Adatok
Nohát
0 bejegyzést írt és 94 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A Brexit hisztizőknek ajánlanék figyelmükbe egy angol mondást az EU-ról: "A franciákkal a lényeget kivéve semmiben nem értünk egyet, a németekkel mindenben egyetértünk kivéve a lényeget."
Kontinentális gondolkodással az angolok nem érthetők meg, mert az európaiak - benne a magyarok - egyszerűen…..
Nohát
2016.07.04 11:25:29
Remek írás, kár, hogy egy amatőr történész írta, akinek nem sok gyakorlati tapasztalata van a tényleges angol társadalomban folyó történésekkel. Foteltudós. Javaslom, hogy ne csak Antoniust olvasgasson, hanem a jelenkori angol újságokat is, és nézze meg, hogy a tory párt hatalomgyakorlása illetve a hatalom átvétele hogyan viszonyul a brexithez.
Reggel annyira gyorsan pattant ki a szemem, hogy szinte még láttam magam aludni. Alapvetően sem vagyok túl jó alvó, de koplalva még nehezebb jóízűen durmolni. Normális esetben, a nászút első reggelén a férfi teljesíti házastársi kötelességét, de mivel az éhség és Vader nagy úr, ezért drága…..
Nohát
2016.06.20 12:12:43
Aki először hall róla, annak sokkszerű élményt jelent. Olyat, mint amikor kiderül: nincs is Mikulás. Aki egy kicsit elmélyed a témában, az boldog mosollyal mélázik el a lehetőségen: mégis van. Aki pedig komolyan kezd el gondolkozni a kérdésen, az elsősorban a megvalósíthatóság…..
Gondolkoztál már azon, minek a tisztán tartása okozza a legnagyobb kihívást a fürdőszobában? Őszinte leszek, nekem sokáig egyedül a zuhanyfüggönnyel gyűlt meg a bajom.
Túl ormótlan darab ugyanis ahhoz, hogy minden egyes fürdés után (vagy legalább napi egyszer) tisztára…..
Nohát
2016.05.15 15:36:01
@micsoda?: Ilyen az, amikor valaki a falu végéről megmondja a frankót? Gazdagabb országok lakói is mellőzik, ja. Angliában szeretnek esőben teregetni, Norvégiában meg örülnek, ha megfagy a ruha. Elárulom kisbarát, hogy kevesebb rezsit fizet egy átlag angol család családi házban, mint egy magyar, ami panelban él. Úgy, hogy van, meg még használja is a szárítót minden mosáshoz.
Utálom, ha azt mondják rám, antiszemita vagyok. Kicsit olyan ez, mint amikor azzal gyanúsítanak meg egy társaságban, hogy te fingottál. Pedig nem. Úgy érzem magam ilyenkor, mint az a szép reményeitől búcsúzni kényszerült követségi titkár, aki az én hajdani cimborám mellett…..
BONJOUR MÖSZJŐ BÁCSI!
Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki....
2016.03.15 09:55:22
Külföldön határozottan jó magyarul beszélni. Van egy saját titkos nyelvünk, amiből egy kukkot sem ért senki. Mert tényleg nem ért: zavartalanul társaloghatunk bármiről vagy bárkiről.
Az anyanyelv furcsa dolog. Ha egy itteni boltban vásárolok, szinte kizárom a teljes külvilágot. De…..
A minap – minthogy gimnazista gyermekem rajongó lelkesedéssel szónokolt a készülő diáksztrájkról – alaposan megbeszéltük a pedagógusok huszonöt pontját, s nekiláttunk felfejteni a kibontakozó tanári tiltakozások szertefutó ág-bogait. Úgy hiszem, megértette, hogy a szökőnapra tervezett diák-,…..
Számomra egészen váratlan módon az előző írásom hihetetlen tömegű embert vonzott ide. Nem dicsekvésként mondom, de több, mint tizenháromezer emberhez jutott el. A visszajelzések (nem csak az itteni kommentek, hanem email-ek, facebook-os kommentek és üzenetek) elég vegyesek, a teljesen egyetértek-től…..
Szeretném kifejteni, hogy én, a gyakorlott tanácsadó szakpszichológus milyen oktatásnak örülnék, és mit szeretném, ha tanítanának a gyerekeimnek, hogy ők már ne legyenek olyan veszettül elrontott, szorongó generáció, mint az összes többi.
Szóval. Gyakorlatilag az…..
Nohát
2016.02.15 10:08:18
@m e o w: Félreértesz, én nem azt mondtam, hogy a családok mindegyike képes a nevelésre, és azt főként nem mondtam, hogy a problémát egyszerűen hárítsuk el azzal, hogy nem az iskola dolga. De anélkül, hogy részletekbe mennék, szerintem belátható, hogy itt rendszer szintű változtatásokra lenne szükség, hogy ne csupán elméletben lehessen a szükséges teendőkről beszélnünk.
A példabeli ordítós tanárról meg nincs mit beszélnünk, ha az eset úgy történt, ahogy írtad, a tanár nem a pályára való. Ha valaki hosszú évek pedagógiai, pszichológiai, gyermeklélektani, stb. tanulmányai után oda jut, hogy az ordítás az egyetlen eszköze, annak nem való ez a munka. De ebből nem vonhatsz le semmilyen következtetést arról, hogy általában kinek mi lenne a feladata a gyerekek nevelésében.
A példabeli ordítós tanárról meg nincs mit beszélnünk, ha az eset úgy történt, ahogy írtad, a tanár nem a pályára való. Ha valaki hosszú évek pedagógiai, pszichológiai, gyermeklélektani, stb. tanulmányai után oda jut, hogy az ordítás az egyetlen eszköze, annak nem való ez a munka. De ebből nem vonhatsz le semmilyen következtetést arról, hogy általában kinek mi lenne a feladata a gyerekek nevelésében.
Ki gondolta volna, hogy egykoron (jó fél évszázadon keresztül) hatalmas medvék (pontosabban annak öltözött emberek) kóboroltak Berlinben, hogy a járókelőkkel fényképezkedve próbálják megkeresni a betevőre valót...
Nohát
2016.02.10 00:27:50
Egyszerű emberek tömege képzeli azt, hogy a teljes szabadság, a kötelezettségektől mentes élet, a külső és belső kényszerektől való megszabadulás valami végtelen gyönyörűség. Liberális elmék építik szorgalmasan a spontaneitás ethoszát, a carpe diem diadalát, a boldog…..
Most, hogy a sajtfejű hollandok bebizonyították, hogy valóban olyan lukacsos az agyvelejük, mint egy érett ementáli, szükségessé vált, hogy megírjam, miért ostobaság a politikai korrektség. Cikkem közvetlen kiváltó oka az, hogy a minap az amszterdami Rijksmuseum vagy kétszáz…..
Nagyon kellemetlen perverzióval vert meg engem a sors. Kényszercselekvésként kínoz az ellenzéki írások – blogbejegyzések, publicisztikák, riportok – elolvasásának nyomorúsága. Sokáig küzdöttem ellene, próbáltam leszokni ezekről a mákonyos szövegekről, de egyszerűen…..
Három fiam van. Mikor cseperedni kezdtek, leültünk az asszonnyal, hogy komolyan megbeszéljük, mit is várhatunk majd tőlük. Persze, ha csak egy gyermekünk lenne, netán kettő, akkor nem kellene ilyen nehézségekkel küzdenünk. Lehetne belőlük tanár, vagy pék, asztalos, vagy ügyvéd,…..
Nohát
2016.01.06 10:47:10
Literátus barátom a közelmúltban így jellemezte magát: „Nézz már rám ember! Hosszú, zsíros haj. Szőrös. Ráncos. Húsz év mozgáshiánytól meg a gyerekektől, az asszonytól, a lakáshiteltől és az értelmiségi középréteg egzisztenciális stresszétől kövér….” (Jut…..
Nohát
2015.12.15 13:24:10
A minap egy interjúban Róna-Tas Ákos, a San Diego-i egyetem szociológiai tanszékének vezetője a mentális pánik fogalmára hívta föl a figyelmet állítván, hogy a migránsokkal kapcsolatos aggodalmak afféle pánikjelenségek, tehát alaptalan és túlzó közösségi szorongás…..
Néhány napja azt írta a Kettős Mérce blog, hogy „Az elmúlt hetekben (újra) divat lett Magyarországon gyűlölni, divat lett gyűlölni a menekülteket, a buzikat, a másként gondolkodókat. …Ha bedőlsz a menekültezésnek, ha bedőlsz a buzizásnak, …pontosan azokat az erőket…..
Hetvenkettedik cikket olvasom arról, hogy jajistenem, miért a netadó miatt robbant ki ez a felháborodás. Gyerekek, ne legyünk már ennyire élhetetlen vaksik, hogy nem vesszük észre az összefüggést! A nép és kormányának viszonya sok hasonlóságot mutat a balfasz…..
Az egészséges fejlődésű kisfiúk jelentős része kukás akar lenni, ha felnő. A csírákat csak a nagy és büdös autó érdekli, és hogy hátul lehet állva utazni, a profibbak viszont megtervezik az útvonalat is a telephely, a lakossági ügyfélhálózat - értsd lakótelep - és a…..
Ha valamire ráírják, hogy valamitől mentes, rendszerint örülünk.
Mert a -mentesség azt sugallja, hogy nélküle jobban járunk. Talán azt is, hogy eddig rutinszerűen rosszul jártunk. Amikor először olvasol egy hirdetésben ecetmentes parfümről, feltételezed, hogy ez jó dolog…..
Nohát
2014.09.25 12:51:21
@T mint T: Ha őszinte akarok lenni, akkor a leírt szituációra adott válaszodban, miszerint csendben szenvedsz vagy üvöltesz ha a gyerekek konfliktushelyzetére kell reagálnod, benne van, hogy miért túlélsz és nem megélsz.
Beszéljünk ne gyerekekről, hanem kutyákról. Az a gazdi, aki nem tudja kezelni a kutyáját, mert az nem fogad szót, elviszi a kutyáját egy kutyaiskolába, ahol a neve ellenére nem a kutyát, hanem a gazdit fogják megtanítani arra, hogy miként nevelje-kezelje a kutyáját. A kutya többnyire marad az, ami, kutya. A gazda viszont elkezdi érteni a kutyáját és a megfelelő reakciókat fogja adni a kutyájának. Idővel pedig a kutyája megtanulja, hogy az új gazdi már egy kompetens gazdi és a konfliktushelyzetek száma minimális lesz.
Szülővé válni csak egy numera kérdése. Nincs se előtte, se utána senki, aki megtanítaná apát vagy anyát arra, hogy hogy is működik egy család, mitől lesz élhető hely a fészkük. Van ezer könyv, ami ugyan erről szól, de nem csak a betűk ismerete szükséges a kiteljesedéshez. A legtöbben még odáig sem jutnak el, hogy utána próbáljanak nézni, mi lehet az oka a család működésképtelenségének, vagy netán segítséget kérjenek. Ha mégis olvasnak vagy tanácsadásra járnak, és van némi javulás, egy kis idő múltán többnyire a régi minták visszatérnek és nincs erő (tudatosság), hogy felülemelkedjenek a berögzült viselkedésen.
Aztán pedig jönnek azok a gyerekek, akik ilyen családban nőnek fel, és olyanokat írnak, hogy a gyerek nem jó, a gyerek egy istenverése, ami (nem aki) elveszi az élet értelmét és örömeit, és puszta racionális alapon, eleve hibás kiindulási pozícióból megmondja a tutit a többi diszfunkci gyereknek, hogy a gyerekvállalás hülyeség.
Nem való mindenkinek gyerek, mint ahogy nem való mindenkinek kutya sem. De ahogy be lehet iratkozni egy kutyaiskolába és megtanulni a dolog forszát, ugyanúgy a legtöbb szülőből lehet apát és anyát gyúrni.
A blogbejegyzés logikája szerint, ha valaki egy szívmelengető, szuper családban felnőve mondaná, hogy márpedig a gyerekvállalás baromság, és neki sose lesz gyereke, az az egyetlen autentikus megnyilvánulás. Mindenki más, aki csonka vagy diszfunkcionális családból jön inkább azon gondolkozzon el, hogy miért tagadja meg magától azt a dolgot, ami többet tudna adni neki minden másnál ebben a 60-80 évnyi életben.
Beszéljünk ne gyerekekről, hanem kutyákról. Az a gazdi, aki nem tudja kezelni a kutyáját, mert az nem fogad szót, elviszi a kutyáját egy kutyaiskolába, ahol a neve ellenére nem a kutyát, hanem a gazdit fogják megtanítani arra, hogy miként nevelje-kezelje a kutyáját. A kutya többnyire marad az, ami, kutya. A gazda viszont elkezdi érteni a kutyáját és a megfelelő reakciókat fogja adni a kutyájának. Idővel pedig a kutyája megtanulja, hogy az új gazdi már egy kompetens gazdi és a konfliktushelyzetek száma minimális lesz.
Szülővé válni csak egy numera kérdése. Nincs se előtte, se utána senki, aki megtanítaná apát vagy anyát arra, hogy hogy is működik egy család, mitől lesz élhető hely a fészkük. Van ezer könyv, ami ugyan erről szól, de nem csak a betűk ismerete szükséges a kiteljesedéshez. A legtöbben még odáig sem jutnak el, hogy utána próbáljanak nézni, mi lehet az oka a család működésképtelenségének, vagy netán segítséget kérjenek. Ha mégis olvasnak vagy tanácsadásra járnak, és van némi javulás, egy kis idő múltán többnyire a régi minták visszatérnek és nincs erő (tudatosság), hogy felülemelkedjenek a berögzült viselkedésen.
Aztán pedig jönnek azok a gyerekek, akik ilyen családban nőnek fel, és olyanokat írnak, hogy a gyerek nem jó, a gyerek egy istenverése, ami (nem aki) elveszi az élet értelmét és örömeit, és puszta racionális alapon, eleve hibás kiindulási pozícióból megmondja a tutit a többi diszfunkci gyereknek, hogy a gyerekvállalás hülyeség.
Nem való mindenkinek gyerek, mint ahogy nem való mindenkinek kutya sem. De ahogy be lehet iratkozni egy kutyaiskolába és megtanulni a dolog forszát, ugyanúgy a legtöbb szülőből lehet apát és anyát gyúrni.
A blogbejegyzés logikája szerint, ha valaki egy szívmelengető, szuper családban felnőve mondaná, hogy márpedig a gyerekvállalás baromság, és neki sose lesz gyereke, az az egyetlen autentikus megnyilvánulás. Mindenki más, aki csonka vagy diszfunkcionális családból jön inkább azon gondolkozzon el, hogy miért tagadja meg magától azt a dolgot, ami többet tudna adni neki minden másnál ebben a 60-80 évnyi életben.
Nohát
2014.09.25 15:29:19
@T mint T: Az, hogy mi van a kirakatban, sokszor félrevezető. Sok olyan válóper indul, ahol a család barátai úgy kommentálják a történetet, hogy sose gondolták volna, pedig milyen rendes, nyugodt család voltak. Ilyen értelemben is, meg amúgy is, nem az számít, hogy a kívülállók mit mondanak. A lényeg az, hogy a család maga mit él meg.
A gyerekek szempontjából többnyire szerencse, hogy nem csak a család nevel, hanem az iskola, a barátok, a többi rokon, majd minden ember, akivel találkoznak. A különbség az, hogy a család ezt szeretettel, féltve teszi, a többiek pedig inkább csak úgy, mint a nemtörődöm kertész az ágas-bogas díszfát, nyesegetik, ahol kiáll. Végeredményben a felnövő gyerekek a folyamat végén többé-kevésbé szocializáltak, társadalomképesek lesznek, de eltérő sérülésekkel landolnak a felnőttek táborában.
De itt nem ez a kérdés, hanem hogy érdemes-e családot alapítani, gyereket vállalni. Írja itt valaki, hogy a siker, a boldogság, az élet vagy a halál nem ettől függ. Nem hát, teljes félreértelmezése lenne a gyereknek, ha bármely részét az életednek ehhez kötnéd. Sikeres nem a gyerektől, vagy annak hiányától leszel, hanem a benned lévő tehetségtől, akarattól, elszántságtól. Boldog sem a gyerektől leszel, egyszerűen a gyerek nem a boldogság forrása, az belőled fakad. Ezek a felvetések mutatják meg a leginkább, hogy aki a gyerekkérdést innen közelítik, nem is értik az egész család dolgot.
Ha azt kérdeznénk meg, hogy lemondanál-e egy barátról, aki halálodig a barátod lenne, ismerné a legbensőbb érzéseidet, aki minden kalandodban társad lenne és mindig számíthatnál rá, egészen a halálos ágyadig, akkor csak a nagyon mizantróp emberek mondanának le erről a barátról. A család pedig épp ilyen barátokkal van tele, és nem csak a párod, hanem a gyerekeid is.
Egy szerető család nem akadály semmiben sem. Máshogy kell csinálni a dolgokat, másmilyen prioritások lesznek, ez igaz, de minden, amit szingliként meg tudsz csinálni, meg tudsz szülőként is. Fordítva ez nem igaz.
A gyerekek szempontjából többnyire szerencse, hogy nem csak a család nevel, hanem az iskola, a barátok, a többi rokon, majd minden ember, akivel találkoznak. A különbség az, hogy a család ezt szeretettel, féltve teszi, a többiek pedig inkább csak úgy, mint a nemtörődöm kertész az ágas-bogas díszfát, nyesegetik, ahol kiáll. Végeredményben a felnövő gyerekek a folyamat végén többé-kevésbé szocializáltak, társadalomképesek lesznek, de eltérő sérülésekkel landolnak a felnőttek táborában.
De itt nem ez a kérdés, hanem hogy érdemes-e családot alapítani, gyereket vállalni. Írja itt valaki, hogy a siker, a boldogság, az élet vagy a halál nem ettől függ. Nem hát, teljes félreértelmezése lenne a gyereknek, ha bármely részét az életednek ehhez kötnéd. Sikeres nem a gyerektől, vagy annak hiányától leszel, hanem a benned lévő tehetségtől, akarattól, elszántságtól. Boldog sem a gyerektől leszel, egyszerűen a gyerek nem a boldogság forrása, az belőled fakad. Ezek a felvetések mutatják meg a leginkább, hogy aki a gyerekkérdést innen közelítik, nem is értik az egész család dolgot.
Ha azt kérdeznénk meg, hogy lemondanál-e egy barátról, aki halálodig a barátod lenne, ismerné a legbensőbb érzéseidet, aki minden kalandodban társad lenne és mindig számíthatnál rá, egészen a halálos ágyadig, akkor csak a nagyon mizantróp emberek mondanának le erről a barátról. A család pedig épp ilyen barátokkal van tele, és nem csak a párod, hanem a gyerekeid is.
Egy szerető család nem akadály semmiben sem. Máshogy kell csinálni a dolgokat, másmilyen prioritások lesznek, ez igaz, de minden, amit szingliként meg tudsz csinálni, meg tudsz szülőként is. Fordítva ez nem igaz.
Nohát
2014.09.25 17:49:12
@T mint T: Nehogy értelmezz itt bármit is :) Ez a pár sor, amit írsz, messze nem ad annyi infót, hogy bárki okoskodhasson. Csak írogatunk dolgokat, amik valamilyen gyenge kapcsolatban állnak a többiek felvetéseivel...
Az eddig sem volt kérdés, hogy a gyermekvállalás változást jelent és lemondással jár az életben. Egy gyerek kifejezett stresszfaktor, mert nélküle nyilvánvalóan nem kell megküzdeni egy csomó problémával, legfőképp nem leszel felelős valaki másért minden tekintetben, ami a legnagyobb teher szerintem általában egy szülőnek és nem kell lemondani semmiről sem.
A kérdés szerintem inkább az, hogy látjuk-e ennek a döntésnek a pozitív oldalát is. Ennek alkérdése persze, hogy eljutunk-e a nirvánába, magyarul megláthatjuk egyáltalán a pozitívumait. Az élet egyik legfontosabb kihívása nem a gyerek, hanem a párválasztás, az önmagában eldönti 90%-ban, hogy merre alakul a további sorsod. Utána jön még jó pár egyéb döntés a karriertől az egészséges életvitelen át egy csomó más dolgon keresztül addig, amíg egyszer csak jön a gyerek kérdése. Aki ennél a pontnál kezd el filozofálni a dolgok értelmén, az eleve vesztett. Az életünk nem itt bicsaklik ki, lévén az egy komplex és dinamikusan haladó folyamat és nem csupán egy döntésre korlátozódik, nem attól javul meg vagy romlik el.
Ha vakon esünk bele egy kapcsolatba, és a szüleinktől sem tanultuk meg, hogy mi is az a család, hogyan kell benne élni, mitől működik és mit kell belerakni, hogy mozgásban maradjon, ne ürüljön ki, akkor gyakorlatilag szerencsejátékot játszunk, ami nagyobb arányban sül el rosszul, mint jól.
Az eddig sem volt kérdés, hogy a gyermekvállalás változást jelent és lemondással jár az életben. Egy gyerek kifejezett stresszfaktor, mert nélküle nyilvánvalóan nem kell megküzdeni egy csomó problémával, legfőképp nem leszel felelős valaki másért minden tekintetben, ami a legnagyobb teher szerintem általában egy szülőnek és nem kell lemondani semmiről sem.
A kérdés szerintem inkább az, hogy látjuk-e ennek a döntésnek a pozitív oldalát is. Ennek alkérdése persze, hogy eljutunk-e a nirvánába, magyarul megláthatjuk egyáltalán a pozitívumait. Az élet egyik legfontosabb kihívása nem a gyerek, hanem a párválasztás, az önmagában eldönti 90%-ban, hogy merre alakul a további sorsod. Utána jön még jó pár egyéb döntés a karriertől az egészséges életvitelen át egy csomó más dolgon keresztül addig, amíg egyszer csak jön a gyerek kérdése. Aki ennél a pontnál kezd el filozofálni a dolgok értelmén, az eleve vesztett. Az életünk nem itt bicsaklik ki, lévén az egy komplex és dinamikusan haladó folyamat és nem csupán egy döntésre korlátozódik, nem attól javul meg vagy romlik el.
Ha vakon esünk bele egy kapcsolatba, és a szüleinktől sem tanultuk meg, hogy mi is az a család, hogyan kell benne élni, mitől működik és mit kell belerakni, hogy mozgásban maradjon, ne ürüljön ki, akkor gyakorlatilag szerencsejátékot játszunk, ami nagyobb arányban sül el rosszul, mint jól.
Van olyan, hogy valaki a maga módján zseniális? Talán van. És, ha van, akkor Gyurcsány Ferencre bizonyosan ráillik ez a kifejezés. Zseniális, mert valami elképesztő manőversorozatba fogott, mert valami hosszú távú, nagy ívű, messzire tekintő koncepciót próbál megvalósítani.…..
Miután Ágnesnek elege lett abból, hogy egy helyben topog, gondolt egyet, kiadta házát és nekiindult. Angliai munkahelyén meg kellett küzdenie a diszkriminációval, a sokkoló közös szállással, de sikerült túljutni a nehézségeken.
„Gondolkodtam, hogy írjak-e egy posztot…..
Gordonnak vége. Bukásával pedig vége az Együtt mozgalom szerény menetelésének, de leginkább vége van a baloldali megbékélés-politikának. Nem pusztán arról van szó ugyanis, hogy Mesterházy miniszterelnöki kandidátusával kirúgta a hokedlit Bajnai ágaskodó reményei alól, nem…..
Hiába látott napvilágot a borzalmas adat – félmillió magyar dolgozik külföldön – kevesen fogták föl, milyen elképesztő zuhanás kezdetét jelenti ez a szám. A Véleményvezér, a Kard, pár éles eszű szerző foglalkozott ugyan a témával, ám közíróink többnyire a politikai…..
Sok mindenben lehetne más a hazai közélet. Lehetne demokratikusabb, lehetne kevésbé korrupt, lehetne kritikusabb, lehetne belátóbb, lehetne bölcsebb… Sok minden lehetne. De leginkább talán bátrabb lehetne. Mondjuk, olyan merész, mint amilyennek az LMP kongresszusának küldöttei…..
Nohát
2012.11.18 17:00:52
@jeansolpartre: Nem voltam ott én sem Csillebércen, de ettől még az írás érvényes. Ahhoz, hogy értékek mentén döntsünk és ne adjuk fel az eszméket, amik szerint élni szeretnénk, bátorság kell, és ezt a bátorságot kevesen mondhatják magukénak Magyarországon.
Hogy az LMP tényszerűen miért nem állt be az E14 sorába, más kérdés, még akkor is, ha a szerző ebből vezette le a gondolatmenetet.
Hogy az LMP tényszerűen miért nem állt be az E14 sorába, más kérdés, még akkor is, ha a szerző ebből vezette le a gondolatmenetet.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz