Adatok
Nemszőke
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hankiss Ágnes csúcsra járatva: a narancsos buktáról a fekete mágia jut eszébe, a tévénézőnek meg Hankissról a pszichiátria.
Állítólag Fidel Castrónak volt egy olyan poénja, hogy őrülteket és köztörvényes bűnözőket indított útnak az USA felé menekültáradatként, hogy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem kell itt semmiféle woodoo mágia ahhoz, hogy tudjuk szegénykének valami fordítva van bekötve.
Az én ifju koromban még volt olyan, hogy valaki a válás után azért nem használhatta a férje nevét - sem így, sem úgy -, mert kvázi "érdemtelenné" vált, ez nem feltétlenül azt jelentette, hogy az illető anya/apa gyilkolt, hanem azt is, hogy pl. bár azonos területen működtek, de szakmai szempontból totálisan ellentétes nézeteket vallottak. Ebben az esetben mivel az asszonyka vette fel a férj nevét, neki kellet lemondania a használatról. Szerintem ez rendben is van. Ha mondjuk - de ne engedjük meg, én ugyanis tudtam, kihez kötöm az életem - a férjem az én nevem viselné és szakmai szempontból marhaságokat beszélne akkor ugye valahogy jeleznünk kéne, hogy ez nem én vagyok, ez közel sem az én, hanem az Ő véleménye. Ez mindkettőnk érdeke, ergo vita sem lenne a kérdésben. Ebből kiindulva azt hiszem joggal teszem fel a kérdést, hogy Hankiss Ágnes Asszony miért nem követi ezt az - igazán polgárinak nevezhető - eljárást (vagy némileg profánul, mossa tisztára a saját lepedőjét)? Ja, hogy a házasság szentsége? Lássuk be ez sem állja meg a helyét, a vitát nem a családi fészek falai között vívják, hanem a teljes nyilávosság előtt. Ime egy nő - engedtessék meg nekem az ítélet - neme szégyene, aki - hiába van mindenkiben hiúság és ebből a szempontból a férfinép sem kivétel - totálisan gátlástalan. Még arra sem veszi a bátorságot, hogy előszedje saját nevét és így mutassa meg önmagát!
Kedves Ágnes!
Én meglehetősen hosszansan leírható névvel rendelkezem a házasságkötésem óta. Ha a sors - és kölcsönös csalódásunk - az eredményezi, hogy elválunk (elvégre ez bárkivel előfordulhat), elválok nemcsak ágytól, asztaltól, hanem névtől is. És ebben nemhogy nem fog akadályozni az, hogy bizonyos szempontból egy területen dolgozunk, hanem éppen ezért természetes igényem. Ezzel nem azt mondom, hogy belátom ez Neki jobban megy, mint nekem. Ugyanarról a dologról mást gondolunk és nem akarom, hogy bármi közünk legyen ezen a téren egymáshoz. Nem az Ő révén szeretnék érvényesülni, hanem a magam tehetsége okán. Ön még nem jutott el erre a szintre. Tanuljon. Talán sikerülni fog. Vagy Ön fél attól, hogy saját nevén nem tud érvényesülni?
Sajnálom Önt! Önnél jobban csak azokat, akik nem képesek átgondolni, hogy miféle erkölcs és tartás az, ami egy felvett név mögé búja hírdeti az igét? Milyen ember az, aki fennen hírdeti, nála a bölcsek köve? Milyen keresztény erkölcs az, amely alapján Ön kiáll hírdetni, hogy aki mástként gondolkodik a világ dolgairól, mint Ön és asztaltársai, azok értékítélete enyhén szólva kétséges, durvábban fogalmazva ilyesmivel nem is rendelkeznek? Ön még nem hallott arról az alapvető mércéről, hogy arra az asztalra, melyről eszünk (teszem hozzá ettünk valaha volt, mnt férj és feleség)nem csinálunk oda? Az Ön szerencséje, hogy ebben a nagy erkölcsi katyvaszban ezeket a kérdéseket még nem kellett megválaszolnia!
Kedves cikkíró!
Kedves Hankiss Ágnes!
A szégyelnivaló nem itt van!
Több erkölcsi tartást, több szerénységet!
Üdv., Nemszőke