Adatok
Skizzo
0 bejegyzést írt és 18 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Boldog új évet minden olvasónknak!
Kezdjük ezt az évet egy kis visszatekintéssel: a blog fennállása óta 120 ezernél többen jártatok itt, és sajnos (vagy szerencsére) csak közel 50 hozzátartozó keresett meg különböző kérdésekkel. Ezekre a legjobb tudásom és tapasztalatom…..
Skizzo
2011.02.14 18:31:54
Számba vettem a mi kis életünket az elmúlt közel 9 évben, és rájöttem, amivel én szembenéztem a legsűrűbben, az a magány. Itt most nem a betegünk magányára gondolok (azt enyhíteni tudjuk mi magunk) hanem a sajátunkra. Biztos vagyok benne, sokan járnak ilyen cipőben. A kezdetek…..
Véget ért a nyaralás, fantasztikus időt fogtunk ki semmi okunk a panaszra. Amit tervben vettünk azt tettük, vagyis semmit. Egyszerűen csak pihentünk, olvasgattunk, hátunkon fekve élveztük a napsugarakat, pancsoltunk a 28 fokos balcsiban, sétahajókáztunk Tihanyba, igazán szép…..
Tudom sokan követtétek, vártátok, meg kommentben beszélünk is róla. Mégis kiteszem a közvetlen linket, hogy a később jövőknek ne kelljen nagyon keresgélni a mai riport videóját.Tehát Fényeske és Attila IRL:http://rtlklub.hu/video/80891..
Sokan olvassátok a blogot naponta. De van itt egy új olvasó, aki szeretnék ezúton üdvözölni.Az ő személye különös jelentőséggel bír, hisz a történetéről szól a blog. Igen, ez pont azt jelenti. Attila itt van köztünk -Szevasz, Cimbora! ;-) - Fényeskének és Sanyának…..
Skizzo
2011.02.13 00:06:45
Mikor nagyhirtelen sokat voltam egymagam, (a férjem elköltözött, Attila éjszakára járt dolgozni) bizony fölmerült bennem, hogy akár félhetnék is otthon egyedül. Gondolkodni kezdtem egy állaton. Volt már kutyánk, a fiam gyakorlatilag vele nőttek fel 12 évig, de mikor elpusztult…..
Skizzo
2011.02.13 00:05:25
Foglalkoztunk eddig a mindennapok viszontagságaival, mint tisztálkodás, gyógyszer bevételi szokás, vásárlás, de még nem esett szó az egyik legfontosabb dologról, az evésről. Attilának sok kedvenc étele volt a betegsége előtt. Egyébként sem volt válogatós, egy-két kivételtől…..
30 évig éltem boldog házasságban. Attila a betegsége óta minden időmet, energiámat, figyelmemet lekötötte. Bevallom, ez a családom rovására ment. Semmi más nem érdekelt, csak Attila és a munka, a munka és Attila. Dolgozni muszáj volt a megélhetéshez, a fiam pedig egész embert…..
No igen, József Attila óta tudjuk, tanulni miként kellene. De mondd ezt egy skizofrénnek, próbáld rávenni, hogy összeszedje minden bátorságát, és iskola padba üljön. Meg fogsz lepődni mennyire nem lesz egyszerű.
Én folyamatosan duruzsoltam Attilának, hogy fejezze be a negyedik…..
Három éve írtam ezeket a feljegyzéseket, és most visszaolvasva a posztokban annyira durvának és egyszerűnek tűnnek. Egy kemény nő kemény döntései, pedig ez nem így van. Ezért kértem Fabiust, élhessek az interaktivitás előnyeivel, és kiegészíthessem a tegnapiakat mai szemmel…..
Hazaértünk, és Attilát szépen fokozatosan igyekeztünk visszailleszteni a hétköznapi életbe. Ő lassan mozgott, bizonytalan volt, kiszámította minden mozdulatát. Nem értettem, miért? Azt hittem a gyógyszerek hatása a lelassulás, a kórházban töltött hónapok és kezelések sem…..
Ahogy ballagtunk hazafelé, furcsa érzésem volt az örömködés mellett. Mintha valaki követett volna. Figyelő tekintetet éreztem a hátamban, néha megborzongtam tőle, kirázott a hideg. Fogalmam sem volt róla, mi lehet ez. A mit sem sejtő oktalanok boldogságával tartottam hazafelé. Azt…..
Skizzo
2011.02.12 23:00:23
Remélem, nem veszed nagy tolakodásnak, hogy kommenteket írok.. de annyira előtörnek belőlem a régi emlékek...
A furcsaságok apun, amiket én, a gyerek vettem észre. Minden egyes visszaesését én jeleztem anyukám felé, aki hárított: nem-nem, semmi baja, jól van. De én láttam, hogy nem. 1-2 hét és már persze anyum is...
Apu sem szedte a gyógyszert.. ugyanilyesmi volt a viselkedése.
Egy különbséggel, ő nem tompult, tehát tudott logikusan gondolkodni, matekfeladatokat megoldani, bármit kimérni (mérnök volt egyébként és okos ember) :-( Na jó, nem írom le az egész életemet ide :-))
Van egy blogom, leírom majd a címét, hogy ne csak én kukkolhassak az életetekbe, hanem picit Te is az én múltamba. www.memorials.freeblog.hu
Várlak szeretettel :-)
A furcsaságok apun, amiket én, a gyerek vettem észre. Minden egyes visszaesését én jeleztem anyukám felé, aki hárított: nem-nem, semmi baja, jól van. De én láttam, hogy nem. 1-2 hét és már persze anyum is...
Apu sem szedte a gyógyszert.. ugyanilyesmi volt a viselkedése.
Egy különbséggel, ő nem tompult, tehát tudott logikusan gondolkodni, matekfeladatokat megoldani, bármit kimérni (mérnök volt egyébként és okos ember) :-( Na jó, nem írom le az egész életemet ide :-))
Van egy blogom, leírom majd a címét, hogy ne csak én kukkolhassak az életetekbe, hanem picit Te is az én múltamba. www.memorials.freeblog.hu
Várlak szeretettel :-)
Ahogy felfüggesztették Attila leszedálós kezelését, futószalagon végeztek egy sor újabb vizsgálatot. Vér, vizelet, CT, és még sorolhatnám hosszan. Ezekből kiderült, amit eddig is mondtam, Attila az elmúlt 6 hónapban nem szedett semmilyen drogot. Teljesen tiszta volt a szervezete.…..
Ahogy Attilám bekerült az osztályra, én minden áldott nap munka után rohantam fel az intézetbe. Nehéz volt, nagyon nehéz. Megesett, hogy Attilát szeme alatt monoklival, ágyhoz kötve találtam. Azonnal számon kértem az ápolóktól orvosokig mindenkit! De sajnos megmondták,…..
Másnap beleegyezett, és elmentünk az orvoshoz. Teszteket töltetett ki vele, beszéltette, de egyről a kettőre nem jutott. Hetente kétszer jártunk foglalkozásokra, ám a helyzet javulás helyett csak romlott. Már nem csak két személyiség váltakozott Attilában, hanem egyre…..
Íme két blog, amit olyan emberek írnak, akik ezzel a betegséggel küzdenek...Megnézhetitek, mennyire emberi gondolataik vannak nekik is, és hogy nem valami rémisztő, nyálukat csorgató emberek, hanem például olyan szép lányok, mint Harmony. :)Ha kíváncsiak vagytok rá, nekik milyen…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Teljesen végigolvastam az egész blogot.
Tegnap annyira a hatása alá kerültem, hogy rólatok és apukámról álmodtam.
Nagyon örülnék, ha benéznél az én blogomba, igaz, már semmi segítséget nem várhatok, hiszen apukámat elvesztettük: meghalt. De mégis, látnád az ő életét, a miénket. És kíváncsian várnám a véleményedet arról, hogy szerinted apukám is megmenthető lett volna? És vajon hogyan? :-(
Ide linkelem a blogom első fejezetét. Ha el tudod kezdeni olvasni, visszafelé haladva lesz értelme inkább, sorrendileg úgy lesz helyes.
Ezentúl is be fogok majd nézni hozzátok, remélem, majd írsz és... és remélem, csupa jót! :-)
memorials.freeblog.hu/archives/2010/05/30/Elkezdem_hat/