Adatok
gozdé
44 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
http://privatfeszer.blog.hu/
Az elmúlt idők emlékére...Istenem, de bánom, hogy kitöröltem Redrope firkálmányait...
----
Skatulya
Régi, poros, prüszkölve Ctrl C ,Ctrl V
Nem is lát, rám sem néz...de tudja...pontosabban eldöntötte, mert mindenható mindent látó, fölöttünk…..
Az párkányon kihajolva nézi az utcát, ma este egy ablak mögül sem árad fény a szomszédos házból. Túl késő is lenne hozzá,vasárnap volt, ma már hétfő, lassan ébred a város, új hétre,létre, esélyre.
Minden reggel arra kel fel, hogy ismét átaludt egy éjszakát, álmaira nem…..
A szomorúság egyenesen aranyosan nő a fogkefék valamint a kilométerek számával. Ha rendezzük cidaállarc plusz négy-re az egyenletet akkor te meg én szorozva a távolsággal (m) mínusz az együtt töltött órák osztva a ténnyel,hogy de mennyire nagyon jó volna négyzetét…..
És megint azon kapódom, hogy szemben ülök velem a vonaton. Látom arcom a tükröződő üvegben,bámulom a rohanó tájat amíg el nem homályosul szemem előtt.Eső áztatja a poros üveget.Végig fut a hátamon a borzongás, üresen élő, ébren is álmodó test vagyok és most nem tudom…..
Egy léleknek sincs már feladata nekem?
Minden egyes mondat feladatja velem...
Feladtad a leckét de én megtanulom veled
Pedig még az életem is neked adnám...neked..
Már rég láttam így a saját városom, a hatalmas felhőkarcolókkal, a lemenő nappal ami vörösre festette a felhőket, a sötét utcákkal, minden mocskával, mélységével, szépségével és magasságával együtt. Becsuktam az ajtót, kikapcsoltam az örökké háttérzajként nevetgélő…..
Ha felteszem magamnak a kérdést félszegen
Hogy min múlott? Talán egy fél szegen?
Vagy, hogy beszélni nem tudtunk,csak részegen?
Vagy, hogy átsiklottunk minden apró részleten...
De nem kérdezek fölösen, hisz hiába
Mert nevedet én nem foglalom imába
És nem zuhanok többé…..
Elaltatott engem a színes fodros semmi,
Te sem látsz már fától erdőt , de legalább lehet mire kenni,
Lehet mire kenni, hogy mikor is volt? -óh rég
Hogy jó is az, ha reggelente átölel egy pótlék.
Egy alkatrész egy fehér közöny,oszló tetem,
Hogy ajkadra…..
A halál behúzta a függönyt szobádban, lehunytad szemed s még utoljára elképzelted az életed, milyen lett volna ha máshova születsz, ha máshogyan döntesz, ha társadul nem a magányt választod, ha nem vagy olyan makacs...A fránya gonosz makacsság mi veled növekedett,most…..
Sokáig forgolódtam az éjjel, nem tudtam aludni. Hallgattam, ahogy hosszú záridővel kattog vaku nélkül a fényképezőgép. Az ablaknál álltál és nézted a várost. Én téged figyeltelek titkon az ágyból, a hátad a hajad a kezeid. Nem jött az álom pedig beletuszkoltam magam a…..
Itt ül velem szemben és most nem rám figyel...pontosabban csak én vagyok a fejében, engem lát minden egyes pislantásnál a belső vásznon, de most emailt ir, gépel mert zavarba van, mert tudja, hogy nem küzdheti le magát ilyen nagyon egyszerűen.
Én le sem veszem róla szemeim, nem…..
Mar ebren vagyok, de nem nyitom ki a szemem, mert szepet almodtam,azt hogy velem vagy. Csak kezemmel nyulok a takaro fele mert fazom, de valamihez hozzaernek hideg ujjaim, egy forro testhez...hozzad.A szivem kihagy ket utest mig nem felnyitom lusta pillaim es a be nem huzott fuggony csalfa…..
Valahol fent ülök egy dombtetőn, egy 25X75X42-es kősziklán.Az ég lila és nyugtalan, homokszín minden körülöttem,fehér ruhában vagyok, a hajam olyan erősen vág az arcomba a széltől, hogy nem látom a körülöttem elterülő tájat. Úgy közeledik hozzám Jézus, mint ahogy azt a…..
Abban a sötét szobában hagytam a tarisznyám, amibe új szavakat öntött a karizmám. Gyönyörű arcodon fel sem sejlett kétely, látod itt röppent el két hely, amit még meg sem látogattunk ketten, látod, hogy eszem így rossz helyre tettem, hogy nem téged választottalak újból…..
Nem tudok több lenni mint ami vagyok, és ami nagyobb baj,hogy kevesebb sem. Ha színpadon állok, ha pulpituson, ha a földben fekszem ha csak az ágyban, a méltóságom mindig párhuzamos tengelyen forog a szívemmel.Sajnállak téged, sajnálom, hogy annyi észhez nem párosult elég önuralom…..
Bármit, csak ne lássam ezt a könyvet, nyitott lapok fölött bezárkózott agy. Mindennap csalódom picit ebben a konok szerkezetben. Nem működik olajozottan, néha egyáltalán nem funkcionál, pedig ez az az időszak amikor igen is oda kellene magát tegye, kizárja és egy…..
Örökké valóságnak tűntek az évekMár átadtam mindent,azt is mi enyémSzavakat keresek és messze tűnődömItt várok rád most én Sion hegyén Bajtársak voltunk a nehéz csaták alattFagyos föld érlelte lelkünketSokszor nyitottuk szólásra ajkunkDe szavak nélkül is értették…..
... nyakláncom mint törött jegygyűrűt az asztal szélére raktam volna le, lopva néztem volna körül a szobában amit annyiszor elképzeltem, amiről álmodtam is már.Talán eszembe ötlött volna a gondolat, hogy kiélvezem a pillanatot,hogy utolsó kép mielőtt elalszom te vagy,…..
Gödrös, hófehér maszkká torzult arcába nézek a halálnak és mosolyba rendezem vonásaim,még van időm míg találkozóra hív, míg rothadó leheletét bőrömön kell érezzem, míg csontos kezét csuklómra kulcsolja, amíg megcsókol foszló ajkaival.Még van időm...! Vagy…..
Egy lépés az ajtó felé, majd sürgős hátraarc. Akarod, hogy lássák amit te tudsz, akarod, hogy valakiért végre te is rajongj,hogy értelmet nyerjen a szó "csütörtök", hogy a meleg ebédnek más íze legyen végre, hogy a szürke falak megteljenek élettel...szeretnél te sok…..
....sokáig forgolódom az ágyban, a szoba jégverem mégis érzem azt a meleget amit emlékbe, örökül hagytál nekem.Beleburkolózom, visszhangot ver saját szuszogásom, nyikorognak vádlóan a falak. Szerelembe öltözve várok, míg újra látlak. Lakatot téve szívemre, hogy csak téged…..
Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy most itt állhatunk(ülhetünk) és le vonhatjuk a konklúziót. Három év után, végre ráeszméltünk miért is írtunk le oly sok eltékozolt betűt,papírra,képernyőre, gondolatra.Miért használtuk annyiszor három pontot egymás után,hogy minek…..
Pardon.Probléma van! A probléma abban gyökeredzik, hogy felmegyek a hvg.hu-ra és fogom a fejem. Pontosabban nem fogom, hanem tépem... az idegtől! Rendben abban meg kell állapodnunk, hogy az oldal némiképp elfogult, ezért átnavigálok az indexre hátha ők megfogták a pozitívabb, esetleg…..
Talán mindent amit gondolok ha rád nézek, más majd szavakba bírja önteni.Máskor meg túl sokat mondom és félek, hogy elkopik a szó, félek hogy nem érted miről beszélek, mert nem érezted még sosem, most sem és nem is fogod. Jó, hogy van mit félteni, de olyan gyötrelmes néha…..
A nyári derűvel arcunkon sétálunk a Kerék úton és magunkban keressük a válaszokat. Sokak lennénk, erős volna a dühödt akarat, ha volna de nincs. Csak csupasz megfáradt résnyire kinyílt szemek és a boldogtalan keserű lélegzet. Érezzük azt, hogy szinte arcon csaptak minket,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz