Regisztráció Blogot indítok
Adatok
( Tóth Gyula )

51 bejegyzést írt és 94 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
2018 januárjának legelső napján egy érdekes üzenetet találtam elektronikus postaládámban. Az üzenet írója egy bizonyos Éva volt, aki levelével a Gutkeled nemzetségről írt gondolataimhoz szeretett volna egy újabb adalékot szolgáltatni. Ahogy azonban az ilyenkor lenni szokott, ez a rövid, néhány soros…..
A hivatalos történelemkép szerint Attila halála után a hunok kiszorultak a Kárpát-medencéből és a Fekete-tenger partjára illetve a Dnyeper menti területekre húzódtak vissza. Korábbi szállásterületeiket az ellenük fellázadt győztes germán törzsek osztották fel egymás…..
( Tóth Gyula ) 2014.11.05 12:53:48
@Diczkó:

Azért nem szólok rá Önre, mert az abszolút igazságot én magam sem ismerem. Természetesen nekem is megvan a magam elmélete a gepida szó eredetéről, de könnyen lehet, hogy az Ön okfejtései bizonyulnak helytállónak. Én úgy gondolom, hogy a gepida szó eredetileg gepidan lehetett és a Tarihi Üngürüszben is felbukkanó kapudán szóval azonos. Az pedig ugyebár azt jelenti: kapitány. Mivel Hispániában is kapitányok (azaz ispánok) telepedtek le, így ott is erről nevezték azt az országot Hispániának. Erdélyben is hun kapitányok telepedtek le Attila halála után, így ott is erről nevezték a letelepülőket kapitányoknak, gepidánoknak, vagy röviden: gepidáknak. Persze ez csak egy lehetséges magyarázat a sok közül. A gepida népnévvel kapcsolatban annyiféle különböző elméletet hallottam már, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. És ráadásul szinte mindegyik hihetőnek tűnt.
Amikor a Nagy Konstantinról szóló fejezetet közzétettem, még magam sem gondoltam, hogy a téma, amelyet gyanútlanul megbolygattam, ilyen hatalmas. Eredetileg csak egyfajta mellékszálként akartam foglalkozni ezzel a kérdéssel, megemlítve, hogy e dicső keresztény uralkodó valójában…..
( Tóth Gyula ) 2014.10.01 16:27:49
@Diczkó: Dehogynem érdekel! Az ilyen adalékok miatt éri meg felkelni reggelente! :-) Ez is szépen mutatja, hogy ezek a szavak egy bizonyos logika alapján azonos fogalomkörbe tartoznak. Gratulálok, szép találat!
( Tóth Gyula ) 2014.10.07 14:14:23
@Diczkó: Egyáltalán nem fáraszt! Sőt, arra kérem, hogy a továbbiakban is ossza meg velünk hasonló észrevételeit! Az eddigieket is mind rendkívül elgondolkodtatónak találtam, ha nem is reagáltam mindegyikre azonnal. Ön ugyanis kitűnően vezeti le, hogy ezek a látszólag különböző szavak, amelyeknek első ránézésre semmi köze sincs egymáshoz, hogyan és milyen logika szerint kapcsolódnak mégis egymáshoz és milyen fejlődési folyamatokon mehettek végig, míg jelenlegi formájukat elnyerték. Szóval semmiképp se hagyja abba!
Amikor logikai okfejtéseim során eddig a pontig eljutottam, gondolatban újra hátraléptem néhány lépést és vetettem egy pillantást az egyre inkább kitisztuló képre. Amint eltagadott történelmünk lassan kirajzolódó mozaikját szemléltem, különös gondolatok indultak meg bennem.…..
( Tóth Gyula ) 2014.05.17 18:43:10
Ha már Dionysius Exiguusnál tartunk feltétlenül meg kell említeni Illig munkatársának, a már sokszor hivatkozott Uwe Toppernek a véleményét is. Előrebocsátom, Topper későbbi munkáival már nem nagyon tudok azonosulni. Olyan dolgokat is megkérdőjelez, amelyek véleményem szerint megkérdőjelezhetetlenek. Mindenesetre tény, hogy ő volt az, aki először irányította rá a figyelmet a Julián naptár bevezetésétől induló időszámítás és a Krisztus születésétől induló időszámítás közötti 44 év különbségre, amelyet aztán millió helyen találtunk meg és mutattunk ki összetartozó események között. Ugyancsak ő volt az, aki kimondta, hogy a háromszázas években virágzó ariánizmus azonos lehet a hatszázas években induló iszlámmal, s hogy az iszlám születésének évét csak a 666-os szám szimbolikája miatt tolták későbbre az időszalagon. Szintén Toppertől tudjuk, hogy Hispániát a mohamedánok nem a hétszázas évek elején, hanem a négyszázas évek elején foglalták el, azaz éppen Attila korában. Szóval mindenképp érdekes lehet megnézni, hogy Topper mit ír Dinoysius Exiguusról. Lássuk hát:

"Időközben már ismerjük az igazi Dionysius Exiguust (kis növésű), ő Denis Pétau, Dionysius Petavius, 'kis' (petit) Dionys, aki a naptárreform után az időszámítást általánosan érvényessé tette." (Uwe Topper: Kitalált történelem - Naptárunk titkai)

Csak hogy érthető legyen a fenti idézet: Dionysius Petavius (vagy másképp Denis Pétau) 1583. augusztus 21-én született Párizsban és 1652. december 11-én halt meg. Teológus volt, aki sok egyéb mellett csillagászattal és kronológiával is foglalkozott. Mivel közvetlenül XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja után született, ezért éppen abban a korban szolgálta az egyházat, éppen abban a korban foglalkozott csillagászattal és kronológiával, amely korban az egyház egyik legfontosabb törekvése a naptárreform elfogadtatása volt. Ebben segédkezett Dionysius Petavius (Denis Pétau). A legkülönösebb az egészben az, hogy a nevének a jelentése tökéletesen megegyezik Dionysius Exiguus nevével. Ez így azért már tényleg elég különös. További információk a következő linkeken:

lexikon.katolikus.hu/P/Petavius.html

en.wikipedia.org/wiki/Denis_P%C3%A9tau
( Tóth Gyula ) 2014.05.18 07:48:50
@csan2:

Kedves Csanád!

Én ezt csak érdekességként írtam. Nem gondolnám, hogy az 1582-es naptárreform során, vagy azt követően toldották volna meg az időszalagot. Ha így volna, hogyan szerepelhetnének Kézai krónikájában Dionysius Exiguus féle dátumok? A véleményem az, hogy ez a hamisítás az Attila halála és a magyarok második bejövetele között eltelt 104 év alatt történhetett meg Rómában. Azért gondolom így, mert az egész művelet kiváltó oka a hunok által okozott csapás volt, így az nem történhetett hamarabb Attila halálánál. Ráadásul miután a magyarok másodszor bejöttek, olyan krónikákat írtak, amelyekben már megjelenik ez az 532 év többlet. Ez a 104 éves periódus volt az, amelyben a hunok ereje Csaba és Aladár harca miatt olyan mértékben meggyengült, hogy ez a csalás Rómában kivitelezhetővé vált.

Ettől függetlenül még lehetséges, hogy az 1582-es naptárreformot követően tanult, csillagászattal és kronológiával foglalkozó jezsuiták egy csoportja (Köztük Dionysius Petáviusszal) kiszínezte ezt a koraközépkori műveletet és (önmagáról elnevezve) nevesítette is annak végrehajtóját. De hogy a csalás ennél jóval korábban történt, abban biztos vagyok.
( Tóth Gyula ) 2014.05.18 10:44:51
@sanyája:

Néhány évvel ezelőtt volt egy rövid pengeváltásom a honlapom egyik hozzászólójával. Ő akkor az Arthur király c. tanulmány alatt azon értetlenkedett, hogy miért a XIX. századi történelmi munkákat (például a Nagy Képes Világtörténetet) veszem alapul, amikor a naptárhamisítás logikáját próbálom feltárni. Hiszen a XX.századi történelmi munkák írói már jóval többet tudtak az adott korszakról, sokban pontosították a képet, rengeteg új kutatási eredménnyel egészítették ki az adott korszakról rendelkezésre álló ismereteinket, stb. Az Ön az iménti hozzászólásában ott is van a válasz erre:

"Az eseményeket és a szereplőket aztán ugy toldozták foltozták hogy valahogy minden stimmeljen.Csak hogy mégsem sikerült tökéletesre az opus. (...) Majd amikór rájöttek hogy az opus nem tökéletes,megprobálták ugy összegubancólni az egésszet hogy ne lehessen kibogozni."

Teljesen egyetértek Önnel! A korábbi történelmi munkák még a maga nyers és kiforratlan valóságában tárták elénk a hamisítás következtében előállt képet. Mivel ez a kép (vagy ahogy Ön fogalmazott: opus) nem volt tökéletes, ezért a későbbi történelmi munkákban (pláne a XX. században keletkezett művekben) igyekeztek olyan szinten összemaszatolni, összegubancolni a képet, hogy lehetetlen legyen kibogozni. Ezért érdemes tehát minél korábbi történelmi munkákat alapul vennünk, mert azokban még túlságosan is sok árulkodó részlet maradt, amelyek segíthetnek nekünk az események felgöngyölítésében és a szálak kibogozásában.
Ekkor azonban - mint már oly sokszor - nyugtalanító gondolatok leptek meg. Kis híján elkerülte a figyelmemet, hogy egy ordító ellentmondás bújt meg a soraim között. Ez a fenti gondolatmenet ugyanis szöges ellentétben áll mindazzal, amit a korábbi fejezetekben feltártunk. Az Isten…..
( Tóth Gyula ) 2014.05.12 18:32:25
@mlnrdm:

Igen, ezek az érmék kétségkívül léteznek, a földből rengeteg ilyen érme kerül elő. Botorság lenne letagadni ezek létezését, botorság lenne azt állítani, hogy ezek egytől egyig hamisított érmék, vagy akár csak azt feltételezni, hogy azok a császárok, akik ezeket az érméket verették, fiktív császárok volnának. Nyilvánvaló, hogy ezek a császárok valóban éltek. A kérdés csak az, hogy mikor éltek! Vajon valóban abban a korban készültek-e ezek az érmék, amely korba a kutatás ezeket jelenleg elhelyezi? Nem lehetséges, hogy a történelemhamisítók nem is kitalált császárokat kreáltak a fiktív évek feltöltésére, hanem valós császárokat mozgattak arrébb az időszalagon? Olyan császárokat, akiknek a létezését nem lehet kétségbe vonni? Nem a császárok és az érmék fiktív vagy nem fiktív volta a kérdés, hanem sokkal inkább azok időrendisége!

Természetesen még rengeteget kell dolgozni, hogy ezen a téren is tisztuljon a kép, de én jelenleg egy ilyen magyarázatot tartanék elfogadhatónak. Elképzelhető továbbá, hogy olykor több császár uralkodott egyidejűleg az egyes birodalomrészek felett, akárcsak a tetrarchia korában. Ezeket az egyidejűleg uralkodó császárokat talán egymás után fűzték fel az időszalagra. Aztán az is lehet, hogy ugyanaz a császár más és más provinciákban más és más érméket veretett, s ezeket az érméket a kutatás jelenleg több különböző császárhoz köti és libasorban szerepelteti őket az időszalagon. Nem tudom. Nyilvánvaló, hogy a tézisem rengeteg kérdést felvet, amelyekre egyelőre én magam sem tudom a választ. De dolgozom rajta, és - ha Isten engedi - talán ezt is megfejtem egyszer.
Rendkívül hasznos, ha az ember választott témájának kutatása közben olykor megáll, hátra lép és messzebbről, mintegy madártávlatból is megszemléli az addig összegyűlt adatokból kirajzolódó képet. Ha nem akarunk elveszni a részletek között, ha nem akarunk leragadni…..
Az előző fejezetben két sárkányölő hős legendáját tettük vizsgálat tárgyává, s személyük mögött a dicső Attilát, Isten ostorát fedeztük fel. Attila hőstetteit népmesénk Fehérlófia történetében örökítette az utókorra, melynek szimbolizmusát Beowulf óangol…..
( Tóth Gyula ) 2014.03.19 19:20:44
@Kollarics Gábor:

Erről a nőági rokon jelentésű ujgur "nemet" szóról már én is hallottam korábban. Kérdés, hogy ennek a szónak lehetett-e olyan jelentése is, hogy "a feleségemmel kötött házasság révén való rokonom". Vagyis a nőági jelenthetett-e "feleség részéről való"-t is. Meg is mondom miért firtatom ezt. Ön idézte Csőke Sándor következő mondatát:

"Úgy látom, a magyarok a tőlük nyugatra lakó avarokat nevezték németnek"

Tőlünk nyugatra valóban egy "német" ajkú nép él, mégpedig az osztrákok. Azok az osztrákok, akiket mi valami okból következetesen "sógoroknak" nevezünk. Egy férfi sógora pedig minden esetben a legközelebbi nőági (feleség részéről való) rokona. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy hogyan és mi módon lettek a németek nőági rokonai a magyarságnak. ... Csak nem Attila Krimhild német fejedelemasszonnyal kötött házassága révén?!
( Tóth Gyula ) 2014.03.22 18:44:20
@csan2:

"Ha van ideje célszerű a 10.perctől belehallgatni kb 10 percet... "

Érdekes, hogy ezt írta. Mármint hogy a 10. perctől hallgassak bele 10 percet. Elég ugyanis csak két perccel tovább hallgatni az Ön által javasoltnál s ott (a 22. percnél) maga Drábik mondja ki azt, hogy Petőfi bizony szabadkőműves volt! Kimondja, hogy az 1848-as forradalmi mozgalmak szerte Európában szabadkőműves szervezésű felforgató mozgalmak voltak! Drábik egyenesen szabadkőműves hatalomátvételi kísérletnek mondja ebben a videóban e forradalmakat! Érdekes, Bobkó Csaba is pontosan ezt állította írásaiban! Leszámítva persze azt az "apróságot", hogy ő Drábikkal ellentétben nem kezdte a szabadkőműves Petőfit mosdatni. Nem kezdte mentegetni. Nem mondott olyat, hogy a fiatal naiv költő bedőlt a szabadkőművesség világjobbító hazugságainak. Mert a verseit elolvasva teljesen egyértelművé válik azok - ahogy ő fogalmazott - emberiség ellenes volta. S ezen az sem változtat ha történetesen tényleg Széchenyi fia volt.

Valahogy az az érzésem, hogy a hitetés és megtévesztés legnagyobb célkitűzése mostanában éppen az, hogy elmossa az éles határvonalat a jó és a gonosz között. Annak a gondolatnak a pedzegetése, mely szerint vannak jó és nemzeti célkitűzéseket felvállaló szabadkőművesek is, szemben a gonosz, Rothschild érdekeket szolgáló szabadkőművesekkel, ezt a meggyőződést erősíti bennem. De hasonló érzések és gondolatok kavarogtak bennem már a jó sárkány - rossz sárkány vita során is. E vita kapcsán azonnal eszembe jutott Benjamin Fulford és az általa propagált kelet-ázsiai White Dragon Society. Vagyis figyeljük csak: ez is egy titkos társaság, ennek is messzire elér a keze, módszereik is szerfelett hasonlóak. Na de hát ők azért mégsem olyanok! Ők jó célokért harcolnak! Az ő sárkányuk nem tűzvörös, hanem patyolatfehér! Hát persze! Bla bla bla. Azzal a Drábik-féle kijelentéssel sem tudok mit kezdeni, hogy Putyin ne volna szabadkőműves. Azzal a KGB-s háttérrel, amellyel Putyin rendelkezik, ez nem egy kimondottan hihető állítás.

Először tehát csak azt mondják képmutató módon, hogy nem minden fekete és fehér. Aztán amikor már kellő zűrzavart támasztottak a fejekben, a fehéret teszik feketévé és a feketét fehérré, pontosan úgy, ahogy azt a manicheusok és a gnosztikusok teszik. Megint csak az általam korábban már idézett bibliai igeverset tudom idehozni:

"Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!" (Ézsaiás 5.20)

"Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává." (II. Kor 11.14)

S ne feledjük azt sem, hogy a Jelenések könyvében nem csak a visszatérő Krisztus ül fehér lovon, de jellemző módon fehér lovon érkezik az Antikrisztus is, aki kijöve győzve és hogy győzzön! Másképp a megtévesztés nem is volna igazi megtévesztés.

Olyan időket élünk, amelyekben nagyon észnél kellene lenni. Akik most az igazi Világosság helyett még mindig a csillagokba révednek, azok szükségszerűen el fognak tévedni.
( Tóth Gyula ) 2014.03.23 08:20:41
@bélaybéla:

Kedves Bélaybéla,

Nem én mondtam azt, hogy Petőfi szabadkőműves volt, hanem Drábik János mondta a korábban belinkelt videójában. A szabadkőművesség a Martinovics-féle összeesküvés felszámolása után be lett tiltva, így Petőfi "hivatalosan" nem lehetett tagja e mozgalomnak, hiszen hivatalosan maga a mozgalom sem létezhetett. De ez nem jelenti azt, hogy ne ismerhette volna e felforgató mozgalom célkitűzéseit és ne azonosulhatott volna azokkal maximális mértékben! A versei ezt abszolút alátámasztják. Arról nem is beszélve, hogy a Marx és Engels nevével fémjelzett 1848. február 15-i Kommunista kiáltvány mintegy jeladásként szolgált az alig egy hónapon belül szerte Európában kitört szabadkőműves forradalmakhoz, s e forradalmak magyarországi fő ideológusa éppen Petőfi volt. Igazából csak a vak nem látja a háttérben húzódó kapcsolatokat.

Emlegette Kazinczyt. Nos, Bobkó Csaba a "Kik voltak a magyar illuminátusok" c. írásában épp Kazinczyt emeli ki, akiről szó szerint ezt írja:

"Életútja (1759-1831) szinte egybeesik Weishauptéval (1748-1830), akinek nevét levelezésében emlegeti is." ( kitalaltujkor.blogspot.hu/2012/01/kik-voltak-magyar-illuminatusok-ii-resz_04.html )

Abafi Lajos "A szabadkőművesség története Magyarországon" c. munkájában így ír:

"Az 1795 jun. 6-án kelt rendelet folytán a szabadkőművesség az osztrák-magyar monarchiában végképen megszűnt. A páholyok feloszlottak. Az Alpesektől a Kárpátokig csend uralkodott (...) De ha a páholyok bezárultak is, a tt. mindenütt azután is jó barátokként találkoztak. Így volt ez Buda-Pesten is. (...) Mindazáltal megkisérlette 1814-ben Kazinczy Ferenc a tt.-et egyesíteni és némi működésbe hozni. S ez nem volt csekély feladat."

Vagyis ebben a korban hivatalosan valóban nem létezett szabadkőművesség Magyarországon, nem hivatalosan azonban annál inkább, s e nem hivatalos föld alatti szervezkedésnek a két legemblematikusabb figurája éppen Petőfi és Kazinczy volt. Én a magam részéről nem hiszek a jó szabadkőműves - rossz szabadkőműves megkülönböztetésben. Ezt a megkülönböztetést szimpla megtévesztésnek tartom.
Akik a kitalált középkorral kapcsolatos kutatást már a kezdetektől figyelemmel követik, azok valószínűleg emlékeznek rá, hogy „A magyar krónikák és a kitalált középkor” c. tanulmányomban már foglalkoztam Antonio Bonfini munkásságával. Bonfini egy itáliai humanista…..
( Tóth Gyula ) 2012.09.24 18:15:55
@Hun77: Igen, ez már az én fejemben is megfordult. Tudniillik: ETELE volt Isten ITÉLŐ ITALA! Az ital még a szentírásban is sokszor ítéletet jelentett. Ezért mondta Jézus is:

"Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár"

majd később:

"Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod."

vagy a Jelenések könyvében:

"És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából."

Tehát az ital, az mindig ítélet! És Attila éppen Isten ítéletét hajtotta végre a romlott Római birodalom fölött, ETELE Isten ÍTÉLŐ ITALÁnak poharát nyújtotta, az önistenítő caesarok felé, és azt a poharat bizony fenékig ki kellett üríteniük!

Csodálatos a magyar nyelv! Ezek az összefüggések kizárólag a mi nyelvünkön állnak össze egyetlen szerves egésszé!
( Tóth Gyula ) 2014.03.18 19:13:29
Valamikor nagyon régen, még diákéveim alatt hallottam a következő rendkívül tanulságos történetet. Elnézést kérek mindenkitől, aki esetleg már ismerte!

Egy vidéki iskola öreg tanítója egyszer csak gondolt egyet, elővett a zsebéből egy rozsdás vasszöget, és azzal egy jó mély bevésést karcolt az ódon iskola meszelt vályogfalára. Ezután odafordult a megdöbbent nebulókhoz és így szólt:

- Na gyerekek, ki tudná megmondani, hogy hogyan kell ezt a bevésést a falról eltüntetni?

Az eminens diák a legelső padból azonnal nyújtotta a kezét:

- Le kell meszelni!

Mire az öreg tanító:

- Ez nem volna túl okos ötlet, hiszen ha jobban meggondolod a meszelés ellenére a bemélyedés még továbbra is látszana. Arról nem is beszélve, hogy a friss meszelés hófehér nyoma valósággal világítana a régi, megsárgult és elpiszkolódott falon.

Némi gondolkodás után az eminens diák új ötlettel rukkolt elő:

- Akkor először be kell tapasztani a bevésést, majd le kell meszelni az egész termet!

- Ez már sokkal okosabb ötlet, de még mindig nem az igazi! - mondta a tanító. - Ha jobban meggondolod, a friss tapasztás nyoma kiemelkedne a falból és így még mindig látható volna, hogy eredetileg hol volt a bevésés.

Ekkor megszólalt a legutolsó padban ülő diák:

- Újra elő kell venni a vasszöget és jó sok hamis bevésést kell karcolni az eredeti mellé! Így a végén már senki sem fogja tudni, hogy a sok bevésés közül melyik volt az eredeti és melyik a hamis!

Hogy ezt a történetet most miért hoztam ide, azt mindenki megértheti, ha tud a sorok között olvasni.
Szkítiától Maghrebig Beowulf 2014.02.15 18:39:29
Gyakorta előfordul velem, hogy egy gyanútlanul megpiszkált téma túlnő eredeti szándékaimon, szinte önálló életre kel és teljesen átrajzolja mindazt, amit múltunk valamely szakaszáról addig gondoltunk. Néha csak érintőlegesen, mintegy mellékszálként akarok foglalkozni egy-egy…..
( Tóth Gyula ) 2014.02.18 20:02:01
@Molnár Attila78:

Kedves Molnár Attila!

A Gutkeled nemzetségnek természetesen ma is vannak élő tagjai, ráadásul nem is kevesen. Ha minden igaz, még egyesületet is létrehoztak "Gut-Keled Nemzetség Egyesület" néven. Úgy tudom ők üzemeltetik azt a www.gutkeled.hu honlapot, ami a tanulmányom publikálása óta sajnos időközben elérhetetlenné vált.

Szegről végről - az édesanyjának az apai nagymamáján keresztül - a fiamban is csörgedezik némi Gutkeled vér, de az ő esetében értelemszerűen nincs szó egyenes férfiági leszármazásról. A tanulmányaimban említett két legnagyobb Gutkeled család a Várday család és a Báthory család sajnos kihalt. A Várday család utolsó tagja, aki ezt a nevet még viselhette, Várday Kata volt, annak a Nyáry Krisztinának az édesanyja, aki az angolszász hercegek történetét 1626-ban lejegyezte. A Báthory család utolsó tagja II. Rákóczi Ferenc fejedelem apai nagyanyja, Báthory Zsófia volt.

Viszont az egyik legkedvesebb barátom, egykori középiskolai évfolyamtársam, aki a kutatásaimat szine a kezdetektől nyomon követi, maga is egyenes férfiági Gutkeled leszármazott. A Sárvármonostori főág Tiba ágából származik. Egyik tanulmányom írásakor még hivatkoztam is rá, mert időnként olyan gondolatokkal segíti a munkámat, amelyek előrébb viszik a kutatást. Kérdésére válaszolva tehát: igen, vannak egyenes férfiági leszármazottai a Gutkeled nemzetségnek.

Tóth Gyula
( Tóth Gyula ) 2014.02.21 18:53:07
@csan2:

Kedves Csan2!

Hogy a XX. század meghatározó személyiségei közül kik álltak vérségi kapcsolatban a Gutkeled nemzetséggel, azt nem tudom. Az igazat megvallva ilyen irányban még nem tájékozódtam. Mindenesetre érdekes, hogy Horthyt megemlítette. Az a bizonyos barátom ugyanis, akiről az előző hozzászólásomban szóltam s aki a Sárvármonostori főág Tiba ágából származik, maga is rokoni kapcsolatban áll a Horthy családdal. Hogy ez azt jelenti-e, hogy Horthynak vérségileg is köze volt a Gutkeled nemzetséghez, azt nem tudom. Szerintem nem. Egyszer majd ha találkozok vele megkérdezem tőle. Mindenesetre ha Fehérlófiára gondolunk s aztán eszünkbe jut a fehér lovon belovagoló Árpád fejedelem képe, majd pedig a vörös terror gyászos napjai után ugyancsak fehér lovon belovagoló Horthy alakja ... hát, akár még lehet is benne valami. Ez a "fehér ló" nagyon mélyen gyökerezik a magyar nemzettudatban. Ittlétünk eredendő okára és küldetésünk mibenlétére éppen a fehérlófiaság adja meg a választ.

Van azonban egy tévedés a kérdésében. Tudomásom szerint ugyanis a Bethlen család nem tartozott a Gutkeled családok közé. A tévedés onnan jöhet, hogy a tanulmányomban megemlítettem Bethlen Farkast, aki a Báthory István uralkodása c. munkájában maga is feszegette a Gutkeled nemzetség eredetét. Hogy pontosan mely családok tartoznak a Gutkeled nemzetségbe, azt a Wikipédia ezzel kapcsolatos oldalán megtalálhatja: hu.wikipedia.org/wiki/Gutkeled_nemzets%C3%A9g

Tóth Gyula
A vandálok hispániai történetének tanulmányozása közben felkeltette a figyelmemet egy egészen addig csak mellékes információként kezelt, sokáig lényegtelennek tűnő adat: a vandáloknak két csoportja volt, a silingi és az asdingi vandálok. Mivel azt már korábban megértettem,…..
( Tóth Gyula ) 2013.11.22 19:05:02
@hasding:
Kedves Hasding!

Köszönöm, hogy szerény blogomat megtisztelte a figyelmével és a fenti tanulmányomról kifejtette a véleményét. Amint az a hozzászólásából világosan kitűnik, történelmi kérdésekben jelentős véleménykülönbségek vannak köztünk. Meg kell azonban mondanom, hogy az Ön felháborodása teljesen érthető. Körülbelül ugyanezt a felháborodást éreztem én magam is, amikor több mint tíz évvel ezelőtt Heribert Illig "kitalált középkor" néven ismertté vált elméletével találkoztam. Ez a felháborodás adta meg a lökést, hogy behatóbban foglalkozzak a témával és ez a felháborodás vezetett végül oda, hogy mára a történelmünket egy teljesen más megvilágításban szemlélhetem. Akkori felháborodásom nélkül ez a blog most nem létezhetne. Éppen ezért úgy gondolom, hogy Ön jó úton jár. Adja az Isten, hogy a felháborodása olyan erős legyen, hogy annak lendületével tételesen, pontról-pontra igyekezzen cáfolni a gondolataimat! Ez hatalmas segítség lenne számomra, mert így esetleges tévedéseimet könnyebben korrigálhatnám, s ki tudja, végül talán Ön is egész másképp látna bizonyos történelmi összefüggéseket...

Tisztelettel,
Tóth Gyula
A 2012-es esztendő jelentős mérföldkőnek bizonyult a magyar múlt feltárásának útján. Az a háttérben folyó kutatás, amely az azt megelőző tíz évben kisebb-nagyobb intenzitással ugyan, de folyamatosan zajlott, végre elkezdte meghozni a gyümölcsét. A sok-sok gondolat, ami az…..
( Tóth Gyula ) 2013.11.15 11:49:12
@gigabursch:

Érdekes gondolat, de ha jobban meggondolja ez éppen azt támasztja alá, amit a fenti tanulmányomban kifejtettem. Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy örökségére nézve Aladár, vagyis az idősebb fiú volt a gazdagabb és Csaba volt a szegényebb. Ezt még az is tetézte, hogy atyjuk halála után Aladár diadalmaskodott és Csaba maradt alul. Vagyis mit jelent mindez? Ahogy én látom ez azt jelenti, hogy a krónikás szándékosan igyekezett a visszájára fordítani a valóságot. Az örökségére gazdagabbat örökségére szegényebbnek igyekezett beállítani, mert minden igyekezetével azon volt, hogy Aladár utódainak esetleges trónigényét jóelőre megtorpedózza. Hiszen hogyan is formálhatna igényt a trónra egy olyan nemzetség, amely örökségére nézve eleve szegényebb, mint Árpád-házi királyaink? Én tehát semmi ellentmondást nem látok ebben. Pontosan ezt kellett írnia ha valóban olyan szándékok vezették, mint amiket a tanulmányomban feltételeztem. Ráadásul az is felmerül az emberben, hogy miért kellett a krónika írójának egyáltalán szóba hozni az örökség kérdését? Miért nem került ez szóba a többi ismertetett nemzetség esetén? Nem egyfajta freudi elszólás ez vajon? Kicsit olyan ez, mint amikor egy kisgyerek odamegy az édesanyjához és azt mondja: "Nem én törtem el a poharat!" Ilyenkor az ember rögtön tudja, hogy ő volt az.
Az első részben áttekintettük a Gutkeled nemzetség eredetével kapcsolatos különféle elméleteket és arra a megállapításra jutottunk, hogy azok rejtélyes módon mind ugyanabba az irányba mutatnak. Végül megállapítottuk, hogy a Nyáry Krisztina naplójában található verzió…..
( Tóth Gyula ) 2013.10.31 14:16:40
Kedves Várnai Úr!

A hozzászólásának elején arra utal, hogy e fejezet megállapításait az állítólagos személyes érintettségem befolyásolta. Szerintem hagyjuk a személyes érintettségemet, nekem közvetlenül ugyanis nincs semmiféle személyes érintettségem. Kizárólag a fiamnak van, de neki is csak többszörös áttéttel, az édesanya apai nagymamáján keresztül. Ezt a fejezetet nem a személyes érintettségem miatt írtam, és a fejezetben tett megállapításaimat az állítólagos személyes érintettségem egyáltalán nem befolyásolta.

Azt írja, hogy figyelmetlenül olvastam a Képes Krónika szavait. Nekem azonban kifejezetten úgy tűnik, hogy olyan figyelmesen olvastam, amilyen figyelmesen ezeket a sorokat rajtam kívül talán soha nem is olvasta senki. A krónika sorainak olyan apró részletei fölött is elgondolkodtam, amelyek fölött eddig mások simán átsiklottak. Így vettük észre, hogy a krónikaíró bizonyos szóbeszédeket említ, majd e szóbeszédeket a sváb származás "bizonyosságával" váltja fel. Én legalább elgondolkodtam, hogy mik lehettek ezek a szóbeszédek, és miért kellett helyettük bizonyosságokkal előrukkolni.

Aztán azt kérdezi, hogy mi a baj azzal, ha Péter király hívta be őket Magyarországra? Ki mondta, hogy baj van vele? Az égvilágon semmi baj nincs vele! Teljesen igaza van, sváb származású emberek is lehetnek derék és becsületes emberek. Egyik legjobb barátom az ékes példa erre. Egyértelmű sváb gyökerekkel rendelkezik, mégis igazabb magyar, mint sokan mások! A probléma azzal van, hogy a Gutkeledek eredetével kapcsolatban megvizsgált egyetlen elmélet sem egyeztethető össze a sváb származás tézisével. Karácsonyi János világosan ki is mondta: német eredetnek nincs nyoma. Ráadásul - ahogy azt láttuk - Stof várát még el sem kezdték építeni akkor, amikor a Gutkeledek már rég Magyarországon tartózkodtak. Ebből viszont - ha tetszik, ha nem - egyenesen következik, hogy a sváb eredet hazugság. Innen pedig már csak egy lépés választja el az embert attól, hogy feltegye a kérdést: miért volt erre a hazugságra szükség?

Aztán azt írja, hogy hazudni nem lehetett a krónikában. Felhívnám a szíves figyelmét, hogy ez itt egy olyan blog, amely éppen a középkori hamisítások témájával foglalkozik. Nem egyszerűen csak lehetett hazudni a krónikákban, de hazudtak is! Olykor akár több évszázadot is beiktattak az események időrendjébe és kényük-kedvük szerint manipulálták az egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszereket. Aki azt gondolja, hogy a magyar krónikákat teljesen elkerülte mindenféle manipulációs kísérlet, hogy minden krónika csúsztathatott, de a magyar krónika az aztán soha, az hatalmasat téved. Bő fél évvel ezelőtt Nyitray Szabolcs még azzal vádolt, hogy készpénznek veszem krónikáink minden szavát és azokat úgy kezelem, mint "Jehova tanúi a Bibliát". Ha tehát komolyan veszem a krónikák állításait, akkor az a baj, ha kritikával közeledek hozzájuk, akkor meg az.

Az Árpád-házi uralkodókkal meg a vérszerződéssel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmét, hogy az Orseolo Péter után következő magyar király Aba Sámuel volt. Ő volt történelmünk első választott uralkodója. Aba Sámuel nem volt Árpád-házi, viszont Csaba Edömén nevű fiától származva maga is Attila utódja volt. Megválasztásakor nyilván ez is sokat nyomott a latba. Ezzel szemben a Gutkeledek anyai részről Árpád-háziak voltak! Hiszen Edmund herceg feleségül vette István király Hedvig nevű lányát, és e frigyből származott Ottó, a Gutkeled nemzetség őse. Hozzászólását olvasva az a benyomásom, hogy Önnek elkerülte a figyelmét a Gutkeledeknek ez az Árpád-házi vonatkozása. A Gutkeledek tehát nem csupán az Aladártól (és azon keresztül Attilától) való származás okán (láttuk Aba Sámuel esetében már ennyi is elég volt), hanem az Árpád-házi származás okán is igényt tarthattak a trónra! Ami nyilván nem tetszett azoknak, akik éppen rajta ültek, hiszen a konkurenciát senki sem fogadja szívesen.
( Tóth Gyula ) 2013.10.31 20:29:52
@Várnai János:
Várnai Úr!

Mi tulajdonképpen nem is vitatkozunk egymással, hiszen ez utóbbi hozzászólásának szinte minden szavával egyetértek. A pakliban természetesen az is benne van, hogy tévedek. Én ezt felvállalom, mert úgy vagyok vele, hogy még mindig jobb egy hibás gondolatot egy tanulmány formájában napfényre hozni cáfolatot vagy megerősítést várva, mint egy helytálló gondolatot elhallgatni az esetleges kudarctól tartva. Ha bizonyos állításaimról az utókor majd kideríti, hogy hibásak voltak, ám tegye. Nem csinálok belőle presztízskérdést. Én az igazságot keresem.

Volt azonban Önnek egy igen figyelemreméltó gondolata, amelyet szerény módon zárójelbe zárt: "Esetleg a nemzetség különböző ágai is tudhatták különbözőképpen az eredetüket". Szinte teljesen bizonyos vagyok abban, hogy a Gutkeled nemzetség tagjainak fogalmuk sem volt Aladárig visszanyúló gyökereikről. Ne felejtsük el, hogy akit mi (és krónikás irodalmunk) Aladárnak nevez, azt ők Keledként vagy Cerdic-ként ismerték! Egyáltalán nem biztos, hogy bennük is összeállt az a kép, amely most bennünk sokkal több információ birtokában összeáll! Ne felejtsük el, hogy az angol trónon eltöltött hosszú évszázadok alatt volt idejük elfelejteni dinasztia-alapító ősüknek Attilához fűződő kapcsolatát! Voltak bizonyos családi hagyományaik, voltak eredetükkel kapcsolatos legendáik (ezekről még írni fogok), de szinte biztos vagyok benne, hogy ezeket az összefüggéseket, amiket itt feltártunk nem ismerték. Nem véletlen, hogy Nyáry Krisztina még emlékszik a száműzött angol hercegekre, de már fogalma sincs arról, hogy ők Cerdic-en keresztül Attila utódai voltak! Ha tudna róla, nyilván megemlítené. Ők tehát - szerény véleményem szerint - soha nem hivatkoztak Aladárra, ha esetleg trónigénnyel léptek fel. Legfeljebb Hedvigre, István király lányára hivatkozhattak.
( Tóth Gyula ) 2013.11.02 17:05:26
@patarahun:
Kedves Patarahun!

Két dologról beszélünk. Én nem azt állítottam, hogy nem tudták visszavezetni az eredetüket Attiláig. Azt állítottam, hogy ezt egészen biztosan nem Aladáron keresztül tették meg! Véleményem szerint ugyanis már fogalmuk sem volt arról, hogy a száműzött angolszász hercegek őse valójában azonos volt Attila idősebbik fiával. Ezért van az, hogy Nyáry Krisztina a családja eredetéről szólva még megemlíti a száműzött hercegeket, de nem említi, hogy azok is Attilától származtak volna. Ha tudott volna róla, akkor nyilván azt is leírta volna. A Gutkeledek azonban egy másik vonalon is Attilától származtak, mégpedig István király Hedvig nevű lányán keresztül! Ha tehát valamelyik Gutkeled mégis visszavezette Attiláig a származását, az feltehetően ezen a jóval közismertebb vonalon vezette vissza, miközben a másik (Aladár-féle) vonalról már fogalma sem volt. Voltak ugyan homályos sejtéseik, családi legendáik, de ezeket már ők maguk sem tudták helyesen értelmezni. Ezekről még írni fogok.
Lassan két évtizede is megvan annak, hogy egy rendkívül különös könyv került a kezem ügyébe. A könyv címe ez volt: Csodakút – Népmese, beavatás, álomfejtés, napút, mélylélektan, ezotéria. Akik engem közelebbről is ismernek, azok pontosan tudják, hogy soha semmi sem állt…..
Az előző részben elvetett gondolatok után eszembe jutott, hogy a Tarih-i Üngürüsz milyen sokszor sietett már a segítségünkre. Az abban található különös módon leírt nevek már több alkalommal is továbblendítették a kutatást a holtpontról. Bizonyára emlékszünk, hogy a…..
( Tóth Gyula ) 2013.03.28 13:04:08
@igazicartwright:

Természetesen más elnevezésekkel szokás illetni a Római Birodalmat, illetve annak bizonyos részeit, attól függően, hogy melyik korszakról beszélünk. Normális körülmények között érdemes odafigyelni arra, hogy mettől meddig beszélünk Rómáról és mikortól írunk inkább Bizáncot. Csakhogy mi itt éppen azokat a korszakokat kérdőjeleztük meg, amelyek e különbségtételnek eddig egyáltalán értelmet adtak! A Nagy ciklus c. fejezetben éppen azt fejtegettük, hogy a kettőszázas évektől kezdve egészen a hétszázas évekig évszázadonként ugyanazok az események ismétlődnek! Ami a harmadik században még egyértelműen "Római Birodalom" volt, az a VIII. században már "Bizánci Birodalom". Ha azonban e két, egymástól látszólag távoli évszázad a nagy húsvétciklusnyi korrekció következtében összeér és azonosnak bizonyul, akkor mi a különbség Róma és Bizánc között? Nekem tehát az lenne a tiszteletteljes javaslatom, hogy lehetőleg ne a szavakon lovagoljunk, hiszen olyan mértékű zűrzavart tártunk fel a kérdéses korban, hogy ezek a fontoskodó megkülönböztetések már rég értelmüket vesztették.

A másik felvetése arra irányult, hogy Mahmud Terdzsüman Nagy Szulejmán számára fordította le a krónikát, és - ahogy Ön fogalmazott - "csak azt jelezte, hogy ami egykor egy nagy világbirodalom része volt, az ma a szultán birodalma". Nos, én nem vagyok gondolatolvasó, nem tudom, hogy Mahmud Terdzsüman mit akart jelezni és mit nem. Egyet azonban tudok: az általa lefordított krónikában szó szerint ez áll:

"Atilusz Kosztantinije uralkodója ellen viselt hadjáratot, behódoltatta őt, majd egyesült vele"

Teljesen egyértelművé teszi tehát, hogy ez a birodalom (nevezzük Kosztantinijjének, Rómának, Bizáncnak, vagy aminek csak akarjuk) behódolt Attilának és egyesült a hunok országával. Ott van a krónikában fehéren feketén. Hogy lehet ezt másképpen értelmezni? Ezért nem tudok teljesen egyetérteni a következő szavaival sem:

"Ez a rész soha nem került hun uralom alá."

Abban az értelemben valóban nem, hogy Attila seregei sohasem mentek át Anatóliába. De miért is mentek volna, amikor a birodalom ura "önként beleegyezett a hadisarcba, és vállalta az engedelmességet"? Szó szerint így áll ugyanis a Tarih-i Üngürüszben! Mi a csudáért foglalták volna el az egész birodalmat hatalmas katonai áldozatok árán, miért szállták volna meg még az anatóliai részeket is, amikor a császár teljesen behódolt nekik? Vegyük észre: minden további harc okafogyottá vált, hiszen Szekizmunduz behódolásával a kérdés eldőlt! Róma még akkor is szőrőstől-bőröstől a hunok birtokává lett, ha a hunok még csak be se tették a lábukat a birodalom területére! Lehet ebben kételkedni persze, lehet azt mondani, hogy ez nem így volt. De hogy a krónika teljesen egyértelműen ezt mondja, azt nagyon nehezen lehetne megkérdőjelezni.
( Tóth Gyula ) 2013.04.27 20:12:42
@Hun77:
Na ez érdekes! Tehát a Péter, illetve Petrus = piatra, azaz kőszikla. Az ország neve majdnem ugyanígy hangzik: pátria. Erre az összefüggésre még nem gondoltam, de logikusnak tűnik. Ugyanaz a rendezőelv, mint a stone - isztán típusú neveknél. Mindkettőnél ugyanaz a szó jelöli a kősziklát és az országot. Ennek még hasznát veszem! Köszönöm!
( Tóth Gyula ) 2013.05.01 16:50:19
@Vágtázó Csiga:
Nocsak! ... Azt már korábban is tudtam, hogy a "bélij" oroszul fehéret jelent, a "csornij" pedig feketét (innen jön Cso(r)ngrád neve is), de arra még sohasem gondoltam, hogy a fonákírás jelenségén keresztül a BéLa és az ALBa szavak gyakorlatilag azonosak! Köszönöm!
Mindeddig csupán ilyen és ehhez hasonló véleménykülönbségek mentén feszült egymásnak a honi történetírás hivatalos és nemzeti irányzata. Természetesen nem szeretném e kérdések súlyát és jelentőségét csökkenteni, jelen tanulmányommal azonban nem célom, hogy az eltérő…..
( Tóth Gyula ) 2013.04.06 09:47:50
@zipar:

Kedves Zipar! Ez zseniális találat volt! Figyeljük csak:

A Wikipédia a "Besenyők" címszó alatt a következőket írja:

"1091-ben a besenyők már Konstantinápoly falai alatt voltak, amit a tengerről a szmirnai emír is támadott. A bizánciak ekkor megnyerték szövetségesül a Balkánon portyázó kunokat, akikkel egyesülve Lebunionnál döntő győzelmet arattak a besenyők felett. A foglyokat lemészárolták, a túlélőket a Vardar folyó mentén telepítették le."

Tehát 1091-ben járunk, amikor besenyő-kun-bizánci viszonylatban majdnem ugyanaz történik, mint az 558-559-es évben kutrigur-utigur-bizánci viszonylatban. Akkor most arra kérek mindenkit, hogy ebből az 1091-es dátumból vegyen el egy nagy húsvétciklusnyi szöktetést! ... Az eredmény önmagáért beszél.
( Tóth Gyula ) 2013.04.07 08:20:28
@zipar:

Viszont e rejtélyes 1091-es esztendő után mindössze néhány évvel megint nagyon különös események zajlanak a Balkánon. 1096 körül újból hatalmas sereg érkezik Konstantinápoly falai alá. De ezek már nem kutigurok, nem magyarok, még csak nem is besenyők, hanem keresztesek! 1096 és 1099 között zajlanak ugyanis az első keresztes háborúk! Ha feltételezzük, hogy az 1091-es események a magyar honfoglalás korának egy nagy húsvétciklussal későbbre vetett duplikációi, akkor mi lehet ez a keresztes háború? Vajon köze lenne egymáshoz a kettőnek? Vagy csak amiatt kerültek kézzelfogható közelségbe, mert több különböző idősík eseményei keveredtek össze? Ha akárcsak szemernyi igazságtartalma is van annak a felvetésemnek, hogy a hunok (magyarok) mindig a kereszténység védelmében léptek fel, akkor ezt a kereszténység védelmében fellépő sereget akár keresztes seregként is fel lehetett tüntetni! Persze most csak hangosan gondolkodom...

Ha ez a gondolat utóbb mégis helytállónak bizonyulna, az valóban azt jelentené, hogy már a krónikáink időrendje is meg van bolygatva. Tegnap – épp a hozzászólása nyomán – megnéztem, hogy krónikáink miképp számolnak be az első keresztes hadjáratokról. Érdekes volt megfigyelni, hogy az 1358-ban keletkezett Képes Krónika már halványan említést tesz róla, de az 1272-es Kézai krónika még egy hangot sem tud semmiféle keresztes hadjáratról! Vagyis valahol menetközben, a két dátum között építették fel a keresztes hadjáratok történetét, talán épp a kereszténység védelmében fellépő magyarok történetéből. Nem tudom. Mindenesetre érdekes téma.
( Tóth Gyula ) 2013.04.07 09:33:12
@Hun77:

Úgy értem, hogy az első hadjáratról nem tud Kézai. Aminek Szent László illetve Könyves Kálmán idején kellett volna történnie. De javítsatok ki ha tévednék!
Szkítiától Maghrebig A Kőszikla 2013.02.18 10:46:29
2012 novemberében, Debrecenben, a Régről regélők... c. előadássorozat keretei között ismét lehetőséget kaptam, hogy legújabb kutatási eredményeimről beszámoljak. Ez volt az első olyan alkalom, amikor a Nagy Konstantinnal és Cirillel kapcsolatos gondolataimat szélesebb körben is…..
( Tóth Gyula ) 2013.02.21 19:14:39
Az a kritika is felmerült igazicartwright részéről, hogy én biztosra veszem, hogy Attila fiait megkeresztelték. Természetesen ez sincs így, nem veszem biztosra, csupán feltételezem. Hogy milyen alapon feltételezem? Lássuk:

Korábban a Csaba vagy Kuber? c. fejezetben már észrevettük a hasonlóságot krónikáink Csabája és a hatszázas években a Kárpát-medencébe beköltöző Kuber története között. Kuber harcolt a pannóniai avarokkal, mint ahogy Csaba is harcolt Aladár seregeivel. Kuber alulmaradt, mint ahogy Csaba is alulmaradt. Kuber Thesszalonikába menekült, mint ahogy Csabáról is tudjuk, hogy Görögországba menekült anyai nagyatyjához, Honoriuszhoz. Azt is észrevettük, hogy a Görögországban tartózkodás után Csaba története már nem Kuber, hanem Kovrát történetére rímel. Kovrát túszként tartózkodik Bizáncban, mégis a császári palotában él. Ha tudjuk, hogy ő Csaba, és tudjuk, hogy Csaba a császár unokája, akkor nincs mit csodálkoznunk ezen. Tudjuk, hogy Kovrát beleszólt a bizánci hatalmi harcokba, ami a császár unokájától egyáltalán nem meglepő. Aztán Kovrátot visszaengedik az onogur-bolgár birodalomba, mint ahogy Csabáról is tudjuk, hogy 13 évi görögországi tartózkodás után "visszatért ősei székébe, Szkítiába". Masszív párhuzam figyelhető tehát meg Csaba és Kuber, illetve Csaba és Kovrát története között. Na most jön a lényeg! Kovrátról pontosan tudjuk, hogy Bizáncban megkeresztelkedett! Ezek után - kérdem én - miért alaptalan az a feltételezés, hogy Kovrát eredetije, Attila kisebbik fia, szintén megkeresztelkedett Görögországban? Persze senki sem állíthatja ezt százszázalékos határozottsággal. Én sem teszem. De azért azt mégiscsak illene elismerni, hogy a Kovrát-Csaba párhuzam alapján "vannak arra utaló jelek".

Aladár megkeresztelése kapcsán már könnyebb dolgunk van. Korábban azzal a feltételezéssel éltünk, hogy az a meroving Childerik, aki közvetlenül a hun korszakot követően nyugaton felbukkan és állammá szervezi a nyugati nemzeteket, valójában maga Aladár. Észrevettük azonban, hogy a már jól ismert 23 éves szöktetéssel később az a Klodvig kezd uralkodni, akit a Frank Birodalom alapítójának tartanak. Ha emlékezetem nem csal, anno épp igazicartwright segített ki egy alternatív javaslattal azzal kapcsolatban, hogy honnan ered a két uralkodó trónralépése közötti 23 év távolság. Vagyis ha Childerik valójában Aladár volt, akkor feltételezhető, hogy Klodvig is Aladár. Klodvigról viszont pontosan tudjuk, hogy megkeresztelkedett, hiszen keresztelésének történetét feljegyezte Tours-i Gergely. Épp e történet olvasásakor döbbentünk rá, hogy a krónikás Klodvigot az "Új Konstantin" megnevezéssel illette. Ez alapján feltételeztük, hogy Aladár keresztségben felvett neve talán épp a Konstantin lehetett. Vagyis mindezek csupán feltételezések. De azért nem alaptalan feltételezések.

Emlékszem, hogy fiatalabb koromban, amikor még zöldfülű voltam, László Gyula írásait olvasva szinte zavart, hogy mindig mindent szigorúan csak feltételes módban mert leírni. Meg is fogalmaztam akkor magamban, hogy igazán használhatná néha a kijelentő módot is, hiszen nem megalapozatlanul állítja, amit állít. Csak most értettem meg, hogy miért nem merte használni a kijelentő módot. Kritikusai azonnal ízekre szedték volna!
( Tóth Gyula ) 2013.02.22 06:59:32
@Atter: Kedves Atter!

Köszönöm a kérdéseit! Ezek olyan kérdések, amelyeken magam is sokat szoktam gondolkodni. Teljesen jogosan veti fel, hogy ha Attila valóban a kereszténységet védte, akkor vajon már keresztény volt-e a hunok első bejövetele előtt is? Ezt sajnos nem tudom megmondani. Néhány gondolatot azért megosztanék ezzel kapcsolatban. Ha a fenti tanulmányban foglaltaknak akár csak leheletnyi valóságtartalma is van, és Nagy Konstantin személyének valóban köze volt Attila személyéhez, akkor érdekes lehet megfigyelni a következőket: Tudjuk, hogy a hivatalos verzió szerint Nagy Konstantin volt az, aki az üldöztetéseknek véget vetett, amikor 313-ban a mediolanumi edictumot kiadta. Ebben vallásbékét hirdetett. Tudjuk, hogy éppen Nagy Konstantin volt az, aki a híres Niceai zsinaton elnökölt. Ezen a zsinaton erősítették meg a Szentháromságról szóló tanítást, és itt átkozták ki a Szentháromság-tagadó Ariust. Mindezek miatt hagyományosan Nagy Konstantint tartják Európa első keresztény uralkodójának. Mégis, ez a hatalmas és dicső "keresztény" uralkodó, csak élete végén, a halálos ágyán keresztelkedett meg. Ha az ő személyének valóban köze lehetett Attila személyéhez, akkor talán ez az adalék is fontos lehet. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy krónikáink sem utalnak rá, hogy Attila elkötelezte volna magát a kereszténység mellett. Kálti Márk például világosan leírja, hogy inkább a hatalom érdekelte, semmint a felekezet. Ez persze egy utólagos keresztény torzítás is lehet.

Mindezek miatt én a következőket valószínűsítem:

Attila és a hunok látták, hogy Európa nemzetei hogyan nyögnek a rájuk nehezedő római iga alatt. Felháborították őket a keresztényüldözések, hiszen ez a nép mindig a szabadságszeretetéről volt híres. De mégsem kifejezetten a kereszténység védelmében, sokkal inkább a vallásszabadság jegyében léptek fel és Európa népeinek felszabadítását tűzték zászlajukra! A gondolkodásmódjukhoz sokkal közelebb állt az, hogy mindenki abban higgyen, amiben akar. Ők tehát inkább a vallásszabadságot képviselhették, és nem kifejezetten a kereszténységet. Ha jobban belegondolunk a mediolanumi edictum éppen ezt fejezte ki. Tudni kell, hogy Nagy Konstantin még a hivatalos elméletek szerint sem tette államvallássá a kereszténységet, csupán lehetővé tette a szabad vallásgyakorlást! A korábbi fejezetek fényében azonban az is elég valószínűnek tűnik, hogy Attila halála után fiai már a kereszténység oldalára álltak. Aladár a pápaság pártfogója lett, míg Csaba a keleti kereszténység megszilárdításán fáradozott. Én legalábbis így látom.

A másik kérdése arra irányult, hogy a sztán, isztán szavak különálló szóként a kérdéses -isztán országokban előfordulnak-e. Nos, nem kell elmennünk még a keleti -isztán országokig sem. Elég csak elővenni az Új Magyar Tájszótárt, ami a következő érdekes szócikket tartalmazza:

"sztenka fn esztenka (Moldva 1380: 99): szikla"

Vagyis a moldvai csángók között "sztenka" vagy "esztenka" formában mindmáig fennmaradt ez az ősi szó, mégpedig éppen kőszikla jelentéssel! Épp a minap botlottam bele Duma-István András: A klézsei táltosok világa c. írásába, amely a következő szavakkal kezdődik:

"A klézsei Esztenka (kőszikla) a környék legmagasabb pontja, az öregebbek, például Están Mártan idős bácsi, még Tátos (Táltos) hegynek is nevezik."

Vagyis Klézse legmagasabb pontját éppen Esztenkának, azaz kősziklának nevezik.
( Tóth Gyula ) 2013.02.27 07:02:52
Ha félreérthető voltam, vagy nem pontosan a feltett kérdésre válaszoltam, akkor elnézést kérek! Egyre inkább úgy tűnik, hogy Nagy Konstantin bárki lehetett, aki a Konstantin nevet joggal viselte. Mivel ebben a fejezetben észrevettük, hogy a Konstantin név a Hun Birodalom "isztános" alakjából, vagyis a Kunsztán-ból származik, ezért Nagy Konstantin személye bárkire utalhat, aki a Hun Birodalom fölött uralkodott. Utalhat egyrészt magára Attilára, de utalhat két fiára is, akik atyjuk halála után Kunsztán királyaiként uralkodni kezdtek. Nagy Konstantin élettörténete tehát tartalmazhat Aladárra utaló elemeket, Csabára utaló elemeket, de bizonyos momentumai akár magára Attilára is utalhatnak.

Aladárra utaló elem például a Britanniában történő koronázás, az átvonulás Galliába, Licinius legyőzése Cibaleában, illetve a pápai állam adományozása. Csabára utal a székhelyének keletre történő áthelyezése és Konstantinápoly alapítása. Azonban a milánói edictumban kihirdetett vallásbéke, illetve az a részlet, mely szerint csak élete végén, a halottas ágyán keresztelkedett meg, inkább utalhat Attila személyére, akit krónikáink szerint inkább érdekelt a hatalom, semmint a felekezet. Az is valószínűnek tűnik, hogy a Kárpát-medencében talált Constantinus feliratú érmék is magához Attilához köthetők és nem valamelyik fiához. Ezeken az érméken a pogány szimbólumok között olykor feltűnnek a kereszténységre utaló jelképek is. Mindez arra utal, hogy az az uralkodó, aki ezeket az érméket verette, a vallásszabadság jegyében valamennyi felekezet gyakorlását engedélyezte, de ő maga egyik mellett sem kötelezte el magát. Bennem ez is azt a gondolatot erősíti, hogy a Constantinus feliratú pénzérmék inkább Attilához köthetők. Vagyis Nagy Konstantin egy rendkívül összetett fiktív figura, aki valamilyen módon Kunsztán összes uralkodóját magába olvasztotta.

Olyan ez, mintha Attila és fiai történetét a jó és a rossz tulajdonságok mentén kettévágták volna. Mindent, ami jó és nemes felhasználtak egy dicsőséges római császár megalkotásához, akit a későbbiekben nagy előképként és örök hivatkozási alapként lehetett felhasználni. Amit pedig rossznak, barbárnak vagy istentelennek tartottak, azt mind meghagyták Attilának és a hunoknak. Így született meg a kutyafülű Attila legendája. Azt azonban, hogy a hun történet számunkra fontos szereplői közül ki keresztelkedett meg, mikor keresztelkedett meg és mivé keresztelkedett meg, azt ne várják tőlem, hogy megmondjam, mert én is csak azokra a szegényes forrásokra tudok hagyatkozni, amelyeket mindannyian jól ismerünk. Mivel Klodvigot korábban Aladárral azonosítottuk és Klodvigról pontosan tudjuk, hogy megkeresztelkedett, így ez Aladárról is joggal felételezhető. Mivel a szlávokat megtérítő Cirill és Csaba, illetve a Bizáncban megkeresztelkedő Kovrát és Csaba története között is hasonlóságokat véltünk felfedezni, így az sem alaptalan gondolat, hogy Attila kisebbik fia, a Honoriuszhoz menekülő Csaba is megkeresztelkedett. Nagy Konstantin egészen késői, a halálos ágyon történt megkeresztelésének motívumát én inkább Attilához kötném, semmint valamelyik fiához. De mindezek csupán találgatások.

Na még egy gondolat a végére:

Felmerült itt az is, hogy a hunok esetleg manicheusok voltak. Én nem kívánok ebben a kérdésben állást foglalni, mindenesetre korábban rámutattam arra, hogy a hunok bejövetele az itt meginduló üldöztetésekre adott egyfajta válaszreakcióként fogható fel. Mindezek fényében különös jelentőségre tesz szert az a tény, hogy Diocletianus a 303-ban meginduló keresztényüldözések előtt egy-két évvel már elkezdte üldözni a manicheusokat! Vagyis a manicheusok üldözése még a keresztényüldözéseket is megelőzte!
A most következő gondolatok akkor kezdtek megfoganni, amikor újra kezem ügyébe került Szádeczky-Kardoss Samu Az avar történelem forrásai c. munkája. A szerkesztő rendkívüli alapossággal gyűjtötte össze mindazokat a főleg bizánci szövegrészleteket, amelyek e rejtélyes…..
Ahogy azt A Nagy ciklus c. fejezetben láttuk, Antonio Bonfini még tudott olyan évkönyvekről, amelyek Attila galliai hadjáratát és Szent Orsolya mártíromságát Anterus pápasága és Maximinus császársága idejére tették. Mivel Anterus néven csak egyetlen pápa élt, és ő is csak…..
( Tóth Gyula ) 2012.10.26 11:11:15
@igazicartwright:

Tisztelt igazicartwright,

Éppen azért hivatkozok sok esetben olyan forrásokra, amelyek a XIX. század végén illetve a XX. század elején születtek, mert azok tükrözik leghívebben azt a történelemképet, amely a hamisítás következtében előállt. Éppen a Nagy Képes Világtörténet keletkezésének kora az az időszak, amikor az indogermán kultúrprioritást hangsúlyozó nyugati történelemszemlélet kiteljesedett és a maga nyers valóságában mutatta meg önmagát. Ez volt az indogermán vágyálmok kiteljesedésének kora. Ez pedig az akkoriban készült magyar történelmi összefoglaló munkákra is rányomta a bélyegét. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy minket nem elsősorban az érdekel, hogy ezen a nyers, XIX. század végi történelemképen a XX. században mennyit finomítotak, hogyan árnyalták a képet és hogyan próbálták az árulkodó részleteket tompítani, elmaszatolni, hanem hogy milyen volt ez a hazug történelemkép a maga eredeti és nyers mivoltában!

Ezek a gondolatok már egészen korán megfogalmazódtak bennem, egészen hamar rájöttem, hogy a hamisítások leleplezéséhez a XIX. század végi történelemképből kell kiindulnunk. Ezért az elmúlt években tudatosan használok olyan történelmi összefoglaló munkákat, amik ebben a korban születtek. Vegye észre, a Nagy Képes Világtörténet éppen azért bír forrásértékkel, mert a benne felvázolt ismeretek egy olyan kornak a történelemmel kapcsolatos felfogását tükrözik, amelyben a későbbi maszatolások és tompítások még nem nehezítették meg a történelmi párhuzamosságok felismerését. Vagyis a Nagy Képes Világtörténetet nem abban az értelemben bír forrásértékkel, ahogy mondjuk egy középkori bizánci történetíró munkája, hanem abban az értelemben, hogy ez adja vissza leghívebben a hamisítás végeredményét.

Remélem kielégítő választ adtam a felvetésére. Ha mégsem, ne kíméljen!

Tóth Gyula
A szlávok kilétével kapcsolatos problémára az előző fejezetben egy merőben szokatlan és újszerű megközelítést alkalmaztunk. Azzal a feltételezéssel éltünk ugyanis, hogy a szláv népek valójában közeli rokonaink, a nagy szkíta-hun nemzet nyugati, azaz fehér ága. Láttuk, hogy…..
Az utóbbi néhány tanulmány publikálása után magam is meglepődve tapasztaltam, hogy a téma iránt érdeklődő olvasóközönség még a szokásosnál is jobban felélénkült. Számtalan kérdés, rengeteg megfontolásra váró új szempont, és a témákhoz kapcsolódó adalék jutott el…..
Immár tíz éve foglalkozom az egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszerek problémájával, és próbálom feltérképezni régi krónikáink látszólagos időrendi ellentmondásait. Ezen kutatások eredményeképp történelmünk kulcsfontosságú eseményei lassan elkezdtek a…..
Talán még emlékszünk rá, hogy a „Hosszú hajú Merovingok” c. fejezetet egy Tours-i Gergely krónikájából vett idézettel kezdtük. Ez az idézet Klodvig megkereszteléséről szólt. Gergely szavainak felidézése akkor a „sigamber” szó emlegetése miatt volt fontos számunkra,…..
Az előző fejezetben arra a megállapításra jutottunk, hogy a hunok első bejövetele valójában a háromszázas évek elején történt, mégpedig éppen Diocletianus uralkodása idején. Észrevettük, hogy Diocletianus és Maximianus császár 305-ös rejtélyes lemondása valójában…..