Regisztráció Blogot indítok
Adatok
becsy agnes (törölt)

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Vajda Júlia | Arany tájÚjabban esténként azon kaptam magam, hogy végiggondolom aznapi tetteimet, mintegy leltározom, mit végeztem. Aprólékosan és részletesen soroltam magamban munkáimat. Mi ez? – kérdeztem döbbenten, – számonkérés? Önmagamtól? Hogy jól gazdálkodom-e…..
becsy agnes (törölt) 2011.01.10 08:26:39
Kedves Horgas Béla! (Nem tudathasadásom van, hogy már meg külön írom a nevem, csak újra kellett regisztrálnom, mert ezek a fránya jelszók! - nem hiszik el, hogy én vagyok én. A technika ezer akadályt emel közénk...) Oly leleplező fordulatod ez a "nem állhatom meg"! Valóban: nem az a legnagyobb bajunk és bűnünk, hogy minduntalan okosan ellenállunk a rapport elemi dobbanásának? Pedig a nyilvánosság és intimitás közt emelt fantomi falon természetes átjárása van a tapintatnak, mely bájjal szövi a szöveget!... Pirsig motorizált Zen-könyve óta a legbájtalanabb kékharisnya is tudhatná, hogy ligetlakók és szigetlakók bukolikus enyelgése koszos autóalkatrészek körül forog, folytatnám hát a szövést - textusét és textúráét - ott a déli sztráda áramlatában (flow, mondja az angol és Csíkszentmihályi professzor, hogy még egy értelmiségi pappedlire utaljak). Sajátságos, hogy mindkét üdvtan szövegeiben - csakúgy, mint az autó-ügyekben - központi kérdés a minőség, a cselekvés és a hétköznapi aprólékosság: a gonddal bíró gondosság. Ennek pedig valóban nem lehet méltóbb tárgya, mint az alkatrész. De csak tárgya? Miért nem alanya is? Miért, hogy a mechanika logikájára alapult kultúránkban az alkatrész kizárólagosan az elidegenült tárgyiasság szimbóluma, s a személyesség eleve képtelen magát alkatrészként megélni? Talán a szorongás az ok? Hogy "az történik-e, amit mi akarunk?" Alkatrésznek lenni tudni: alázatot feltételez? Egyfajta amor fati? Hagyatkozás a Dei Gratiára? Vagy egyszerűen az ÉN egy másik - mediális, folyékony - halmazállapota? Amikor úgy nyomom a gázt, mint Te ott a sztráda magával ragadó hatalmasságában, és száll a kocsi, akkor úgy érzem, mintha könnyű biciklin lennék: nincs határ köztem és a gép között, testem a vázra szerelt kerekekben folytatódik, tapintom a mechanizmus minden porcikáját és az utat. A létezés összes - összehangolt - mozzanata az alkatrészem, mert mindenem a mindenség szerves alkatrésze. Holtbiztos egyensúly és a testek minden irdatlan súlyával is éteri szárnyalás ez, tökéletes minőségű cselekvés: kifejező valóság és megvalósuló kifejezés. - De ahhoz, hogy így áramoljon minden, el kellett végeznem olyan apróságok sokaságát, milyeket Handi Péter leltározgat esténként. És mi esik inkább nehezünkre: lemondani egónk világuralmi törekvéseiről, vagy odaadólag szolgálni a hétköznapi gondot? - Azonban kell még valami más is, amiről itt eddig nem esett szavunk: kell egy uticél. Olyan, amit kizárólagos akaratunk szabott, de mindenben pontosan ráismerünk ott, ahova az irdatlan sztráda áramlása vezetett. Eltéveszthetetlen...