Adatok
-Ayase-
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Bevezető
Kiknek szól a könyv?
Ez a könyv egy útikalauz transzszexuálisoknak, hogy könnyebben eligazodjanak a nemváltoztatási folyamat útvesztőjében.
Ez a könyv elsősorban azoknak íródott, akik úgy gondolják, hogy ők transzszexuálisok, (azaz lelkileg más neműnek érzik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A segítségeteket szeretném kérni.
Tudom, hogy ez közhelynek számít már, de így érzem; lány vagyok, annak ellenére hogy testileg
(sajnos) fiúnak számítok.
Nagyon sok idő kellett számomra, hogy megértsem,
nem menekülhetek ez elől, és hogy ha nem teszek
minél hamarabb lépéseket, már késő lesz.
Amióta az eszemet tudom, megvolt bennem az érzés.
Kis gyerekként nem zavart, ki mit mond, kimondtam
hogy lány vagyok (legalábbis azt akartam hinni)
De az iskolai időszakra már sokkal félénkebb lettem.
Még véletlenül se jutott eszembe bárkinek is
bármit mondani erről, csak titokban álmodoztam.
Kollégistaként, középsuliba kész öngyilkoság lett
volna felvállalni, inkább megpróbáltam beilleszkedni a közösségbe, és elfogadtatni
magammal, hogy az vagyok akinek születtem, és
ezt kell szeretnem, a normáknak megfelelnem.
A lányokkal való kapcsolatom se volt egy fiúhoz
méltó. Ha valaki szép volt, vonzalom helyett
mérhetetlen irigység fogott el, különösen, mikor
a jelenlétemben dícsérték az illetőt, hogy
milyen szép. Énnekem is jól esne, ha ezt mondanák,
-gondoltam. -De hát miket beszélek - nagyon
idétlennek éreztem magam a saját gondolataimtól,
és a testem kinézetétől.
Mindezek ellenére növesztettem a hajamat is,
rocker vagyok jeligére, de persze nem az volt
a valódi oka, csakhogy legyen mire fogni.
Valami miatt viszont, mindíg is furcsán tekintett
rám már akkor a környezetem, hogy valami nem
stimmel velem. Egy akkori szobatársam meg is
jegyezte egyszer, "olyan nőies", amire én rögtön
felkaptam a vizet ( de valójában jólesett ez a
jelző )
Volt később olyan időszakom, mikor a vallásba
menekültem, remélve, hogy az vígaszt nyújt, de
hiba volt, és időpocsékolás.
Az öngyilkosságra nem csak gondoltam,
megkiséreltem felvágni az ereimet is, aztán
mérgezéssel is próbálkoztam sikertelenül.
De aztán arra is gondoltam, ha már végetvetek az
életemnek, nagyon mindegy, hogy ki mit gondol
rólam, vagy mond. Ha belevágok a nemváltoztatás-
ba, mit veszthetek?
Bár utálom a nemem, és hogy elbánt velem a sors,
egy kicsit azért hálás is vagyok a testemnek.
Talán a nőnek lenni akarás teszi, vagy a gének
egyszerűen, vagy kissé magasabbak némely női
hormonok a szervezetemben? Nem tudom..
Az alakom elég nőies, és nőiesedett is valamelyest
az elmúlt évek során. Ezért is érzem azt, hogy
még van esélyem nővé válni, olyannak lenni,
ahogy azt mindíg is gondoltam.
Mikor elmondtam szűk családi körömben, hogy
mit is érzek, azthiszem elég nagy kő esett le a
szívemről. Sokkal rosszabb reakcióra számítorram.
Azt bánom, hogy nem előbb tettem meg ezt.
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, hogy milyenek
jelenleg a lehetőségek magyarországon MtF ügyben.
Olvastam az útikalauzt, és a hozzászólások között
is böngésztem. És még fogok is^.^persze.
Kezdeti lépésnek belevágtam eltüntettetni az arc-
szőrzetet mert már iszonyatosan zavart.
De minél hamarabb szeretném a szükséges engedélyeket megszerezni, hogy elkezdhessem a
kezeléseket..
Kérlek segítsetek<-.->
Üdv: Ayase