Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Fábry Sándor

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 Tegnapig Magyarország sok minden lehetett. Kívánságokban, vágyban, gondolatban, politikai tettekben. A mai naptól azonban Magyarország helye és helyzete sok szempontból megváltozott, nyugodtan mondhatjuk hogy végérvényesen. Az Európai Unió elnökségi tisztét betölteni…..
Fábry Sándor 2011.01.20 12:23:40
@Gálvölgyi János: Kossuth díj már nem lesz belőle semmiképp, azt nem kell magyaráznom, ugye?
 Sajnos megszokhattuk már, hogy az Európai Unió égisze alatt működő ember- és szabadságjogi szervezetek, illetve a nyugat európai sajtó nagy része a liberálisnak nevezett értékek, valamint az ezzel a jelzővel illetett életforma elkötelezett hívei. Annak ellenére van ez így,…..
Fábry Sándor 2011.01.19 15:04:18
Nem értem én ezt a mizériát itten, kérem. Most jövök éppen Türkmenisztánból (tudom, a kurva anyámat) és ott voltam egy kiállításon, ahol a Kierkegaard csontjaiból, amit egy norvég hagyományörző csoport uniós támogatással kérem szépen annak rendje és módja szerint kihántolt, szóval ezekből a csontokból Türkmenisztánban élő, hát hogy is mondjuk, kiszakadt magyar testvéreink egy embernagyságú Bibó István szobrot készítettek, és ez most ki is van állítva ottan a főtéren, bárki láthassa. Na de hogy ebből az egészből én mit akartam kihozni. Most természetesen egy még hosszabb mondat révén, valamifajta frappáns anekdotát elővezetve vissza kellene terelnem magam a kiindulópontunkra ugye, vagy ahogy édes jó apám mindig mondogatta, mikor fiatal tinó koromban jártam a bálokba hogy ezáltal, hát hozzájáruljak ha nem is az emberi faj fenntartásának mégoly nemes eszméjéhez, de mindenesetre úgyszólván praktikus ismeretekkel bővítsem az elmélet rám rótt terhét. Minerva baglya napnyugta után kezdi a röptét ugye, és hát nekem ez a röpte általában véget is ért nem messze a fészektől, és bizony a legritkább esetben sikerült eljárnom a hímekre jellemző udvarlási táncot, minek természetszerű folyományként gyakran bizony megtörve bár, de fogyva nem kullogtam haza egy-egy előzetesen sok reménnyel kecsegtető találkozásról az ellenkező nem képviselőivel, s ilyenkor bizony édes jó apám mindig ott ült a konyhában, éppen Nietzschét olvasgatott, s könyvéből felnézve csak annyit mondott: "a beteg gyereket még sapkában sem engedik a hóra". Amivel ugye frappánsan foglalta össze a problémát, hogy kéremszépen vannak esetek mikor a védekezésről felesleges is beszélni, mert az eksön, hogy így csillogtassam más irányú kvalitásaimat is, az nem fog megvalósulni. Most a baszásra gondoltam ugye, de ezt a szép gondolatot jelen esetben is mások hasznára valónak gondolom, hogy ugye hát abszolúte felesleges egyes elvtársak részéről a közelgő veszélyekre óva inteni, s mindenféle korlátozó kiegészítésekről beszélni, mert bizony ha kikapós egy leányzó, azt így is úgy is megbasszák.