Adatok
vampierre
51 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Diákév volt e pár nap
egy angol nyelvtanárnak
(szenvedő szerkezet)
Folyamatos jelenben
kicsit szeretve lettem
(nem ragozom, minek?)
Feltételes az élet,
Nélküled mit sem érek,
Tudom, függő beszéd.
Krokodil könnyű helyzet
kaptam negyvenöt percet,
s nézem hüllő helyét
Fordítanám…..
Robert Frost
A ZÁR NÉLKÜLI AJTÓ
Évek teltek el.Kopogtak, ámde nincsaz ajtón - jutott eszembe- zár semmi, bent se kint.
Eloltottam éna lámpát, s kiosontamkezem magasba tartvalapjához fohászkodtam.
aztán kopogtak újraablakom nyitva, tárva,a párkányon át kikúsztamcsendben az utcára
túl a…..
Kis szobámban egy barna SEZLONY,
nem antik, nem szép, sajna ez lom.
KOTTAFÜZET hever alatta,
kis közhelyes dal, és ki adta,
hangja felnőtté-múlva más -
Ki tudja, KEGY vagy sorscsapás?
Emlékeimben-nagy lakásban
SZAPPANBUBORÉK KARNEVÁL van,
ablakból fújja két kis gyermek,
nevetve…..
Nem vagyok üldözött, se megtűrt,
csak írok (most éppen ezt a lektűrt).
Nem vagyok skizó, se árva,
csak nem jut nyögés a nyoszolyába,
nem vagyok sérült, sem beteg,
csak élvezetem nem élvezed.
Nem rémít engem lövészárok,
csak az, hogy rád hiába várok..
Talán tragédia, hogy nincs…..
Drága szerelmem, bennem FORR a vágy,
mindig, hogy lássam a REAKCIÓd,
Amikor öledbe hull fehér arád,
s FEHÉR KÖPENYedből, KÉMCSÖved kilóg.
KÍSÉRLETezzünk bátran, OLDódj fel! Na lám:
LAKMUSZPAPÍRom átázott, nagyon.
James Bondos KÉMHATÁSsal vagy rám
s én mindezt hagyom, a széles asztalon,
vagy…..
Azt akartam, csak egyetlenszer csókkal ébressz, hajolj fölém,
de te mindig más ágyba fekszel s én sírok a mindenség ölén.
Mosolyod tűz rám, messze ér el, de közben engem simogat.
Látlak a mindenki szemével, s te nem érzed az én kínomat.
Marciusból a szeptemberbe így lopott engem ez a…..
egyre szögletesebb a történet, ami kerekedik....
Ti, kiknek én adtam új nevetnevetőt, kicsit, kedveset,Kikre csókból sálat tettem kérlelhetetlen,s öleltem rátok testemből kabátot,
Ti, akik láttátok erőmmegfogyottan, s reszketőnlábaitokkal, körmös kezekkel,- nem is egyszerbelém vájt a fog, -marasztaltatok
Életem asszonyai, fruskák,rafináltak…..
Kést adtam kezedbeMagad vagy a pengeMégsem félek
Hegyéhez én megyek, ha gyenge,és nem jön el hozzám.
Látom már a hegyet.S az élet?tudom megsebezhet.
Kés-fogú oroszlánMegölhetsz, lázam is olthatod tőröd hidegével...
mottó: Bennem a láng ma túlcsap! számomra most nincs fontosabb semmi, mint amit angolul csak három szóval tudnak kifejezni..
Ülök, s tűnődöm a rumlis szobában,
régi cetliket rakodok,
ujjammal dobolok, jár a lábam,
nem illik ide a kopott
régi érzések egyike sem, nem jó,
hetek óta ízlelgetem…..
kedvessé tettél, aranyossá - elfogadnom ezt még nehéz, - aki megvár, -kér és ha úgy kell bólint, diszkréten félrenéz.
Szelíddé tettél- ha úgy tetszik - jófiúvá, ki álmodatóvja és támogatja némán, s téged is óv és támogat.
Elenged vitát és véleményt s az álmát adja, ő így szeret,bár néha lázad…..
Lefekszem, alszom, álmodom A csepp nem érzi ha vízbe ért,e tűzből korom mit sem ért.Nem suttogom, de ordítok.Semmiség, és az is titok.verekszem árnyék-senkivel,amikor senki nem figyel.Verejték marja arcomat -a félhomályban csak karcolat.-Letisztult, egyszeru, merevpillanat. Képe nem remeg,távolba…..
Erről nem beszélünk,maradj csendben. Éget?Semmisítsd meg ott bentazt a semmiséget. Csitt legyen a szívnek,suttogva dobbanjon,kuss legyen a szájnak,nyeld le a mondandóm, szorítsd össze ajkad,mert a szél körbefúj,ám aztán tovább álls nem leszel többet úr. Nem maradsz csak ember,talán még ember…..
Oly korban éltem én e földön,Igaznak maradni oly nehéz volt.Hazugságfalakból állt a börtön.Letagadták, hogy kék az égbolt... Oly korban jártam én a várost,faszt rajzoltak a házfalakra,lőtt ránk a reklám és a blogposzt,és kutyaszarból volt az akna... Oly korban költöttem el mi volt,a pénz nem eszköz…..
Sorsom sorsodé tán sosem lesz. Ez így jó. Belőlem születtél, és elcsalt a kígyó.
Belőlem eredtél, mint az ág a fából, hullasz egyszer, és a kertész felnyalábol.
Összekötöz minden hullott, száraz gallyat, és az erdő némán csak miértünk jajgat.
Együtt vet majd minket parázsra, hogy égjen, égjen el…..
"Ember a vízben! Ember a vizben!" kiáltott fel a kismatróz! kiabált, kalimpált de csak nem figyelt rá senki. mindenki tette a dolgát, erősítette a vitorlákat, kátrányozta a hajófeneket a hajó viharos vizeken járt senki sem pihent. Nem tehette meg. lecsúszott a főárbócon Szólt a rangidős…..
Íme, hát ennyi volt az élet,Megtartják-úgy-jó szépígéret,Sintértelepre jut - buta -az Egyszer-volt-budán-kutyaVeszítettem és oly veszettülkerestem mindig igazam,álmos hétfőre gyönge kedd ül,Havannába egy jegy ha van.Ugattam minden levélhordót,Őszi széllel birokra keltem,elfröcsköltem egy kisebb…..
Egy végtelenül öreg, talán száz évesnél is régebbi szekrényben történik mindaz, amit itt leírok.Történt egy este, hogy a Lány elég izgatottan érkezett haza.. Nagymama ősöreg szekrényében a tárgyak izgatott várakozással figyelték, ahogy a szobában fel s alá rohangál.. Ő, akihez tartoztak, aki…..
Gyönyörű, friss októberi nap volt. Az égen egyetlen bárányfelhő küzdött a létezésért. Hiábavaló harcát éles szelek ellen vívta. Jannisz, a papírsárkány kevésbé bánta az erős légmozgást. Épp most karolt bele, és húzta, húzta a nap felé. Szárnyai lobogtak a déli ragyogásban. Odalent Jorgos – 10 éves…..
A tizenharmadik születésnap volt. Különleges, varázsos szám ez a tizenhárom. Hanna is tudta. Egy éve várta már, hogy újra eljöjjön a nap. Szívében mégis félelem volt. Rettegett, hogy vajon most is, vajon ezen a bűvös tizenharmadik születésnapon is megtörténik-e, amit kívánni fog. Az előző két évben…..
Ha lenne bármi, ma legyen!Ha érkeznél egyszer, jöjj be mostNem fogja senki a kezem,Ha érkeznél egyszer, jöjj, de hozdteljes magad, csak ennyi, ennyi..Nem fogja senki senki senki..Még versláb szag is körbelengiösszerugdalt életem..Elborul, eldől, Most vagy Soha- Sorsom akárha mostoha -Nem tudok többé…..
Nézem, nézem gyorsulásátdolgaimnak, s a világnak,arcon köpött, most itthagyott..Nyeltem keserű pirulákat,
Bankoké lett az életem,körberöhögték bánatom,kicsúfolták az álmaims kicsírázott a fájdalom,
forró, puha, feszíti szétegész lényem, s a lényegetveszítem el, a józanságom..Kapkodok utánad…..
Összetörtek a vádak engemTönkretettek az irigyek,felforrt a bánat dühvé bennem. ki zászlókat bont, ki frigyet..Bűnöm csak kedvem és kedélyem,s hitem. Bár könnyü Boldogonbosszút állni. A rég-reményen.Mellényem nagy volt, foltozom..Te csak állsz, kérdőn tekinteszrám, "Mért a bú? Miért a szó?"Oly…..
Szemed, szád, arcod íve mindmost már enyémek, kincseim,Derekad, lábad, ujjaidlátványa vonz, és furdal itt-ott-amott vérem felserkentiillatod hogyha körbelengihajad, szemöldököd, s a pillád..Bár az ajkaimat puszilnád..Belédzúgtam ez nem titok,mikor a nevem szólitodhangod ekhója szántja fel -földjózan…..
Elvesztem a vágyam, mert rátaláltama bátorságot megvető halálbanrájöttem én és ráment minden,kinn csak a kín, és nincs mibe' hittem,Minden a régi: minden új,Fegyveréhez a gyáva nyúl...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz