Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Aqwsed12345

0 bejegyzést írt és 61 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A szexuális támadások áldozatainak hangját nagyon ritkán hallani, hiszen nem csak borzasztó feleleveníteniük a sok esetben a gyermekkorban átélt szörnyűséget, hanem gyakran a hatóságok és a társadalom sem kellő odafigyeléssel, együttérzéssel fordul feléjük. Az ő hangjukat…..
Egy élet, egy rossz döntés! Hol is kezdjem... talán 12 éves voltam amikor a Tanúk becsengettek hozzánk. Mi szívesen fogadtuk Őket hisz Istenről beszéltek ( az rossz nem lehet gondoltuk ). Tanulmányozás elkezdődött, majd lassan a gyerekeket is oda ültették, oda ültünk.Később…..
mítoszromboló Köszöntő 2012.04.07 21:20:00
Kedves hívő, hitetlen és olyanok akik még nem tudják pontosan miben higgyenek! Itt tehettek fel kényes kérdéseket a Bibliával (és más "szent" irományokkal) kapcsolatban és meg is válaszolhatjátok ezeket. A "hidd el", meg "az Isten majd feltárja" nem tudományos érvek! A Bibliában…..
w Télapó nem jött el 2011.05.23 06:45:00
Magyarországot, hála istennek vagy ellenlábasainak, javarészt elkerülte a kereszténységnek (vagy bármilyen vallásnak) a növényszintre butított, szó szerint értelmezős, ultrabigott változata. Az Egyesült Államokban domináns fetrengős-karizmatikus, a mindennapos csodákat hirdető…..
Örömteli tanítványképzés - avagy az igazság ismeretének őszinte öröme... Ma jártam pesten és ezt muszáj volt... a tekintete megfogott... nagyobb méret     Cikk a néniről: "... Áll a néni a hajnali forgatagban, tiszteltre méltó kitartással, és kezében…..
Aqwsed12345 2011.05.19 18:24:34
@@ndtomas:

Kedves ’@ndtomas’ !

Látom nem nagyon spóroltál a szavakkal, csak úgy érzem benned azt az erős küldetéstudatot, hogy most aztán jól meg akartad mondani nekünk, akik szerinted „az Igazság” (töltött szó, JT zsargonban annyit tesz: Őrtorony hatályos tanítása) ellenségei vagyunk.

A JT tagok körében előforduló hibák, erkölcstelenségek védelmére kelsz. Hivatkozol a társadalmi körülményekre, az emberi tökéletlenségekre, és arra, hogy de hát ilyen az első században is így volt. Oké, a hivatkozásod teljes mértékben helyes: attól, hogy egy adott felekezetben vannak bűnösök is, az nem rontja le az adott felekezet legitimitását. Viszont egy nagyon fontos dologról megfeledkeztél, barátom.

Van ugyanis egy dolog, ami igen csak nem fair. Amíg JT-i körében történnek meg ezek az esetek, addig Te és a testvéreid szájában a legnagyobb buzgalommal forognak ezek a kifogások, addig nem tűnik fel, hogy Brooklyn ugyanezt kijátssza mások ellen. Hogy tapsikolnak, hogyha egy másik keresztény felekezet elöljárója, vagy akár tagja botrányba keveredik? Akkor nincs „de hát ilyen az első században is volt”, akkor örvendeznek a megszégyenülésén, és arról van szó, hogy „no lám ilyenek ezek, Nagy Babilon” stb.

Az az „életérzés” JT-i körében, hogy „mi különbek, erkölcsösebbek, jobbak, lelkesebbek stb. vagyunk, mint MINDENKI MÁS” olyan magától értetődő tételként van kezelve, amivel aztán majd saját felekezettagjaikat zsarolják, ehhez hasonló szavakkal: „Otthagynád a Szervezetet? Ugyan hová mennél, melyik felekezetbe? Hiszen mindegyik telve van ördögi tévelygéssel és erkölcstelenséggel, mind Babilon része, satöbbi.”

Szóval ez így nem fair. Csak a példa kedvéért teszek egy kis összehasonlítást, hogy lásd, hogy minden ezzel kapcsolatos érved megfordítható. A katolikus Egyházat például divat szidni az olyan múltbeli dolgok miatt, mint pl. az inkvizíció, vagy jelenkorban nagy médiahátszelet kapott pedofilbotrányok. Őket nem illeti meg ez az exkuzáció? Csak JT-it? Lássuk ők mit írnak erről egy rövidke idézet, aztán folytatom:

„HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?

Válasz:
Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelő tevékenységének köszönheti szent mivoltát.

Magyarázat:
Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek őrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha).
A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja. Vagy azért, mert a bűnös tagnak olyan súlyos a vétke, hogy el is veszítette az Egyházhoz való tartozását, vagy azért, mert bűnbánata és Krisztus kiomló vére által megszentelődik.

Igazolás:
Szt. Pál apostol tanítja, hogy Krisztus szentségessé tette Egyházát: „Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen" (Ef 5,27). Az Apostol szerint: „Isten temploma szent, ti vagytok az" (1 Kor 3,17). Ezért mondjuk: Szent Egyház.
Szt. Pál apostol is súlyos hibákat és bűnöket talál már a korai Egyházban is, de meg sem fordul a fejében, hogy az Egyház megszűnt volna Egyháznak és szentnek lenni. Kiközösítést követel és nem új alapítást: „Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel" (1 Kor 5,1).
Júdás is bemocskolta személyét és apostoli hivatalát, de az a többi apostolt nem érintette. Bűne és következményei csak reá szállottak, nem az Egyházra: „Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei" (ApCsel 1,17).
Szt. Péter is megtagadta Jézust, de bűnbánatát elfogadta Krisztus, és az Egyház vezetője maradt, bár Jézus megkövetelte tőle a hitvallást: „Majd harmadszor is megkérdezte tőle: »Simon, János fia, szeretsz engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: »Szeretsz engem?« S így válaszolt: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.« Jézus ismét azt mondta: »Legeltesd juhaimat!«" (Jn 21,17).
Maga Jézus is megmondta, hogy a bűnök és a botrányok elkerülhetetlenek egy közösségben, ez azonban csak a személyre nézve jár következményekkel: “Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket!” (Lk 17,1).
Sokan úgy gondolják, hogy a Római Egyház már rég megromlott s csak idők kérdése, mikor omlik végleg össze. Ennek határozottan ellentmond Jézus csalhatatlan ígérete, hogy ő Egyházával marad „mindennap, a világ végezetéig" (Mt. 28, 20), s az a másik kijelentése is, hogy amíg az Egyház Szent Péter sziklatalapzatán áll, addig „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt. 16, 18).”

Folytatom. Látod már? Ha kihúzod a „bűnös emberek” érvet, akkor ha következetes akarsz maradni, akkor többé nem hivatkozhatsz a többi felekezet bűnös tagságára sem! Akkor pedig igen csak hasra esne a „bölcsnek” nevezett rabszolga osztályod, hiszen mennyire meglovagolja ő a történelmi felekezetek visszásságait.

Amikor JT-i körében előforduló képmutatásról, bűnökről írunk ezeket nem ÖNMAGÁBAN tartjuk érvnek, hanem ezeket azért kell feltárni, hogy letörjön az az arrogáns JT hozzáállás, hogy ők különbek, mint bárki más. Ha nem így állna hozzá egy átlag JT a külvilághoz, ha nem sugallnák ezt a kiadványok (szellemi paradicsom, egyedül minket vezet Isten stb.), ha nem tapsikolnának a más felekezetek bűnein, valóban semmi szükség nem lenne ezekről írni. De amíg ez így van, addig igen is reflektor fénybe kell tolni, minden ilyet, hogy törjön csak be végre ez a hazug hivatkozás.

Ebben a „szellemi paradicsomnak” kinevezett rendszerben csalódott, de ki nem lépett testvéred ezt írja: „Ha igaz Krisztus állítása, miszerint „arról ismernek meg benneteket, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy a szeretet lesz kozottetek“, akkor a Tanúk nem Krisztus tanítványai. Az, amit ok szeretetnek neveznek, egy ures, lélektelen, papírszagú színjáték. Vezényszóra szeretik egymást, de csak akkor, ha te is a helyes irányban vagy, és azt mondod, amit kell, ami a megszámozott bekezdésben szerepel. Egy tanú egész élete egy nagy, megszerkesztett, megszámozott bekezdéshalom, itt-ott megtarkítva egy-két bekeretezett résszel. Nincs egyéb alternatíva. Ha bármit is megkérdojelezel, azonnal public enemy leszel. Én egy ilyen diktatórikus rendorállamban nevelkedtem, és ennek ellenére sikerult engem újra becsapni. Mélyen megrendultem. Mindazonáltal szuntelenul deklamálják kifelé, hogy micsoda határtalan testvéri szeretet, tolerancia és keresztényi béke uralkodik kozottuk. Mit gondoltok, ha ezek a sorok a kezukbe kerulnének, a szellem gyumolcsei kozul melyiket gyakorolnák rajtam? Úgy kirúgnának, hogy a lábam sem érné a foldet. Egy tikos, rogtonítélo bíroi bizottság, anelkul, hogy nyilvános meghallgatáson meg tudnám védeni magam, azonnali exkomunikációra ítélne, és megtiltaná mindenkinek, hogy a kozelembe keruljon, és gyakorolja a krisztusi szeretet-parancsot. „

„Összegyülekezésüket egy totális szeretetlenség jellemzi. Nem hiába használják a "szeretet kimutatása" szavakat az egyszerű "szeretet" szó helyett. Igen, mindig a dolgok kimutatása fontos, a felszín, a mosolygás, az "igazságról" való áradozás, hogy valaki elegánsan, nyakkendőben végigülje az egészet, jelentkezzen a feltett kérdésekre, és olyan jó fésült válaszokat adjon, ami a lehető legpontosabban adja vissza az Őrtorony szavait. Ezért sokan meg sem erőltetik magukat, egyszerűen csak felolvassák az előzőleg (otthon) aláhúzott válaszokat. És ezt az otthoni aláhuzogatást nevezik "felkészülésnek", meg "tanulmányozásnak". Még a kérdések is úgy vannak megtervezve, hogy nehogy véletlenül valamilyen nem megfelelő irányba terelődjenek a gondolatok. És ez az irányított gondolkodás van "elmélkedésnek" nevezve. Ime megvalósult Orwel 1984-je, a szavak mást jelentenek, mint amit jelenteniük kéne, itt van szemünk előtt az "újbeszél" nyelv. Az Őrtorony tanulmányozás vezetőjének ezeket az előírt kérdéseket kell feltennie, és a hallgatóságnak pedig az otthon aláhúzott válaszokat egy kicsit átfogalmazva visszamondania. Mint valami színjátszó kör. Talán legfontosabb dolog, hogy meg kell akadályozni a spontaneitás minden megnyilvánulását.”

A "hitet gyakorolni" az ugyanolyan "újbeszél" szó, mint a "szeretetet kimutatni". A kongresszusokon soha nem az a felszólítás hangzik el, hogy "szeressétek egymást", hanem az, hogy "mutassátok ki a szereteteteket". Meg olyasmi, hogy "mutassátok ki szellemi éhségteket". Meg hogy "tegyetek erőfeszítést a szellemi éhségtek (vagy szeretetetek) kimutatására". Ez bizony marhaság. Ha nekem tele van a szívem az evangéliummal, akkor nem azért kell erőfeszítést tennem, hogy nyilvános kijelentéseket tegyek az evangélumról, hanem azért, hogy vissza tudjam tartani magam attól, hogy beszéljek az evangélimról. Ha én éhes vagyok, akkor nem azért kell tennem erőfeszítést, hogy kimutassam az éhségemet, hanem azért, hogy ne mutassam ki. Ha nekem egy alapvető szükségletem van, pl. ha WC-re kell mennem, akkor nem azért kell erőfeszítést tennem, hogy ami bennem van az kijöjjön, hanem pont fordítva: azért, hogy nehogy túl hamar kijöjjön. Ha valakinek folytonos noszogatásra van szüksége ahhoz, hogy valamit (aminek a szívében kéne lennie) kimutasson, annak nincs a szívében semmi. Akkor az egész csak egy üres képmutatás és kölcsönös hülyítés.

Talán más keresztény felekezetekre nem igaz, hogy elnyomták a kommunista diktatúrában? Hogy a vezetőiket (ld. Mindszenty) bebörtönözték, a vallásgyakorlásukat korlátozták, a hittant betiltották? Náluk ezt nem kell figyelembe venni, de azért lehet gúnyolódni a katolikus parasztembereken, hogy nem elég magas a hittani ismerete?

Persze ezeknek a hivatkozásoknak megvan a maguk történelmi előzménye is, hiszen a kérdés visszavezet a donatista vitához. A donatizmus egy 4. századi tanítás, amelynek szellemisége nagyon sok felekezetet uralmanapság. A 4. században a Karthago-i püspöki szék utódlásáért folytatott vitában a donatisták a katolikusokkal szemben azt állították, hogy egy püspök vagy pap, aki súlyos bűn állapotában él, se nem szentelhet, se a szentségeket nem szolgáltathatja ki érvényesen. „Bizonyítékuk” erre az állításra nagyon egyszerű, ügyes, egyenesen címszószerű volt: az Egyház szentségei azért vannak, hogy a kegyelmet közvetítsék. Hogyan adhat azonban valaki olyant, amije nincsen? Hogyan adhat át olyan valaki másnak kegyelmet, aki maga nincs a kegyelem állapotában? Első pillantásra úgy tűnik, hogy azok érvei, akik ezt a véleményt képviselték, megcáfolhatatlanok, egyszerűek és ezen kívül még sokkal konzekvensebbek és idealisztikusabbak, mint a „lanyha” katolikusokéi. És mégis, ez a tanítás mint a donatisták tévtana került be az egyháztörténelembe. Anélkül, hogy a donatista szemléletű hívek átlátnák, valójában egy olyan egyházban hisznek, amely elbukhat (ld. az ún. "nagy hitehagyás" legendáját!), amely ennél fogva nem az az Egyház, amelyet a mi Urunk, Jézus Krisztus alapított. Az Ő általa alapított Egyház nem bukhat el, mert fogyatkozhatatlan. Fönn fog állni eme Egyház a Második Eljövetelig mint látható, hierarchikusan kormányzott közösség, az igazságot tanítván, és tagjait megszentelvén.

A vita innen indult, de szétterebélyesedett és általában a „méltatlan Egyház” kérdésköre köré csoportosult. Hátterében az a szemlélete húzódik, meg mint a vámost lenéző farizeus esetében:

„Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.” (Lukács 18:9-14)

Ezzel ellentétben Jézus az Egyházat egy olyan hálóhoz hasonlította, amely „mindenféle halat összefog”, és csak az Utolsó Ítéletkor lesznek kiválogatva belőle a rosszak. A donatizmus tévedése a bűntelen tagokból álló Egyház víziója. A donatizmus köszön vissza, valahányszor vasárnapikeresztényeznek, pedofilpapoznak, vagy az inkvizíciót hánytorgatják fel. A donatisták az Egyház szent voltának biztosítékát abban látták, hogy állandó üldözésnek van kitéve (nem ismerős ez valahonnan?). Ezért a Konstantin-féle békét sem fogadták el. Sokuknál a vértanúság hangoztatása öncél lett, s a vértanúság látszatáért olykor az öngyilkosságot is vállalták.

Na de akkor most essen le, aminek le kéne: ha elveted a donatizmust (márpedig elveted, hiszen, ha nem vetnéd el, akkor JT-i nem lehetne igaz vallás, hiszen tagjai közt vannak bűnösök is), akkor légy következeteses. Ha a bűnök nem rontják le a felekezet igazát, akkor viszont ott tartunk, hogy a nagyegyház sem veszthette el a legitimitását, és akkor megint csak ott tartunk, hogy semmi szükség nem volt Russelre és az Őrtorony Társulatra, hiszen az Egyházon/gyülekezeten még a pokol kapui SEM (!) vehetnek erőt. Püff. Tehát ezzel a hivatkozásoddal ugyanott tartasz, mint eddig. És csakugyan a Bibliában nincs ilyen, hogy méltatlanság címén legitimitás vesztés, van rá példa elég:

Jer 32,32-35 – ószövetségi papok és vezetők gyermekáldozatokat mutattak be.
2Kir 23,6-7 – Az Úr templomában szakrális prostitúció folyt.
Jn 12,4-6 – Az apostolok között is volt bűnös. (vö. Mt 16,14-16)
Mk 14,50 – Az összes apostol „magára hagyta és elmenekült.”
Mk 14,66-72 – Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust.
Jn 20,24-25 – Tamás apostol kételkedett Jézusban.
Mt 13,47-50 – Az Egyházban is vannak bűnösök. (vö. Mt 13,24-30; 1Kor 5,1-2; 11,18-22; Jel 2,4-5;.10.14-16; stb.)
ApCsel 20,28-30 – Az Egyház vezetői között is lesznek bűnösök.
Róm 3,3-4 – „Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná? Egyáltalán nem.”
2Tim 2,13 – „ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.”
Jn 11,51-52 – Bűnös ember is lehet tévedhetetlen.

A Szentírásban Isten az aki a kegyelmet adja, ő kezdeményez, és a feltételek ő állapítja meg. Nem bibliai kategóriák ezek a méltó-méltatlan; hiteles-hiteltelen dolgok. Itt csak a legitimitás játszik. Vagy van legitimitása, vagy nem, és akkor neki nem osztottak lapot. A Szentírás nem beszél arról, hogy az Egyház egyes tagjainak vétkei miatt elveszítheti a legitimitást. Kimondja, hogy az apostoloknak volt dolga lerakni az Egyház alapjait, újraalapításról, harmadik szövetségről nincs szó, ez apokrifus mesebeszéd. A legitimitást egyedül Isten veheti vissza, ámde azt az idők végezetéig az Egyháznak odaígérte, a kulcsokat nem vette vissza. Az ilyen szövegelőknek mindez csak egy ürügy, hogy a lényeg helyett a lelki kiskorúakat ijesztgető rémtörténetekkel tereljék a figyelmét, amelynek nagy része legföljebb féligazságok halmaza, kiegészítve az egyházellenes hecckampány során reá rakódott bűzös rágalmakkal. Íme, az Isten ítélete, aki hagyja megátalkodni a keményszívűeket a gyűlölködésükben! És valóban, az inkvizíción sápítozó népségek ocsmány szövegeit olvasva, nagyon is úgy tűnik, hogy egy-egy ilyen embert tényleg csak a gyűlölet tart össze.

Olvass utána a Vörös hering (red herring) érvelési hibának. Ez annak a tipikus esete, mint amikor a diák ahelyett, hogy bevallaná őszintén, hogy nem tanult felrakja a kifogás.txt-t, hogy „hááát, elfelejtettem hazavinni a könyvemet, meeeg beteg voltam, meg izé…”. Bizony, a szemfüles olvasó kiszagolja a kedvenc témái alapján, hogy a csak utólag alakult felekezetek legitimitása milyen kétes lábakon áll, ha egyszer az a végső érve mindig, hogy „Mi azért vagyunk jók, mert mások rosszak!”. Az ilyen mozgolódásnak a „kontra”-jellege messziről szaglik: önmaga létjogosultsága nem önmagában van, hanem kénytelen másokra mutogatni. A katolikus Egyház azonban megáll önmagára, sose volt szüksége másokra mutogatnia, bizonyítékként, mert önmagában megáll. Jól mondja John Henry Newman:

„Az eretnekség ismertető jele az, hogy tantételei terméketlenek, nincs teológiája, és amennyiben tévtan, nincs is önálló tana. Ha elvesszük katolikus teológiáját, mi marad meg? Vita, magyarázgatás, protestálás. Saját szakterület hiányában legfeljebb bibliakritikához és vallás.bizonyítékokhoz folyamodik. Tanításának tételei fejlődés nélkül önmagukba térnek vissza, mert azok csak szavak, terméketlenek, mert elhaltak. Ha élők lennének, szaporodnának és fejlődnének. Ha pedig élnek és gyümölcsöt hoznak… fejlődése fölbomlás, de semmit sem teremt, nem irányul rendszer felé. Egyetlen kialakuló dogmája az egyes vagy valamennyi dogma és minden teológia tagadása, az Evangéliumra hivatkozva. Nem csoda, ha tagadja azt, ahová ő maga nem képes eljutni.”

Mintha az egyház-legitimitás egyéni vétkekkel elveszíthető, vagy jólviselkedéssel megszolgálható volna!

„…A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti…” (Dán 4:14)

„…de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg…” (2Tim 2,13)

Hivatkozol Russel és Rutherford megtérésének történetére, és lelkesen írsz az őszinte buzgalmukról. De ez is milyen szelektív hozzáállás a kereszténység történetéről. Ennek a két embernek az egyéni lelki folyamatai, érzései azok érdekesek, és másoké nem? Ugyan, tudsz te valamit mondjuk Assisi Szent Ferencről? Vagy Pascalról? Newmanról? Olvastad Kempis Tamástól a ’Krisztus követése’-t? Persze, hogy nem, hiszen Őrtorony szemüvegen ők mind smafu, az ő lelki élményeik, megtérésük az nem ér semmit, de ha Russel félt a pokolról, és az annihilacionizmus nyugtatta meg, akkor ez máris olyan szép és fontos történet, és ezt a háztetőkről kell kiabálni.

Ez pontosan az a szemlélet, amelyről az apológián írtak:

„Hamis egyházideálok: A történelem nélküli egyház
Az egyház történelmietlen szemléletével [...] a protestáns hátterű szakadár közösségekben [...] szinte dogmaként találkozni. E szemlélet hívei [...] a saját közösségeik megalakulása előtti időszakra úgy gondolnak, mintha az nem az egyetemes egyház, hanem „csak a katolikus egyház történelme” lenne. Úgy látják, hogy „az Egyház” történetében az első, nagyszerű évszázad és [...] 19. században született mozgalmuk között csak hosszú szünetjel van. „Egyház” alatt kizárólag [...] a saját közösségüket értik, és az egyháztörténet lapjain is csak azokban a közösségekben vagy személyekben akarják felismerni „az igazi kereszténységet”, amelyek megfelelnek a sajáttanbeli kritériumaiknak, tehát precedens-értékű a rájuk való hivatkozás. Ez a megközelítése például a 19. századi amerikai „helyreállító” (restaurációs) mozgalomból kinőtt „nem felekezeti” egyházaknak, a „végidők egyháza” identitású adventista és új apostoli egyházaknak, illetve a mormon vallásnak. Bár mind másban látják a helyreállítás lényegét, mind úgy vélik, hogy bennük az első évszázad „eredeti” kereszténysége támadt fel.
Először is azonban, Krisztus azt állította, hogy ő maga építi az egyházát, és a pokol kapui sem vehetnek erőt rajta (Mt 16:18). Aki szerint az egyház gyakorlatilag évszázadokra megszűnt (tehát a pokoli erők mégiscsak diadalt arattak), az ezzel – akarva, akaratlanul – azt is állítja, hogy Jézus nem váltotta be az ígéretét, hanem hazudott. Egyháza nem csupán sebeket szerzett és betegeskedett az évszázadok során, hanem sok évszázad után exhumálni kellett.
[...] Az egyháztörténelem dicsőséges és nyomorúságos oldalai, ma is példának állítható, ugyanakkor nagyokat hibázó alakjai ugyanúgy a protestánsoké, mint a katolikusoké és az ortodoxoké – és fordítva. Aki még sosem olvasott ókori és középkori keresztény tanítóktól, az nem tudja, miről marad le, akkor is, ha buzgó protestáns [...]
Harmadszor, a múlt ilyen szelektív szűrése még nem szolgált mást, mint a felekezeti gőgöt. Ha a múlt minden bűne a katolikusoké, akkor könnyen el lehet határolni magunkat tőlük, és magunkat ezáltal is többnek, jobbnak érezhetjük – de nem éppen ez a farizeusi logika (vö. Lk 18:9-14)? Az egyház múltja nem azért van, hogy elfelejtsük, vagy hogy kiválogassuk belőle magunknak azt, amivel szívesen azonosulunk, hanem hogy minden lapjából tanuljunk – akárcsak az Ószövetségből vagy a saját hitéletünk jó és rossz napjaiból.”

Were the Early Christians Jehovah’s Witnesses?
www.cephas-library.com/jw_faith_of_our_fathers_1.html
www.cephas-library.com/jw_faith_of_our_fathers_2.html

Látod-e, hogy milyen szegényes az a kereszténység, amely keresztényeknek nem hajlandó elismerni másokat, mint az ős-Jehovatanúinak kinevezett „első századi keresztényeket” és az Őrtorony Társulatban végig bennlévő embereket?

Ez után rátérsz „a munkára”, ti. az Őrtornyos értelemben vett prédikálásra, amely gyakran elhangzó ultima ratio. Ha JT-inek rámutatnak a vezetőségük múltbeli be nem jött végidő-tanításaira, akkor kb. arra hivatkoznak, hogy „nem jósoltak, hanem egy túlfűtött reménység volt BENNÜK". De hát mi ez? Játék a szavakkal? És ki az a "bennük" ? Kiben? Talán Juliska néniben és Pista bácsiban? Bizony nem ezekben!!! Ezek csak áldozatok voltak, akik be voltak hülyítve. Mert főleg azokban az 1970-es években JT-i között olyan terror uralkodott, hogy a legkisebb egyet nem értésért kiközösítették Pista bácsit. Úgyhogy Pista bácsi azért hitte azt, amit hitt, mert ez a díszes szélhámos társaság, amely gőgjében és felfuvalkodottságában már régen túllépett a normalitás határán, azt harsogta, hogy ne tanulj, ne nősülj, ne udvarolj, ne, ne, ne, ne, ne csinálj semmit (csak további tagokat toborozz, mint valami őrült vírus), mert a Vég már annyira közel van. És amikor kiderült, hogy az egész nem igaz, akkor meg azt mondja, hogy "Jehova népében túlfűtött reménység volt". Pedig nem is a népben volt a túlfűtöttség, hanem annak uralkodó osztályában, aki utólag, amikor már baj van, a felelőség vállalása helyett elmaszatolja a körvonalakat, hogy a felelőség megoszoljon ő és a tehetetlen tagság között. Undorító. Egyetlen vezetőségi tagban sem volt annyi gerinc, hogy kiállt volna a nép elé, hogy uraim tévedtem, de még hazudtam is, amikor azt állítottam, hogy a Teremtőtől kaptam ezeket az információkat.
Az meg súlyos mellébeszélés az Őrtorony Társulat részéről, hogy a dátumos hamis próféciák „egyesek túlzott várakozása” volt. Gondolj bele csak egy kicsit: egy olyan erősen központosított vezetésű felekezetben, mint a "Jehova tanúi", ilyen, hogy "egyesek véleménye", ilyen egyszerűen nem létezhet! Aki eltér a brooklyni vonaltól, azt simán kizárják! Az ilyen érvelést, hogy a hamis próféciákért az egyszerű, buzgó hírnökök a felelősek, csak fanatikus, félrevezetett emberek hiszik el.

Egyszerű paraszti ésszel is belátható, hogy JT tanításának az a része, amely Armageddon folytonos közelségéről szól, szintén egy tudatmanipuláció. JT történetének lényegében semmi másról nem szól, mint arról, hogy "ne csinálj semmit, csak prédikálj, mert úgyis itt a vég, és ha nem fogsz prédikálni, akkor megdöglesz". Így lehetne a "jóhírt" tömören összefoglalni. Én csak azon csodálkozom, hogy világviszonylatban még nem léptek fel ez ellen a jogászok, hiszen ez nem más mint rémhírterjesztés. Főleg azért az, mert már 100 éve ezt teszik. JT generációk születnek és halnak meg a "sürgősség" tudatában. Aztán mikor majd megöregszenek, mehetnek egy katolikus szeretetotthonba, mivel még egy nyomorult öregotthont sem képesek egy országban fenntartani.

Az igaz, hogy írtak már a korábbi baklövéseikről, csak hogy meglehetősen kozmetikázva, a felelősséget elkenve. Most mutogathatsz a zöld hirdetők könyvre, de javaslom olvasd el ezzel kapcsolatban ezt: xjt.atw.hu/hirdet.html

És a lényeg, amit kihagytál. Amikor még Russel volt a Társulat elnöke, és amikor Rutherford hívő lett, akkor a szervezet nem olyan volt mint most. Gyanítom, hogy olyan foglalkozású ember lehetsz, akinek volt köze a marketinghez, hiszen elsőre nagyon meggyőzően tudod azt sugallni, hogy JT mintha ma is olyan lenne, mint Russel elkezdte: felmerül egy probléma, és van rá egy szabad kutatás. Hát kérlek szépen, te neked kell a legjobban tudnod, hogy ilyesmi JT-inél nincs:

Ma ott libeg a „hű és értelmes rabszolga” osztály tekintélye. JT-it egykor bibliakutatóknak hívják, de ma már a tulajdonképpeni bibliakutatás az a vezetőség kiváltsága lett. A többinek bőven elégségesek a kiadványok, esetleg az abban hivatkozott versek, lehetőleg a szövegkörnyezetből kiragadva, természetesen az ÚVF-ben (mi másban?).

Russelnek a maga felekezetében lehetett az igazságérzete zavart, és kutathatott szabadon és nem mentek oda hozzá ilyen demagóg kérdésekkel, hogy „ugye tudod, hogy ezért Isten megbüntet”, és nem vágták ki, mint a rongyot. Russel ezt megtehette a maga protestáns felekezetében, ellenben akinek a mai JT-tandszer bántja az igazságérzetét, az már nem teheti meg ezt az Őrtorony-szisztémában. Illetve megteheti, csak hát akkor viselje a következményeit: minden ottani ismerőse, barátja hátat fordít neki. Szép.

Egy testvéred írja: „ez az orrvérzésig való prédikálás az lényegében felsülés. Annyira alacsony hatásfokú, hogy ez megdöbbentő. És mi értelme van az Emlékünnep előtt szétosztani ezeket a meghívókat? Hiszen a kutya sem jött el eddig. Aztán meg falun vannak szétosztva olyan öregasszonyoknak, akik még 50 méterre sem tudnak a boltba menni, nemhogy 100 kilométert utazni az emlékünnepre. De nem is ez a fő baj. A fő baj, hogy már 120 éve az van mondva, hogy közel a vég. EZ a fő baj. Mert próbáld mondani csak 12 évig egy pásztornak, aki a juhokat őrzi, hogy "jön a farkas". Ha 12 évig nem jön, akkor a "jön a farkas" kiáltás csak fordított hatású lehet. Tehát amikor tényleg jön a farkas, akkor már a kutya sem hisz benne, és így sokkal több juhot fog megenni, mintha 12 évig semmit sem mondtál volna.”

Amerikában az itteninél sokkalta fejlettebb infrastruktúra van, és számtalan tanulmány látott napvilágot arról, hogy pszichológusok kivizsgálták JT-it. Megdöbbentő eredmény lett az, hogy körükben sokkalta gyakrabban fordulnak elő a különböző mentális betegségek. És ez nem meglepő: Zárt rendszer ez, de némiképp életidegen, paranoid, beszűkült és hosszú távon intellektuálisan is tarthatatlan. Aki használja az agyát, előbb-utóbb beleütközik a ti aklotokban is, és akkor jó esetben visszatér valamelyik keresztény felekezetbe.

Itt csak két szabály van:
1. Jehova tanúinak mindig igazuk van.
2. Jehova tanúi bírálóinak sosincs igazuk.

Tehát a hivatkozásod mellément: ha ez csak a magyar történelmi sajátosságok miatt van így, akkor miért van ugyanígy az USÁ-ban is? Miért állt meg az a nagy növekedés a fejlett országokban, ahol sokkal több a tanult ember? Ma már tényleg csak a vakegerek maradtak? Ez olyan mint a pedofília: kihasználni egy érintetlen, tudatlan személyt.

Ezt írod:
„Persze, senki nem mondja, hogy legyél naiv, mindent kritika nélkül elfogadva…” – Ez orbitális hazugság. Nemde leírta az Őrtorony számtalanszor, hogy óvakodni kell a független gondolkodástól, az Őrtorony szervezettől jövők megkérdőjelezésétől? Nem de leírták, hogy az Őrtorony-tanrendszerben való kételkedés az ördög műve, ami ellen harcolni kell? Nem de arra buzdítanak a kiadványok ma már szinte havi rendszerességgel, hogy mennyire fontos a LOJALITÁS a rabszolga osztály felé? A vénes könyv is azt írja, hogy a kételkedés a szellemi gyengeség jele, és abban mutatkozik meg, ha csökken a buzgalom a SZERVEZET iránt!

Főleg, hogy Jézusnak az bizonyos kérdése, hogy ki a hű és bölcs szolga nem egy prófécia a brooklyni központról, hanem egy egyszerű példázat. Jehova Tanúi "felkentekből" álló vezetősége a Biblia megfelelő igehelyét (Mt 24:45) próféciaként értelmezi, és önmagára vonatkoztatja ('hű és értelmes rabszolga osztály'), és azt állítja, hogy az ő feladata Isten népének 'idejében megadni az eledelt' (a Társulat kiadványait). Valójában ez csupán egyike Jézus példázatainak, és e példázat a 24-25. fejezet egészével együtt vigyázásra és sáfárkodásra int, nem a 20. századról jövendöl. A példázat lényege tehát folytonos éberségre intés, mint az egyházi elöljárók különös kötelessége. A hű és hűtlen szolga tehát itt egyszerűen minden embert jelent, aki Krisztust jó cselekedetekkel várja, illetőleg aki késő jövetelére számítva magát bűnre adja.

Jézus Máté 24-beli szavait az egyháztörténelemben egészen Russellig mindenki példázatként kezelte. Ahhoz, hogy megérthessük, hogy mit akart itt mondani Jézus a hallgatóságának figyelembe kell venni, hogy a Máté 24. és 25. fejezetének az egész szakasza Krisztus parúziájáról szól, és tele van vigyázásra való intésekkel. Bár a Társulat mindig a Mt 24:45-öt adja meg a példázat elejeként, a 45. vers kezdő sora („Kicsoda hát...?) értelemszerűen visszautal az előző, 44. versre, az pedig („Azért...”) az előtte levő példázatsorra (fügefa, Noé napjai, ketten a mezőn, ketten a malomban, éjjeli tolvaj). A 44. vers ugyanis mindezeknek a tanulságát összegzi, amikor figyelmeztet: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” A 44. vers után Jézus további három példázatban ad figyelmeztetést egy új szempontból: a már említett hű és bölcs szolga példázatával (24:45-51), az eszes és a bolond szüzek példázatával (25:1-13) és a talentumok példázatával (25:14-30). Az új szempont: csak azért, mert a parúzia időpontja ismeretlen, a tanítványok nem csinálhatnak azt, amit akarnak. A tanítványok sáfársággal vannak megbízva: amit Uruk rájuk bíz, azzal gazdálkodniuk kell, mert egy napon számon kéri rajtuk. Aki tehát figyelembe veszi a vigyázásra intő szót, és a dolgát is hűségesen végzi, az valóban „hű és bölcs szolga”, vagy „eszes szűz” vagy „hasznos sáfár”. Ez a három példázat különböző élethelyzetekkel, de ugyanarra hívja fel a figyelmet. Jézus egyszerűen vigyázásra és sáfárkodásra buzdít. Nem lehet véletlen, hogy az 1. századtól Russellig valóban soha senkinek sem jutott az eszébe a hű és bölcs szolga példázatát próféciaként értelmezni, illetve egy konkrét 19. századi emberre vagy egy 20. századi testületre vonatkoztatni.

Jézus nem járt házról házra, és az apostolok sem. Nem mindenki emberhalász, és Jézus sem adott ÁLTALÁNOS minden közkeresztényre kötelező érvényű parancsot. Az apostolok Jézusnak a „menjetek” stb. parancsolatát nem általánosították az egész egyházra, hanem csak magukra, illetve az igehirdetőkre, evangélistákra, hasonlókra. De nem mindenki evangélista, apostol stb. Egy cikk: www.jwfacts.com/watchtower/preach.php és egy videó: www.youtube.com/watch?v=hISbLIr_2Sw

JT-i persze belehamisították a „házról házra” járást az ÚVF-be. A Csel5:42 és Csel20:20,21 hamisan van fordítva az Őrtorony fordításában, ugyanis ott nem "házról házra" szerepel, hanem házanként. A "házanként tanít" egyébként kizárja, hogy idegen emberekre tört volna rá Pál a saját házukban. Itt valószínűleg házi gyülekezetekben való tanításról, intésről beszél, nem holmi Jézussal házaló ügynökmunkáról. Nem ez az első vers, amit az Őrtorony egy kicsit „megtold” az ÚVF annak érdekében, hogy igazolja a maga felekezeti ideológiáját, ha nem hiszi hasonlítsa csak össze a Róma 13:1-et az ÚVF-ben és egy bármelyik másik fordítással. Efölött, mint módszer fölött én meg nem is kívánok ítélkezni, megteszi azt az Ige: „Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.” (Jel 22:18)

Az ApCsel 2:46-ban UGYANAZ (!!!) a görög szó szerepel, mint az 5:42-ben és a 20:20,21-ben, érdekes módon ott mégsem úgy fordítják, hogy házról házra járva végezték a kenyértörést. Lám, az ÚV-"fordítás" tudja, hogy kell ezt a kifejezést helyesen fordítani, ha éppen nincs az útjában saját ideológiája: "magánotthonokban étkeztek." Pedig a maguk illogikája szerint bátran fordíthatták volna úgy: "Házról házra járva étkeztek."

Nagyon tévedsz, hogyha azt állítod, hogy Isten Királyságát csak az Őrtorony-felekezet hirdetni. Olvass csak el bármilyen más egyház által kiadott alapfokú teológiakönyvet, és merd azt mondani, hogy mások ne ezt hirdetnék! Persze te nyilván valami speciálisan őrtornyos hangsúlyt hiányolsz ezekből - de vajon milyet, és milyen alapon? Persze mi nem használunk ilyen szörnyszülött, magyartalan kifejezéseket reá, mint a „Királyság prédikáló és tanítványképző munka”, hanem ez úgy hangzik jobb helyeken, mint igehirdetés, és tanítványok helyett megtértekről, hírnökök helyett keresztényekről beszélünk.

Tévedsz tehát abban, hogy Jehova „tanúi” az első századi „mintát” (?) követnék a házalós tevékenységük során. Először is emlékeztetnélek kell arra, hogy mindössze az Őrtorony második elnöke, J. F. Rutherford vezetése alatt indult be az a típusú missziós tevékenység, amelyben ma minden Jehova tanújának el kell végeznie. Előtte nem volt ilyen - sem a Bibliakutatók (Jehova Tanúi hitelődei) történelmében, sem a kereszténység történelmében,-a mindenki által kötelező házról-házra végzett missziós szolgálat. Ha elfogadjuk Jézus Krisztus állítását,hogy az ő Egyházát kősziklára építette,és azon az "alvilág kapui sem vesznek rajta erőt" (Máté 16:18-Szent István Társulat fordítás), tehát nem szűnik meg (pláne nem 1800 évre!), akkor azt is be kell látni: a missziós munka nem feltétlenül azonos a "házról-házra" végzett szolgálattal. Ha a „házról-házra” végzett missziós munka nélkül nincs hiteles kereszténység, akkor Rutherford előtt sem voltak élő hitű keresztények.

Na de mit is jelent valóban ez a "házanként" tanítás? Az első századi keresztények, mivel nem volt bevett vallás a római birodalomban, nem rendelkeztek kifejezetten istentiszteleti célokra rendelt épületekkel: templomokkal-imaházakka. "Királyságtermek " meg pláne nem voltak. A házakban tartották az Istentiszteleteket (Pl.: Filemon 1:2, Kolossé 4:12, stb...)

Kérdés: hol olvastál te az Újszövetségben Őrtorony-magazinról, Ébredjetekről stb.-ről és hogy Pál ezek tanulmányozását írta volna elő? Ezek bizonyára Pál apostolnak a brooklyniakhoz írt levelében találhatóak :-)

Ha a keresztény élet legfontosabb területe a házról-házra, és az utcai missziós szolgálat,nem furcsa,hogy a Szentírás nem ad általános , mindenkinek szóló tanácsokat? Az apostoli levelekben sincs arról szó, hogy Pl.: a korinthusbeli hívők hogyan „munkálják be” városukat, kettesével menjenek-e, férfi férfival induljon prédikálni, vagy lehet-e "vegyes-páros", hogyan töltsék ki a "munkajelentést", stb. .... pedig bőven foglalkoznak az apostoli levelek a gyülekezeti élet gyakorlati dolgaival-anélkül,hogy bármelyik apostol minden keresztényt kiküldene missziózni házról-házra,és utcai szolgálatra. Ha pedig az "igaz vallás" ismertetőjele a házról-házra/utcai misszió-munka, akkor vagy a Bibliában van a hiba, vagy az Őrtorony Társulat nem tanít jól. Ismert tény, hogy a Római Birodalomban sok rabszolga lett keresztény. Ha az "igaz imádat" része a házról-házra végzett missziós szolgálat, akkor a rabszolgák miért lettek keresztények? Kimenőt kaptak volna gazdáiktól? Hehehe… Ha a rabszolgák ugyanazt csinálták volna,mint Jehova Tanúi, akkor vajon mikor "értek rá" foglalkozni a munkájukkal?

Az Őrtorony Társulat részvénytársaság volt, üzleti vállalkozás, amelynek mindenki tagja lehetett, aki legalább 10 dollárért részvényt vásárolt. Az Őrtorony Társulat vezetői világ körüli útjaik során nagyon ritkán szálltak meg testvéreik otthonában. Nem egyszer csak azért, hogy jelezzék, hogy ők magas rangú vallási vezetők, előkelő és drága szállodákban szálltak meg. E honlap készítői nem állítják, hogy Jehova Tanúi és az Őrtorony Társulat valódi hátterében a pénzszerzés áll, de vannak akik igen. Az tény, hogy az Őrtorony Társulat nagyon jó helyen van az amerikai vállalatok között a pénzügyi eredményeit tekintve. A pénzügyi visszaélésekről is vannak hírek:
* www.sixscreensofthewatchtower.com/6itsonlyabusiness.html
* www.sixscreensofthewatchtower.com/6worldwidework.html
* www.sixscreensofthewatchtower.com/6massivepublishingcompany.html
* www.sixscreensofthewatchtower.com/6massivepublishingcompany.html

Az Őrtorony Társulat vallási vezetői nem voltak sem hűek, sem „értelmesek” (bölcsek). Időről időre változtatgatták a tanításaikat bizonyos részletkérdésekben (pl. szabad-e vérátömlesztést elfogadni stb.), ill. újra és újra olyan dátumokat határoztak meg, melyek nem következtek be. Amikor ezekkel a TÉVEDÉSEKKEL szembesítjük Jehova Tanúit, mindig elmondják, hogy a rabszolga-osztály tagjai sem tévedhetetlenek, sem nem ihletettek. Ha ez így van, akkor viszont miért kellene követni őket? Figyeld meg a szervezet és a Társulat mindig névtelen vezetőinek az ellentmondásos viselkedését! Amikor megfelelő tekintéllyel akartak fellépni, és engedelmességet várnak el a tagoktól, akkor Isten dátumára, Jehovamodern prófétájára (a felkentek, a hű és értelmes rabszolga osztály), a szent szellemre, angyali vezetésre ésbibliai kronológiára hivatkozva jövendöltek. Prófétának nevezték önmagukat, sőt minden felkentet. Amikor viszont számon kérték rajtuk a be nem jött jóslatokat, akkor a saját létjogosultságukat is tagadva azt állították, illetve állítják, hogy nem ihletett a prófétálásuk! De mitől „próféta” az, aki nem ihletett?
Ez számomra körülbelül olyan, mint amikor valaki azzal mentegeti magát a sikertelen műtét után, hogy nincs orvosi szakképzettsége, tehát rajta nem lehet számon kér- ni, hogy a beteg meghalt. De akkor mit keresett a műtőben?!

Azt állítod, hogy a tévedések kutathatóak: hivatkoztál a Watchtower CD-re. Először is ez annak fényében nevetséges, hogy néhány sorral feljebb megróttad Johnny-t hogy kitette a LINKET, ahonnan külsősök is letölthetik. Mellesleg nem exTanúk, hanem éppen a te testvéreid pakolták ki a netre, miért nem őket froclizod a szerzői joggal? A magyar nyelvű CD-n csak a 80-as évektől vannak fenn a kiadványok, így a múltbeli, hamis próféciák kapásból nem olvashatóak benne. A zöld könyv, mint már említettem igen csak megszépíti a múltat. A könyvtárban pedig a legtöbb tag nem igen szokott kutatni. Ergo a szervezet nyugodtan kiépíthet egy féligazságokból összetákolt alternatív valóságot a tagság számára. Mellesleg sokszor a könyvtárba is szűrt információk kerülnek. Egy példa:

Nemrég egy JT azon panaszkodott, hogy kb. 10 éve leadott pár régi könyvet, pár Rutherford könyvet az egyik helyi gyülekezetben, mert hogy úgymond "jobb helye lesz annak a gyülekezeti könyvtárban". Aztán elfeledkezett róla, majd amikor az egyik tanulmányozója felvetett valami kérdést Rutherford írásaival kapcsolatban és ki akarta kérni a vénektől, egyszeriben senki sem tudott semmiről. A könyvek elvesztek. Ekkor merült fel a kérdés, hogy vajon a régi könyvek összegyűjtésére van valami rendelkezés? Nos, annak idején valamikor, 2000 körül jött egy ilyen belső intézkedés, hogy könyvtárakat kell létrehozni a királyságtermekben a régi könyvekből. Bejelentették a gyülekezetben, hogy akinek van régi könyve az bocsássa azt a gyülekezet rendelkezésére. A 75-ös prófécia csődje után is volt egy ilyen felkérés, hogy a régebbi irodalmakat meg kell semmisíteni, vagy behozni a véneknek, és majd ők megsemmisítik. Tipikusan jellemző az Őrtorony szervezetre, hogy igyekszik még a saját irodalmát is utólag meghamisítani.

Az Őrtorony 1988. január 1. (angol) számában 12. oldal 8. bekezdésének a végén tettek egy merész kijelentést, mégpedig azt, hogy a 20.század végével a mű is lezárul.
* „Pál apostol [...] egy olyan munka alapjait rakta le, amely a mi 20. századunkban befejeződhet.”
* „The apostle Paul was spearheading the Christian missionary activity. He was also laying a foundation for a work that would be completed in our 20th century.”

A bekötött évfolyam (és a magyar kiadás, beleértve a Library-t is) már ezt tartalmazza:
* „…amely napjainkban befejeződhet.”
* „…a work that would be completed in our day.”

Ezek az Őrtorony kijelentések igazolják, hogy az 1975-os jóslatot 1989-ben egy újabb követte, mégpedig a mű teljes befejezését a 20 század vége ellőttre jósoló hazugnak bizonyult jóslat. Nos, ez nagyon kényessé vált az ŐT szervezet számára, és ahelyett,hogy megbánást tanúsítva elismerték volna, hogy tévedtek, inkább a saját kiadványukat hamisították meg.A zt gondolták, hogy észre sem veszi a sok jámbor hiszékeny megtévesztett sáskaszolga. De tévedtek, mert észrevették és leleplezték az egész világ előtt az ŐT szervezet csalását és hazugságát. Tehát igenis az Őrtorony szervezet takargatja a tévedéseit.

„A Párt azt állította, hogy Óceánia sohasem volt szövetségben Eurázsiával. Ő, Winston Smith, tudta, hogy Óceánia igenis szövetségben volt Eurázsiával, méghozzá nem is olyan régen: négy évvel ezelőtt. De hol létezett ez a tudás? Csak az ő agyában, az pedig szükség esetén könnyen megsemmisíthető. S ha mindenki elhitte a hazugságot, amelyet a Párt állított - ha minden írott emlék ugyanazt a mesét tartalmazta -, akkor a hazugság bevonult a történelembe, és igazsággá vált. "Aki, uralja a múltat - hirdette a Párt jelmondata -, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is." Ám a múlt, változtatható jellege ellenére, sohasem változott. Ami igaz most, az igaz örökkön-örökké. Nagyon egyszerű az egész. Semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy szünet nélkül újra meg újra legyőzze az ember az emlékezetét. "Valóságszabályozásnak" nevezték ezt a módszert, újbeszélül: "duplagondol"-nak.” (Orwell: 1984)

Ezt írtad gúnyosan:
„Tele van a történelem és a jelen küldetéstudattal rendelkezőkkel, „jótevőkkel”, világmegváltókkal, akik úgy tartották/tartják magukról, hogy ők látják jól a dolgokat, náluk „a fény”…” – de nem gondolod, hogy ez éppúgy igaz a szeretett felekezeted alapító atyáira? Vagy akár csak a mai vezetőség attitűdjére is? Miénk az igazság, mindenki ellnünk van, mi tudjuk mi a tuti az embereknek, a mi tanunk az életmentő üzenet, stb. Kettős mérce.

Az Őrtorony szervezet tanrendszerének megkérdőjelezését, bírálatát a paradicsomi kígyó kísértéséhez hasonlítod. Micsoda arrogancia! Az Őrtorony Sátánnak Isten hatalma elleni lázadását egy olyan diák tettéhez hasonlítja, aki kétségbe vonja tanára rátermettségét. Csakhogy a tanár és a diák mindketten emberek, Sátán viszont teremtmény, Isten pedig a Teremtő. Ugyanakkor a tanító általi lázadással már elülteti az olvasó elméjébe a Társulat tanítói tekintélyének jogosságát vizsgáló kérdésekkel kapcsolatos ellenérzést és helytelenítést. Erről a következő idézet jut eszembe (Lothar Gassmann):

„Az 1931-es columbusi kongresszuson a csoport önmagát abszolutizálva, Rutherford körül a csúcspontjára jutott. A szektás jelleg,amely mindenekelőtt a saját csoport vagy álláspont kizárólagossá tételében mutatkozik meg, legkésőbb itt lesz alig túlszárnyalhatóan nyilvánvaló. „Jehova Tanúi" mindmáig „a" szekta iskolapéldájának számítanak.”

„Előrevetítés és párhuzamvonás
Jehova Tanúi bibliamagyarázatának további jellegzetessége az előrevetítés, „előárnyékolás". Ez azt jelenti, hogy bibliai személyeket vagy eseményeket későbbi alakok vagy események 'típusainak', előképeinek tekintenek. Így a hagyományos teológiában is elterjedt eljárás, hogy ószövetségi alakokat, történeteket Krisztusra és művére való utalásként láttassanak. Ezt az eljárást persze csak óvatosan és fegyelmezetten lehet alkalmazni. Különben a magyarázat túl könnyen általános és önkényes lesz, úgy például, mint ahogyan egyes egyházatyáknál is, hogy az Ószövetség minden fájában Krisztus keresztjének előképét látták.
Jehova Tanúi azonban az előképezés módszerét minden mértéken felül alkalmazzák. A Biblia személyeit és eseményeit úgy értelmezik, ahogyan a legjobban illik nézeteikhez. így például az özönvíz az egyház megsemmisülésének előrevetítése az armageddoni csatában -, Noé bárkája pedig a Teokratikus Társaság képe, mint egyedüli védelem a megsemmisüléstől az utolsó idők katasztrófái közepette (Őrtorony 1952. január 15.) Az előrevetítés módszerével szorosan összefügg a párhuzamba állítás, amely Jehova Tanúinál egyszerű fekete-fehér sémával történik A Biblia pozitív alakjait az Őrtorony Társulat mellé helyezik, a rosszakat ellenségei mellé. Klasszikus példája ennek a gazdag és Lázár példázatának magyarázata (Lk 16,19-31), amelyet később említendő okokból Jehova Tanúinak át kell értelmezniük. Az „Isten igaz marad" című könyvben (1946) a (negatív) gazdag „a 'keresztény' papság önző osztályát", a (pozitív) szegény Lázár ezzel szemben „Krisztus testének" maradékát ábrázolja, amelyet az Őrtorony Társulat testesít meg.(84kk.). A párhuzamvonás Jehova Tanúinál szokásos további formája a bibliai kronológia szakaszainak átvitele a közelmúltra, a jelenre vagy a jövőre („párhuzamos üdvrendek"). Például a Jézus nyilvános fellépése és a jeruzsálemi templom lerombolása közötti negyven év (30 ill. 70) a napok végén bekövetkező aratás negyven évének párhuzamaként. (Russellnél: Krisztus láthatatlan visszajövetele 1874-ben, az ítélet érlelődése és az ezeréves birodalom felállítása 1914-ben, követőinél is hasonló sémák). Azt, hogy az ilyen párhuzamok igen önkényesek, az eddigi összes számítás teljesülésének elmaradása mutatja.”

„A bibliai kijelentések azonosítása (például a „két tanú", a „hét trombitaszó" stb.) azonosítása a saját csoporttal, minden más ember és esemény kizárásával párosítva világosan megmutatja Jehova Tanúinak szektás szellemiségét. A Jelenések 1988-ból való magyarázata alig marad el „A beteljesült titok" című könyv 1917-es kiadásától polémia és intolerancia tekintetében. Tartalmilag néhol változtattak, a hang valamelyest mérséklődött, de a szekta és a szektával kapcsolatos élmények abszolutizálása ugyanúgy megmaradt.”

Ez a mondat is nyugodtan ráolvasható az Őrtorony Társulatra: „…a látható vezető az csupán az ő földi képviselőjük, aki ezt tudja is, és ennek megfelelően viselkedik, amit az egész társadalom is ismer, elfogad, sőt napi gyakorlatának része, hogy ezekkel megtárgyalja a dolgait, megoldást keresve náluk a gondjaira; vagyis kéri „a fényt”.” – Csak be kell helyettesíteni Istennel, az őt állítólag képviselő rabszolga osztállal, vagyis gyakorlatilag azzal 7 legénnyel ott Brooklynban, és a tőle várt fényt a „szellemi eledelnek” nevezett kiadványokkal. Ugye milyen könnyen meg lehet fordítani a puskád csövét?

Ezt is írod:
„Jézus megmondta: nem a tanúk a vészmadarak” stb. – azonban ha nem tűnt volna fel, a többi keresztény felekezet is hisz Isten országában, várja annak megvalósulását, várja Jézus eljövetelét az ítéletre stb., ami itt probléma az az Őrtornyos hangsúly, nem ezek a tények. Tehát hiába takarózol bibliaversekkel, hiszen azt minden keresztény felekezet hiszi, csak a rá adott Őrtornyos magyarázattal, és a hozzáállással van probléma.

Itt tehát egy a lényeg: igazolni kell, hogy Jézus valóban kinevezte-e az Őrtorony Társulatot 1919-ben Isten szervezetévé vagy sem. Minden más, ez a jaj de szép kedves emberek, csak üres melléduma. A legitimitás az egyedüli kérdés, minden más mese habbal. Ez pedig a saját kiadványaik alapján is cáfolható, és nem kell hozzá ilyen belelkesedett hosszú és érzelgős szöveg, amit te itt előadtál a végére.

A „zárszódban” idézet részre pedig az áll, hogy érdekes, hogy ezt a figyelmeztetést nem az apostolok mondták, hanem Gamáliel. Ez a hivatkozás is csak azt tükrözi, amit fentebb mondtam. Gamáliel nem az Őrtorony Társulatról beszélt. Jehova tanúi előszeretettel vonatkoztatják magukra Gamáliel szavait. Persze az apostoloknak nem volt szükségük bizonygatniuk, hogy küldetésük az Istentől van, hisz csodás jelek kisérték őket. A tanúknak meg a gyerekes bizonygatáson kívül nem marad más.
Mellesleg: ugyanezt nem lehetne bármely más keresztény felekezetre vonatkoztatni? Akkor miért is harcol ellenük az Őrtorony Társulat? Hiszen ha Gamáliel szavait ilyen szó szerint veszed, akkor nem kellene „leleplezni” őket, hiszen ha nem Istentől való, akkor úgyis MAGÁTÓL meg fog bukni, Őrtorony-propaganda nélkül is. Püff.
Vasárnap a nyilvánoson volt egy kínos helyzet. A vendégelőadó felszólította hallgatóságot, hogy ki olvasta el már elejétől a végéig a Bibliát? Olyan stílusban persze, hogy mindenki fülét-farkát behúzva lapított. Ezek után felhívta a figyelmet nem baj, itt vannak a…..
Aqwsed12345 2011.04.06 21:08:29
@egy bereai: A Bibliában eleve nincsen szó semmiféle kiváltságos különreménységű "felkent" kasztról, hiszen Pál szerint (Ef 4:4 - az ÚVF átírta, hogy helyet csináljon a kétkasztos rezsimnek) minden kereszténynek EGY, és nem pedig kétféle reménysége van.

Azt pedig, hogy a "más juhok" (Jn 10:16 - amely Jézusnál nem egy másodosztályú különkaszt, hanem az akkor még Isten népének részét NEM képező nemzetek) nem részesedhetnek az Eucharisztiából, szintén egy kis ÚVF aláhamisítással van megtámasztva.

"Az "emlékünnep" és az "étkezések"

A Társulat szerint Jézusnak csak 144 000 felkent tanítványa van, csak velük kötötte meg az új szövetséget, hogy vele uralkodjanak majd a mennyből. A nyilvános "emlékünnepen" csak ők törhetik meg a kenyeret és ihatják a bort, a Tanúk milliói csak megfigyelők. Ezt tükrözi az ÚVF is, amelyben Jézus az utolsó vacsorán nem rájuk hagyja a királyságot, hanem így szól a Tizenkettőhöz: "szövetséget kötök veletek (…) egy királyságra" (Lk 22:29). Ugyanígy, bár Pál az 1Kor 11-ben eredetileg arra figyelmeztetett, hogy a hívők méltó módon vegyenek részt az úrvacsorán, ti. megkülönböztetve a többi ételtől, megvárva egymást stb. (lásd 1Kor 11:21-22,34), az ÚVF-ban Pál sorai átalakulnak: "aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr poharát [a nem felkent Tanúk nem méltók az emlékünnepre], vétkes lesz az Úr testét és vérét illetően. Az ember először is tartson önvizsgálatot, hogy alkalmas-e rá" [2003-as társulati betoldás!], és "aki eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik önmaga ellen, ha nem látja tisztán a testet" [ti. Krisztus Testét, amelybe a Társulat szerint csak a 144 000 tartozik]; ezért betegek és halnak meg sokan, "de ha tisztán látnánk, hogy mik vagyunk mi magunk, nem esnénk ítélet alá" [vagy "felkent" valaki, vagy csak "a más juhokhoz" tartozik] (1Kor 11:27-31). Végül, mivel a Társulat szerint az "emlékünnepet" csak egy évben egyszer lehet megtartani (a páska-ünnep idején), az ÚVF szerint az első keresztények nem a kenyér megtörésében vettek kitartóan részt, azaz folyamatosan és gyakran, a közösségi összejövetel többi elemével (tanítás, ima) együtt, hanem "az étkezéseknek (…) szentelték magukat" (Csel 2:42). Az úrvacsora nem is az Úr (Krisztus), hanem "Jehova asztala" (1Kor 10:21 vö. 11:27)."

JT-i az 1Kor 11:27-re hivatkoznak, amely szerint "aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen". Azonban Pál nem abban az értelemben használja a "méltatlanságot", mint JT-i, ti. hogy "nincs benne a 144000-ben, mégis részesedni akar benne." Hanem úgy:

"Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy >az Isten gyülekezetét vetitek-é meg<, és azokat szégyenítitek-é meg, akiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek." (1Kor 11,20-22)

Vagyis azok a méltatlanok, akik magánétkezést csinálnak az úrvacsorából (és a szeretetvendégségből), kirekesztve belőle másokat, ilyen módon szétszaggatva a Test egységét. Megjegyzem: JT-i a 144000-es tanításukkal éppen ezt teszik.

Ellenben, ha a "más juhok" is a Test tagjai, akkor rájuk is ugyanúgy vonatkoznak ezek a megállapítások:

Ef 3,6
"a pogányok örököstársak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által."

Vajon az őrtornyos értelemben vett "más juhok" (a továbbiakban "a földiek") ugyanazon ígéretek részesei és ugyanazon örökségre vannak szánva, mint az ún. "felkentek?"

Ef 4,4
"Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is"

Tehát ha egy a Test, akkor egy a reménység is. (Az Új Világfordítás itt kétségbeesetten hamisítgatja a szöveget, hogy a reménységet észrevétlenül megkettőzze, de látványosan hasraesik.)

1Kor 10,16-17
"A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk."

Miféle közösségük van a "földieknek" ezzel a testtel, melynek állítólag tagjai, ha már a szent jegyek magukhoz vételére is méltatlanoknak dörgi őket a brooklyni központ?

1Kor 11,27
"Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen."

Micsoda tehát? Tagjai a Testnek, de mégsem annyira, mint mások, mert ha ennek a tagságnak a jegyében a hálaadás kenyerét és borát is fogyasztani akarják, máris méltatlanoknak lesznek bélyegezve, akik pusztán ezáltal is a Test ellen vétkeznek - melynek állítólag tagjai!

1Kor 12,12-13
"Mert amiképpen a test egy, és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg."

Vayis aki az egy Test tagja, az nem másért mondható ennek, hanem mert a Szentlélekbe való bemerítésben részesült. Ezek szerint a "más juhok" is részesültek a Szentlélek keresztégében...
Szerdán a gyülekezetben ami szöget ütött a fejembe, az egy véntestvér hozzászólása volt: 'Jehova folyamatosan vezeti a népét a világosság felé, és megtisztítja azt. A fémek nemesítése is egy folyamat, amely során a salakanyagok kiválnak a nemesfémből, és az egyre…..
Aqwsed12345 2011.04.02 15:12:41
Jehova Tanúi "hű és bölcs szolga osztálya" nem bizonyult sem hűnek, sem bölcsnek a Bibliai próféciák értelmezésében. (A Következőkben néhány jövendölés, melyet Jehova Tanúi "hű és bölcs szolga osztálya" tett az évek során: Az 1799-es év határozottan jelzi a vég idejének kezdetét [Creation, pp. 294,298], Krisztus 1000 éves királysága 1873-ban kezdődött [The Time is at Hand, foreword p. 2], Szentírási bizonyítéka van, hogy a második jelenléte az Úr Jézus Krisztusnak isz. 1874-ben kezdődött [Prophecy, p. 65], Az Úr második eljövetele 1874-ben kezdődött [Creation, pp. 289,298, Prophecy, p. 76], Ama nagy nap csatájának kezdete 1874 októberében lesz [WT 1/15/1892, p. 1355], Isten királysága el fogja kezdeni hatalmának gyakorlását 1878-ban [The Time is at Hand p. 101], A formális beitatása Krisztus királyi hivatalának 1878 áprilisára datálható [The Day of Vengeance, p. 621], Krisztus láthatatlanul jelen van 1884 október óta 1884 [The Day of Vengeance, p. 621], A Mindenható Isten háborújának ama nagy napja 1886-ban kezdetét veszi [WT 1/1886, vol. VII, pp. 816,817], A Mindenható Isten nagy napjának háborúja már elkezdődött [The Time is at Hand (1908), p. 101], A zűrzavar nyomása valamikor 1910 és 1912 közt fog eljönni [The New Creation, p. 579], Az I. világháború elvezet Armageddon csatájához [WT 4/1/15, p. 102], 1914 végére a természetes Izrael vaksága kezd elvétetni tőlük [The Time is at Hand, p. 77], Az egyház utolsó tagja is megdicsőül valamikor 1914 vége előtt [The Time is at Hand, p. 77], A kereszténység teljesen el lesz pusztítva 1914 októberében [WT 1/15/1892, p. 1355], Az 1914-es év lesz a legtávolabbi hatás a tökéletlen ember uralkodásában [The Time is at Hand, pp. 76,77], A nagy nap háborújának lezárásának napja határozottan megjelölt a Szentírásban mint 1914 október [WT 1/15/1892, p. 1355], Armageddon valószínűleg megkezdődik 1915 tavaszán [WT 9/1/14], A Mindenható Isten Nagy Napjának csatája elkezdődik 1916-ban [WT 9/1/16, pp. 265,266], Az 1918-as évben Isten általánosan el fogja pusztítani az egyháztagok millióit, Bárki megmenekülése Russell Pásztor munkáihoz jöve lesz, megtanulni a jelentését a kereszténység bukásának [The Finished Mystery, p. 485], Az 1925-ös dátum még inkább határozottan jelölt az írásokban, mint 1914 és 1925 előtt a nagy válság bekövetkezik és valószínűleg véget ér [WT 9/1/22], 1925-ben a királyság földi része fel lesz állítva [Millions Now Living will Never Die, p. 89], Ábrahám, Izsák, Jákob és a hithű régi próféták feltámadnak és teljesen helyre leszek állítva tökéletes emberségre 1925 őszén [Millions Now Living will Never Die, pp. 88-90], Ezért mi várjuk nem sokkal 1925 utánra, hogy meglátjuk Ábel, Énok, Noé,Abraham, Izsák, Jákob, Melkisédek, Jób, Mózes, Sámuel, Dávid, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel, DÁniel, Alámerítő János és más a Hébereknek írt levél tizenegyedik fejezetében említett személyek feltámadását. [The Way to Paradise, p. 224], ... a hátralévő hónapok Armageddon előtt [WT 9/15/41, p. 288], Ezek a hithű régi férfiak várhatóan feltámadnak a halálból nem sok nap múlva [The New World (1942), p. 104, A teremtés hatezer éve véget fog érni 1975-ben. Lehet Isten szándéka, hogy Krisztus uralma párhuzamosan fusson a hetedik millenniumával az ember létezésének [Life Everlasting in the Freedom of the Sons of God, pp. 29,30, WT 8/15/68, pp. 497-501]).

"a nemzetek látni fogják, hogy ezek a dolgok beteljesednek, amit a tanúk mondanak, ahogyan a mennyből irányítják" The Watchtower, 4/1/72 p. 200
"Hacsak nem vagyunk az Isteni csatornával összeköttetésben, nem fogunk az élet útján haladni, függetlenül attól, hogy mennyi Bibliát olvasunk" The Watchtower, 12/1/81 p. 27
"Nincs semmi okunk, hogy megváltoztassuk ezeket az elképzeléseket, ezek Isten dátumai, nem a miénk" Watchtower, 7/15/1894, p. 1677
"A Jehova Tanúi figyelmeztetnek... az ő kijelentésük angyali irányítású és támogatású" The Watchtower, 4/1/72 p.197
Aqwsed12345 2011.04.02 15:27:58
Predictions (by date of publication) include:

* 1877: Christ's kingdom would hold full sway over the earth in 1914; the Jews, as a people, would be restored to God's favour; the "saints" would be carried to heaven. - Charles Taze Russell and Nelson H. Barbour, The Three Worlds (1907)

* 1891: 1914 would be "the farthest limit of the rule of imperfect men." - Charles Taze Russell, The Time Is At Hand (1891)

* 1904: "World-wide anarchy" would follow the end of the Gentile Times in 1914. - Melvin D. Curry, Jehovah's Witnesses: The Millenarian World of the Watch Tower, Garland, 1992,

* 1916: World War I would terminate in Armageddon and the rapture of the "saints". - Watch Tower, 1916

* 1917: In 1918, Christendom would go down as a system to oblivion and be succeeded by revolutionary governments. God would "destroy the churches wholesale and the church members by the millions." Church members would "perish by the sword of war, revolution and anarchy." The dead would lie unburied. In 1920 all earthly governments would disappear, with worldwide anarchy prevailing. - The Finished Mystery, 1917, p. 485, 258

* 1920: Messiah's kingdom would be established in 1925 and bring worldwide peace. God would begin restoring the earth. Abraham, Isaac, Jacob and other faithful patriarchs would be resurrected to perfect human life and be made princes and rulers, the visible representatives of the New Order on earth. Those who showed themselves obedient to God would never die. - J. F. Rutherford, Millions Now Living Will Never Die, 1920

* 1922: The anti-typical "jubilee" that would mark God's intervention in earthly affairs would take place "probably the fall" of 1925. - Watch Tower, May 15, 1922

* 1924: God's restoration of Earth would begin "shortly after" October 1, 1925. Jerusalem would be made the world's capital. Resurrected "princes" such as Abel, Noah, Moses and John the Baptist would give instructions to their subjects around the world by radio, and airplanes would transport people to and from Jerusalem from all parts of the globe in just "a few hours". - The Way to Paradise booklet, Watch Tower Society, 1924

* 1938: In 1938, Armaggedon was too close for marriage or child bearing. - Face the Facts, 1938, pp. 46-50

* 1941: There were only "months" remaining until Armageddon. - The Watchtower, Sep. 15, 1941, p. 288

* 1942: Armageddon was "immediately before us." - The Watchtower, May 1, 1942, p. 139

* 1966: It would be 6000 years since man's creation in the fall of 1975 and it would be "appropriate" for Christ's thousand-year reign to begin at that time (Life Everlasting in Freedom of the Sons of God, Watch Tower Society, 1966, pp. 29–35). Time was "running out, no question about that" (Talk by F. W. Franz, Baltimore, Maryland 1966, cited by Jehovah's Witnesses – Proclaimers of God's Kingdom, Watch Tower Society). The "immediate future" was "certain to be filled with climactic events ... within a few years at most", the final parts of Bible prophecy relating to the "last days" would undergo fulfillment as Christ's reign began.

* 1968: No one could say "with certainty" that the battle of Armageddon would begin in 1975, but time was "running out rapidly" with "earthshaking events" soon to take place (The Watchtower, May 1, 1968, page 273). In March 1968 there was a "short period of time left", with "only about ninety months left before 6000 years of man's existence on earth is completed" (Kingdom Ministry, Watch Tower Society, March 1968).

* 1969: Human existence would not last long enough for young people to grow old; the world system would end "in a few years." Young Witnesses were told not to bother pursuing tertiary education for this reason. - Awake!, May 22, 1969, p. 15

* 1974: There was just a "short time remaining before the wicked world's end" and Witnesses were commended for selling their homes and property to "finish out the rest of their days in this old system in the pioneer service." - Kingdom Ministry, Watch Tower Society, May 1974, page 3.

* 1984: There were "many indications" that "the end" was closer than the end of the 20th century. - The Watchtower, Mar 1, 1984, pp. 18-19
JT BLOG Delroy Grant ügye 2011.03.29 02:29:24
  Szakítok korábbi elhatározásommal. Eredetileg azt akartam, hogy soha ne írjak olyan köztörvényes bűncselekményekről, melyek a gyülekezetekkel hozhatók kapcsolatba, de nem megy. Időnként már megszegtem ezt az általam írt szabályt, azt hiszem most már végleg eltörlöm.…..
Aqwsed12345 2011.03.29 11:30:56
@Zsolt520: Nem, ezt csak azért írták le, hogy valahányszor ilyesmi történik, mutogathassanak rá kezüket mosva, hogy de hát ezt is megmondtuk, nem? Különben is új világosság, kuss.
JT BLOG Ausztrál probléma 2010.06.30 02:27:34
Az előző bejegyzésemnél azt gondoltam, hogy 30 percen belül megírom amit kívántam. Aztán jött GZEK (többen ismerik) és nem maradt idő. Pótolom és bocsánat a késés miatt. Ausztráliában voltak már Bibliakutatók Russell korai idejében. Russell egy megbízható emberét akarta…..
Aqwsed12345 2011.03.29 10:43:58
@l.gabi: Nálam az Juniást ír, és hogy őt Androkinussal egyetemben"az apostolok körében nagyrabecsülnek". Igaz, hogy néhányan úgy fordítják ezt, "kiket nagyrabecsültek az apostolok között". Ebben az eseteben az apostol elnevezést tág értelemben kellene venni és érteni alatta az evangélium hirdetőit általában. Ti. egyszerű köznévként, mint ahogy a "tanú" szóval sem szabad visszaélni a Bibliában kisajátított felekezetnevet kreálni belőle. :-)
Ez tudjátok mit cáfol?: http://index.hu/tudomany/2011/03/13/nem_gyakoribbak_a_foldrengesek/  Ébredjetek! 2010. december 21. oldal "Még több földrengés várható Ha azt vesszük, hogy milyen sok magas fokozatú földrengés rázta már meg a bolygónkat, arra kell hogy…..
Aqwsed12345 2011.03.22 08:00:11
"Q: Why are we having so many earthquakes? Has earthquake activity been increasing? Does this mean a big one is going to hit? OR We haven't had any earthquakes in a long time; does this mean that the pressure is building up?

A: Although it may seem that we are having more earthquakes, earthquakes of magnitude 7.0 or greater have remained fairly constant throughout this century and, according to our records, have actually seemed to decrease in recent years.

There are several reasons for the perception that the number of earthquakes, in general, and particularly destructive earthquakes is increasing.

1) A partial explanation may lie in the fact that in the last twenty years, we have definitely had an increase in the number of earthquakes we have been able to locate each year. This is because of the tremendous increase in the number of seismograph stations in the world and the many improvements in global communications.

In 1931, there were about 350 stations operating in the world; today, there are more that 4,000 stations and the data now comes in rapidly from these stations by telex, computer and satellite. This increase in the number of stations and the more timely receipt of data has allowed us and other seismological centers to locate many small earthquakes which were undetected in earlier years, and we are able to locate earthquakes more rapidly.

The NEIC now locates about 12,000 to 14,000 earthquakes each year or approximately 50 per day. Also, because of the improvements in communications and the increased interest in natural disasters, the public now learns about more earthquakes. According to long-term records (since about 1900), we expect about 18 major earthquakes (7.0 - 7.9) and one great earthquake (8.0 or above) in any given year. However, let's take a look at what has happened in the past 32 years, from 1969 through 2001, so far. Our records show that 1992, and 1995-1997 were the only years that we have reached or exceeded the long-term average number of major earthquakes since 1971. In 1970 and in 1971 we had 20 and 19 major earthquakes, respectively, but in other years the total was in many cases well below the 18 per year which we may expect based on the long-term average.

2) The population at risk is increasing. While the number of large earthquakes is fairly constant, population density in earthquake-prone areas is constantly increasing. In some countries, the new construction that comes with population growth has better earthquake resistance; but in many it does not. So we are now seeing increasing casualties from the same sized earthquakes.

3) Better global communication. Just a few decades ago, if several hundred people were killed by an earthquake in Indonesia or eastern China, for example, the media in the rest of the world would not know about it until several days, to weeks, later, long after such an event would be deemed �newsworthy�. So by the time this information was available, it would probably be relegated to the back pages of the newspaper, if at all. And the public Internet didn't even exist. We are now getting this information almost immediately.

4) Earthquake clustering and human psychology. While the average number of large earthquakes per year is fairly constant, earthquakes occur in clusters. This is predicted by various statistical models, and does not imply that earthquakes that are distant in location, but close in time, are causally related. But when such clusters occur, especially when they are widely reported in the media, they are noticed. However, during the equally anomalous periods during which no destructive earthquakes occur, no one deems this as remarkable.

A temporal increase in earthquake activity does not mean that a large earthquake is about to happen. Similarly, quiescence, or the lack of seismicity, does not mean a large earthquake is going to happen. A temporary increase or decrease in the seismicity rate is usually just part of the natural variation in the seismicity. There is no way for us to know whether or not this time it will lead to a larger earthquake. Swarms of small events, especially in geothermal areas, are common, and moderate-large magnitude earthquakes will typically have an aftershock sequence that follows. All that is normal and expected earthquake activity."

earthquake.usgs.gov/learn/faq/?faqID=110
JT BLOG Jelek teljesülése 1. 2010.10.26 14:02:00
Jehova Tanújaként sokáig visszafogta a kételyeimet az a hiedelem, hogy az úgynevezett jelek teljesednek. Jól emlékszem a jelet teljesülni látó szólamokra. Nagyon sajnálom, hogy ezeket nem vettem fel magnóra, mert ma milyen jó lenne lejátszani. Miközben lapozgattam a kiadványokat,…..
Aqwsed12345 2011.03.13 20:25:58
Nem gyakoribbak a földrengések
MTI 2011. március 13., vasárnap 19:19

Német geológusok szerint valahol mindig reng a föld, csak a lakott területen kívüli földmozgásokról nem írnak az újságok. Évente átlagosan egyszer van 8-as erejű földmozgás valahol a bolygón, és 16-szor 7-es vagy annál erősebb földrengés.

Nem lettek gyakoribbak a súlyos földrengések a világon, az utóbbi időszakban többek közt Új-Zélandon, Chilében és a napokban Japánban tapasztalt katasztrófák sorozata puszta véletlen a német geológiai kutatóintézet (GFZ) szerint.

"A Föld geodinamikailag nem aktívabb, mint korábban" - jelentette ki Birger Lühr geofizikus, hozzátéve hogy a földmozgásokat hozzávetőleg száz éve mérik, a rengések gyakorisága azóta statisztikailag változatlan.

A kutató szerint manapság sokkal inkább bekerül a köztudatba egy-egy földrengés híre, ez a növekvő világnépességgel és a megapoliszok kiterjedésével áll összefüggésben. A néptelen területeken ugyanúgy mozog a föld - hívta fel a figyelmet a geofizikus -, "de ezt alig veszik észre, és nincs is hírértéke" - magyarázta.

A statisztikák szerint a világon évente egyszer fordul elő 8-as vagy annál erősebb földmozgás - mutatott rá Lühr. Évente 16 alkalommal lehet 7-es vagy pusztítóbb, 120-szor 6-os vagy annál erősebb rengésre számítani. Ötös erősség környékén mért földrengésből több mint ezer jut egy évre - jegyezte meg. "Mindez azt mutatja, hogy valahol mindig reng a föld" - mondta.

A potsdami geológiai kutatóintézet tudósai további földmozgásokra számítanak Japán térségében.
Aqwsed12345 2011.03.22 07:59:38
"Q: Why are we having so many earthquakes? Has earthquake activity been increasing? Does this mean a big one is going to hit? OR We haven't had any earthquakes in a long time; does this mean that the pressure is building up?

A: Although it may seem that we are having more earthquakes, earthquakes of magnitude 7.0 or greater have remained fairly constant throughout this century and, according to our records, have actually seemed to decrease in recent years.

There are several reasons for the perception that the number of earthquakes, in general, and particularly destructive earthquakes is increasing.

1) A partial explanation may lie in the fact that in the last twenty years, we have definitely had an increase in the number of earthquakes we have been able to locate each year. This is because of the tremendous increase in the number of seismograph stations in the world and the many improvements in global communications.

In 1931, there were about 350 stations operating in the world; today, there are more that 4,000 stations and the data now comes in rapidly from these stations by telex, computer and satellite. This increase in the number of stations and the more timely receipt of data has allowed us and other seismological centers to locate many small earthquakes which were undetected in earlier years, and we are able to locate earthquakes more rapidly.

The NEIC now locates about 12,000 to 14,000 earthquakes each year or approximately 50 per day. Also, because of the improvements in communications and the increased interest in natural disasters, the public now learns about more earthquakes. According to long-term records (since about 1900), we expect about 18 major earthquakes (7.0 - 7.9) and one great earthquake (8.0 or above) in any given year. However, let's take a look at what has happened in the past 32 years, from 1969 through 2001, so far. Our records show that 1992, and 1995-1997 were the only years that we have reached or exceeded the long-term average number of major earthquakes since 1971. In 1970 and in 1971 we had 20 and 19 major earthquakes, respectively, but in other years the total was in many cases well below the 18 per year which we may expect based on the long-term average.

2) The population at risk is increasing. While the number of large earthquakes is fairly constant, population density in earthquake-prone areas is constantly increasing. In some countries, the new construction that comes with population growth has better earthquake resistance; but in many it does not. So we are now seeing increasing casualties from the same sized earthquakes.

3) Better global communication. Just a few decades ago, if several hundred people were killed by an earthquake in Indonesia or eastern China, for example, the media in the rest of the world would not know about it until several days, to weeks, later, long after such an event would be deemed �newsworthy�. So by the time this information was available, it would probably be relegated to the back pages of the newspaper, if at all. And the public Internet didn't even exist. We are now getting this information almost immediately.

4) Earthquake clustering and human psychology. While the average number of large earthquakes per year is fairly constant, earthquakes occur in clusters. This is predicted by various statistical models, and does not imply that earthquakes that are distant in location, but close in time, are causally related. But when such clusters occur, especially when they are widely reported in the media, they are noticed. However, during the equally anomalous periods during which no destructive earthquakes occur, no one deems this as remarkable.

A temporal increase in earthquake activity does not mean that a large earthquake is about to happen. Similarly, quiescence, or the lack of seismicity, does not mean a large earthquake is going to happen. A temporary increase or decrease in the seismicity rate is usually just part of the natural variation in the seismicity. There is no way for us to know whether or not this time it will lead to a larger earthquake. Swarms of small events, especially in geothermal areas, are common, and moderate-large magnitude earthquakes will typically have an aftershock sequence that follows. All that is normal and expected earthquake activity."

earthquake.usgs.gov/learn/faq/?faqID=110
JT BLOG Rövid összefoglalás 2011.02.27 13:15:00
 Életem legfeszültebb két hete áll mögöttem (utolsó félévem, ha nem szúrom el: záróvizsga és szakdolgozat), ezért nagyon elhanyagoltam sok feladatom, így a blog írását is. Pedig lenne mit. Azért, hogy ne legyen az, hogy leírom ide miről írnék majd elfelejtem, helyette rövid…..
Új könyv tanulmányozását - értsd átgyúrását és besulykolását - kezdték meg a héten. Az "Alaposan tanúskodj Isten királyságáról" címet viselő könyv követi bár az eddigi sémákat, mégis újszerű megközelítést nyújt. Az ŐT társulat általában a homályosabb bibliai…..
Aqwsed12345 2011.03.19 17:08:52
Én olvastam ezt a könyvet, a tavalyi kongressusokon osztották ki. Ez lényegében nem egy bibliakommentár, hanem végigveszi az Apostolok Cselekedeteit, úgy, hogy minden egyes jelenethez ír valami Őrtornyos tanulságot. Ergó a Biblia versei csak afféle apropóként szolgálnak, hogy erre hivatkozva megállapíthassa a "kiiskolázott lelkiismeretű" "testvér", hogy mi a dolga, ha "megmentésben" akar részesülni. Az egész könyvnek a célja lényegében az, hogy megerősítse azt a JT identitást, hogy jééé, tiszta ugyan olyan "feeling" van most is JT-nek lenni, mint az "első századi keresztényeknek keresztényeknek" (valójában: a Cselekedetek könyében leírt, erre szakosodott apostoloknak): prédikálunk, elkergetnek, üldöznek, ok nélkül, de mi nem hagyjuk, szorgos népünk győzni fog! BLA BLA BLA... Összefoglalom a tartalmát röviden:

- Az apostolok igehirdetést végeztek -> Tehát Jehova Tanúi az igaz vallás, mert egyedül ők prédikálnak (?).
- Amikor valakik felléptek az apostoli igehirdetéssel szemben -> Lám, lám ugyanezt teszik velünk is a gonosz hitehagyott/névleges keresztények, tehát mi felelünk meg ennek is.
- Pál apostol a császárhoz fellebbezett -> Lám, lám, akárcsak Jehova Tanúi, akik pereskedtek a speciális tanaik (vérmegtagadás stb.) jogi úton való bebiztosításáig.
- Van az ApCsel 19. fejezetében egy jelenet, amikor valami zsidók ördögöt akarnak űzni Jézus nevét emlegetve -> Ebből az Őrtoronyéknak mi más, mint az jut eszébe, hogy lám, ugyanígy a hitehagyott/névleges keresztények (értsd: rajtuk kívül mindenki más) is csak hiábavalóan szólongatják Jézus nevét (ugye milyen gyakran idézgetik a JT-k ezt a "sokan mondják, hogy Uram, Uram" Jézustól másokra olvasva), de Ő természetesen csak a JT-ket hallgatja meg.

Na, ilyen és ehhez hasonló épületes gondolatokra lelhettek még eme könyvből, mert ugye eddig sajnos nem sikerült "teokratikus" értelmeznetek az ApCsel-t.... ;-)
A nappalinkban ültem és Mahareshi Mahesh jógi egyik könyvét olvastam, amikor Steve, a két évvel idősebb bátyám bejött. "Mit csinálsz igazából, amikor meditálsz,?" kérdezte tőlem. "Nos", feleltem, " Mahareshi szerint amikor egy személy meditál, létrehoz…..
Aqwsed12345 2011.03.03 10:14:05
A cikk címe, "Ismeretet szerezni" egy JT-i által gyakran használt kifejezés, egy ÚVF-es félrefordításon alapszik. A János 17:3 az Őrtorony-fordításban ugye így van:

"Az pedig az örök élet, hogy >ismeretet szerezzenek rólad<, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról" (János 17:3).

Ez a fordítás teljesen rossz. Az "ismeretet szerez" helyett a görög a "ina ginōskōsin se" ("hogy megismerjenek téged") szavakat használja, azaz személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését. Az Őrtorony Társulat oktató programjához híven az ÚVF-ban az örök élethez nem az kell, hogy valaki megismerje az Istent, hanem az, hogy "hogy ismeretet fogadjanak magukba". JT-inak felekezete ettől a személyes istenkapcsolattól fosztja meg a gyaloghírnökök túlnyomó többségét, mikor az Isten megismerése helyett könyvek és brosúrák százain keresztül önti a fejükbe a Brooklynban éppen kiötlött "pontos ismeretet." Ez az igevers az (Atya-)Isten és Jézus Krisztus személyes megismeréséről szól. Ezt persze ők egy rossz fordítással rögtön ki is siklatják.

Az ismeretszerzés és a megismerés nem ugyanaz. Épp ezért galád dolog meghamisítani a biblia szövegét, mert az eredetiben "ινα γινωσκωσιν σε" szerepel, amit amint mondtam megismerésről, és nem ismeretszerzésről szól, vagyis személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését.

Az ÚVF-en kívül minden bibliafordítás így fordítja a Jn 17:3-at:

"Az az örök élet, hogy megismerjenek téged...."

- - - -

"Mit jelent "ismerni Istent"?

Sokan ismerik Jézus szavait a János 17:3-ból: "Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust " (Magyar Bibliatársulat Ref. ford.). De mit foglal magában Isten megismerése?

Az 'ismerni' kifejezés az Írásokban gyakran érzékeltet többet, mint az egyszerű jelentés: értelmi megismerése valaminek vagy valakinek. A The New International Dictionary of New Testament Theology (vol 2, Page 398) hivatkozik esetekre, ahol:

"...személyes kapcsolatot fejez ki a megismerő és a megismert között..."

A Példabeszédek 3:5-6 buzdít, hogy " Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon megismerd őt, és egyengetni fogja ösvényeidet. " Itt, több fordítással egyezően, a héber 'yada' szót 'megismerés'-sel adják vissza. Az ilyen fordítások elfogadhatók, ám nem tudják eljuttatni az olvasókhoz a héber szó ebben az összefüggésben hordozott jelentésének pontos árnyalatát. Más fordítások: Stone Edition Tanach, Young's Literal Translation, the NET Bible (lábjegyzet), C.K. Barrett (The Gospel According to John, second ed. [Philadelphia: Westminster, 1978], 503.), fordítja így a kifejezést (= da`ehu): Ismerni Őt." A 'yada' (ismerni) szó a bibliai héberben a jelentések széles skáláját jeleníti meg. Különböző szövegösszefüggésekben a 'yada' és rokon kifejezései jelenthetnek érzékkel felfogást, értelmi megértést, megtanulható és átadható tényeknek és információknak birtoklását, gyakorlati tapasztalatot, megkülönböztető megítélést, még testi intimitást is. Ám ha a 'yada' tárgya Isten, jóval többet jelent, mint egyszerű megismerés. Nahum Sarna írja:

"A bibliai elgondolásban az ismeret lényege vagy alapja nem az értelemben, nem az értelmi tevékenységben gyökerezik. Inkább megtapasztalás, ami az érzelmekben gyökerezik, így azt körülvehetik ilyen minőségek, mint érintkezés, bensőégesség, rokonság, kapcsolat, és kölcsönösség."
Exodus, JPS Torah Commentary, p. 5

Más referenciaművek támogatják ezt a véleményt. Ismerni Istent-, magyarázza a New International Dictionary of Old Testament Theology and Exegesis - annyi, mint jó kapcsolatban lenni vele, ezt jellemzik a bizalom, elismerés, és nyílt kommunikáció. (II. 313). Amikor a 'yada' Istenre vonatkozik, magyarázzák mások, intenzív beleélést jelent, ... ami felülmúlja a puszta értelmi kapcsolatot. (Theological Lexicon of the Old Testament, s.v. "Yada ) Jósiás királynak Isten az Ő prófétáján keresztül azt mondta: "Jogához segítette a nyomorultat és a szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz az aki ismer engem " (Jer 22 16)

Az ilyen kommentárok tisztázzák a közeli összefüggést a Pl 3:5-6-ban lévők, az Istenben való bizalom és az ő ismerete között. Ismerni Istent: olyan élő kapcsolatban lenni vele, melyet a hit(hű)ség jellemez és a szeretetben, bizalomban gyökerezik , és mély kitartással kapcsolatos. Bizalom és ismeret együttes és szétválaszthatatlan szempontja az ilyen kapcsolatnak. Az egyetlen út az összes közül megismerni Istent: cselekedni azon a módon, ami nemesít, ami megszilárdítja, elősegíti a jólétet és kimutatja a gondoskodást minden más fölötti szinten. (Vö. 1 Kron 28:9). Ez Istenre hagyatkozik, az ő útjainak igazságára, és az általa való vezetésre tekint minden körülmények közt. Hogy így ismerhessük Istent, kérjük Őt (Jer 9:24; 22:16; Hos 6:6; Zsolt 36:10). Krisztus Jézus az ő földi életében példázta, mit jelent ismerni Istent: " Láttam az Urat mindenkor magam előtt" (Apcs 2:25, ; Jn 8:29; vö. még Mózes példájával -Zsid 11:27)

Szembeállítva: míg Isten ismerete szükségszerűen magába foglal bizonyos tényeket, adatokat; valakinek lehet intellektuális ismerete Istenről és az ő útjairól. és mégse ismeri Őt magát. Jeremiáson át Isten megfeddte Izrael vallási vezetőit: "A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem nem ismertek engem " (Jer 2:8). Természetesen, a papok és mások, akik a törvényt kezelték, felfogták Isten létezését és hatalmát, biztos, hogy volt értelmi ismeretük Isten törvényéről, közismertté tették érvényességét, de nem ismerték Istent, aki adta azokat, soha nem szerették, vagy tisztelték, vagy bíztak benne. (vö. Jer 4:22; 9:3-6, 23; Hos 5:4-5; 8:1-3). Hasonló volt igaz Jézus napjaira is. (Jn 7:28-29; 8:15, 19; vö. 5:44). Amikor Jézus válaszol azoknak, akik az Ő nevében végzett cselekedeteikre hivatkoznak, ezt mondja nekik: "Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem gonosztevők! " (Mt 7:23), egyértelmű, hogy nem azt érti ezen, hogy nincs értelmi ismerete felőlük, különben nem tudná azt, hogy az elismerés iránti igényük nem hiteles, és valójában gonosztevők. Tehát nem ismerte őket abban az értelemben, hogy nem volt közösségben velük, vagy ahogy a fenti szótár értelmezi szavait: soha nem cselekedtem veletek semmit. Magyarázva a 2 Kor 5:21-et és a kifejezést, hogy Jézus nem ismert bűnt a The New International Dictionary of New Testament Theology elmondja: [Ez] nem azt jelenti, hogy nem volt intellektuális ismerete a bűnről, hanem hogy Jézusnak nem volt személyes bűne.

Feltűnő ellentétként Pál apostol elmondhatta: "Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. " (2 Tim 1:12) Pál ilyen meggyőződéssel beszélhetett, nem csak mert ismerte az Írásokat, hanem mert mert Istenre bízta az útjait és ismétlődően megtapasztalta Istennek és az Ő ígéreteinek igazságát. Ezért örvendhetett ilyen nagy bizalomnak Istenben és az Ő szavában. (2 Kor 4:7; Fil 4:12-13; 2 Tim 4:16-19) Bízott Istenben, mert ismerte Istent, megtapasztalta a barátságát, szerető gondoskodását és vezetését. Istent ezen a módon megismerni felbecsülhetetlen értékekkel bír: megingathatatlan alapra épül - Istennek és az Ő Fiának szentségére; a Szentírás által igazolt és táplált; ígéri és megelőlegezi az Istennel és az Ő Fiával való örökké tartó közösség tartós áldásait (Jn 17:3; vö. Zsolt 84:10-12; Rm 5:6-8; 14:9; Fil 1:21-23; 3:20-21; 2Kor 4:18-5:2, 6-8; 1 Tim 6:19)."

- - - -

γινώσκω
ginōskō (ghin-oce'-ko) A prolonged form of a primary verb; to “know” (absolutely), in a great variety of applications and with many implications…allow, be aware (of), feel, (have) known (-ledge), perceive, be resolved, can speak, be sure, understand.

Thayer’s defines ginosko as:

1. to learn to know, come to know, get a knowledge of, perceive, feel
a. to become known
2. to know, understand, perceive, have knowledge of
a. to understand
b. to know
3. Jewish idiom for sexual intercourse between a man and a woman
4. to become acquainted with, to know

Vine’s Expository Dictionary of New Testament Words also states, “In the NT ginosko frequently indicates a relationship between the person ‘knowing’ and the object known; in this respect, what is ‘known’ is of value or importance to the one who knows, and hence the establishment of the relationship…”

Baker’s Evangelical Dictionary of Biblical Theology states, “The New Testament emphasizes that knowing God is not simply on intellectual apprehension, but a response of faith and an acceptance of Christ.”

Albert Barnes says of John 17:3, “The word ‘know’ here, as in other places, expresses more than a mere speculative acquaintance with the character and perfections of God. ‘It includes all the impressions on the mind and life which a just view of God and of the Saviour is fitted to produce.’ It includes, of course, love, reverence, obedience, honor, gratitude, supreme affection. ‘To know God as he is’ is to know and regard him as a lawgiver, a sovereign, a parent, a friend. It is to yield the whole soul to him, and strive to obey his law.”

The footnote for John 17:3 in the NET Bible states:

"…(abundant) eternal life is defined as knowing (being in relationship with) the Father and the Son…For John this knowledge is not intellectual, but relational. It involves being in relationship."

Does “taking in knowledge” encompass the shades of meaning present in ginosko?

No.

Turning to Thayer’s, we find an entry for a word that is translated “take knowledge of,” as proposed by the NWT’s translation of ginosko in John 17:3. That word is epiginosko and is defined in Thayer’s as:

1. to become thoroughly acquainted with, to know thoroughly
a. to know accurately, know well
2. to know
a. to recognise
1. by sight, hearing, of certain signs, to perceive who a person is
b. to know i.e. to perceive
c. to know i.e. to find out, ascertain
d. to know i.e. to understand

None of these definitions for epiginsoko (“take knowledge of”) implies a personal relationship and needless to say, epiginosko is not used in John 17:3. Ginosko is.

Ginosko is much more than epiginosko as “take knowledge of” (or “taking in knowledge” as translated by the NWT). Ginosko means knowing absolutely, perceiving, understanding and forming a relationship. The NWT’s translation of ginosko in John 17:3, “taking in knowledge,” does not reflect building a relationship with Yahweh and Jesus Christ. The emphasis of the NWT translation of ginosko is scholarly learning, for where in “taking in knowledge” is a relationship implied? Memorizing details about a celebrity’s life and preferences doesn’t mean that I know that celebrity, though it could certainly be said that I would be “taking in knowledge” of that celebrity. Similarly, memorizing Bible facts does not equate to knowing (forming a relationship with) Yahweh and Jesus Christ. For this reason, I object – strenuously and fervently – to the NWT’s translation of ginosko as “taking in knowledge.”

In this regard, John 5:39, 40 is particularly apropos:

"Search the scriptures; for in them ye think ye have eternal life: and they are they which testify of me. And ye will not come to me, that ye might have life." (KJV)

"You search the Scriptures because you think that in them you have eternal life; it is these that testify about Me; and you are unwilling to come to Me so that you may have life." (NASB)

"You diligently study the Scriptures because you think that by them you possess eternal life. These are the Scriptures that testify about me, yet you refuse to come to me to have life. (NIV)

“YOU are searching the Scriptures, because YOU think that by means of them YOU will have everlasting life; and these are the very ones that bear witness about me. And yet YOU do not want to come to me that YOU may have life." (NWT)

To be fair, paragraph 18 in this same chapter of KNOWLEDGE that Leads to Everlasting Life states, “The knowledge of God can also do much for you right now. Life’s deepest and most disturbing questions are answered in the Bible. Accepting its guidance will help you to develop a friendship with God…”

I do not contend that JW doctrine asserts that Bible knowledge alone leads to salvation. The above clearly states that accepting the Bible and what it says about Yahweh and Jesus will help us form a relationship (“friendship”) with God and various quotes from JW literature indicates this as well. My argument, in this instance, is not with JW doctrine (though JW salvation doctrine will be addressed later on this site). My objection lies with the translation offered for ginosko in that “taking in knowledge” is insufficient because a personal relationship with God is not involved or implied. JWs teach may teach that forming a relationship with God leads to salvation, but this translation of John 17:3 certainly gives us no indication of that.
Az Őrtorony társulat szerint Jézus és Jehova ugyan az a személy!!!KI mondja azt, hogy 'hamar eljövök'?Idézetek a Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című (piros) könyvből, kiemelésekkel tőlem:44. fejezet 15. bekezdés: 15 Jézus most egy utolsó buzdítást ad:…..
Aqwsed12345 2011.03.02 09:01:40
@Tomek Tamás:
Ez így ebben a formában jehovista zsargon. Az igaz, hogy a zsidók Istenének a neve Jahve vagy Jehova. Az is igaz, hogy Jézus az Atyát Istennek, és Istent az Atyjának nevezte. De ebből csak a Társulat számára logikus a Jehova / Isten = az Atya képlet. Az isteni Jahve vagy Jehova név nem csak az egyik személyt jelöli, hanem magát az Istenséget (theotész, Kol 2:9), akiben három személyt lehet azonosítani. A "kereszténység egyházainak hívei" ugyanazt az Istent ugyanazon néven (Jehova / Jahve) imádják, mint Jehova Tanúi, csak azt állítják, hogy Jehova Isten több mint Atya: Fiú és Szentlélek is.
"Jézusról és Jehovról" beszélni sajátosan őrtornyos, jehovista teológiai zsargon, és természetesen csak ennek keretében értelmezhető.
Antitrinitárius tanítások hangsúlyozása végett ugyanis az isteni nevet kizárólag az Atyaistenre korlátozzák. Ebből fakad például az, hogy ha egy keresztény azt mondja, hogy "Jézus az Jehova", akkor azt a JT agy úgy érti, hogy "Jézus az Atya", ami nyilánvalóan nevetségesen hat nemcsak a JT-k, de a teológiailag korrekt kereszténység számára. Az olyan szóhasználattal, hogy pl. "Jehova és Jézus" szintén az ariánus teológiájukat erőltetik, hogy már nyelvi szintjén is berögződjön a JT-be az antitrinitárius dogma. Ld. Újbeszél
De persze ha kibontjuk a megfogalmazást, akkor érthetővé válik. Mi ugyanis nem azt mondjuk például, hogy Jézus "Jehovával egyenlő", hanem, hogy a JHVH istennév eleve nem csak egy személynek, az Atyának a neve, hanem magát az istenséget jelöli, amiben három személyt lehet azonosítani.

Javaslom olvasd el:
* apologia.hu/religion/jw-trinity.html
* apologia.hu/books/kellhinned.html
Aqwsed12345 2011.03.02 09:17:26
The Name Yahweh

The name Yahweh (or Jehovah) appears nearly 7,000 times in the Old Testament. Most English translations render the Hebrew name for God as LORD, while some (like the New Jerusalem Bible and Rotherham’s Emphasized Bible) use “Yahweh” and others (like the American Standard Version of 1901 and the New World Translation) use “Jehovah.” But, between Malachi and Matthew the Name suddenly disappears! There are over 5,000 Greek manuscripts of the New Testament, and not one of them has the Name in either Greek or Hebrew letters. The Watchtower Society claims that the Name was there in the original Greek New Testament, but that it was later removed. They claim this with no real evidence, for they are unable to produce even one manuscript of the Greek New Testament with the Name! Besides, some of those manuscripts of the New Testament date from within one generation of the original writings. That leaves very little chance for the Society’s theory of a conspiracy to remove the Name from the New Testament text. If we accept the facts the way they are (without trying to change them to fit a preconceived theory) we are forced to admit the Name is not in the New Testament.

The Name Jesus

In the New Testament we meet up with another name. The name that is emphasized in the New Testament is the name of Jesus. (This makes for an interesting comparison in the New World Translation. While the Watchtower Society “restores” the name Jehovah 237 times to the New Testament, their Comprehensive Concordance lists the name Jesus over 900 times!) In the book of Acts we particularly notice the emphasis of the name of Jesus. If you have an exhaustive concordance look up the word “name” in the book of Acts. Over and over again you will see the Name the early Christian church emphasized was the name of Jesus! At Acts 3:6 Peter healed the lame beggar in the name of Jesus Christ. In Acts 4:7,10,12,17,18 we read about the first disciples defending themselves before the Sanhedrin, proclaiming their use of the name of Jesus. In Chapter 5 they are back before the Jewish high court. For whose name did they suffer? Acts 5:41 tells us: “These, therefore, went their way from before the Sanhedrin, rejoicing because they had been counted worthy to be dishonored In behalf of his name.” They suffered for the name of Jesus! Space does not permit us to look at all the relevant verses. Take time to consider these few: Acts 8:12; 9:13-16, 27, 28; 15:26; 16:18; 19:17; 21:13; 26:9. In Acts the Name that is emphasized is the name of Jesus Christ!

Why the change of emphasis between the Old Testament Yahweh and the New Testament Jesus? Are we being introduced to some rival deity in the New Testament when we encounter so much emphasis on the name of Jesus? That is the way some nearly react when it is suggested that the answer lies in the fact that the N.T. identifies Jesus with Yahweh. Bear in mind that I am not saying Jesus is the Father! Rather, what I am saying is that Jesus and the Father share the same Name and are not in some sort of competition.

Is Jesus Really Jehovah?

Charles Taze Russell, the first President of the Watchtower Society, was firm in his belief that the name Jehovah could not be applied to Jesus. He is quoted with apparent approval on page 22 of the Society’s official history book Jehovah’s Witnesses in the Divine Purpose (published in 1959):

“We confidently assert that the name Jehovah is never applied in Scripture to any but the Father. It is for those who claim the reverse to give a text, and show its applicability to Jesus or anyone else than the Father. Here is a way to prove the matter conclusively-the New Testament writers quote much from the Old Testament; do they ever quote a passage in which the word Jehovah occurs and apply it to Jesus? We claim that they do not.” -Quoted from pages 2,3 of the August 1882 issue of Zion’s Watch Tower. [Note: In recent years the Society has backed down from this position.] Contrast what Russell wrote with this statement from a contemporary of his - J. Gresham Machen, a Professor at Princeton. He wrote in the book Christianity and Liberalism (1923):

“It is a matter of small consequence whether Paul ever applies to Jesus the Greek word which is translated ‘God’ in the English Bible; certainly it is very difficult, in view of Rom. ix. 5, to deny that he does. However that may be, the term ‘Lord,’ which is Paul’s regular designation of Jesus, is really just as much a designation of deity as is the term ‘God.’ It was a designation of deity even in the pagan religions with which Paul’s converts were familiar; and (what is far more important) in the Greek translation of the Old Testament which was current in Paul’s day and was used by the Apostle himself, the term was used to translate the ‘Jahwe’ of the Hebrew text. And Paul does not hesitate to apply to Jesus stupendous passages in the Greek Old Testament where the term Lord thus designates the God of Israel.”-page 97. [Note: for those interested in whether the term “God” is applied to Jesus in the N.T., see our information sheets dealing with Titus 2:13/2 Peter 1:1; John 1:1; and Colossians 2:9.]

Let’s consider a few quotations from the Old Testament and see if the New Testament writers had any problem in applying passages containing the name Yahweh to Jesus. We will use the New World Translation for these comparisons.

The apostle Paul quoted Psalm 68:18 and applied it to the Ascension of Jesus Christ. Psalm 68:18 says: “You have ascended on high; you have carried away captives; you have taken gifts in the form of men, Yes, even the stubborn ones, to reside among them, O Jah God.” (“Jah” is an abbreviated form of the name Jehovah.) Notice how Paul applies this passage at Ephesians 4:7-10: “Now to each one of us undeserved kindness was given according to how the Christ measured out the free gift. Wherefore he says: ‘When he ascended on high he carried away captives; he gave gifts in men.’ Now the expression ‘he ascended,’ what does it mean but that he also descended into the lower regions, that is, the earth? The very one that descended is also the one that ascended far above all the heavens, that he might give fulness to all things.”

Hebrews 1:10-12 quotes the Greek Septuagint version of Psalm 102:25-27 and applies it to Christ: “You at the beginning, O Lord, laid the foundations of the earth itself, and the heavens are the works of your hands. They themselves will perish, but you yourself are to remain continually; and just like an outer garment they will grow old, and you will wrap them up just as a cloak, as an outer garment; and they will be changed, but you are the same, and your years will never run out.” Not only do we here see a New Testament writer apply an Old Testament passage about Yahweh to Jesus Christ - notice to what lengths this New Testament writer will go in his scripture application. He openly identifies Christ as the Creator of heaven and earth. And he contrasts the impermanence of creation against its Creator, who is unchangeable and eternal. Does it make sense to think the writer of Hebrews felt Christ was only a creature after seeing how he applies Scripture?

Notice this comparison between 1 Peter 3:14,15 and Isaiah 8:12,13. 1 Peter says: “But even if you should suffer for the sake of righteousness, you are happy. However, the object of their fear do not you fear, neither become agitated. But sanctify the Christ as Lord in your hearts, always ready to make a defense before everyone that demands of you a reason for the hope in you, but doing so together with a mild temper and deep respect.” Now, Isaiah says: “‘You men must not say, “A conspiracy!” respecting all that of which this people keep saying, “A conspiracy!” and the object of their fear you men must not fear, nor must you tremble at it. Jehovah of armies - he is the One whom you should treat as holy, and he should be the object of your fear, and he should be the One causing you to tremble.’” This comparison is even more striking if one compares the Greek word order of 1 Peter with the Greek Septuagint of Isaiah. The Hebrew says: “Sanctify Jehovah of hosts” (according to Jay Green’s The Interlinear Hebrew-Greek-English Bible) but the Greek Septuagint has “Sanctify ye the Lord himself.” (From Brenton’s translation of the Septuagint.) Now, Peter, writing in Greek, would most naturally quote from the standard Greek translation of the OT. - the Septuagint. The Septuagint here says: kurion auton hagiasate (Greek word order: “Lord himself sanctify”). Peter’s quotation in 1 Peter 3:14,15 is practically identical except here he exchanges the word auton(himself) for who is Christ. Peter writes: kurion de ton christon hagiasate (Greek word order: “Lord but the Christ sanctify” - compare the Watchtower Society’s Kingdom Interlinear Translation.) It is as if Peter were adding a parenthetical thought to his quotation from Isaiah: “The object of their fear do not you fear, neither become agitated. The Lord (who is Christ) you should sanctify. . .“ Peter was making sure we knew that the Lord we are to sanctify is Christ!

Notice this prophecy from Isaiah 40:3-5: “Listen! Someone is calling out in the wilderness: ‘Clear up the way of Jehovah, you people! Make the highway for our God through the desert plain straight. Let every valley be raised up, and every mountain and hill be made low. And the knobby ground must become level land, and the rugged ground a valley plain. And the glory of Jehovah will certainly be revealed, and all flesh must see it together. “‘ Matthew 3:1-3, Mark 1:1-4, Luke 3:2-6 and John 1:23 apply this passage to John the Baptist’s preparatory work before the ministry of Jesus.

It becomes undeniable that New Testament writers applied Old Testament passages about Yahweh to Jesus. Can we be sure they were thereby identifying Jesus with Yahweh? Consider this example: Isaiah 6:1-10: “In the year that King Uzziah died I, however, got to see Jehovah, sitting on a throne lofty and lifted up, and his skirts were filling the temple. Seraphs were standing above him. . .And this one called to that one and said: ‘Holy, holy, holy is Jehovah of armies. The fullness of all the earth is his glory’. . .And I proceeded to say: ‘Woe to me! . for my eyes have seen the King, Jehovah of armies, himself!’. . .And I began to hear the voice of Jehovah saying: ‘Whom shall I send, and who will go for us?’ And I proceeded to say: ‘Here I am! Send me.’ And he went on to say: ‘Go, and you must say to this people, “Hear again and again, O men, but do not understand; and see again and again, but do not get any knowledge.” Make the heart of this people unreceptive, and make their very ears unresponsive, and paste their very eyes together, that they may not see with their eyes and with their ears they may not hear, and that their own heart may not understand and that they may not actually turn back and get healing for themselves .“‘ Compare this with John 12:36b,37,39-41: “Jesus spoke these things and went off and hid from them. But although he had performed so many signs before them, they were not putting faith in him. . .The reason why they were not able to believe is that Isaiah said: ‘He has blinded their eyes and he has made their hearts hard, that they should not see with their eyes and get the thought with their hearts and turn around and I should heal them.’ Isaiah said these things because he saw his glory, and he spoke about him.” If the Apostle John had no problem saying that Isaiah’s vision of Jehovah in His temple was a vision of Christ’s glory, why should we? Even the New World Translation Reference Bible cross-references Isaiah 6:1 to John 12:41!

We are told at Isaiah 45:22-24: “Turn to me and be saved, all you at the ends of the earth; for I am God, and there is no one else. By my own self I have sworn - out of my own mouth in righteousness the word has gone forth, so that it will not return - that to me every knee will bend down, every tongue will swear, saying, ‘Surely in Jehovah there are full righteousness and strength.”’ Notice how Paul makes a direct allusion to this passage at Philippians 2:9-11 (NIV): “Therefore God exalted him to the highest place and gave him the name that is above every name, that at the name of Jesus every knee should bow, in heaven and on the earth and under the earth, and every tongue confess that Jesus Christ is Lord, to the glory of God the Father.” At Isaiah 45:23 we were told that every knee would bend in worship and every tongue swear to Jehovah. Paul alludes to this and says this would happen “at the name of Jesus.” Why? Because Paul adds that God has shared with Christ “the name that is above every name” - the Divine Name. So, when every knee bows before Jesus and every tongue confesses Jesus Christ as LORD, does this detract from the Father? Not at all! Rather, Paul said this would glorify God the Father! - compare John 5:23. (Interestingly, early editions of the New Testament part of the New World Translation had a cross-reference at Philippians 2:10 pointing to Isaiah 45:23. Their 1984 Reference Bible edition has removed that cross-reference.)

Consider these points: What was the most sacred Name to the Jews? Didn’t the people of Israel have an intense awe for the Divine Name? So, how could Paul and Peter and John (who were from a Jewish background) so freely apply passages about Yahweh to Jesus Christ? Why did they have no hesitation in identifying Christ with Jehovah? When they called Jesus LORD, weren’t they making a mind-boggling claim? The risen Savior was identified with Yahweh of the Old Testament! Is that perhaps one reason why we are told at 1 Corinthians 12:3: “No one can say: ‘Jesus is LORD,’ except by the Holy Spirit.”
Aqwsed12345 2011.03.02 09:21:19
There are no "J" and "V" sounds in biblical Hebrew. Thus, Jehovah is an impossible rendering of the Tetragrammaton, the four-lettered name of God, composed of the Hebrew letters Y, H, W, H. The Encyclopedia Judaica (Jerusalam: vol. 7, 680) elaborates:

“The true pronunciation of the name YHWH was never lost. Several early Greek writers of the Christian Church testify that the name was pronounced "YAHWEH." This is confirmed . . . by the shorter form Yah, which is sometimes used in poetry (e.g., Ex. 15:2) . . . At least until the destruction of the First Temple in 586 B.C.E. this name was regularly pronounced with its proper vowels, as is clear from the Lachish Letters, written shortly before that date.”

The Encyclopedia Britannica (1985 ed., Micropedia, vol. 12, 804) concurs:

“The God of the Israelites, his name being revealed to Moses as four Hebrew consonants (YHWH) called the Tetragrammaton. After the Exile (6th century BC), and especially from the 3rd century BC on, Jews ceased to use the name Yahweh for two reasons. As Judaism became a universal religion through its proselytizing in the Greco-Roman world, the more common noun elohim, meaning "god," tended to replace Yahweh to demonstrate the universal sovereignty of Israel's God over all others. At the same time, the divine name was increasingly regarded as too sacred to be uttered.; it was thus replaced vocally in the synagogue ritual by the Hebrew word Adonai (My Lord), which was translated as Kyrios (Lord) in the Septuagint, the Greek version of the Old Testament.

The Masoretes, who from about the 6th to the 10th century, worked to reproduce the original text of the Hebrew Bible, replaced the vowels of the name YHWH with the vowel signs of the Hebrew words Adonai oe Elohim. Thus the artificial name Jehovah (YeHoWaH) came into being. Although Christian scholars after the Renaissance and Reformation periods used the term Jehovah for YHWH, in the 19th and 20th centuries biblical scholars again began to use the form Yahweh. Early Christian writers, such as Clement of Alexandria in the 2nd century, had used a form like Yahweh, and this pronunciation of the Tetragrammaton was never really lost. Other Greek transcriptions also indicated that YHWH should be pronounced Yahweh.”

JWs go to great lengths to point out that some of the earliest copies of the Septuagint had YHWH written in Hebrew script wherever this name occurred. These texts, however, are a small minority. Much is also made of Jesus' supposeduse of the Tetragrammaton (e.g., Lk 4:16-21). But there is no way to determine this with any certainty. The Jewish aversion to pronouncing the name Yahweh is known to have been common in Jesus' time (see, e.g., the Jewish historian Josephus). Such a use by Jesus would certainly have been attacked by the Jews, but there is no record of an attack on Jesus made on this basis.

There is no indication whatsoever that early Christians were even called "Yahweh's Witnesses," let alone "Jehovah's Witnesses." This name wasn't even applied to its current namesake until 1931 (their previous title was "Bible Students"). The early followers of Christ were, of course, called "Christians" (Acts 11:26, 26:28, 1 Peter 4:16). Additionally, NT writers routinely applied OT passages about YHWH/God to Jesus: Heb 1:10 (Ps 102:25), 1 Peter 3:14-15 (Is 8:12-13), Acts 2:21,38 (Joel 2:28-32), Phil 2:10-11 (Is 45:23), Rom 10:9-13 (Is 28:16, Joel 2:32), Acts 4:10-11 and 1 Peter 2:7-8 (Is 8:13-14). In these cases and other similar ones, the NWT refuses to render Kurios as Jehovah, since this would clearly reveal the true NT doctrine of the deity of Christ. Lastly, the name of Jesus is overwhelmingly dominant in the NT, not Yahweh or its arbitrary alternative, Jehovah (see V. 4.)

The Tetragrammaton was not "removed" in the 2nd or 3rd century, as the Watchtower proclaims. No manuscript evidence whatsoever exists to prove that it appeared in any portion of the New Testament. The name of Jesus, however, appears over 900 times. Why? Because the NT presents Jesus as the revealer of God: God incarnate (Jn 14:7, Acts 4:12, Phil 2:11, Heb 1:2, etc.). The Watchtower strangely places more emphasis on a discredited transliteration of God's name, than on Jesus Christ as Savior, Lord, and God.
Köszönet a fordításért és a felirat létrehozásáért! ..
Aqwsed12345 2011.03.02 09:10:53
@Tomek Tamás:
Ezeket az Őrtornyos feltételezéseket az újszövetségi tetragrammára alaposan megcáfolja az apológia a következő linkeken:
* apologia.hu/books/nwt-app12.html
* apologia.hu/books/azisteninev.html

"Az ÚVF sajátos Őrtorony szókincsén túl teológiailag teljesen elfogult fordítás. Amikor az ihletett szöveg ellentmond a tanainak, akkor a Társulat a nyelvtant és a szóhasználatot figyelmen kívül hagyva elferdíti a szöveget (ld. a Jézus Isten és a Lélek személy voltáról, a hívők közös reménységéről és a halál utáni tudatos létformáról szóló kijelentéseknél). Az Előszó ígérete ellenére a sok beszúrás nincs zárójelve téve, így a gyanútlan olvasó nem tudhatja, melyik Isten szava, és melyik a Társulaté. A jogos nemzetközi szakmai kritikára a Társulat sosem tudott érdemben felelni. Ezért még a hasonló tanokat valló vallási közösségek sem használják."

"A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival”, a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák” meg tévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők műveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték” természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát."

"A "Jehova" szó héber fül számára lehetetlenül hangzó, középkori teológiai műszó (kb. mint az "Isten" és az "Uram" szóból az "Ustan"). Elsősorban Jahveh alakban a keresztények is használják és tisztelik. A görög Úsz. fennmaradt másolatainak egyike sem tartalmaz héber betűket, és nincs történelmi nyoma a Név "kiirtásának". A Társulat tehát bizonyítatlan feltételezéseket állít be tényként (rágalmaz). A Jehova név a "Keresztény Görög Iratok"-ban 237-szer fordul elő, ebből 82 ugyan olyan ósz-i idézet, amely tartalmazza a JHVH-t, de a többi 155 eset teljesen önkényesen lett kiválasztva. Ha a meglevő másolatokból, a tényekből indulunk ki: az Úsz. Úrnak és Istennek nevezi az Atyát, a Fiút és a Szentlelket is."
Előkészítve az elmémet a tanulmányozásra, rögtön szembenéztem egy rettentő problémával. Hogy fog hozzá valaki a Biblia "tárgyilagos" tanulmányozásához? Az Őrtorony módszer nyilvánvalóan szóba se jöhetett. Ekkorra eldöntöttem, hogy nem használok…..
Aqwsed12345 2011.02.21 19:42:13
@zatarra: Hát egyelőre nem válaszolt még erre senki, talán akkor nem is akkora darázsfészek... :-)
Azonban tekintetbe véve, hogy a legtöbb exJT az általában valami amerikai hátterű, "neológ" stílusú, fiataloskodó neoprotestáns "gyülihez" társul, amelyeknek az Izrael-párti amerikai külpolitikával összhangban igyekeznek különféle teológiai érvekkel körülbástyázni a cionista állam állítólagos isteni rendeltetését, talán mégis csak nagy kérdés ez.
Ez éppen egy olyan kérdés, amelyben az Őrtorony által hangoztatott vélekedésben több igazság van, mint a fentebb említett csoportokéban. Más kérdés, hogy Brooklynék a maguk exkluzivista, szektás szellemiségük okán teszik ez, hogy ti. ők az egyetlen lehetséges út az Istenhez.
Sajnos több exJT-re jellemző a panelekben gondolkodás, hogy amit az Őrtorony vallott, az csak rossz lehet, így kerülnek "tiltólistára" amúgy igaz vagy részben igaz tételek, mint pl. a látható, és institutionalis jellemvonásokkal bíró Egyház léte és szükségessége, vagy éppen a talmudista judaizmus keresztény alapon való elítélése.

Egyébként külön kérdés a modernkori Izrael Állam ideológiai háttere, és a judaizmus követőinek újszövetségi üdvtörténeti szerepe. Utóbbit mindjárt kifejtem, az előbbire meg adok egy linket: www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0807/cion.htm

Az ún. 'dual-covenant thelogy' mindeképpen eretnekségnek tekintendő, lényegében Jézus KIZÁRÓLAGOS szerepét ássa alá, és legalább olyan szektás stílusú kiragadásokkal dolgozik, mint az Őrtorony Társulat, amikor hírhedt eretnekségeit (pl. kétkasztos rezsim, Jézus csak angyalka) akarja igazolni.

Pl. ott van az a részlet a Római levél 11. fejezetéből, amelynek sokat idézett része úgy szól, hogy "Vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla." stb. Ez körülbelül olyan stílusú szektás kiragadás, mint amikor a JT-k dobálóznak a "más juhaim is vannak" verssel. Ugyanis valójában ez a részlet egyáltalán nem arról szól, hogy a jelenkori Izrael továbbra is mint választott közösség lenne, mert két egyház nem létezhetik. Ez azt mondja, hogy nem vetette el a zsidókat TELJESEN, vagyis a kereszténnyé lett zsidókat nem. Isten nem vetette el az ő népét, _amennyiben_ előrelátta, hogy annak egy része mindjárt kezdetben, és az idők végezetével (25. 26. v.) a nép egész tömege szabad akaratból elfogadja a hit kegyelmét, és így az ő népe lesz. Mégis itt az apostol, mint a következőből kitűnik, közvetlen ama keveseket tartotta szemei előtt, kik mindjárt eleinte hittek Krisztusban. Vagyis Isten nem vetette el _teljesen_ a zsidó népet, mert a _maradék_: maga az Apostol és sok más hívő zsidó Isten kegyelméből eljutott a messiási üdvösségre.

Egyébként ha valaki kíváncsi rá, ez a jelenlegi pápa véleménye is:

“In this Torah, which is Jesus himself, the abiding essence of what was inscribed on the stone tablets at Sinai is now written in living flesh, namely, the twofold commandment of love. . . . To imitate him, to follow him in discipleship, is therefore to keep Torah, which has been fulfilled in him once and for all. Thus the Sinai covenant is indeed superseded. But once what was provisional in it has been swept away, we see what is truly definitive in it.”
—Joseph Ratzinger, Many Religions, One Covenant

A hagyományos katolikus liturgiában így imádkoznak a zsidókért:
"Könyörögjünk a hűtlen zsidókért is, hogy a mi Urunk Istenünk távolítsa el a leplet szívükről, és ők is megismerjék a mi Urunkat, Jézus Krisztust. (térdhajtás elmarad, mert a zsidók térdhajtással gúnyolták az Üdvözítőt) Mindenható, örök Isten, ki a hűtlen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, amelyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánlunk, hogy megismerve igazságodnak világosságát, Krisztust, kibontakozzanak a sötétségből. Ugyanazon a mi Urunk..."

Ez kifejezi azt a tanítást, hogy a zsidóság megszűnt választott nép lenni, sőt azóta a Sötétség erőit segíti a farizeuspárt utódainak vallása, vakok, és imádkozni kell értük, hogy megtérjenek a mi Urunkhoz, Jézus Krisztushoz.

A kinyilatkoztatásnak az emberi szerző csupán eszköz oka (causa instrumentalis), míg az Isten az alapvető oka (causa principalis): a Favágó és a balta viszonya áll fenn. Emberi szóba öltözött isteni Szó a Szentírás. Ezért valódi értelmét is az adja, mit akart az isteni szerző közölni az emberen keresztül. Így az, hogy Isten szabadon a zsidó népen keresztül nyilatkoztatta ki az akaratát, és a zsidóság ezt Jézus Krisztusban elvette, aminek következtében a zsidóság a harmadik és leghosszabb száműzetését éli át a népek között mint az evangélium kerékkötője, nem a kereszténység ellen, hanem épp mellette bizonyít.

Fontos probléma, hogy nem teszi meg a mai teológia, a mai keresztény papok és lelkészek többsége a hármas distinkciót. Ezek az alábbiak:

a) Az ókori zsidó nép és a mai zsidó nép (s így vallás) teológiailag nem azonos - a mai zsidó nép nem Isten választott népe, a választottság átszállt a minden népből és nemzetből meghívott keresztényekre. Ráadásul a választás nem az ábrahámi utódokra, hanem az ábrahámi utódra (aki „előbb volt mint Ábrahám") vonatkozott elsődlegesen - a zsidóság hivatása volt előkészíteni az egész emberiségért küldött Szabadító útját. Ennyiben állt a választottsága, ami nem a saját természetéből eredt.

b) Az ószövetségi Szentírás és a farizeuspárti-rabbinikus Talmud közötti distinkció szükségessége.

c) Az ószövetségi anyagokban az időleges (ceremoniális és fegyelmi) előírások és az örök hit- és erkölcsbeli igazságok közötti megkülönböztetés szükségessége.

A kereszténység ezért isteni és nem zsidó eredetű vallás.

Mi lehet az oka annak, hogy Isten az Ószövetségben csak a zsidó néppel kötött szövetséget? Miért nem nyilatkoztatta ki magát minden népnek?

1. Isten kezdetben kinyilatkoztatta magát minden népnek. Ez az őskinyilatkoztatás (revelatio archaica). Ez aztán a bűn következtében elhomályosult az emberekben, és százfelé deformálódott, és deformálódik. Ennek az őskinyilatkoztatásnak a nyomai, hogy majd minden vallásban feltűnik a háromságos mozzanat, a megtestesülés, és az, hogy egy Szűz Istent szül. Az etikai-morális kérdésekben is sok az átfedés.

2. A bűn által megromlott emberiség már nem képes Istent közvetlenül "látni". "Nem láthat ember engem úgy, hogy életben maradjon." Ezért mindig bizonyos közvetítésre, előkészítésre van szükség. Erről Isten gondoskodik. Izrael népét Mózesben szólította meg, a föld népeinek választottait Izraelben. Minket "az új Izraelt" sem szólít meg közvetlenül az Isten, hanem az Egyház által vezet, a világot sem szólítja meg közvetlenül, hanem a "választottakon" az Egyházon keresztül tanítja. Az más kérdés, hogy a világ nem akar tanulni.

3. Az Úr azt mondta Ábrahámnak: „a te ivadékodban - vagyis a te utódodban (egyben: Krisztusban!) - nyer áldást a föld minden népe”. Tehát a zsidókat nem önmagukért választotta ki az Isten(ez súlyos személyválogatás, sőt rasszizmus lenne), hanem azért, hogy a föld minden népe számára eljövendő Üdvözítőt befogadni kész vallási és társadalmi közeget alakítsanak ki. A zsidó nép kiválasztása nem öncélú, hanem szolgálat: a föld összes nemzetének szolgálata. Ebben áll a méltóságuk és nem a Talmud nemzeti és faji gőgjében. Ehhez még számos igehely tartozik (a teljesség igénye nélkül):
„Ivadékodban nyer áldást a föld minden népe” (Ter 26,4).
„Még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez” (Iz 60,1).
„El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, és a vezér az ő ágyékából, mígnem eljő az Eljövendő. Őrá várakoznak a nemzetek” (Ter 49,10).
„Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek” (Iz 11,10).
„Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak” (Iz 54,3)."

Az ószövetségi utalások Istenre úgy, mint „szövetség Istene”, a „theokrácia Istene”, „nemzeti Isten” elnevezések sem úgy értendők (miként azt, úgy látszik, a pogányok értelmezték, Izaj. 36, 18-20; 2Kir. 18, 30 s k.) mintha t.i. Jahvé a zsidóknak olyan értelemben lett volna nemzeti istene, miként a pogány nemzetek mindegyikének megvolt a maga nemzeti Istene, hanem úgy, hogy az egész emberi nemet megváltani akaró Isten kiválasztotta ezt a népet és különös szövetséggel magáévá tette, még pedig azért, hogy általa részesítsen mindeneket az üdvben ("Salus ex Judaeis est", Jn, 4: 22), s így mintegy magva legyen a belőle majdan keletkező s az egész emberi nemet magába foglaló theokráciának: a messiási országnak.

„Tekints végül irgalmas szemeiddel ama nép gyermekeire, amely oly soká volt a Te választott néped; hajdan átokként fejökre hívott szent véred harmatozzon le rájuk is, mint a megváltás és az élet forrása.”
 „Jehova és alapelvei iránti lojalitásunk ki kell hogy fejlesszen bennünk egy erős ellenszenvet azok iránt, akik szándékosan lázadnak Jehova ellen, és azok iránt, akik Isten ellenségeiként foglalnak állást. Isten megrögzött ellenségei között van Sátán és a démonai. Néhány emberi lény is valószínűleg…..
Aqwsed12345 2011.02.18 23:58:47
Hát igen... ilyenkor bukik ki, hogy miért hamis az Őrtorony Társulat bibliakezelése, amely a gyakorlatban nem igazán különbözteti meg az Ó- és az Újszövetséget. Ezt Lothar Gassman is jól kifejtette, itt most idézem kicsit őt. Mi nem azt mondjuk, hogy lényegtelen lenne a Biblia bármelyik verse. Viszont azt se fogadjuk el, hogy minden vers azonos fontosságú, és csak úgy a középéből kivágható, másikhoz odavágható idézet lenne. Azt a teljesen helyes megállapítást, hogy a teljes Szentírás Istentől ihletett (Id. 2Tim 3,16) a brooklyniak azzal a hamis következtetéssel kapcsolják össze, hogy ezért minden rész egyformán értékes, egyenlő súlyú. E szemlélet következménye az üdvtörténet elhanyagolása, valamint a Krisztustól, mint az írás közepétől való eltérés – mindenekelőtt eszhatológiai - mellékszínterekre. Ahogyan egy kőfejtőből a köveket, úgy a Bibliából is a legkülönfélébb helyekről vesznek elő kijelentéseket, és - többnyire a szövegösszefüggésre és a keletkezés körülményeire való tekintet nélkül - szabadon kombinálják őket. Alig tesznek különbséget az Ó- és az Újszövetség, ígéret és beteljesülés között, sőt az Ó- és Újszövetség elnevezést is elutasítják, és a „Héber Iratok" és „Keresztény Görög Iratok" kifejezéssel helyettesítik. A szektaszakértő Kürt Hutten a „lóugrás" módszeréről beszél (úgy „ugrálnak" a Szentírásban, mint egy ló/huszár a sakktáblán) egyik helyről másikra), tekintet nélkül az üdvtörténeti összefüggésre (Hutten 1982,128. o.).” Mivel Jehova Tanúi alig - legfeljebb érintőlegesen – különböztetik meg a régi és az új szövetséget, az ígéretet és a beteljesedést, a törvényt és az evangéliumot, olyan tanokhoz jutnak, mint a „Jehova-név" tisztelete, törvényeskedés (például a vér teljes tilalma), teljes halál és hasonlók. Az egykori Jehova Tanúja, Hans-Jürgen Twisselmann megállapítja, hogy" az Őrtorony Társulat annyira 'törvényesen' alkalmaz újszövetségi textusokat , mintha még a zsidó törvény korában élnénk", és ezért kérdés, hogy „a Jehova-név tisztelete vajon nem visszaesés-e a keresztyénség előtti gondolkodásba". „Minden olyan tanítást azonban, amely Krisztus mögé, például a zsidó törvénybe visszaesik, vissza kell utasítanunk" (Twisselmann 1992,13k.).
Tehát nem igaz az a gyakran elhangzó JT-s vád, hogy ne fogadnánk el az Ószövetséget ihletettként, csak figyelembe vesszük, hogy a kinyilatkoztatás fokozatosan, dinamikusan ment véghez, és nem csinájuk azt, hogy hopp, innen is fogok egy verset, onnan is, aztán kihozok belőle, valamit, aztán aki mást mond azt gyorsan le"hitehagyott"ozom.
Ezen hibás szemlélet miatt nem veszik észre mennyire helytelen az Újszövetség korában egy eredetileg is korlátozott érvényűnek szánt ószövetségi szemlélethez visszatérni. A szóban forgó cikk is elsősorban az ún. átokzsoltárokra alapítja torz következtetését. Azonban keresztény szemszögből nézve az átokzsoltárok a gonoszlélek ellen szólnak, nem pedig egy önmagát az Istennel való közvetlen telefonkapcsolatban állónak feltüntető neológ-posztmodern felekezetben nem hívőkre. Az átokzsoltárok helyes teológiai szerepéről idézek egy cikket, amely megvilágítja a HELYES értelmét azoknak az igehelyeknek, vagyis az ún. átokzsoltároknak, amelyek alapján az Őrtorony a "hitehagyottak" gyűlöletének kötelezettségét vonta le:

Az átokzsoltárok
(írta: Sr. Teresa Jackson O.S.B.)

Olyan világban élünk, amelyben a sötétség gyakran túláradni látszik. Századunkat a népirtás, a nukleáris pusztítástól való félelem, és a gazdagok és szegények közötti szakadék növekedése jellemezte. Személyes életünkben is egyre inkább megtapasztaljuk „saját árnyékunk” erejét, azt a benső sötétséget, amely a haragban, depresszióban, erőszakban vagy durva túlkapásokban nyilvánul meg. A félelem és a gonosszal, az igazságtalansággal és a bűnnel való szembesülés képes elerőtleníteni az embert. Legyen szó akár globális igazságtalanságokról, akár a személyes gonoszról, az ember könnyen kimerül, elveszíti a változtatáshoz vagy átalakításhoz szükséges energiáját, erejét.

Ellentétben a látszólag minden megoldást meghaladó, leküzdhetetlennek tűnő problémákkal, a zsolozsma bencés gyakorlata a remény meglepő forrása lehet. A zsoltárok napi beosztásban való imádkozásával egy új valóságot állíthatunk szembe a bűn, a gonosz és a letörtség hatalmával. Imádságunkban egy olyan világot előlegezünk meg, ahol YHWH a Bíró, és igazságot fog szolgáltatni. Imádkozó közösségként egy olyan valóságot alkotunk, amelyben az imádságnak nem kell „udvariasnak” lennie, és amelyben nincs olyan tapasztalat vagy érzelem, amelyet ne lehetne azok megváltása végett Isten elé vinni.

Mit teszünk, amikor naponta zsoltárokat imádkozunk a zsolozsmában? A zsolozsma túl gyakran válhat számunkra öntudatlan, ismétlődő gyakorlattá. A zsoltárok ismerősek számunkra, de nem mindig hatolnak be tudatunkba. Nem gondolkodunk el elég gyakran azon, hogy miért imádkozzuk a zsoltárokat, és hogy mit is jelent ez az imádság világnak, a világra nézve.

A zsoltárok nem mindig kedvesek vagy udvariasak. Sokszor telve vannak haraggal és gyötrelemmel éppúgy, mint a dicséret és vigasztalás gyönyörű himnuszaival. A zsoltárok gyakran zavarba ejthetnek minket: arra hívják Istent, hogy ölje meg ellenségeinket, a megtorlás vágyát fogalmazzák meg, és a gyötrelem mélyéről kiáltanak fel. Szóval mi is történik, amikor mi ezeket a zsoltárokat közösségként imádkozzuk?

Walter Brueggemann Israel’s Praise c. munkájában azt a gondolatot elemzi, hogy a zsoltárok Izraelben a kultuszban használt imádságok, az egybegyűlt közösség imái voltak. A zsoltárok imádkozásával Izrael tevékenyen elkötelezte magát egy „világ-alkotás” folyamata mellett. Imádságán keresztül „megalkotta” a zsoltárok világát, nem pedig egyszerűen csak reagált a körülötte lévő világra. Brueggemann véleménye szerint a zsoltárokban meglévő dicséret aktusa elősegíti annak a világnak megvalósulását, amelyben YHWH uralkodik, és a dicséret képes vagy megerősíteni a jelenlegi állapotot, vagy pedig egy újat idézni elő.

Felhasználva Brueggemann mérhetetlenül leegyszerűsített tézisét, feltehetjük a kérdést: mi, amikor közösségként naponta imádkozzuk a zsoltárokat, különösen is az átokzsoltárokat, átokként és megtorlásként az ellenség ellen, akkor milyen „világot” kezdünk valóságként megtapasztalni? Könnyen zavarba jövünk, amikor a zsolozsmában szembesülünk az átokzsoltárokkal, és szeretnénk azokat finoman a szőnyeg alá söpörni, remélve, hogy senki nem vette észre, hogy mi ellenségeink megöletéséért imádkoztunk. Így viszont azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük átalakító erejüket, amelyet életünkben kifejthetnének, ha vállalnánk a velük való megmérkőzést annak érdekében, hogy elnyerjük áldásukat.

Az átokzsoltárokkal nehéz mit kezdeni, mert szembesítenek azzal a ténnyel, hogy a „jó hírben” nem minden kellemes vagy vigasztaló. Ezek a zsoltárok szemrebbenés nélkül kimondják a személyes gonosz és a gonoszság, az igazságtalanság létezését, és hirdetik annak a szenvedésnek mélységét, amit mindez okozni képes. Legtöbben viszonylagos kényelemben éltünk, nem kellett elszenvednünk semmilyen elnyomást, így nehéz mit kezdenünk azzal a haraggal, amiért ezek a zsoltárok kiáltanak. Lehet-e más, mint barbár, az az ember, aki csecsemőket akar a sziklához hozzávágni (Zsolt 137)?!

Ezek a zsoltárok két dologra irányítják a figyelmünket. Egyrészt mai világunkban a leginkább megtörtek és elesettek tapasztalatára, másrészt pedig bűnre való hajlamunkra, legyen szó akár egyénről, akár egy egész nemzetről. Ezek a zsoltárok egy félelmetes valóságot tárnak elénk, ahol eddigi tapasztalataink mit sem érnek, egy valóságot, amelyben a szenvedőt megvigasztalják, az addig kényelemben élő pedig szenvedni fog.

Az átokzsoltárok általában két valóságot vagy világot neveznek meg; az egyik az, amiben az emberek most élnek, ill. amit megtapasztalnak, a másik pedig az, amelyben JHWH uralkodik, és igazságot szolgáltat majd. Ezek a zsoltárok nem tagadják (le) a harag, a fájdalom és a bánat mélységeit, hanem szembenéznek vele és kimondják azt. A zsoltárok egy olyan világot „mondanak ki”, amelyben az ellenség valóságos, és az általa okozott fájdalmat nem lehet (le)tagadni vagy kimagyarázni.

És még egy szempont a zsoltárokkal kapcsolatban, amit olyan nehezen fogunk fel: címzettjük YHWH. A zsoltáros nem egyszerűen felállít egy általános elvet, miszerint a gonoszt el kell pusztítani, hanem YHWH-hoz könyörög, hogy teremtse meg azt az új világot, amelyben az Úr igazságossága győzedelmeskedik. A zsoltáros ezzel egy olyan új valóságot alkot, amelyben az elnyomás már nem egyszerűen az élet velejárója, hanem amelyben megvannak a következményei. Senki nem halmozhatja csak úgy a szégyent és az erőszakot a gyengével szemben. Isten uralkodik, és az igazságosság napja biztosan elérkezik.

Persze, ez még mindig túl erőszakosnak tűnik modern ízlésünknek. Még mindig egy bosszúálló Isten, ill. egy Isten által szentesített erőszak látszatát kelti. Úgy érezzük, hogy ezeket az érzéseket nem lehet kibékíteni a kereszténységben átöröklődő megbocsátás teológiájával. De ahhoz, hogy igazán megértsük a zsoltárokat, amelyeket minden nap imádkozunk, alaposabban meg kell vizsgálnunk magatartásunkat, és fel kell ismernünk, hogy hol jelentenek számunkra megütközést és kihívást ezek a zsoltárok. Ha egyszerűen nem veszünk róluk tudomást, ha „ésszerűsítjük” vagy a zsolozsmánkból kihagyjuk őket, elveszítünk egy nehéz, de fontos leckét.

Legtöbbünknek, akik Észak-Amerikában születtünk a század második felében, nincs igazi tapasztalatunk az elnyomásról. Az erőszak, éhség, rombolás és igazságtalanság elvont fogalmak számunkra, esetleg a televízió híradásainak anyaga, de nem az életünk. Általában, amikor ezekkel a problémákkal egyáltalán találkozunk, akkor is távoli szemlélői vagy esetleg megoldói vagyunk, de nem áldozatai. Sajnálkozunk azon, ami a világ más részein történik, vagy megpróbáljuk megoldani a problémákat. Igyekszünk megváltoztatni politikai berendezkedésünket, ill. a segítségnyújtás módját. Úgy gondoljuk, a megoldás egy része vagyunk más emberek számára, az erőszak tapasztalata pedig másodlagos marad. Az ellenség lerombolására irányuló kérelem, az erőszak alkalmazása az elnyomással szemben visszataszítónak tűnik számunkra, mivel egy olyan világban élünk, ahol minden problémára van megoldás, vagy legalább is új problémák gyorsan kiszorítják tudatunkban a régieket, és nem kell együtt élnünk az állandó erőszakkal.

De mi van az erőszak és nemzetirtás áldozataival mai világunkban? Mit mondanak az átokzsoltárok a Holocaust, Kambodzsa, Ruanda áldozatainak? Amikor az elnyomás, az erőszak, a rombolás meglévő valóságok, akkor mit mondanak ezek a zsoltárok?

Természetesen, mivel kényelemben élünk, egyikünk sem beszélhet ezeknek az áldozatoknak a nevében, de talán elkezdhetjük felfedezni, hogy azok a zsoltárok, amelyeket mi visszataszítónak tartunk, milyen módon lehetnek mégis „jó hír”. A bosszúállásról szóló zsoltárok egy olyan világot ízleltetnek meg velünk, amelyben nem az elnyomásé és a nemzetirtásé az utolsó szó, amelyben az áldozatokat végül is megvédik, igazolják. Ez nem az emberi megtorlás világa, ahol gondolkodás nélkül, ugyanazzal a mértékkel mérik vissza az erőszakot az elkövetőkre. A zsoltárok egy olyan világért kiáltanak, amelyben Isten cselekszik, ahol YHWH a méltányosság végső bírája. Az áldozatok számára a zsoltárok egy olyan világot mutatnak fel, amely különbözik jelenlegi világuktól, ettől a világtól, ahol nincs remény arra, hogy sorsuk megváltozzon, és ahol nem lesznek soha mások, mint áldozatok. A zsoltárok egy olyan világ megvalósulását segítik elő, amelyet nem a rombolás és a zsarnokság kormányoznak, hanem ahol az Úr igazsága uralkodik.

Legtöbben egy olyan világban élünk, ahol a harag nem teljesen elfogadható érzés. Kedves emberek vagyunk, akik hisznek a békében, és semmi olyat nem tapasztalhatunk meg, ami igazán okot adna a haragra. Így amikor a valóság, amiben élünk, találkozik az átokzsoltárok által képviselt valósággal, olyan érzésünk van, mintha kizökkentünk volna valamiből. Úgy érezzük, hogy ezek nem elfogadható érzések egy imádságban.

Még egyszer hangsúlyoznám: az ellenség lerombolására irányuló kérelem és a bosszú lehet „jó hír”. Azok számára, akik elvesztettek mindent – családjukat, egészségüket, vagyonukat, szabadságukat –, a harag nem idegen érzés. Az áldozatok részéről a mi világunkban a harag egy egészséges válasz. Amikor az ember még képes arra, hogy haragot érezzen az elvesztés üressége helyett, akkor még lehet gyógyítani. A zsoltárok előmozdítják ezt a gyógyulást, mert egy olyan valóságot alkotnak, amelyben Istent kérik, hogy cselekedjen. Nem arról van szó, hogy nekünk magunknak kéne megsemmisíteni ellenségeinket, hanem megerősítjük hitünket abban, hogy Isten az Úr, és Ő fog igazságot szolgáltatni. Így nem az erőszak körkörös mozgását indítjuk el, hanem azt erősítjük meg, hogy a gonosz nem fog győzedelmeskedni.

Akik voltak olyan szerencsések, hogy már szembenéztek az erőszak és elnyomás személyes valóságával, azoknak az imaéletét gazdagíthatják ezek az átokzsoltárok. Nincs olyan érzés, érzelem vagy tapasztalat, amelyet ne foglalhatnánk bele az imádságba. Talán az elnyomatás, amit mi tapasztaltunk személyesen, egészen triviális, de attól még létező valóság az életünkben. Ahelyett, hogy egyszerűen letagadnánk vagy elnyomnánk a bennünk lévő haragot, sebeket vagy kétségbeesést, inkább halljuk meg azok visszhangját a zsoltárokban. Amikor haragunkat és szenvedésünket Isten elé visszük, már nem vagyunk egyedül. Talán nem tehetünk semmit, és nem is tudjuk megváltoztatni a helyzetet, de felkiálthatunk Istenhez abból a helyzetből, amitől Isten nem akart minket megóvni, és Ő cselekedni fog vagy már a mi időnkben, vagy majd az Ő saját idejében. (…)

Imádkozva a zsoltárokat, köztük az átokzsoltárokat is, lehetőségünk nyílik együtt imádkozni azokkal az áldozatokkal is, akiknek nem hallani a hangját. Imádságunk által megkezdődhet az az ország, amelyben szenvedésük és haláluk nem értelmetlen, és ahol Isten igazságot szolgáltat. A zsoltárokban a legmélyebb pontról is felkiálthatunk Istenhez, feltárva előtte saját sötétségünket és a világét, tudva, hogy ezen az imádságunkon keresztül is egyre inkább megvalósul Isten igazságosságának országa, ahol már nem a gonoszléleké, nem a gonoszságé az utolsó szó.
  JHVHA Wikipédiából, a szabad enciklopédiából A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton (görögül τετραγράμματον – (a) négy betű), a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve.Tradícionális kiejtése Adonáj…..
Aqwsed12345 2011.02.17 21:01:10
"Az Őrtorony írásaiban végig összemossák azt a jogos igényt, hogy az Ószövetség megfelelő helyein a fordításban is fel lehessen tüntetni, hogy Jahve vagy Jehova - és azt a légből kapott követelésedet, hogy ezt az Újszövetség általuk megszabott kétszázegynéhány igehelyén is megpróbálják, holott itt aztán végleg nélkülözik a kéziratos és a történeti bizonyítékoknak a legleheletnyibb látszatát is.

Ezeket a betoldásokat csak az Őrtorony mondja „könnyebb megértésnek”. Valójában szektabélyeg ez: a mindenáron különbözni akarásnak a „bölcs rabszolga” által tüzesített és felekezetetek testére nyomott billoga. A kezünkben lévő görög szöveg szemérmetlen félretolása. Kettős mérce. Hiszen ugyanazt teszik, mint az általuk kárhoztatott „nagy parázna”, csak míg ők elvben hajlandóak szokásukról lemondani és sok Jehova / Jahve névben bővelkedő fordítást kiadni, az Őrtorony ennek ellenkezőjére nem hajlandók.

Attól, hogy az Újszövetség az adott helyeken utal az Ószövetségre, még nem válik ténnyé, szöveggé, adattá az a ti mögöttes feltevésetek, hogy ott az eredeti, apostoli-evangélistai szövegben is JHVH állt. Ti pedig saját írásaitokban mondjátok (bár a tényszerű vita során már nem tudjátok megvédeni), hogy a hitehagyott másolók hagyták ki a Nevet stb. De egy fia újszövetségi kéziratot nem tudtok kiizzadni, amely itt benneteket támogatna. A "hitehagyott másolók" hipotézise mindenre jó és semmire sem jó. Ezzel a módszerrel azt is igazolni lehetne, hogy a lélekvándorlás benne volt a Bibliában, csak azok a fránya hitehagyott másolók kihagyták.

Ne feledd: az újszövetségi írók nagyon sokszor a Septuagintát idézik, nem a maszoréta héber szöveget. És a tiáltalatok előásott pár kézirat dacára a Septuagintában megtalálható az a tendencia (és nem is csak oldalvízen, hanem főáramlatként, és már jóval az Újszövetség leíratása előtt), hogy a JHVH nevet az Úr szóval adják vissza. Lehet ezzel a tendenciával vitázni, és indítóokát babonásnak minősíteni - de úgy látszik, az újszövetségi szerzők nem gondolták sem babonásnak, sem Istent sértőnek, mert valahányszor az Ószövetséget idézik, nem írják át görög betűkkel a tetragrammát, hanem Úrnak mondják. E tekintetben tehát ők jóváhagyták a tiáltalatok babonásnak mondott zsidó szokást. És legalábbis abban ellenetek tanúskodnak, hogy az Újszövetségben is olyan fontos és elengedhetetlen volna a JHVH név, hogy annak hirdetése nélkül maga az egyház omlana össze.

Arra a kérdésre, hogy ha szabad az Ószövetségben a JHVH nevet fordításainkban átírni, akkor nektek miért nem szabad az Újszövetségben visszaírni, ezt felelem: te figyelmen kívül hagysz egy nagyon fontos szempontot. Mi szabadok vagyunk arra, hogy a JHVH nevet Jahve vagy Jehova néven következetesen kiírjuk fordításainkban (mint pl. J. N. Darby vagy a magyar Komáromi Csipkés György), és nem harapjuk le a fejét annak, aki talán a "ne vedd hiába" parancs miatti túlzott félelemből vagy más okból (pl. mert nem akarja helytelenül kiejteni) inkább körülírja a Nevet. Nálunk tehát szabadság van: a JHVH név ki (nem) mondása, le (nem) fordítása nálunk nem hitkérdés. Ráadásul az újabb fordítások is különbséget tesznek Úr (Adonáj) és ÚR (JHVH) között, így aki akarja, a szokott helyettesítésen keresztülnézve rekonstruálhatja magának az eredetit. Így tesz az Új prot. ford. és sok idegen nyelvű fordítás.

Ezt a mi szabadságunkat nem használhatod ki annak igazolására, ahogy ti meghazudtoljátok az újszövetségi görög kéziratokat, amelyek - mint az előbb megmutattam - ugyanígy hűvösen bánnak a tetragrammával, és ugyanolyan szabadon fordítják Úrnak, mint mi. Sőt: ti hitehagyottnak szidalmazzátok mindazt, aki eltávolította a JHVH nevet mindkét szövetségi irataiból. De bizonyossá vált, hogy ez a vádatok az apostolokat találja el először. Mert ha ők hitkérdésnek vették volna, amit ti annak vesztek, akkor úgy kerülték volna a Septuagintát, mint a pestist.

Arra nem fogok válaszolni, hogy szerintünk "nem ez a neve" stb. Te eltorzítod és kiforgatod ellenfeleid álláspontját. Senki nem képviselte veletek szemben azt az állítást, hogy "JHVH nem neve Istennek." Csak azt, hogy nem egyetlen neve Istennek, és nem is elengedhetetlen neve neki. Tanuld meg ellenfeleitek állításait abban az értelemben felfogni, ahogy ők azt képviselik, és ne vetíts oda a helyükbe valami mondvacsinált, bár nyilván könnyebben támadható zöldséget. És ne várd el, hogy ezt a zöldséget én majd mindenki helyett védelmezni fogom. Nem: itt a te tudathasadásos, vagy-vagy logikád vezetett félre téged, amely azt kiabálja a füledbe, hogy Istennek csak egy igazi és elengedhetetlen neve lehet (a JHVH), és aki ezt tagadja, az máris tagadásba veszi azt is, hogy JHVH neve Istennek.

Mondvacsinált piszkálódás ezek után a részedről az, hogy Károliék honnan vették a Jehova nevet. Tudhatták a zsidóktól vagy koruk hébertudósaitól - ez a pofonegyszerű válasz. De te ezt mint valami megfejthetetlen rejtvényt adod fel nekem, amiből csak az válik világossá, hogy nem tudod valódi álláspontunkat cáfolni, csak valami annak helyébe képzelt madárijesztőre lövöldözöl.

Megváltozott-e az Isten? A válasz egyértelmű nem. Isten akkor sem változott, amikor azt mondta, hogy a pátriárkák előtt még nem volt ismeretes az ő JHVH nevén. És akkor sem kezdett el változni, amikor Jézusban mint Atya (mint Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk) jelentette ki magát. Ez már átvezetne a másik vitaszálra, ezért itt nem is fejtegetem tovább.

Mivel az tagadhatatlan, hogy az Újszövetség kezünkben lévő kézirataiban a négy Halleluján kívül nem szerepel a JHVH név, csak a Küriosz (Úr) átirat, mi akadályoz abban, hogy meghagyjuk ezeket az Újszövetség-fordításokban? Éppen az jogosít erre föl, hogyha az újszövetségi írók (a Septuaginta nyomán) görögösítve emlegették a Jeremiás és Jézus neveket, miért ne fogadnók el a szájukból a JHVH név "Küriosz"-ra való görögösítését is? Az pedig nem lehet ezellen érv, hogy "hitehagyott másolók hagyták ki a JHVH nevet az Újszövetség görög kézirataiból", mert 1. erre semmi bizonyíték nincs, 2. miért ne mondhatná erre bárki, hogy "akkor tessék Jeremiás és Jézus nevét is visszahéberesíteni az Újszövetségben!"?

Igen új keletűnek látom azt a vihart, amellyel JT-i a JHVH nevet rátornyozzák az Újszövetségre. Hogy a Septuagintával meg a mai fordításokkal ki hogyan járt el, azt semmiképpen nem tartom üdvösségi kérdésnek, és ugyanolyan szívesen olvasom Darbyt, mint a King Jamest, úgy Komáromi Csipkést, mint Károlit. Nem tudom, hogy ez náluk programként le van-e fektetve, de úgy érzem, hogy ebből ők csináltak először üdvösségi kérdést. Ha pedig a vita már idáig jutott (hogy az egyik fél a másikat eretnekíti és hitehagyottnak nevezi azon az alapon (is), hogy az a JHVH nevet Küriosszal, ÚR-ral, Örökkévalóval akarja fordítani), akkor eléggé tehetetlen az, aki eddig szabadosnak, ártatlannak vélt szokását továbbra is mint szokást akarja fenntartani. Mert mi elismerjük, hogy nálunk ez nem törvény, nem üdvösségi kérdés, és elvban bármikor megváltoztatható (persze a fordítások átírása nem megy egyik napról a másikra, különösen ha nincs rá kényszerítő ok) - de ők ránktörnek, és mindennek elmondanak bennünket emiatt.

Arra a kérdésedre, hogy milyen nyelven beszélt Jézus, egyszerű választ tudok adni: arámul. A görögbe is bekerültek az általa e nyelven mondott mondattöredékek, mint Éli, Éli, láma sabaktáni, Effata, Ráka és hasonlók. A például hozott zsoltáridézet azonban nem igényli, hogy a kedvéért az Újszövetség szövegét átírjuk. Ha az evangélistának jó volt az "Így szólt JHVH az én Adonim-hoz..." visszaadására az, hogy "Így szólt az Úr az én Uramhoz", akkor jó lesz nekünk is.

Másrészt nem tudom névértéken elfogadni, hogy a JHVH név kultikus használata bármiképpen is feltétele volna annak, hogy a pogányok Őhozzá tartozzanak. Az általad idézett prófétai szó ("szeressék JHVH nevét és a szolgái legyenek") egyszerű körülírás arra, hogy "szeressék Jahvét és a szolgái legyenek." (Ez a körülírás egyébként is szokásos Ószövetség-szerte.) Bizony továbbra is megáll, hogy annyira, amennyire az apostolok szerették Jahvét (az Atyát), úgy mi is szeretjük Őt. Amennyire ők pogánykeresztény környezetben használták a JHVH nevet, úgy használjuk mi is. Felvetéseddel és sürgetéseddel, amely az Újszövetség dokumentáló pecsétjét megkerülve kívánja (ráadásul egy próféciát a maga szakállára értelmezve és tételes paranccsá formálva) a nem zsidó származású keresztényekre a JHVH név valamiféle "használatát" rátolni - szóval e sürgetéseddel az apostolokat kerülöd meg, és olyat követelsz meg tőlünk, amit ők nem. Még a jeruzsálemi tanácskozáson sem került szóba ez a dolog, s bizonyára nem azért, mert az apostolok és vének kiindulásként feltételezték, hogy a megtért pogányok azonnal elkezdték Jahvénak szólítani Istent. Nem: ha ők sem ott, sem máshol nem szorították rá amazokat, hogy Izraellel való egybeköttetésük jeléül vagy feltételéül kezdjék "használni" a tetragrammát, akkor mi igenis gyanakodva fogjuk szemlélni azokat a kísérleteket, amelyek hol ezt, hol különféle étkezési tilalmakat, hol más ószövetségi rendeléseket akarnak az üdvösség elvesztésének terhe alatt ránk tornyozni.

Itt az szorul bizonyításra, hogy hogy eredetileg benne volt a JHVH név az újszövetségi iratokban. És a szövegtanúk elsöprő mennyiségben vannak jelen: nagyon jól kellett dolgozniuk ama "hitehagyott másolóknak," és igen korán kellett kezdeniük.
A források szerint nem írták le az apostolok az írásaikban a JHVH istennevet. De egy erős oka van a dolognak: görögül írtak. Az a tendencia, amely a görög fordításba is betette a Jahve nevet, nem a Septuaginta eredeti, alexandriai környezetére jellemző, hanem éppenséggel a Templom pusztulása utáni idők összezáró, pogányellenes zsidóságára.
Jézus és az apostolai a Krisztus előtt élt alexandriai zsidók szóhasználatát követték, akik jellemzően szintén kihagyták a tetragrammatont a fordításukból. Amúgy semmi nyoma nincs annak, hogy Jézust vagy az apostolokat bárki is a Jahve név kiejtése miatt rótta volna meg, holott éppen te jellemzed a környezetüket úgy, hogy az húzódozott ettől.
Az, hogy az Őrtorony a maga fordításba beletette a JHVH-istennevet semmivel nincs indokolva: Szövegalapja nincs: az általuk használt Westcott-Hort-féle görög szöveg sem teszi bele. Őket tehát saját felekezeti előítéleteik vezették a kéziratok ellenében.
Hogy miért? Mert JT-i azok, akiknek nem tetszik, hogy az Újszövetségben a Fiú ugyanazt a méltóságnevet viseli (Küriosz), amivel a régi zsidó fordítók a Jehve nevet visszaadták.

Az igazi kérdés ez: Ha az Őrtorony Társulatnak nincs görög szövegalapja a 237 újszövetségi Jahve-betoldásra, mégis megtette, akkor ez a saját maguknak adott feljogosítás hol érhet véget? Ha a kéziratok a "hitehagyott másolók" keze nyomán lettek ilyen jahvétlanok, akkor ugyan minek kell még bármi mellett is a görögből érvelni? Nemde elég volna mindenkor ezekre a "hitehagyott másolókra" rámutatni, és ezzel az ügyet elintézettnek nyilvánítani?"
Néhány ország ahol nincs növekedés, vagy csökkenés van: Ausztria, Belgium, Bosznia, Cayman szigetek, Horvátország, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Izland, Írország, Japán, Libanon, Lengyelország, Portugália, Svédország, Svájc. Ezen kívül számos…..
Aqwsed12345 2011.02.09 07:33:49
Nézd meg: www.jwfacts.com/watchtower/statistics.php Watchtower statistics

Ezen a szó, hogy "jó hír" ez valami végtelenül komikus ebben a kontextusban. Az a "jó hír", hogy engedelmeskedj a mi brooklyni kapitányságunknak, mert különben az Istennünk kiírt téged a családoddal együtt! Igen, ez aztán marha jó hír... :D
Van-e Istennek szervezete? Mindig volt egy szervezete? Izrael Isten szervezete volt? Ma Jehova Tanúi az Ő szervezete? Szolgálhat-e egy szervezet Isten prófétájaként vagy szócsöveként? Mondja-e a Biblia a keresztényeknek, hogy keressék meg Isten szervezetét, illetve, hogy legyenek…..
JT BLOG Magazin Jehova Tanúiról? 2010.12.31 02:18:00
Nem az én ötletem, de szíveseb megvalósítanám: ingyenesen letölthető, magyar nyelvű pdf-magazin Jehova Tanúiról. Először csak egy szám, próbának. Mi (bárki, aki akarja benne lehet) írnánk, mi állítanánk össze és szabadon terjeszthető lenne. Nem ez az első, mert tudom,…..
A macskák Az Őrtorony Társulati Logika tisztázza ezt!Teljesen kitalált írás, de megmutatja, hogyan kezelhető bármi az Őrtorony-érveléssel. Jehova népéből sok lelkiismeretes személy eltűnődik napjainkban, vajon a keresztényeknek legyen e macskájuk. A kérdés életbevágó…..
Aqwsed12345 2011.02.01 15:03:48
@Zsolt520: Szia! Én nem helyeselném az Őrtorony-fanatikus emberekkel kapcsolatban a "konzervatív" jelzőt, amely szó számomra valami pozitív tartalmat sugall, értékelvűséget, hagyománytiszteletet, stb. - nem pedig egy pribék mentalitást egy emberi vezetőség iránti lojalitást megkérdőjelezők iránt. Az egy érdekes pszichológiai elemzés tárgya lehet, hogy végülis mi vesz rá egy embert erre, ha egyszer ő is pontosan tudhatja, hogy a brooklyni Főkapitányság épp oly esendő emberekből áll, mint bárki más. AKkor miért kell ilyen undorító módon viselkedni?
Aqwsed12345 2011.02.02 11:20:41
@bobibá: Dehogy is, az "ortodoxia" (Ορθοδοξία) igazhitűséget jelent - nos, attól pedig az Őrtorony olyan messze áll, hogy arra nem is igazán van megfelelő szó...
Ezek egyszerűen pribék mentalitású vakhitű, fanatikus, bigott népek :-)
Mármint nem minden JT, de sajnos igen sok közülük.
Az Őrtorony 1989 július 1-i számában a 11. oldalon azt olvashatjuk, hogy Jehova Tanúi egy olyan szervezet, amely nem politizál. De... írd be a google-be, hogy 'Canadian Bill of Rights' és akkor megtalálhatod, hogy 1949-ben Jehova Tanúi elindították a nemzeti kampányukat a Canadian Bill…..
Aqwsed12345 2011.01.31 14:48:32
@Zsolt520: Azt tudod-e, hogy a hosszú haj tilalma csak a hippi korszakban jött be az Őrtorony-szisztémába? Egészen addig viselhettek JT-i hosszú hajat. Volt egy illusztráció - tudod, ahol JT-t ábrázolják ilyen idealizált, vidám emberként, mint a szocialista realizmus propagandaképein - ahol egyy fiatalembert valamivel hosszabb hajjal (fület takaró) rajzoltak le, aztán ezt a képet a 70-es vagy 80-as években úgy adták ki újra, hogy levágták a haját. Tiszta 1984, vagy mint amikor a kommunista diktatúrában a fotókról kiretusálták az időközben "rossz elvtárssá" minősített emberkéket :D
Aqwsed12345 2011.01.31 16:19:32
@Zsolt520: Mert akkor oda lenne a gyakorlati tévedhetetlenség látszata. Bár papíron mindig kéznél van az "egyre növekvő világosság" kifogása, gyakorlatilag a legtöbb JT nincs tudatában szeretett főnökei nem túl dicső történelmével. Így egyszerre forog a szájukban a "jó, eleinte nem volt olyan világos az igazás" rizsája, és a felekezetbe vetett korlátlan bizalom igénye, és a kettő együtt kognitív disszonanciát okoz, és ezt csak úgy lehet fenntartani, hogy nem firtatják túlzottan a múltbeli ügyleteket. Ha túl nagy hangsúlyt kapnának a múlt tévedései, akkor egyre többen tennék fel a kérdést: ha régen tévedték, akkor mi a garancia, hogy az éppen aktuális "világosságok" tutibiztosak?
Aqwsed12345 2011.01.31 18:46:18
@Tamara72:
Jobb helyeken az adott vallás nem is változtatgatja a tanításait, így nem is kell a múltbeli tanítókat cenzúrázgatni :D
Pl. a katolikusoknál nem csak, hogy nem okoz lelkiismereti válságot pl. a 2-3. századi (!) keresztény írók olvasása, de épphogy azt kapjuk, hogy az Egyház doktrínái lényegében ugyanazok, mint akkoriban. :-)
Ehhez képest az Őrtorony CD-n még a 80-as évek előtti kiadványok sincsenek fenn, na vajon miért? :)