Ács József 2013.11.25 12:05:18

Remek! Az egyik kedvenc Liget-könyvem!

Ács József 2012.07.24 12:06:26

Ritával nagyon megörültünk ennek a versnek, köszönjük! Érdekes, a költők általában telitalálatra törnek, pedig, mint a példa igazolja, kapusnak lenni legalább olyan jó.

Ács József 2011.12.07 12:48:06

Kis pontosítás: az Országgyűlés már a nyári szünet előtti utolsó ülésnapján, 2011. július 11-én elfogadta a honvédelmi törvényt (2011. évi CXIII. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető
intézkedésekről), aminek szövege a július 27-i Magyar Közlönyben meg is jelent: www.magyarkozlony.hu/pdf/9926.

Az európai nagyhatalmak sorozott tömeghadseregei a 19. század második felében már felálltak.
A 20. század egyik legborzalmasabb fejleménye volt a hadviselés terén, hogy ezeknek az embereket mészárló gépezeteknek a működését, az erőforrások sosem látott mozgósítását fedezetlen pénzkibocsátással, tehát az államok súlyos eladósításával hosszú ideig fenn lehetett tartani (I. világháború). A másik, amit a II. világháború szemléltetett, hogy a háborús cselekmények kiterjednek a polgári lakosságra is.
A jelenlegi haditechnika és az erőforrásháborúk kora, melyben a csúcstechnikát kevesen birtokolják, és nagy az erőfölény, egyelőre az aszimmetrikus hadviselésnek, illetve a jóval olcsóbb belső felforgatásnak (polgárháború szításának) kedvez.
Egy régi mondás szerint minden hadsereg az előző háborúra készül fel, de a következőt vívja. A sorozott tömeghadsereg is egyfajta, múltból örökölt anakronizmus.
Persze nagyon is közel van a délszláv háború emléke - a sorozás kényszere miatt ott az is előfordult, hogy magyar lőtt magyarra. Nem jó a nagyhatalmak ütközőzónájában élni. De mégsem a versenyben fegyverkező nemzetállamok egymás ellen vívott klasszikus háborúinak korában élünk. A modern államokat egyetlen puskalövés nélkül foglalják el és fosztják ki, láthatatlanul, pénzügyi eszközökkel. A testvérharc inkább abban mutatkozik meg, hogy minden ország öngyilkos versenyben igyekszik aláígérni a szomszédjának. E küzdelem polgári áldozatai, bár nem kevesen vannak, beletörődéssel fogadják sorsukat, mint istencsapást.
Mitől védhetne meg ilyen körülmények közt egy rendkívüli helyzetben felállított sorozott tömeghadsereg képzetlen állománya - a kifosztott ország erői szerint, szerényen felvértezve? Más, mint a gyors felmorzsolódás, aligha várna rájuk.

Ács József 2011.12.07 18:15:36

A hadkötelességet és annak nyilvántartását szabályozó december 5-én elfogadott T/4991. számú törvényjavaslat szövege:
www.parlament.hu/irom39/04991/04991.pdf
Elkészült a falra felakasztott puska.

Ács József 2011.05.10 11:49:18

Köszönöm, nagyon érdekes és tanulságos mindkét link. Szerintem éppúgy vállalható és igazolható egy blog előzetes moderálása, mint ugyanennek elvi okokból való elhárítása. Az, hogy mind a kettőt blognak hívják, szerencsétlen helyzet, mert teljesen eltérő műfajokról van szó. Egy olvasói hozzászólásokat tetszése, ízlése, stb. szerint közlő netes folyóirat és egy, a szabad véleménycserének teret kínáló felület más játékszabályok szerint működik, s mivel itt kommunikációs formákról van szó, ez azt jelenti, hogy a lényegük más. Ti elutasítjátok a moderációt („nem vagyunk mi kisistenek”), ami szimpatikus vállalkozás. Fájó lenne a hiánya. Még azt is mondhatnánk, hogy az új tömegkommunikációs médium újszerű felépítéséhez a ti vállalkozásotok jobban alkalmazkodik, „anyagszerűbb”, mint egy moderálási szempontból konzervatív netes folyóirat. De mindkét műfajnak helye van a Nap alatt.
Definíciód („A troll az internetes kommunikáció élő lelkiismeretei, szellemi őrei, akik kíméletlenül lecsapnak a populista, naív, logikátlan, érzelgős/nyálas, bulvár, vagy egyéb népbutító témákra.”) nekem inkább öndefiníciónak tűnik. Lázadó „mission statement”. Rendben van, de ez azért más, mint amiről a cikk szólt.
Akit a vita hevében elragad az indulat, az még nem troll. A trollparadicsomon írtak találóak: hozzászólók trollnak deklarálása is lehet trollokat megszégyenítő agresszivitás (kb. zsidózás-antiszemitázás). Aki mindenütt köréje sereglő trollokat lát, gyanakodjon.
Az internetes kommunikáció természete viszont olyan, hogy a látszat ellenére nehéz benne a másik emberrel párbeszédet kezdeni – többnyire a másik személyről alkotott képpel (a lélektan nyelvén: annak reprezentációjával) beszélgetünk, s célunk az önigazolás. Ebből következik, hogy mennél sablonosabbak a másokról alkotott elképzeléseink, annál sivárabbak a megnyilatkozásaink. Kinek mi van a fejében, azt vetíti ki maga köré, azzal beszélget – s ebből áll össze a párbeszéd látszata. Az igazi találkozás ritka. Esendő, gyarló emberek vagyunk, a magunk korlátaival. De törekedni másra sem érdemes, mint ezeknek a korlátoknak a meghaladására. Látom, ti is ezt tűztétek célként magatok elé.

Ács József 2010.12.07 18:42:08

Jelentkezem. Nem túlkoros kamaszkoromban (ami nem tegnap volt) már hallottam Pénzes Bethen biológusról, és, emlékszem, valahogy természetesnek tetszett, hogy aki egzotikus állatokkal foglalkozik, annak egzotikus a neve is. Utánanéztem, 2005-ben halt meg. Egy időben az Állatkert akváriumát és terráriumát vezette. Halak, kétéltűek, hüllők.

Ács József 2010.11.25 20:31:59

Nem Jézus a bálvány. A méret. A versengés, a győzelem.Egy mennyiség. Egy számérték.
A szobor nem – vagy fogalmazzunk óvatosabban, nem csak – Jézust ábrázolja, hanem ezt a siralmas igyekezetet, mely a Húsvét-sziget egykor volt lakóinak buzgalmára emlékeztet. Így aztán különös módon csakugyan sikerül örök mementót állítani – tulajdon emberi természetünknek.

Ács József 2010.11.24 06:57:19

Én is a gurál szekér utasa voltam, hadd tegyek hát hozzá néhány megfigyelést. Mintha a lovakat ostorozó kocsis maga is kezdte volna belátni, hogy nem fog tudni fennakadás nélkül eljutni a tengerszem felőli végállomásig – csakhogy a pénzt odalent már beszedték: neki pedig, gondolhatta, kutyakötelessége célbajuttatni a túlsúlyos rakományt. Csekély meggyőződéssel pattogtatott, s mikor egy utas is követelni kezdte, hogy álljon meg – amihez aztán a hallgatag vagy épp fecserésző többségnek már könnyű volt egyetértően csatlakozni – megérkezett a felmentés. Senki nem követelte a pénz gyalogúttal arányos részét vissza, s talán a kocsis sem verte volna agyon a két elkínzott állatot.
A legenda szerint Friedrich Nietzsche 1889. január 3-án torinói lakásából kilépve egy lovat pillantott meg az utcán, melyet a kocsis teljes erővel ütlegelt. A részvétre mindig megvetéssel alátekintő filozófus-hérosz állítólag zokogva borult az állat nyakába, majd összeesett. Élete hátralévő részét elmeorvosok felügyelete alatt töltötte.
Fennmaradt egy – legalábbis a későbbi események fényében – különösnek tetsző fotográfia, mely 1882 májusában készült Nietzsche instrukciói alapján. Az értelmiségi szalonok szikrázóan okos királynője, Wagner, Fraud és Rilke jóbarátja, Lou Andreas Salomé kiskocsin ül, kezében ostorral. A rozoga alkotmány elé ló gyanánt Paul Rée-t és Nietzschét, Salomé két kikosarazott kérőjét fogták.