Adatok
TXCowboy
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Meglepetés jelleggel ismét eljutott hozzám egy adag "leesik az állam" típusú régi kép, ezúttal az Electric Railroaders' Association archívumából. A készítők, Joseph és Richard Braun 1967-ben látogattak el a még modern metróvonalak nélküli Budapestre, ahol még a villamosok voltak a legfontosabb…..
Volt az érdi emelkedő réme és papírjaguár, mégis egy nemzedék legszebb élményei kapcsolódnak hozzá. Milyen érzés volt akkoriban Trabantot vezetni?..
TXCowboy
2018.11.10 04:41:03
@morph on deer:
NDK ban is dolgoztam a Mannesman cég alvállalkozójánál, vegyi üzemekekben. A festék gyárban mesélték, hogy a VW 10 évre a termelés 100 százalékát előre lekötötte és ki is fizette azokat a szineket amivel autót el lehetett adni, fehér, piros stb. Az NDKsok nagyon örültek, hogy hirtelen sok nyugatnémet márkát kaptak, de néhány hónappal késöbb 4 szeresére ugrott a világpiaci ár. Mivel a szerződést csak nagyon komoly büntetéssel lehetett felmondani, a Trabantoknak és Wartburgoknak maradt a medve barna, kék, zöld és addig autón nem látott szinek.
NDK ban is dolgoztam a Mannesman cég alvállalkozójánál, vegyi üzemekekben. A festék gyárban mesélték, hogy a VW 10 évre a termelés 100 százalékát előre lekötötte és ki is fizette azokat a szineket amivel autót el lehetett adni, fehér, piros stb. Az NDKsok nagyon örültek, hogy hirtelen sok nyugatnémet márkát kaptak, de néhány hónappal késöbb 4 szeresére ugrott a világpiaci ár. Mivel a szerződést csak nagyon komoly büntetéssel lehetett felmondani, a Trabantoknak és Wartburgoknak maradt a medve barna, kék, zöld és addig autón nem látott szinek.
Figyelem! Közérdekű Közlemény!
A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com
A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Egyszer a barátommal busszal mentünk és ahogy szokás volt, ha nem volt ülőhely megálltunk az ajtónál. A kalauznéni kiszurt minket a busz közepéről és elkiáltotta magát -Figyelem ott az ajtónál, Tessék beljebb fáradni, középen még van hely. Ahogy elfáradtunk a kalauznéni mellet félhangosan /a vezető valoszinüleg nem hallotta mert be volt csukva a kabin ajtaja/ odaszoltam a barátomnak.- Te Jani, ha hiszed ha nem, tegnap este szórol-szóra ezt mondta a barátnőm. Néhányan megnéztek, majd amikor a következő megállóban is valakik megálltak az ajtónál, a kalauznéni ismét elkiáltotta magát. Figyelem az ajtónál. Itt megállt, az arca tűzpitos lett, mert mindenki vigyorogva nézett rá, majd igy folytatta, Tessék eljönni az ajtótól. Erre mindenki hangosan elkezdett nevetni. Az új utasok teljesen bamba képet vágtak, nem tudtak rájönni mi van ebben olyan humoros.