varadyzsuzsi 2007.12.05 09:53:34

Sziasztok. visszatértem. lényegében bármi jó! Addig is pótlok a blog-olvasás terén.

varadyzsuzsi 2007.12.19 14:22:41

szerintem is nézzük meg! én nagyon szeretném. aztán duma.
egy vélemény.

varadyzsuzsi 2007.08.26 22:21:09

Tovább, tovább!
Engem is érdekel.

varadyzsuzsi 2007.10.19 00:12:52

Hm. Ez az egész baromi érdekes. És fontos, hogy vitázzunk róla. De szerintem az azért nehezen mondható, hogy az egyik vagy másik fél tök hülye, korlátolt, nem etikus stb. Annyira új ez az egész fórum - mármint nem a miénk, hanem általában az internet és a blog - hogy nem alakult még ki az etikája. Nem tudom, mi etikus és mi nem. Mit illett volna Petinek leírni és mit nem. Szerintem jogos, hogy a színház részéről felmerül az, hogy gáz, hogy valaki kiadja a belső ügyeinket - és igenis, tud lenni magánügy egy próba, vagy legalábbis döntés kérdése, hogy mikor az vagy nem az, mi az, amit megmutatok másoknak, mi az, amit nem - tehát utólag most könnyű okosan látni, hogy Petinek illett volna előre szólnia, hogy erről ír, de igaza van Petinek is abban, hogy leírja - egyébként eléggé visszafogott és óvatos módon - amiket megtapasztalt. Persze a reakciók túlzottan innen is és onnan is - felháborodás, ami újabb felháborodást szül - a szokásos spirál, amibe mindig mindkét fél belevakul. De közben a lényeg az, hogy ez az egész eset tulajdonképpen szükségszerű volt. Kitágult a világ és újradefiniálódik titok és magánügy és szabadság és diszkréció és még ezer fogalom és vajon hogy is van most ez?

varadyzsuzsi 2007.10.22 14:10:36

mit jelent a köznapi használat? azért az nyilvánvaló, hogy van különbség aközött, hogy 1. a naplómba írok le valamit 2. elmesélem színházi érdeklődésű barátaimnak a keretben 3.írok belőle egy cikket a népszabadságba 4.felírom egy internetes blogra 5. készítek belőle egy drámát. Nem ugyanazok a (jogi, morális, szokás, mittudoménmilyen) szabályok érvényesek mindegyikre. Nem tudom a választ, nem is lehet tudni szerintem, a szabadságnak az a definíciója, hogy addig terjed az én szabadságom, amíg nem korlátozom egy másik ember szabadságát, az is szuper, de azért a gyakorlatban elég nehéz meghúzni a határokat. Ez az ügy semmiképp sem fekete-fehér. (Peti, ha véletlenül úgy tűnne, nem téged kritizállak, hanem a jelenséget próbálom csak értelmezni.)

varadyzsuzsi 2007.10.19 22:32:42

Írjátok meg, ha már tudjátok, mikor lesz még előadás. kösz.

varadyzsuzsi 2007.10.19 22:31:21

7 előtt nem érek oda, de jövök. zs.
keretet támogatom.

varadyzsuzsi 2007.09.24 12:06:29

Vivi ötletével kapcsolatban, ha bárki ír: szerintem fontos (és ebben egyet is értettünk gödrös megbeszélésünkön), hogy ne kommentáljuk magunkat, ne magyarázzuk a bizonyítványunkat, majd a nép gondol, amit akar. Tehát javaslom, hogy egyszerű, objektív állítások hangozzanak csak el. (pl. a tökök a tök ász vezetésével elhelyezték emlékkártyájukat a táblánál.)

varadyzsuzsi 2007.09.13 00:27:25

HOZ VALAKI KAMERÁT?
Nagyon jó lenne.

varadyzsuzsi 2007.09.15 00:28:15

lapátolás mesében én vagyok a ludas. A cucc megvolt, videó is készült, holnap igyekszem összehozni egy beszámolót.

varadyzsuzsi 2007.09.15 16:33:27

A Dunánál -címmel írtam beszámolót a lapátolásról. A jegyzőkönyvek között olvasható.

varadyzsuzsi 2007.09.13 00:24:58

egyetértek a mini-konferenciával. Mert érzem magamon - hogy bár alapból én is az öndefiniálásnak voltam a híve - jelenleg sodródom az árral. (csütörtökön fél 3tól szó szerint.) ugyanakkor azt is kezdem megérteni és elfogadni, hogy amibe belefogtunk, az olyasmi, ami menet közben folyamatosan formálódik és újra és újradefiniálja önmagát. kétségtelen, hogy egyelőre nincsenek válaszaink a miértekre. És ez probléma. Viszont most a miért ne jegyében cselekszünk. És reméljük, hogy kiforr valami. EGyelőre a Duna-rekesztés is az, ami az évzáró volt: élvezzük a spontaneitást, a lehetetlennel való eljátszást, a továbbgondolást, a szokványos színházi keretek eltolását és persze nyilván benne van az is, hogy magunkat, a nyilvánosságot. Ez nem az a fajta miért ne, amit Yves Klein nyom, akinek a miért ne mögött hatalmas hite van - hogy ezt KELL csinálni. Igen, ez még teljesen más minőség. És lehetséges, hogy így is marad. De el tudom képzelni, hogy átcsap vmibe. Lehet, hogy ez az út járható, párhuzamosan csinálni az - esetenként viccelődő, üres, jópofi-gyanús, nem kristálytiszta értelmű akciókat és a nagy agyalásokat, hogy kik is vagyunk, mit, miért, hogyan, kinek? Zavarban vagyok én is, de azt tudom, hogy jó lesz lapátolni, el fog rajta gondolkozni az, aki látja. És valahogy sok dologban hasonlít ez a tábor első feladataihoz - amikkel szintén szenvedtem teoretice - hogy mi az, hogy csak forma, tartalom nélkül. De ez a lapátolás is olyan, hogy a forma szüli a tartalmat. Nagyon gazdag. Lehet, hogy a magyar kártya az, ahol zavar van, mert egy erős gondolati, tartalmi ügyhöz rendelünk formákat, amik nem feltétlenül passzentosak. ezekről kell beszélni, igen, itt is vitázni, meg szóban is, keretben.

varadyzsuzsi 2007.09.09 13:19:21

Nagyon érdekel! Ez egy hosszú távú, több kísérletet megérő projekt lehetne. Egyből az Amelie villant be, amikor a csaj iszonyú bonyolult útvonalon, utcán megszólaló telefonokkal, földre rajzolt nyilakkal, adott irányba mutató szoborral irányította a srácot, hogy az eljusson A pontból B-be. Persze irdatlan nagy utakat biztosan nem fognak megtenni nekünk, de egy kis játékra hajlandóságot érzőkkel jót kísérletezhetnénk. Egy nagyon klassz élmény - az etiquette-ben is ez volt az egyik érdekes - hogy bekerülsz egy rendszerbe, aminek nem ismered a szabályait de A, megtanulod, B, rájössz, hogy te is irányíthatod, C, csak élvezed a sodrást, a "magasabb erőket". de közben játék. MÁTRIX!!!Én se kapcsolnám a kártyához.

varadyzsuzsi 2007.08.30 01:03:03

Angliában, az Edinburgh Fesztiválon része voltam egy izgalmas "előadásnak", amely nem tudom, hogyan, de kapcsolódik valahogy hozzánk. ezért is írom inkább ide és nem az ajánló rovatba. Íme - továbbgondolásra.

A címe Etiquette és a Rotozaza nevű angol társulat hozta létre - néhány hónapja egy másik előadásukkal egyébként szerepeltek a Trafóban, abba magyar színészeket is bevontak, akiknek próba nélkül kellett teljesíteniük különböző feladatokat a színpadon, olyan módon, hogy egy fülhallgató volt rajtuk és abba kapták folyamatosan az instrukciókat. Azt az előadást (Doublethink) nem láttam.
(imhol a rotozaza társulat és a trafós előadás linkje)

www.rotozaza.co.uk/home.html

www.trafo.hu/programok.phtml?id=879

Na de hogy az etiquette( amiről szintén van adat a rotozaza honlapon). Erre a cuccra a nézők kettesével vehetnek jegyet, én is így tettem, egy angol ismerősömmel. Az előadás helyszíne egy színház kávézója, nézője és egyben szereplője pedig mindössze az a két ember, aki jegyet vesz rá. Fél óráig tartott egy ea. és ment egész nap. Szóval le kellett ülnünk egymással szemben egy kis asztalhoz egy kávézóban és feltennünk egy-egy fülest, én lettem A, ő meg B.
Kettőnk fülhallgatójában különböző szöveg hangzott el, teljesen utólag sem tudtuk rekonstruálni, hogy a másik pontosan miket hallott. Mindez persze gondosan össze volt szerkesztve, így közös élmény jött létre. Három típusú szöveg hangzott el. 1. narráció. A hang elmondta, hogy mi történik éppen, ki vagyok én, hol vagyok stb. - mondjuk, hogy egy párizsi kávézó teraszán ülök és egyszercsak leül velem szemben egy fiatal nő. 2. instrukció - a hang megmondja, hogy mit csináljak. Nézzek B-re, tapsoljak egyet, vonjam meg a vállam ,vegyem kezembe az asztalon mellettem lévő kellékek egyikét ( pl. volt olyan, hogy egy krétát kellett megfognom, azzal téglalapot rajzolnom az asztalra - később kiderült, hogy ez a mi színpadunk, ahol egy-egy tízcentis játékfigurával megjelenítettünk Ibsen Nórájából egy részletet. aztán letöröltük a krétát - krétakör... :) ) Szóval mondjuk egy kis üres fekete füzetet kellett a kezembe vennem. És akkor B megszólalt - ez volt a 3. típus, a verbális instrukció, amikor a hang azt mondta, ismételd el utánam... és így jött létre a kommunikáció köztünk. B megkérdezte, mit olvasok - nekem meg közben az volt a számba (fülembe) adva, hogy Ibsent. És így alakult egy párbeszéd arról, hogy kik vagyunk, mit akarunk, csinálunk stb. Volt egy olyan szakasz, ahol nekem kellett folyamatosan beszélni, úgy, hogy a hang nem hagyott időt két mondat között, tehát úgy jöttek a szövegek, mint a gondolatok, amíg az egyiket kimondtam, hallatszott a másik, a kimondással egyidőben tudtam én is mindent összerakni, ez valami fürdőszobában játszódó krimiszál volt már akkor és egy elhagyatott dombon jártunk éppen, miközben zuhogott az eső ( itt pl. B-nek le volt hajtva a feje, így nem látta, hogy az asztalra kinyújtott kezére én csöpögtetem a vizet az egyik kellékemmel)
Hosszú és nem tudom jól leírni. A lényeg, hogy nagyon hatásos kísérlet volt, színház volt. És egy csomó dolog bután volt használva vagy nem elég izgalmasan - én például egy ideig - mint azt megtudtam - egy hatvanéves filozófia professzor voltam, férfi, akinek nyilván megtetszik a szemben ülő prostituált, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy formákkal játszott ez a cucc is, hogy mi kizárólag formai instrukciókat kaptunk, játszani nem kellett, nyilván és a kontextus mégis érzelemmel, jelentéssel ruházta fel ezeket az amúgy üres gesztusokat. Interaktív volt - bár igai szabadságunk nem volt, hiszen csak irányítva voltunk, de...
Izgalmas élmény volt, újradefiniálás és a többi. Tovább lehetne fejleszteni, reality show-vá tenni, azáltal, hogy az instruktorok is folyamatosan a játszóból építkeznek - valahogy jelen vannak, ugyanúgy, mint a rimini protokollos cuccban, nem pedig egy előre felvett és rögzített hanganyaggal.
Persze lehet, hogy ez abszolút nem a hetven fős vonal, de mégis kapcsolódik, azt érzem. Remélem.
Üdv,
Zsuzsi