Regisztráció Blogot indítok
Adatok
balatandor

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A "lehet-e hit nélkül élni", illetve a "hit és tudás" kérdéskörben gyakran hozakodnak elő a hívők azzal az állítással, hogy a tudomány is hit kérdése, és ezen belül az egyik "érv" az, hogy a közember számára egy csomó hit kell a tudomány elfogadásához, illetve tulajdonképpen a közember hit szintjén…..
balatandor 2012.07.30 23:22:30
A posztban festménnyel és betűvel is a közemberek példaképének állított Benjamin Franklin a legfontosabb erkölcsi parancsnak az alázatosságot, Jézust és Szókratészt követését minősítette, amit a viták stílusára így konkretizált: “… a beszélgetés legfőbb célja mégis, hogy tudassunk vagy tudomást szerezzünk, továbbá, hogy szórakoztassunk és meggyőzzünk. Ilyenformán óhajom az, bárha a jó szándékú, eszes emberek ne veszítenének jó szándékaik erejéből azáltal, hogy támadó határozottsággal formuláznak, mert csak utálatot gyűjtenek fejükre, ellenséget szereznek és tulajdon beszédük végső értelme ellen fordulnak, azaz sem szórakoztatók nem lesznek, sem új tudomásokkal nem szolgálnak.
Mert ha kioktatás volt is a cél, a kifejtés módjának feltétlensége viszályt szül, és gátlója a figyelmes meghallgattatásnak is. Ha pedig okulást kívánsz mások tudományán, mégis szilárd véleményedet hangoztatod, az olyan szerény és értelmes emberek, akik a vitáért nem lelkesülnek, meghagynak tévedésedben békével.” Lásd
hu.wikipedia.org/wiki/Benjamin_Franklin
A természettudományokat csak figyelni képes közemberként becsülöm Benjamin Franklint, vitastílusát pedig igyekszem követni. Az én favoritom azonban Eftichios Bitsakis, görög realista elméleti fizikus és materialista filozófus, különösen mióta Franklini stílusban megírta a Fizika és materializmus című könyvének Függelékét (Kossuth/1986). Az ő sziklaszilárd őszinteségeire építettem a filozófiájában kételkedő különbejáratú bölcselkedésemet úgy, hogy több alapvető kérdésben Bitsakis fizikai realizmusával azonos eredményre jutottam, jóval túl az ő filozófiáján. Az ő nevében is másoknak hagyom a Brendeli derűs feltételezésben leírt filozófia-ellenőrző közemberi kísérletezést s a vallási hókuszpókuszok követését, piaci kritikáját, meghagyva őket tévedésükben békével, ahogy Benjamin Franklin jósolta.
Még a szakmában sem tűnt fel sokaknak, hogy Budapesten járt korunk egyik meghatározó filozófusa.             Charles Taylor (1931- )   Charles Taylor, csakugyan, valószínűleg egyike a legjobbaknak. Magyarul ugyan nem sok írása olvasható – összegyűjtve…..
balatandor 2012.06.07 22:18:57
Én se hallottam még a Charles Taylor nevét, (mentségem, hogy témái csak igen mértékletesen foglalkoztatnak), de átfutva a en.wikipedia.org/wiki/Sources_of_the_Self címen talált rövid ismertetőt, hasonlóságot kezdtem sejdíteni egy friss, - a sites.google.com/site/infonium137/ címen levő - hosszas kísérlettel. Lehet, hogy Charles Taylor stílszerűen a nooszférán keresztül hat...
balatandor 2012.06.08 00:01:40
A készülő jövő évi költségvetés legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy az egyensúlyt átmeneti, jelentős részben csupán könyveléstechnikai intézkedések segítségével kívánja elérni. A kiadási tételekről eddig nem sok részlet és elemzés látott napvilágot, így nem…..
balatandor 2010.11.06 16:20:56
Mondatpanelek forognak itten jobbra, balra, hogy a pártos indulatokat igazolják. A panelmondatok, az indulatok mind ismerősek már. Az ellenkezőjük is igaz lehet. Sokkal óvatosabban kellene jósolgatni és ijedezni. Senki nem tanult eddigi stílusának, hangoztatott elveinek történelmi kudarcából s abból sem, hogy a világválság a közgazdaságtant pénzfeldobás szintjére süllyesztette, s már a történelmi tapasztalatok se számítanak igazán.
Azonnali, mindenre kiterjedő, kicentizett, programvezérelt pénzfeldobást követelni, állítani - csak a pártoskodást szolgálja. Ami tény: a nyolc év baloskodásához képest valami új történik hetek óta. Rendszerszinten, a bevételin. A balosok hivatalból tudják, hogy országos gazdasági bajok nem a bevételekből, hanem a kiadásokból származhatnak. Helyükben én a kiadások alkotmánybírósági kontrollját követelném. Ez a követelés nagyon jól hangzana s én jobbosok helyében a követelést meg sem várva önként felajánlanám ezt a megoldást a kétharmaddal megehető Költségvetési Tanács helyett. Egyben felkérném a részletes javaslat elkészítésére a nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező balosokat, akik hiteles tanácsadói lennének az alkotmánybíráknak a költségvetési trükkök felfedezésében és megítélésében. Közelebb kerülnénk az alkotmánybírák és a mindenoldali politikusok közös felelősségéhez, kevesebb lenne az egymásra mutogatás…© Én nyugodtabb lennék.
w Magyar Gyermek III. 2010.10.22 07:45:38
1956, nyugdíjbalhé, alkotmányozás. Gyerekeknek. ..
balatandor 2010.10.23 16:41:17
Csillagos ötös ötlet. Ékes példája a gondoskodási ösztön hatásának. Tanulni lehet belőle gyermekül. Könnyű volt folytatnom néhány kis módosítással és egy nagyobb kiegészítéssel.

Szájhagyomány, hogy a gondoskodási ösztön vagy a nemi ösztönt, vagy a politizálási ösztönt gyengíti. Én inkább a politizálási ösztönömet hagytam-hagyom gyengíteni, mert az okos gyermek előbb-utóbb rákérdez és dacol, ha csúsztatunk (=politizálunk). Elismerem, az is módszer, ha a valóság „felezésével” rákérdezésre (cáfolatunkra) neveljük csemeténket, de nem mindegy, milyen kontraválasztékot adunk. Én múltra és jelenre a provokatív szürke szöveg, a jövőt illetően a színtelen valószínűség pártján állok (egyetlen témaidegen kivétellel).
1956: Joszif Sztálin a világ egyik legnagyobb, legsikeresebb zsarnoka volt.

Sokan (vagy nagyon sokan) utálták az új rendet, de féltek.

Az egymás ellen is harcoló magyaroknak semmi esélyük nem volt…

Azokat az ellenállókat, akik túlélték a harcokat és nem menekültek külföldre…

Alkotmányozás: A Fidesznek most olyan sok képviselője van, hogy a többi képviselő ellenére is lehet neki és híveinek jó másik alaptörvényünk.

Nyugdíjpénztárak: Itt pontosan számon tartják, ki, mennyit fizetett be életében és aztán ebből az örökölhető pénzből talán az államnál biztosabban adják majd a nyugdíjat. A nyugdíjpénztárnokok szerint ők válságos időkben is bizonyították, hogy veszteségeik ellenére pénzügyi egyensúlyukat képesek helyreállítani, ha az állam a bankoknak sok pénzt, a vállalatoknak pedig legalább kedvezményeket ad.