Regisztráció Blogot indítok
Adatok
GOD!

0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az úgy volt, hogy a házasember ösztönöm megsúgta: ha szombaton két gyerekkel felvértezve elmegyünk gigantikus játszószőnyegért a kék-sárga áruházba, akkor aznap már nem jutunk ki a Hungaroringre. Ez a fajta ösztön előbb-utóbb mindenkiben kialakul és százból százszor bejön,…..
GOD! 2013.09.18 22:34:51
Egy kicsit más oldalról láttam a történteket, mint mások: volt szerencsém bemutatni nekem is egy a maga nemében különleges Renault-t.
Szombaton áztunk-fáztunk, talán ha összesen 800 emberke volt ránk kíváncsi. Igazi Renault-ritkaságnak kint volt egy frissen restaurált verseny Alpine 310-es, aminek nem volt zárható biztonsági okokból az ajtaja. Természetesen futóversennyé fajult a dolog a rendezők által biztosított sátor és a kocsi között, hogy ne tegyenek kárt az autóban. Volt aki úgy érezte, hogy neki külön előjoga, hogy valamilyen "relikviát" beszerezzen a kiállított autókról - no comment.
Bőrig ázva, átfázva, törzsvendégként járultunk a forró italokat árusító kis bodegához, akiknek igazán bejött a rossz idő; s bizony nosztalgiával gondoltam a régi szép időkre, amikor a nejemet napszúrással kellett hazavinnem délben a kiállítói placcról.
Aztán csoda történt: megütötte a fülemet az összetéveszthetetlen hang, és megjelent a Philipses Maxival a Mester. Jeannot arcán az elmaradhatatlan mosoly ült, ahogy minden egyes autót megnézett, persze közben fáradhatatlanul dedikált, tűrte a rajongók nyaggatását, míg egy kedves hölgy a dedikáláshoz A3-as Ragnotti-s posztereket osztogatott. Ilyen egy igazi sztár, allűrök nélkül - egy igazi példakép.

Aztán a pénteki utolsó simításos rohamszereléshez hasonló estébe torkollott a szombati nap is, amikor is (újra)takarítottuk a technikákat, éjszakába nyúlóan vitáztunk arról, hogy mi az, amivel fel lehetne dobni a kiállítói placcot, és vasárnap hajnalban kelve indultunk neki a második napnak - erősen remélve, hogy az égiek kegyesek lesznek hozzánk.
Kissé idegesen, kissé nyúzottan, de kitaláltuk az aznapi formációt, felállítottuk a gépeket, és vártuk a csodát a néhol még borongós reggelen.
A nap nagyon jól alakult: sokkal fegyelmezettebb látogatókat hozott a jó idő, méghozzá nagy számban: számításaim szerint legalább 5000 ember volt kíváncsi dédelgetett kedvenceinkre, és végre mi is büszkén fürödhettünk autóink dicsfényében. Volt minden, amit érdemes látni: a gyönyörű 2011-es Megane III Coupé-ól az 1966-os háromsebességes, szinkronizálatlan első fokozatú R4-ig. Klubunk meghívására öt külföldi kiállító is érkezett: a már említett '66-os R4 három társával, és a Horvátország legszebben restaurált oldtimere címet tavaly elnyert 1970-es R16-os.
Óramű pontossággal érkezett ezen a napon is a Mester, odavetve magát a rajongók hadának. Dedikált autót, pólót, gyereket, naptárt; fényképekhez pózolt a rajongóival, szóval csak szuperlatívuszokban tudok róla szólni.
Sajnos már kevesen várták meg a Gyűjtők Felvonulását, pedig érdemes volt megnézni, ahogy ez a sok fanatikus három körön keresztül a maga módján mutatta meg a ringen saját- és a gépe képességeit - persze csak a biztonság szem előtt tartásával. Igazán látványos versengést lehetett látni az R5 GT Turbo és az R5 Alpine Turbó között, meg lehetett hökkenni a négyesek versengésén, amik meglepő tempót diktáltak a mögöttük érkező kavalkádnak. Meg lehetett nézni, hogy mit tud a 3.5 literes VelSatis a kis kétliteres Clio Williams ellen felmutatni, el lehetett merülni a "tizenesek" (R12 vs R15 vs R16 vs R16 Automatic) csatájában, és biztonsági autózást lehetett látni az 1.4 TCe Megane-tól az autót nem ismerő kezekben, míg az első sorozatos Megane Cabrio megmutatta, hogy nem vicc az a 148 lóerő. Igazi testvérharcot lehetett látni az egyező motorral szerelt Clio 16v és az R19 16v között. Legnagyobb meglepetésemre a pálya nagy esélyese, a kétliteres turbós R21 Quadra nem használta ki az összkerékhajtás előnyeit, stabil show-autózást mutatott be; lehet, hogy csak a mezőny többi részére való tekintettel.

Végezetül amit látni lehetett: R4 1966-1992-es gyártási évig; R5 Alpine Coupé-tól az R5 GT Turbóig; Alpine A310; R12, R15 (az egyetlen restaurált magyar példány!); R16, R19, R21 Turbo, Cliok a Williamstől a V6-ig; a Megane első és mai sorozata; VelSatis és a "nagyok" közül egy Master Durissotti.

Fárasztó egy hétvége volt, de mindent összevetve megérte. Maximálisan.

Külön köszönetet szeretnék mondani a magam részéről a Renault-nak, hogy immár hetedik éve rendezték meg hazánkban a WSR-t; a Renault Hungáriának, hogy idén is lehetőséget biztosítottak számunkra szemünk fényének bemutatására; a többi kiállítónak, hogy megcsodálhattam a gépeiket; a Renault History and Collection csapatának a kiállított különlegességekért; és végül de nem utolsó sorban Jean Ragnottinak az évek óta folyamatosan tapasztalt kedvességéért, a lelkesítésért, és a motívációért. Merci Jeannot!
A Bravó Kettő Nulla járőr történetének tanulságai Egy szomorú évforduló kapcsán ismét megtörtént esetet veszünk górcső alá: húsz éve, hogy megkezdődött a – hivatalosan – Kuvait felszabadítására indított Sivatagi Vihar nevű hadművelet, melyben döntő jelentőségű szerep jutott az elit alakulatoknak…..
GOD! 2012.12.09 23:40:59
@Monty H.:

A magyar nyelven másodiknak megjelent írását, a "Bevetésre készen"-t. Ez a rész nem fikció, inkább a B20 bevezetője. Részletezi a kiképzésüket, stb. Szerintem elég sok a blog témájába vágó infó van benne. (Mint ahogy a fantáziája szülte regényeiben is található néhány a hétköznapokon is alkalmazható trükköcske.)

Természetesen nekem meg Ryan-szinten vannak pótolnivalóim, ezért törekedni fogok ebbéli hiányosságaim leküzdésére.
GOD! 2012.12.10 11:10:50
@Monty H.:

Ne felejtsük el, hogy az ő könyve a megjelenésekor nagyon aktuális volt (B20) és a SAS cenzúrázta (az ő felajánlása nyomán). A többiek verziójánál az elévülés miatt ez már más mértéket öltött/nem került rá sor.
Nem tudom, hogy ez mennyiben változtatta meg a történetet, mert azt csak a jelenlévők tudhatják, hogy pontosan mi is zajlott le ott - de gondolj csak arra, hogy ma már civilek is megvehetnek majdnem mindent, amit a katonaság (a világon bármelyik) használ.
Szóval pont a történetek megírása között eltelt idő elég volt arra, hogy a sereg hozzáállása is megváltozzon.

Természetesen nem vitázni akarok, hiszen már mondtam, hogy csak az érem egyik oldalát látom.
Hetven évvel ezelőtt, 1942. december 1-én az amerikai 90. bombázó csoport repülői támadásra indultak az ausztráliai Iron Range-ből. Köztük volt a Little Eva nevű B-24-es nehézbombázó is, melynek ez volt az első éles bevetése. A gép tíztagú legénysége néhány órával később már tudta: egyben az utolsó…..