Adatok
aye davanita
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Diákhagyományok. Haj, azok a régi szép selmeci hagyományok! Had idézzek valamit egy nagy klasszikus tollából, aki szerint ezek "az ország legszebb, legrégibb diákhagyományai, melyek egymás segítésén, kölcsönös tiszteleten, és persze sok-sok vidámságon, diákos…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én pedig nem szeretném arra "kihegyezni" az álláspontomat, hogy "azok más idők voltak", ahogy Ön nem szeretne "bezzegazénidőmbenezni", tisztelettel feltételezve, hogy azok az idők azért nem is voltak olyan régen, hogy ne tudjuk megérteni egymást.
Megpróbálván rövidre fogni: az utóbbi időben egy - két dolog azért mégiscsak változott. Nem mentegetőzésképpen, de egy kicsit talán más értékrenddel érkeznek a gyerekek - velem együtt - általános iskolába majd a gimnáziumba, végül az egyetemre, Önökhöz, hozzánk. A tanárok kezében is egyre gyengébbek az eszközök a fegyelmezésre, legfőképp az általános iskolára és gimnáziumra gondolva. Ide ugye már úgy kéne érkezni, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy innentől már végképp a mi érdekünk a tanulás. Elcsépelt frázis, sokat halljuk, de talán csak évek alatt – vagy esetenként már túl későn - értjük meg igazán.
Én ez alól nem tekintem magam kivételnek, nem terhelem a szülőkre a felelősséget, de vitathatatlanul nehezebb lekötni az elsősök figyelmét, nehezebb hatni a „józan eszükre”. Nehezen megfogalmazható dolog, legfőképpen azért, mivel én is ennek a nemzedéknek a részese és tagja vagyok, amit teszem hozzá egyáltalán nem bánok.
Ha csak az utcán, a mindennapokban, a szórakozóhelyeken vagy akár a boltban látottakat is tekintem, valami nagyot változott a világgal és ezzel együtt velünk, fiatalokkal. És ezek a változások nem kedveznek olyan hagyományos értékeket képviselő és átadni kívánó "rendszernek", mint amilyen a selmeci hagyományrendszer. A Firmáink is velünk, de mi is a bALEKjainkkal eljutottunk a kezdeti időszakban ahhoz a ponthoz, amikor el kell gondolkozni azon, hogy vajon mi a teendő ha a szép szó nem használ. Ebben a legkritikusabb pont a bALEKhét, mindennek a kezdete, amikor a türelmes és kevésbé türelmes Firmák először szembesülnek a „kihaénnem”, sokszor pofátlan hozzáállással a bALEKság köréből. Ezt persze nem általánosan értem és nem vonom ki alóla magamat sem, annyira sokfélék vagyunk, sokféleképpen reagálunk. Ők is, mi is. Ezt – sajnos - azt hiszem Tanáraink is tapasztalják rajtunk. Persze régebben is voltak szélsőséges esetek gondolom, és most sem ez a jellemzőbb. De régen melyik bALEKnak volt mobiltelefonja, hogy felhívja a szülőket hogy úgy érzi, bántották? Talán ez miatt is jobban kiütköznek a tényleges túlkapások, és a nem is annyira túlkapások. Mert félelmetes sebességgel terjed az információ. Nem azt mondom, hogy ez szerves része az egésznek, de egy összetevője.
Aztán az értékrend, amit már említettem. Aki nem érzi 18 - 19 évesen ide kerülve hogy a "szivatás" ellenére is az, ami itt folyik harmonizál az értékrendjével, azzal nem igazán lehet mit kezdeni. Mert lehet, hogy ez elején nekem sem tetszett bALEKhéten pár dolog, de amikor azt láttam, hogy a velünk „szemben álló” Firmák között milyen erős a kapcsolat, biztos voltam benne, hogy ennek én is a részese szeretnék lenni, és hogy ez az egész talán nem ellenünk van, hanem hosszabb távon értünk.
A másik a sokat emlegetett Bolognai rendszer. Nem is pazarolok rá sok szót, de ennyi idő nem elég ehhez a folyamathoz. Ki kell hozni belőle a legjobbat, a legtöbbet, a tudásunk szerinti legtöbbet. Bár ez legalább részben feloldódott az erdőmérnöki szak újra osztatlanná válásával.
A közösen megoldott feladatok nem hiszem, hogy eltűntek, legalábbis nekünk még volt részünk a közös hajtépésben és világmegváltó megoldások kiötlésében. Én úgy látom, hogy ez a bALEKjainknál sem változott. A tantárgyak sikeres teljesítése tényleg háttérbe szorult, ezt sem vitatom.
Azonban az egymásra utaltság kikerülhetetlenül, visszavonhatatlanul a töredékére csökkent. A legtöbben hozzáférünk az internethez, a legtöbbünknek van a fontosabb dolgokból "sajátja". Sokan minden hétvégén hazajárnak. Minden gyorsabb és elérhetőbb. Ezzel nehéz megküzdeni, ezzel szemben nehéz hangsúlyozni az egymásrautaltság fontosságát. Mert a mindennapokban ezt már nem érezzük annyira. Nem azt mondom, hogy azok a helyzetek eltűntek, mikor tényleg szükségünk van egymásra, de ezeknek a helyzeteknek a köre finoman szólva is leszűkült.
Azonban elkerülve otthonról, kikerülve a gimnázium "óvó köréből" soha nem reméltem, hogy találok még egy otthont. Hogy még egyszer egy ilyen társaság részese leszek. Hogy húszas éveim elején "szülő" leszek, sok felelősséggel, bosszúsággal és örömmel. Hogy barátokat lelek az egész országban, és közös szellemet fogok vallani sok ezer már végzett és még tanuló diáktársammal. De ennek a szépségéről tudom, hogy senkit nem kell meggyőznöm.
Nem azt mondom, hogy nincsenek gondok, amennyiben ezt nekem jogomban áll megítélni. Néha kicsit úgy tűnik, mintha vak vezetne világtalant. Néha van egy kis káosz, van, hogy az elhangzott, megcselekedett dolgok valóban túlzások. És a megváltozott körülményekhez gyorsabban és hatásosabban kell alkalmazkodnunk, az egyre inkább előtérbe kerülő egyént talán egy kicsit többször kellene a közösség szerves részének tekintenünk, mindannyiunknak. Azonban abban az egy dologban biztosak lehetünk, hogy a célja mindegyikünknek, de legalábbis túlnyomó többségünknek ugyanaz. Megőrizni, megtartani, élni és nem visszaélni hatalommal, hierarchiával, egymással, Tanárainkkal, Firmatársakkal, bALEKokkal, pogányokkal.
Ilyen közelről nagyon nehéz megítélni ezeket a dolgokat. Megtörténhet, hogy sokszor rossz úton járok a véleményemmel és rossz úton járunk a hagyományok fenntartása terén is. Ezt a nálunk tapasztaltabbak dolga megítélni azt hiszem. Ezért is figyelmeztető jel – több között – ez az észrevétel Öntől. Nem áll jogomban bírálni a velem együtt az egyetemet végzőket, bármilyen rangúak vagy státuszúak, "alattam" vagy fölöttem állókat. Remélem ezt nem is tettem. Most a saját véleményemet tolmácsoltam és nem szeretnék úgy tűnni, mint aki a diákság nevében beszél, mivel lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, ezért maradok tisztelettel:
Horváth Zsófia a. Sellő a. Ha villog az ERROR, 2007-ben kezdett és megkeresztelt természetvédelmi mérnök szakos hallgató.