel néhány rövid üzenetváltással Collins és Lovell között, és a cirka 250 oldalas "Apollo 8 Mission Report" is csak három mondatot szentelt az egésznek.
Hozzáteszem, az egész bonyodalomnak semmi köze sincs a belépési folyosó tartásához, az ugyanis az nem az űrhajó helyzetén, hanem helyén és sebességén múlott, amit egyrészt az AGC nem felejtett el, másrészt meg ennek az információnak a tudása és követése főleg a földiek felelőssége volt (követő radarok segítségével).

ggergo 2012.04.18 23:35:41

1. navigációs komputer, ami a keresztségben az AGC nevet kapta (és mind a parancsnoki modulban, mind az LM-en ugyanaz a hardver ketyegett, csak a szoftverben tért el némileg), sok mindent csinált : orientáció, pozíció meghatározása, égetések vezérlése, helyzetstabilizálás biztosítása, légkörbe visszatérés (CM) ill. a Holdra történő leszállás (LM) végrehajtása. De repülési tervet, na azt egy darabot sem tárolt.
2. Nem 64KByte volt a memóriája, hanem csak kb 4, egészen pontosan 2048 darab 15 bites szó, legalábbis a kvázi-RAM ("erasable"). A ROM (amit "fixed"-nek hívtak akkoriban) az lényegesen nagyobb volt, 50 kiloszó, vagyis cirka 100 kbyte volt.
3. _tudott_ multitaskingot, nem is akármilyet, szoftveresen legalábbis képes volt 7 (szerintem, de a wiki szerint nyolc) job ütemezésére, priorizálására. Enélkül nehezen tudott volna egyszerre navigálni és vezetni is.
4. Az irányrendszer belövése a csillagok alapján teljesen rutinszerű művelet volt (52-es program), és időről-időre meg kellett csinálni, mert a navigációs platform pörgettyűi szép lassan elmásztak.De ez azért normál esetben nem az ablakon kitekintve történt, hanem a nagy pontosságú optikai alrendszer segítségével, ami közvetlen összeköttetésben állt az AGC-vel (amolyan USB-portos teleszkóp-szextáns kombó). Az említett sztorinál annyi volt az extra, hogy nem csak finomhangolták a platformot, de előtte újra beállították (51-es program), de ez ugyanúgy a teleszkóp segítségével történt. Volt persze tartalék eljárás és program az AGC-ben arra az esetre is, ha valamiért nem működne az optikai alrendszer, és akkor tényleg az egyik ablakba rögzített célkereszt segítségével lehetett beirányozni a masina nóziját egy ismert irányba, és megmondani a komputernek, hogy erre van az előre. De nem tudok róla, hogy ezt valaha is élesben használták volna (talán a 13-ason).