Adatok
dnltoth
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy jellemző történet arról, hogy a gyakran külföldi egyetemen végzett, magángazdaságból érkezett, laptopos-áramvonalas korszerű kormánypártiak mit is gondolnak a sajtóról.
„Un-fucking-believable” – mondta volna a túlművelt cseremisz, ha egy fiatal, dinamikus,…..
dnltoth
2006.09.02 20:25:59
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A Népszabadság augusztus 13. szerdai számban „Az elnök embere” címmel megjelent cikk kapcsán ragadtam tollat. A alábbi írást a következő hét folyamán elküldtem a baloldali napilap címére, de azóta sem reagáltak rá. A Népszabadság portré sorozatában Szekfű Gyulát mutatták be, akinek karrierje azután ívelt fel, miután az egyetem elvégzését követően a jósors a későbbiekben miniszteri székhez jutó Kóka Jánossal hozta össze, akinek segítségével bejutott a nagyhírü Yale elitképző programjába.
A cikk nem ad számot Szekfű úr semmilyen kimagasló teljesítményéről, átlagon felüli képességéről vagy a társadalom javára kifejtett munkájáról. Megtudhatjuk viszont róla, hogy „lusta volt, ámde ambiciózus”, és azt, hogy „az egyetem elvégzése után rögtön nagypályás akart lenni, és saját céget alapít.” A cikk a konkrétumok mellőzésével követi Szekfű úr karrierjének további alakulását is a kilencvenes évek közepén, aki úgy tűnik hogy jól ráérez a korszellemre, hiszen „fejlesztett, bővitett, alapított, kilépett, társult és hagyta, hogy betársuljanak hozzá.” A cikk az újságírás elemi szabályait felrugva semminemű érdemi információt nem szolgáltat alanyáról, ugyanakkor jól tudósít egy széles körben elterjedt jelenségről, amellyel minden magyar állampolgár nap mint nap szembesül, azzal a ténnyel, hogy a társadalmi kapcsolatok előnyt teremtenek. Mindennapi tapasztalatunk ez, és a szociológusok is kapcsolatérzékeny kultúra kialakulásáról beszélnek. Ezt bizonyítja a Mediánnak a Figyelő című hetilapban 2003 december 25-án megjelent felmérése is, mely szerint a megkérdezettek a kapcsolatokat fontosabbnak tartották a tehetségnél és a szorgalomnál a boldogulásban. A cikk rávilágít egy másik érdekes jelenségre is, ti. hogy a kapcsolati tőke kapcsolati tőkét szül. Ugyanis a cikk szerzője kifejti, hogy a négy hónapos elitképző talán legfontosabb feladata nem az új ismeretek megszerzése, hanem az, hogy összeismertesse a jövő döntéshozóit.
Miről is szól tehát ez a cikk? Az én olvasatomban cinikus módon azt tudatja az olvasóközönséggel, hogy az érdemek már mit sem számitanak, vagy inkább nem az számit, hogy mit ismersz, hanem az, hogy kit. A cikk végül előre vetíti Szekfű úr fényes jövőjét is mely egy szerencsés találkozással indult a későbbi miniszterrel, majd a Yale egyetemen keresztül egyenesen a (miniszter)elnökig vezethet. Kiváncsian várom melyik közhatalmi tisztségben látjuk viszont őt.