Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Archnihil

2 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Bár a cím miatt sokan – köztük a cikk szerzője is – kételkedett a harmadik X-men animációs sorozatban, a Wolverine and the X-Men mégis jött, látott és győzött. Pár év elteltével újra elővettük, leporoltuk, és megnéztük, hogy teljesít. Jelentjük: ugyanúgy.Emlékszem,…..
A Hulk Vs. című filmpáros ugyan nem az első produkciója a Marvel Studios és a Lions Gate Entertainment kollaborációnak, de mindenképpen az egyik legismertebb a nyolc rajzfilm közül. Ennek örömére most visszatekintünk a Zöld Óriás találkozására a két másik Marvel-hőssel, akik…..
Archnihil 2014.10.09 21:40:58
@doggfather: igen, lehet, hogy kicsit szőrös szívű voltam, de bevallom, én anno egész elvoltam mindkettővel, most pedig rossz volt látni, mennyit öregedtek - legalábbis a szememben.
Valahol elbűvölő az a nemtörődömség és naivitás, amivel Edgar Rice Burroughs, Tarzan megteremtője megírta második leghíresebb hőse, John Carter történetét. A Mars hercegnőjében egyrészt egymást érik a következetlenségek és a fantasy műfajhoz képest is nehezen…..
Archnihil 2012.02.23 11:51:41
@Tiger Woods: különösen, hogy a két kép közül a felső tudtommal Boros-Szikszai, az alsó Frank Frazetta alkotás! :D
Archnihil 2012.02.23 11:52:24
@Balakin: szívesen! :)
(Bocs a floodért! :))
Archnihil 2012.02.23 15:58:52
@Rusznyák Csaba:"De ki beszélt itt A Mars uráról?" gothmog! :p
Sokan azt hiszik, a képzeletgazdagság bizonyítéka, ha egy adott szettingben orrvérzésig tömegelnek a különféle egzotikus fajok meg kultúrák, és minden friss kiegészítő két-három újabbal szaporítja a sort. Nos, ez nem dús képzelőerőre vall – inkább az ellenkezőjére.…..
Archnihil 2011.09.17 18:13:40
"sem az Al-Qadim-, sem a Ravenloft-kampányomban nem voltak nonhumán fajok."

Én inkább az utóbbit ismerem, bár az előbbihez is volt szerencsém, de szerintem ennél a két világnál a nonhumán lények úgyis csak ballasztként vannak.

Úgy értem, a Ravenloftban annyira ott van a xenofóbia (a 3-as kiadásban van is egy olyan érték, ami azt jelzi, hogy mennyire tartanak tőled az emberek: ezt ki kell vonni a szociális képességekből, kivéve a Megfélemlítést, mert ahhoz hozzá kell adni), hogy ott egy elfet/tündért már a sarkon halálra lincselnének, arról nem beszélve, hogy bár én kedvelem a zsánerturmixokat, a gótikus rémtörténetek világában mindig is kicsit sokalltam a tolkieni fajokat - oké, a félorkokból kalibánok lettek, ami speciel jópofa, de akkor is. Ez többek között azért lehetett, mert az általam olvasott rémtörténetekben, amire a Ravenloft is épül - teszem azt, Drakula vagy Dr. Henry Jekyll és Mr. Edward Hyde különös esete -, a nem-emberi a történet szempontjából sosem kezdi az előtérben - ugye többek közt ez is adja a misztikumát -, és a társadalom sokszor vak is marad ezekre a dolgokra, még a történtek után is. Így nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen közegben bemész a henteshez, aki egy törpe, úgy, hogy szemed is alig rebben. Tehát igen, a Ravenloftnak kimondottan jót tesz az, ha a nem-emberi fajok a misztikus háttérbe szorulnak.

Ami az Al-Qadimot illeti, azzal csak érintőlegesen találkoztam, de ott meg redundánsnak, már-már hangulatrombolónak éreztem a nyugat-európai folklórból vett és átgyúrt lények jelenlétét.

Amúgy alapból nem vagyok a tarkabarka csapat ellen, teszem azt, a Dark Sun vagy az Eberron esetén adhatja is magát (az előbbi nagykedvencem volt mindig is, a másik sem rossz, csak azt a rohadt a nagy hype-ot nyelje le az ember, ami úgy viszonyul ehhez a kiadványhoz, mintha a Forgotten Realms óta ez lenne az első setting).

Ami a szörnyredundanciát illeti, azzal egyetérteni tudok. Én a rinocéroszfejű decanter-goblint mindig is soknak tartottam, például, és éreztem azt is, hogy bizonyos settingek új fajai tök jópofák... csak a már alapból hozott szörnyek/fajok nem kellenének mellé. Arról nem is beszélve, hogy voltaképpen ezek a fajok kvázi ökológiai - vagy más oldalról történetbeli - nicheket töltenek be... ezért az ötven nagyagyaras goblinoid lény olyannyira felesleges, mintha az összes macskaféle ugyanazon a helyen élne.
Mindig a hazai, szerzői kiadású kiadványokat várom a legjobban a rendezvényeken. Bármennyire is örülök annak, hogy megjelent egy új Batman, egy új Hellboy vagy a Polgárháború első része, vagy hogy bemutatkozott a Zsákutca és bátran visszatért Y, az utolsó férfi, ezek számomra…..
Mint azt az előző posztban ígértem, következik egy cikk az Y-Men egyik szellemi atyjától, Pusztai "Nihil" Danitól. Olvassátok egészséggel! Y-menHa már a címlapon is "szóba került", akkor jobb, ha az elején tisztázzuk: a szarért engem terhel a felelősség. Más…..
Archnihil 2011.07.06 16:31:08
@Jossarian: szilvás bukta, mert azt szeretik. Amennyiben nekem szólt a kérdés. :)
Hamarosan bemutatják nálunk is az X-Men: First Class (Az elsők) filmet. Nos, ti még X-Embörök filmet nem fogtok látni, ám mivel az a film az X-Men eredettörténetét dolgozza fel, mi is bemutatjuk nektek az X-Embörök korai történetét: a MUTKÓK csapatát egy jó kis…..
Barátunk és részmunkaidős alkotótársunk (aki még vendégposztot is írt nekünk), Pusztai "Nihil" Dani idén ünnepelte negyedszázados fennállását. Egész pontosan tegnap, de mi egy héttel hamarabb felköszöntöttük. Ami miatt ez az esemény az X-Embörök blogra is…..
Miközben a 3. Epizódra vártok (halad, esküszünk!), föltöltöttük Fűrészfognak, a Gonosz Mutkók Testvérisége izomemberének (izommutánsának?) a leírását. Olvashattok végre arról, hogy Fűrészfognak mi köze a farkasemberekhez és a téglagyárhoz, hogyan és milyen sikerrel lett…..
Archnihil 2011.01.07 13:02:20
Pilcz Roland a 26 éves szegedi képregényrajzoló rendületlenül, önfejűen halad előre saját útján. A célja, hogy mindenki megismerje az ő hősét, Kalyber Joe-t, akit Hollandiában a magyar Indiana Jones-ként aposztrofált a sajtó. Pilczet a gyermekkori hatásokról, a hazai…..
Archnihil 2010.12.06 00:27:04
sourcerror: "1, Asimovval sem találkoztam, mégis tetszenek a novellái. A műnek meg kell állnia a saját lábán."

Ez szépen is hangzik. A probléma csak az, hogy Te tettél egy személyes megjegyzést Pilcz Rolandra (i.e. nagyképű), és erre írták azt a többiek, amit. Ezek után nem háríthatsz úgy, hogy "ja, hát a személy nem számít", mert Te hoztad fel.

Apróság, de erre külön kitérnék: "Asimov". Asimovval én sem találkoztam, ami egy dolog. Az is egy dolog, hogy én speciel jobban kedvelem Ray Bradbury-t, Herbert George Wells-t vagy akár Jack Vance-et.

Azt viszont mindig is furcsának tartottam, hogy milyen sok lehúzó szeret olyan nevekre hivatkozni, amelyek nem csak, hogy többszörösen elismertek már mások által, de egyben mérföldkőnek is számítanak. Akkor is, ha a két szerző más műfajban alkot(ott), más célokat tűzve ki maga elé. Ez kicsit olyan, mint amikor valakinek a csokitortájára azt mondjuk, hogy hát a Stahl halászleve mennyivel finomabb volt (és még díjakat is nyert, pff!). Vagy ha egy kezdő filmest, aki a saját pénzéből forgat, azzal küldenénk el, hogy bezzeg Stanley Kubrick! Ezzel nem itt találkoztam először, hanem általános jelenség, és a posztoló akarva-akaratlanul egy hamis képet ad a témáról.

Mindig is könnyű lépésnek tartottam kezdőkkel szemben elismert alkotókat felhozni - "ó, hát az elismert alkotókról mindenki tudja, hogy jók, nem is kell magyaráznom, miért." Azt ilyenkor mindig figyelmen kívül hagyjuk, hogy ezek az alkotók sosem a fiatalkori munkájukkal váltak híressé.

A gond egyébként nem azzal van, hogy vannak olyanok, akiknek nem tetszik a Kalyber Joe. Ez benne van a pakliban. Sok híres és elismert művész ír arról, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. A gond inkább a stílussal, vagy az elvvel van: sok olyan posztba futok bele, amiről az érződik, hogy az írója meg akarta mondani a frankót, hogy aztán szaktekintélynek érezze magát. Az ilyenekkel:

"Iskolapéldája annak, hogy ha elég nagy az arcod és még tehetségtelen is vagy, viheted valamire ..."

Ami tökéletesen és sikeresen félreérti a helyzetet, ráadásul félig azt érzékelteti, amit számon kér (a nagy arcot). Ellentétben azzal, amit sokan hisznek, a sikert nem ilyen könnyű elérni. Pilcz Roland hihetetlen energiákat feccöl bele a képregényeibe, és a SAJÁT PÉNZÉBŐL finanszírozza a nyomdát, és ez ugye nem is mindig térül meg. Nincs szó tehát itt arról, hogy Roli olyan veszett gazdagra keresné magát, ezek az energiák nem mindig térülnek meg, és emiatt van az, hogy a kitartó lelkesedés mellett azért van egy kevés keserű szájíz.

Igen, lehet emlegetni Asimovot, de akkor azt is illik hozzátenni, hogy egy magyarnak jóval kevesebb esélye van úgy kitörni, mint egy angolnak - lévén ez a szórakoztatás lingua francája, arról nem is beszélve, hogy jóval több angol anyanyelvű olvasó van, mint magyar. Ezért is van kisebb esély arra, hogy jobban meg fog térülni a befektetett energia.

Persze, most nyugodtan jöhetnek azok a kommentek, amik a következőkről szólnak: "Én egy egyszeri vevő vagyok, miért kellene, hogy ez érdekeljen? Tudta mire vállalkozik. Ha tetszik, megveszem, kész." De ezzel megint nagyvonalúan átsiklunk afölött, ami a vitát indította, nevezetesen a kicsinyes, szurka-piszka megjegyzések, amik azt feltételezik, hogy a sikert olyan baromi könnyű elérni, és amennyiben a szerző tesz egy keserű megjegyzést, az a nagyképűség miatt van.

Iskolapéldája annak, hogy valaki úgy akar okosnak tűnni, hogy érzéketlen és ostoba megjegyzést tesz... de hát ez elég gyakori jelenség.

Itt nem arról van szó, hogy a Kalybert szeretni kell. Vagy arról, hogy Pilcz Rolanddal mindenképpen haverkodni kell. Nem is arról, hogy nem lehet véleményünk - azt meg lehet mondani emberien.

Itt arról van szó, hogy könnyű megsemmisítő, ám felszínes megjegyzéseket tenni, mert a megmondó embernek mindig igaza van, és okosabb a többinél. Sajnos nem az, ám lényegesen könnyebb módja önmagunk vállon veregetésére, mintha le is tennénk valamit az asztalra.

Nem, ahhoz, hogy véleményezz valamit, nem kell megjelenned sehol - de már egy normálisan, emberi hangnemben megírt véleményben is több energia van, mint egy fikában. Akkor is, ha az pár sor.

Persze, hogy Aranyt idézzem:

"Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?"

Ha irigykedik is valaki Rolira, az biztosan arra a kevés sikerre irigykedik, ami megadatott neki - a megtett útra semmiképpen sem.